HARMADIK RÉSZ

III. Károly király trónraléptétöl József császár haláláig. Gróf Erdődy, báró Barkóczy és gróf Eszterházy püspökök és főispánok kora. 1711-1790.

HUSZADIK FEJEZET.

I. Rákóczy diplomatiai müködése. A szatmári béke megköttetik 1711-ben. József király halála. II. A szatmári békepontok kihirdetése. III. Károly király trónralépte. III. A reactio és a neo-acquistica jogczim feléledése megyénkben. A megye küzdelme az ellen. A jua armorum czim alatt a megyére kivetett váltság-összeg beszedetik. IV. Gróf Károlyi Sándor levele a megyéhez, melyben közvetitőnek ajánlja magát a reactió ellen. V. Az országgyülés összehivatik 1712. évben. A vármegyei követek választása. A pestis miatti intézkedés. Az országgyülés 1714. évben folytattatik. VI. Az országgyülés befejezése 1715-ben. A Rákóczy-javak a megyében. A Jász-Kunok kiváltása. Intézkedés az adóügyben.

I. Szolnok és Egervára kapitulatiója után 1711-ben Rákóczy, mint emlékiratában maga mondja, feladta azon reményét, hogy bent az országban, saját hadi erejével nagyobb sikereket legyen képes elérni; igy most minden figyelmét a diplomacziai utra forditotta, hogy mennél több előnyt és szabadságot vivjon ki hazájának. E közben azonban Pálffy Jánossal, mint a királyi hadak főgenerálisával és József kir. teljhatalmazottjával, főleg Károlyi utján, ki most már egész lélekkel csüggött a béke ügyén, és kit Rákóczy összes hadai-nak fővezérévé nevezett ki, állandólag tárgyaltattak azon feltételek, melyekkel az ország jogai biztositatván, a további fegyveres ellenállás megszüntethető lenne. Rákóczy a békefeltételek tárgyalására Husztra hivta egybe a konfederált rendeket. Károlyi azonban, saját elhatározásából, a Lengyelországban időző fejedelem távollétében, april 4-ére Szatmárra, rendelte össze a hadakat, hogy ott most már haladékta-lanul megköttessék az egyezség, a mi itt a Lengyelországban időző Rákóczyval megkisérlett de sikerre nem vezetett egyezkedés után, 1711. april 27-én egyrészről Károlyi Sándor, és az itt egybegyült rendek, más részről Pálffy János és Locher császári biztosok által alá is iratott. József király időközben april 18-án hirtelen himlőben elhalt. A királyi megerősités azután máj. 26-án Eleonora császárné aláirásával fejeztetett be.

Rákóczy ezen egyezséghez hozzá nem járulván, lengyel földön főleg diplomacziai tevékenységgel igyekezett hazája sorsát az általa képviselt irányban vezetni.

II. Az időközben történt események: József király halála, Eleonóra királyné Leopold özvegyének időközi szereplése, III. Károly trónöröklése, Heves és K. - Szolnok vármegyékben 1711. jul. 9-én Gyöngyösön tartott közgyülésben hirdettettek ki. Kihirdettetett a nádornak Bécsben máj. 31-én kelt átirata, hogy József király april 17-én himlőben meghalt, és az 1687. évi 2. tczikk szerint most már III. Károly spanyol királyt, az elhunytnak testvérét illeti a magyar királyi trón, és igy a megye nevezettet kétségtelen királyának fogadván, irányába a köteles hüséget és engedelmességét tanu-sitsa. Ugyanekkor hirdettetett ki a május 26-án megerősitett szat-mári béke is, Eleonóra özvegy királyné jun. 3-án kelt leiratával, ki az időközi kormányzást teljesitette: hogy "az érintett egyezség értelmében is, a királyi ház iránti hűségre megtérőknek élete és javaira, ugy az özvegyek és árvák részére is általános kegyelem biztositatván, ha ilyenek javai esetleg más kézben lennének, vagy a fiskus foglalta volna el, azok visszaadandók lesznek, és ez irányban a vár-megye még katonai karhatalommal is segédkezzék." A Rákóczy-korszak, mint láttuk, megszakasztotta Leopold király nemzetellenes kormányrendszerének a birtokjogokra folytatott cselekményeit is. A fegyver-jog és az uj szerzemény czimén üzött vissza-élések, birtokkobzások, önkénykedések szüneteltek. A Leopold idejében e czimen vagyonukban károsodtak, elégtételt és visszahelyezést nyertek a Rákóczy időben, és talán most az ő részökről nyilt meg az illetéktelen terjeszkedésnek fénykora, mely annak letüntével, borura változott. Ez irányban volt hivatva a fentebbi királyi leirat megnyugtatni a kedélyeket, a mi azonban a régi kerékvágásba visszatérő reactio cselekményei által, csakhamar csalódásba ment át.

III. Az 1703-ik évben kiszoritott reactio 1711-ben ujra felvette az elejtett fonalat vármegyénkben is. Igy a Rákóczy-korszak előtt Egerben működött kamarai praefectus Penz János Benedek néhai aktáiból ismét felelevenitette a kincstárt érdeklő követeléseit, és a siroki és hatvani várhoz irt községeket, ujból elfoglalta, és "mint a felsé-ges császár egri districtusában kamarabeli praefectus," ez év decz. 24-én sietett tudtára adni a kiknek illik, "hogy sem Sirokban, sem Recsken vagy Derecsken, Vay Ádám részéről lakozó jobbágyoknak magamon kivül senki parancsolni ne merészeljen, lévén azon jobbágyok fiscus keze alatt." A tisztartónak pedig meghagyta ugyanekkor, hogy a mely 12 disznót Ajnácskőbe hajtott, arról Egerbe számoljon le, különben más módon fogja ő kegyelmét felkeresni. Már 1699-ben foglaltatott el a kamarai praefectus által egykor Sirok várához tartozó több község. Ezek akkori birtokosai Huszár Imre, Vay Ádám és mások, a megye törvényszékén tiltakoztak Ráczfalu, Rozsnok, Nagy-Becskerek, Markaz, Kőkut, Nána, Remete, Tarnócza, Oroszlánkő, Eörs, Györk, Ugra, Pél, Süly, Vécs, Karácsond, Fegyvernek ekként történt foglalása ellen. A fentebbi foglalás most, Vay Ádám Rákóczy udvari kapitányának birtokaira-még csak feltünő sem lehet.

A királynő fentebb ismertetett rendelete alapján, ezen önkényes foglalások ellen a vármegye ez év szept. 2-án a következő felhivást köröztette a megye területén, hogy "kegyelmes koronás királyunk által ratificaltatott ugyan, hogy kinek-kinek bármi uton elfoglalt jószágai visszaadassanak, sőt megengedtetett, hogy katonai assistentia isigénybe vétethetik, - mindazonáltal nem az a következése, hogy az ekként elfoglalt javak visszaadatnának, sőt inkább, hogy a foglalások szaporodnak. Mielőtt tehát az orvoslás utja megkezdetnék, felhivja a vármegye a községeket, hogy kik az elmult években akár Sirokhoz, Hatvanhoz, Verpeléthez vagy Heveshez vagy akár hová török jus nevezet alatt elfoglaltattak, kiki megemlékezvén előbbeni igaz földesuráról, senkinek másnak, mint privatus embernek tegyen jobbágyi szolgáltatást, és senkihez máshoz, mint földesurához ne folyamodjék, más idegen földesurat ne ismerjen, ne valljon, másként valaki valami effélét elkövet, rabságbeli, vagy egyéb büntetést, igaz urától elveszen."

Világos, hogy a kincstári visszaéléseknek utját állandó, volt e rendelet kibocsátva, melyek mint az a fentebbi esetből is kitünik, kimélet nélkül katonai karhatalom mellett forgatták fel a birtokviszonyokat. A kincstárt természetesen követték az egyesek is, kik a Rákóczy-korszak előtt, a jus armorum czimét használva, az uj szerzeményi bizottság kedvezményéből, erejök és tehetségök szerinti foglalás utján birtokhoz jutván, most a Rákóczy-korszak megszüntével ujból megragadták az alkalmat, követelésök érvényesitésére. Érdekes ez irányban a tiszafürediek pöre Popovics Ferenczczel, ki a nádorhoz fordult, hogy Füredre vonatkozó földesuri jogában őt védje meg. "1698-ban a nádori szék előtt kötött örök eladási szerződés szerint vette meg egész Füredet Glökelsberg tábornoktól, a ki ugy magyar mint fegyver-jogon tette tulajdonává, és birtokolta azt." A megyéhez érkezett nádori leiratra az 1711. okt. 10-iki közgyülés azt válaszolta, hogy a "fürediek is meghallgatandók, a kik ugy informálnak, hogy a néhai generális, csak erőszakosan kezdett Füreden hatalmaskodni, és a békés birtokban sohasem volt; egyébiránt bármiként is volt, akármelyik fél keresi, törvényt teszünk, az igazságnak sora-rendje szerint." Ezen Glökelsberg 1699-ben mint Poroszló és Mező-Tárkány részbirtokosa tiltakozott a megye törvényszékén, Spurger Lőrincz Bab puszta hatalmasul lett elfoglalásáért. Ez időben tehát a generalis ur, tiszavidéki birtokos volt.

Az egykor oly sérelmes uj szerzeményi és a "jus armorum" jogczimnek felélesztése ellen, mely a birtokviszonyokat ismét a kamarai és fiskusi önkénynek szolgáltatta ki, egész erővel küzdött a megye. Felszólalt a szatmári egyezség alapján, hogy ott e jogczim megszüntettetett. Felirt a budai dicasteriumhoz, hogy az itteni kincstári praefectusok az általok elkövetett insolentiáktól tiltassanak el.

A megye 1703-ban, mint tudjuk, a jus armorum váltsága fejében végre kiegyezett a kamarával 12 ezer frt erejéig. Le is fizette az összeget, a budai parancsnoktól felvett 14 ezer frt kölcsönből, melynek visszafizetési idejeül 1704. febr. havát tüzte ki. Azonban a Rákóczy-korszak folytán, e kérdés, a kötelezvénynyel együtt, leszorult napirendről. Leszorult, de nem semmisült meg. Most ujból elötérbe nyomult, a fegyver-jog uralmával együtt. A kölcsönző budai parancsnok pénzét követelte. 14 ezer frt volt a felvett összeg, most 9 évi 8%-tóli kamatjával együtt felment 23360 frtra. A 14 ezer frt is repartiáltatott telkenként 1703-ban ugy, hogy ez év szent Mihályra volt befizetendő minden telek illetéke, a mi azonban, a közbejött események miatt nem történt meg. Miután ugy a kölcsön fizetése, mint a fegyver-jog megujoló önkénykedése a megyére nehezült, nem maradt más hátra, minthogy most már a felszaporodott összeg vettetett ki ujból telkenként, hogy ez év szent Miklós napjára béfizettessék, a kölcsönző budai parancsnokhoz pedig egyezkedés végett egy küldöttség ment, hogy vegye fel részletekben is az összeget, hogy igy a kamat ne szaporitsa az ugyis nagyra nőtt terhet. Később kiegyezés történt a tábornokkal, ki a kamatok egy részét elengedte.

Az egyes váltság-dij fizetőknek a vármegye nyugtája körülbelől ez volt: hogy "bár a vármegye török adózó volt a multban, de fizetett az országnak is, annak gyülésein részt vett, tehát uj szerzeménynek el nem ismerheti, miután még is szabadulni kivánván a kellemetlénségektől, a magas kamarával 1703-ban kiegyezett a vár-megye, és lefizette a reá vetett összeget, mely is az egyesek között kivettetvén, - illetőségét x. birtokos lefizette uj birtokáról. Abban is megegyeztünk közakarattal akkor, hogy az illetékösszeg, a zálogos birtokot is terhelje, és a tényleges birtokos kifizetvén, ennek erejéig követelése jogosnak tekintessék. Ugy minden birtok-kérdésnél a lefizetett illeték, jogos követelésnek ismertessék."

IV. A vármegyékben szerte napirenden levő birtok-kérdések, és egyéb zavarokból eredő viszályok, sokszor a felelősség és ennek folytán a kárhoztatás sulyával is illették azon férfiakat, kik a szatmári béke pontjai megállapitásával, az elégedetlenségnek és nyugtalanságnak utját vélték elzárni. Láttuk, hogy Hevesvármegyében is mily könnyen tultette magát a kincstár a béke biztositékain, midőn legelső gondja volt, a fegyver és uj szerzeményi jog érvényét megujitva, önkényszerű eljárását, és erőszakos foglalásait, ott hol a Rákóczy-korszak előtt megszakadt, folyamatba tenni.

Károlyi Sándor, a szatmári békének főtényezője, mindezen visszaélések napirendre jövetelével, első sorban érezte ennek folytán a reá is háruló felelösséget; a miért nem is késett ez ügyben felvilágositó, és részben igazoló nyilatkozatával a megyékhez fordulni. 1712. jan. 2-án Ocsván kelt megkeresésével, a szatmári béke pontjainak egy nyomtatott példányát csatolva, kivánta közleni, hogy "nemcsak az akkori sorsban levőkre extendáltatott a felséges császárnénk és királynénk kegyelmessége, hanem mindazokra, kik már ennekelőtte gratiára visszatérvén, jószágokat usu dantaxat fructuario 10000 summáig reménylhetik vala megadatni, nemkülönben a szegény elhagyott özvegyekre, árvákra és az egész hazánkra kiterjedett. Emlékezhetik a tek. nemes vármegye-folytatja levelét-mindezen klmes confirmationalis után is, némely hatalmas és erősebb interimalis possessorok, nem akarván az igaz földes urának és atyafiának restitualni, jószágoknak gyümölcsét és hasznavételét kivánván magoknak tulajdonitani, azoknak megorvoslására is, minémü kemény parancsolatjai jöttek a nemes vármegyékre és a mélt. commendans generalisra, elhallgatom egyéb és több dolgokban azóta következett háborgattatások ellen való hasonló kegyelmes parancsolatait is, mellyekkel nemcsak a nemes vármegyékhez, de az egész nemzethez intervenialt kötelességemnek is, mint Isten tudnom adta-eleget tettem. Azért ha miben az tek. vármegyének ugy nem szolgálhattam, a mint a szükség hozta-fogyatkozásaimnak és erőtlenségemnek tulajdonitani méltóztassék. Esvén most értésemre, hogy felséges VI. Carolus császárnak és királynak régen kivánt közelitésével csekély személyemnek is, alázatos homagialis devotiójának submissiójára felkelletik menni, - s ha mik az fenforgott dolgokban előtalálnának fordulni-kéntenitetném felséges császárnénk kegyelmességéből benne megindulni-kérem bizalmasan, ha a tekintetes nemes vármegye szükségesnek itéli maga bölcs opiniojával és tanácsával éltetni méltóztassék."

Ekként ajánlotta fel Károlyi Sándor közbejárását a vármegye panaszos ügyeire, melyek a szatmári békepontok ellenébe, mint visszaélések jöttek napirendre.

Eleonora özvegy császárné, - mint tudjuk-a trónörökösnek megérkeztéig viselte a kormányzás tisztét. A trónörökös, akkor spanyol király VI. Károly 1811. szept. végén indult meg Barcellonából, és miután decz. 22-én Frankfurtban császárrá megkoronáztatott, 1712. év jan. végén érkezett meg Bécsbe, hol az elsők egyike, kik ott várták, Károlyi Sándor volt, ki Bécsbe menetelét-mint láttuk-maga jelezte a vármegyéknek.

Károly megérkezésekor, miután a szatmári egyezséget maga részéről is helybe hagyta, nyomban intézkedett, hogy az országgyülés Pozsonyba összehivassék.

V. 1712. márcz. 15-én Hevesvárosában tartott közgyülésben hirdettetett ki a királyi meghivó, az april 3-ára tüzött pozsonyi országgyülésre; követekül Orczy István alispán és Almásy Mihály jegyző választattak meg, kiknek a következő utasitás adatott: hogy a fegyver-jog czimén elfoglalt birtokok, miután rnár meg is váltattak, igaz tulajdonosaiknak visszaadandók; hogy a végváraknál emelt vámok eltöröltessenek; hogy Egervárosának Borsodmegyében fekvő része, Hevesbe kebeleztessék; hasonlóképen több birtok és puszta, mint Tószeg, Kécske, Szolnok-Abony, Törtel stb; hogy a Jászkerület a megyei törvényhatóság alá rendeltessék; hogy a pásztói lakosok bizonyos kiváltság czimen akarják magokat a megyei törvényhatóság alól kivonni, a követek ez irányban őrködjenek stb. Mint látjuk, az utasitás teljesen hallgat ugy a közjogi, mint vallási ügyeket érdeklőleg, és tisztán a megye belbajaival foglalkozik.

Orczy István követ 1712. jul. 13-án az országgyülésről jelentésképen irja, hogy Almásy követtársa haza ment, mert más vármegyék követjei közül is némelyek hazamentek; ő is szeretne már távozni, sok dolga végett, és kéri a vármegyét, hogyha a dieta szept. végeig is elhuzódnék, küldjenek fel valakit és váltsák fel, más megyékben is történtek ilyen felváltások. Aug. 2-án örömmel tudatja, hogy a neo-aquisticumban ő felsége resolutiója megjött, és e szerint a hatvani birtokok visszaadattak régi tulajdonosaiknak. A siroki, hevesi és verpeléthi foglalások ügyét is igyekszik előmozditani. A hatvani, egri és siroki harminczadok megszüntetése sikerült.

Az okt. 20-án tartott közgyülésen jelenté Orczy Pozsonyból való visszajövetelét.

Az országgyülés máj. 22-én megkoronázván Károly királyt, folytatta tanácskozását aug. elejéig, mikor is a követek további tanácskozása, részint az egészségügy, részint a király elfoglaltsága szempontjából felfüggesztetett; befejezése egy királyi leirattal decz. 1-ére tüzetett, mikor is ismét az előbbiek küldettek ki a vármegye részéről. Azonban nov. 17-én küldetett egy ujabb leirat, hogy az egészségügyi viszonyok nem engedik, hogy akár országgyülési, akár az adófeletti tanácskozások tartassanak. A folytonosan fenyegető ragály miatt e határidő elhalasztatik, és majd annak idejében az összejövetel napja tadatni fog.

A Rákóczy-korszak idejében 1709-ben kiütött pestis tehát még az 1712-ik év végével sem szünt meg egészen. Hevesmegyében ugyan, mint a megyének 1712. jan. 9-én kelt felterjesztéséből kitünik, már az 1711-ik évben nem mutatkozott.

Midőn Károly király a pozsonyi országgyülésre meghivóit széjjel küldötte, febr. 25-én kelt leiratával értesitette a megyét arról is, hogy Pozsonyba érkezendő követei, Pozsonytól távolabb helyen berendezendő vesztegzár eljárásának lesznek alávetendők, mely két heti ott időzést veszen igénybe. "Kétségtelen-igy szól a kir. leirat-hogy a ragály az ország némely vidékén még most is szedi áldozatait, sőt Horvátországban most ütött ki a fertőzött ruhák és szobaeszközök utján terjesztve, és félő, hogy a föld felmelegedésével, és rohamos párolgásával, ujabban kitör ... tehát szükséges a fertőztelenitő helyeknek berendezése, és contumaczia megparancsolása." Ebből az tünik ki, hogy azon időben, a tél folyamán sem szünetelt végképen a ragály, sőt ujabb helyeken ütötte fel magát.

A folytonosan tartó ragály miatt 1712. decz. havában felfüggesztett országgyülés 1714-ik év jul. 11-én kelt királyi meghivóval, tehát egy évi szünetelés után hivatott ismét össze, hogy az végre befejeztessék. 1714. aug. 25-én hirdettetett ki a megyei közgyülésen a meghivó, hogy a vármegye követei Pozsonyban szept. 8-án jelenjenek meg. Orczy István alispán, és Kada Pál szolgabiró választattak meg követekül. Az országgyülés főbb teendői voltak, Eszterháy Pál halála után a nádori szék betöltése, és a királyné megkoronázása.

A követek jelentése a decz. 31-én tartott közgyülésen tárgyaltatott, melyben tudatják, hogy az országgyülés 1715. jan. 15-én fog összeülni, a még szükséges törvények megalkotása végett. Ez alkalommal elhatároztatott, hogy a követek részére járásonként, ajándékképen különféle vadak küldessenek. Nevezetesen: fürjek, fajdok, fáczánok, őzek, szarvasok, dámvadak stb. Ugy látszik ez időben, a napidíj pótlására, természetbeni élelmezésül kedveskedett ezen ajándékkal a vármegye. A jegyzőkönyvekben ugyanis most annak nyomát nem találjuk, hogy a régi szokás szerint, a követek napidíja megállapitatott volna. Mint tudjuk, eddig külön intézkedés történt a követi napidíjak megszabására, sőt utólagosan még külön tiszteletdij is szavaztatott meg rendesen. Ennek szabályozására vált szükségessé ezen országgyülésen törvényben (lásd 17 15. 47. tczikket) kimondani azt: hogy a megyei követeket méltányos díjazás illeti meg.

VI. Az országgyülés 1715. jun. 14-én fejeztetett be. Nádornak gróf Pálffy Miklós választatott meg. Károly király ohajtása szerint a királyné is megkoronáztatott. Egyik nevezetes intézkedése a 34. tvczikk szerint, hogy a jász-kunok a német rendtől kiváltassanak, a zálogösszeg felerészben a kamara, felerészben a rendek által volt fizetendő három év alatt. Az ekképen kiváltott jász-kunok azután régi kiváltságaikba, a nádor hatósága alá helyeztettek vissza. A tényleges kiváltás azonban késett. Helyzetök majd három százados hányatás után 1745-ik évben rendeztetett végleg és reájok nézve kedvezőleg.

Ismerjük vármegyénk hatósági igényét a Jász-Kun területekre mely a százados események folyamán fejlett, és nemcsak pénzügyi, de fontos közgazdasági érdekeket is ölelt fel. Vármegyénk, a jász-kunok földjét állandólag saját jurisdictiója alá tartozandónak ismerte, ugy hogy 1727-ben is a helytartó-tanács rendelete folytán, kerületi számadásaik nem a lovagrend mint zálogbirtokos kezelője, hanem a vármegye utján voltak felterjesztendők. Az 1741. évi országgyülésen a vármegye utasitotta követeit, hogy a jász-kunokra vonatkozó juris dictionális jog, véglegesen szerveztessék. Időközben a német lovagrend zálogjogát a pesti hadastyánok házának, a mai Károly-kaszárnyának engedte át. A Jász-Kun kerület most felajánlotta; hogy kész lefizetni a zálogösszeget a hadastyán-intézetnek, ha régi kiváltságaikba visszahalyeztetnék, mi megtörténvén, 1745-ben nov. 22-én kelt királyi leiratban, a nádor hatósága alatt, önálló közigazgatási, törvénykezési és adózási ügye 23 czikkelyben szabályoztatott és ezzel a jász-kunok külön törvényhatósági állása megállapittatván, Hevesmegyével fennálott közjogi viszonya végleg megszüntettetett.

Ezen országgyülés a napirenden levő uj szerzeményi birtokok kérdésében, a 10. tvczikkben oly intézkedést tett, hogy a fenforgó zavarok elháritására országrészekként bizottságok választattak, hogy ezek a birtokok tisztázásában teljhatalommal intézkedjenek. Addig pedig a tényleges állapot hagyatott meg. A felsőmagyarországi vármegyék részére ezen uj szerzeményi bizottság tagjaivá kineveztettek: elnökké gróf Csáky Zsigmond, tagokká Petheő Mihály, Szentiványi László, Balogh István, Szentiványi János, Megyeri Gábor. Külön tczikk szerint, a Nyáry családtól a siroki várbirtok czimén elfoglalt falvak visszaadatni, ugy a Hatvanra vonatkozó foglalások is, melyek a vármegyében méltó panaszra nyujtottak alkalmat, megszüntettetni rendeltettek.

Ez időben történt intézkedés, a megyebeli Rákóczy-birtokokra nézve is, melyek a kincstár részére lefoglalva voltak. E javak gróf Zinzendorf egri várparancsnok kezelése alatt állottak. 1714-ben kereste meg a kezelő-parancsnok a vármegyét, hogy a javaknak részletes összeirását hajtsa végre, mi végből a tarnajárási szolgabiró küldetett ki. Az 1715. évi 49. tczikkben kimondatván a hazájokba vissza nem térő menekültekre a proscriptio, Rákóczy Ferencz, Bercsényi és mások összes javai elkoboztattak, és részben eladományoztattak, részben áruba bocsátattak. A megyebeli Rákóczy-birtokok később gróf Grassalkovich Antal tulajdonába mentek át.

Az országos honvédelemre és ennek terheire nézve, az országgyülés fentartotta részletes intézkedési jogát; ezuttal mást nem határozott a 8-ik tczikkben, minthogy a nemesi felkelés kötelezettsége tovább is érvényben marad, és hogy e mellett szükség van regularis katonaságra is, mely hazabeliekből és idegenekből állhat. És mert erre szükség van, ennek költsége fedezésére is kimondatott, hogy megfelelő adó vettessék ki. Hogy azonban miként történjék ez, ebbe az országgyülés ez idő szerint nem bocsátkozott, hanem elhatároztatott hogy ideiglenesen, addig is mig az országgyülés ezt részletesen nem tárgyalja: a nádor, a primás, az ország főnemesei, szabad kir. városok és vármegyék "országos tanácskozmányra" hivandók össze, és az ekképen alakult bizottság intézze el a szükséglet miként fedezését.

Ekként maradt nyitva a tér az országos adózás és katonatartás ügyében a további kisérletezésnek, és vonatott el ennek végrehajtása az országgyülés ellenőrzése alól.

Az országgyülésen adattak ugyan elő tervezetek, hogy miként kellene a változott viszonyok folytán, az adó kérdését megoldásra juttatni. Azonban a ragályos idő és a halmaz teendők mellett ez tárgyalás alá nem került. Ekképen ezen ügy intézése tovább is az országos tanácskozmány keretébe utaltatott.