HUSZONEGYEDIK FEJEZET.
I. A porták ujból való számitásának terve, és az erre vonatkozó összeirási utasitás. II. Az összeirási tervezet hasznavehetetlensége. Az adók a régi gyakorlat szerint vettetnek ki. A dikák részletezése 1715-ben. III. Andornak feletti viszály. Egervárosa külön adózási viazonyának rendezése, Heves- és Borsodmegyék között. A városi adózási rendszer.
I. 1715-iki országgyülés feloszlatása után Pálffy Miklós nádor nyomban összehivta az országos tanácskozmányt, hogy az adók felett sürgősen határozzanak. Az adó-számitás, és megyénkénti széjjel osztása-mint tudjuk-porta-szám szerint eszközöltetett. Az 1702-iki kiigazitás szerint Hevesvármegye portáinak száma, Egervárosára eső 9 portát is ide számitva 103, a jász-kunoké 30 volt. A mint Hevesvármegye 1711-ben meghódolt, nyomban 1232, a jász-kunok 358 katona-portióval rovattak meg. Egy-egy gyalog-portió havi értéke akkor 3 imperialt, a lovasé 3 frtot tevén, az összes adó 29571 frtot tett.
Az országos tanácskozmány első sorban nélkülözhetlennek találta, hogy a porták megyénként ujból a változott viszonyoknak megfelelőleg számoltassanak öszsze; egyszersmind a porta alapját képezö érték-mennyiség meghatározására, a jobbágy vagyon-állag községenként irassék össze. E végből az határoztatott, hogy egyik megye küldöttsége a másik megyében teljesitse a vagyon-állag összeirást a tanácskozmány által kidolgozott terv szerint, hogy ekképen a megyei érdekeltség kizárva legyen. Hevesmegye küldöttsége Sümegmegyébe, ide pedig Komárommegye küldöttsége utasitatott az összeirásra.
A küldöttség összeirási munkálata azután, az országos tanácskozmány felülvizsgálata és határozata alá volt benyujtandó.
Az összeirás ekképen az 1715. év jul. folyamán hajtatott végre, a következő utasitással:
Összeirandó volt községenként: a jobbágy lakos neve, azután a kérdés volt: hány pozsonyi köblöt vet őszi és tavaszinak jobbágy-földjében, hány köblös földet hagy ugarnak mennyit szokott azután földje teremni? Van-e irtvány földje, és ebbe hány pozsonyi mérő vettetik? A harmadik kérdés: hány kaszás rétje vagy jobbágy-földje van, vagyis a helyi szokás szerint, rendesen mennyit kaszál? A negyedik kérdés volt: tized és kilenczedet fizető hány kapás szőlője van?
E kérdésekből világos, hogy itt ezuttal a föld minőségére és annak termőképességére volt helyezve a suly, és e szerint terveztetett az adókivetés alapjául szolgáló porták megállapitása, a legtöbb megyében fennálló azon rendszer helyett, hogy a jobbágynak összeirt tényleges ingósága, vagyis ebből folyó tehetösége szolgáljon adó-alapul.
A megyei levéltárban fenmaradt összeirási töredékből világos az, hogy ez összeirási mód az észrevételek egész sorát idézte fel, melyek az összeirók által szintén jegyzékbe vétettek. Már maga az összeirási utasitás a megoldatlan gazdasági kérdéseknek egy halmazát foglalja magában, melyek mellett, a helyzetnek megfelelő összeirás sem jöhetett létre.
Az észrevételek, melyek a községi jobbágy-birtokokra vonatkozólag szem előtt tartandók voltak: 1-ör. Valjon két-három tagra oszlanak-e a földek, vagy egészben hagyatván, helyi szokás vagy tetszéstől függ, ott hagyni az ugart, hol akarja? 2-or. A föld termőképessége jó, közép vagy silány, egy köböl őszi után terem-e 3-4, a tavaszi 5-6 köböl, vagy épen árpán, zabon kivül mást nem terem? 3-or. A rét jó, a széna szép, vagy silány, hogy egy kaszás után egy szekér széna is esik, azonban itt megkülönböztetendő a szekér, mert némely helyen egy szekér kettővel is felér. A széna sással vegyes, vagy tiszta. A legelő közös, vagy oly csekély, hogy idegen helyen kell bérelni; vagy annyi, hogy idegeneknek bérbe is adhatnak, és ebből is 20 frtot, vagy több-kevesebb hasznot hoznak; vagy a jobbágyságnak pusztája is van, melytől szintén több-kevesebb értékű haszon illeti. Szőlőhegy van-e? mennyi kapás? Egy kapás szőlő után 1-2-3 urna bor terem-e? a boráért mennyit adtak urnánként, 4-6-10 frtot, vagy épen oly silányat terem, hogy 1-2 frtért adatik. Az egész szőlőhegy azután osztályozandó a bor minősége és termékenysége szerint. Például az egész hegy 3000 kapás, ebből egy rész 300 kapás elsőrendű, 1000 kapás másodrendű stb. Ez megállapitandó azon számitás szerint, hogy egy kapás után mennyi bortermés számitatik. A község élénk, vagy kevésbé élénk kereskedelmi hely-e? vagy épen csak a napi élelem elárusitására szoritkoznak? Van-e erdejök, melyből tüzi, épület-fa, vagy más szerszám-fa nyerhető? Van-e elegendő makkos, melyből 50-60 frt haszon is huzható. Saját használatra tartott makkos 200-300 frt értéknek megfelel-e? Van-e malom és milyen? Vagy talán a községnek nincs is efféle javadalma? Milyen a terület? Köves, szirtes, hegyes, könnyü vagy nehéz művelésü, vizmosásos, vizöntéses; van-e folyója, kártékony vagy hasznot hajtó? Azon földek, melyek a jobbágy-funduson, szántóból rétre vagy viszont alakitattak, irtványoknak nem tekintendők; ha jobbágytelken levő földek szándékosan pusztán hagyatnak, vagy legelőkké tétetnek, és más irtványok fogatnak fel; ezek nem ily minőségben lesznek osztályozandók, hanem mint köblös termők; épen igy osztályozandó, ha a jobbágy, elhagyva a jobbágy-telek egy részét, a kurialis vagy nemesi földet veti be; a pusztán hagyott föld, mint termő számolandó. A czéhbeli mesteremberek, kereskedők, mesterségök és üzletök mérve szerint is külön összeirandók.
Hogy miképen nézett ki ezen részletes utasitás szerint végrehajtott összeirás, ennek bővebb tájékozásául, egy-két falu jobbágy-telkeinek és birtok-viszonyainak a kiküldött összeirók által történt részletezését itt közöljük.
Pétervására Simon Gergely, biró Lakatos Jakab Kis Márton Lakatos András Simon Mihály Básti Pál Gál Márton Kovács György Simon György Varga László Varga András Ördög Jakab Király István Varga Gáspár Pál István Varga Mátyás Bátka Mátyás Sály Péter Básti Balázs Szantó József Szantó György Egyed György Összesen
Általános megjegyzésül a következők adattak elő:
Ezen faluban a földek két mezőre oszlanak, egy-egynek van 13 köblös földje, azaz annyi, hogy 13 köblöt vet el, mit másodévenként gyakorolnak. A földek középminőségüek, egy köböl után négyet terem. Van 55 köblös irtvány-földjök. A rét felosztva van, egynek-egynek négy kaszás esik, vagyis négy-négy ökrös szekérre való. A széna vegyes csátéval. Legelőjök, ugy tüzi épületfára erdejök közös. Makkos erdejök is van, de ettől az uraságnak tizedet adnak. Kereskedelemre semmi alkalmatosság. Gál Márton jobbágy Ivágy puszta 1/4-dét zálogba birja, van 20 köblös földje, makkos erdejétől 10 frt bért kap, két kerekü malomtól pedig 20 frtot. Rétjét a Tarna vize szokta időnként elönteni.
Ekképen irattak össze a községekben egyenként a jobbágytelkek a jobbágyokkal együtt, a müvelési ágakkal és termőképességgel az elvetett mag mennyisége szerint. Ezen rendszernek czélja az volt, hogy adókivetési alapul, a föld az ő termőképességében és minőségében kutattassék ki, és nem a gazdának a föld megmüvelésében kifejtett tehetősége, mely a megyei összeirásnál eddig irányadóul vétetett. Mint látjuk, itt a mai idők adókatasteri müvelete veté már előre árnyékát.
Ezen összeirás szerint volt az 1715-ik évben Hevesmegyében egy város (civitás) Eger, 6 város (oppidum) Gyöngyös, Patha, Pásztó, Hatvan, Szolnok, Tur; falu (possessio) 84, jobbágy 2075, szántott és vetett föld 16715 köblös, rét 459 kaszás, szőlő 5884 kapás. Üzletekből évi jövedelem 1297 frt számoltatott. Ezen összeirásban tisztán a jobbágyföldek számoltattak. A nemesi birtokok itt nem szerepelnek.
II. Ezen összeirási mód azonban már bonyolultságánál fogva is hasznavehetetlennek bizonyult, és igy életbe és gyakorlatba soha nem vétetett. Maga Károly király 1717. szept. 9-én kelt leiratával mint "hibásan foganatositott összeirást a terhek igazságos felosztására alkalmatlannak" jelenti ki, és az adókivetés ügyét ujabb tanácskozás tárgyául kitüzetni rendelte.
Az 1715-ik évben már kitöréssel fenyegető török háboru, de az utrechti békével csak az imént végzett franczia hadjárat is, az évi adók kivetését és beszedését halaszthatlannak tüntetvén fel: nem maradt egyéb hátra, minthogy az országra rótt adóösszegek az eddigi mód szerint szedessenek be.
A bécsi kormány által az országra kirótt adóösszeg tehát a vármegyék között most is a régi porták száma szerint osztatott fel; a megyék ezután a portaszám szerint rájok vetett adóösszeget, saját gyakorlatok, nevezetesen vármegyénkben összeirt dikák szerint vetették ki ismét a községek között.
A dikák megállapitása most a következő rendszer szerint történt: Egy-egy dikát képezett a gazda és egész családja, minden mesterség, csak a takácsság vétetett 1/2 dikának, két jármos ökör, heverő marha 4, hámos ló 4, fejős tehén 2, ménesbeli öregló vagy meddő tehén 4, harmadfű üsző, tinó, csikó 6, fejős juh, kecske 20, ürü, bárány, gedő 30, méh-köpü 12, sertés 12, őszi, tavaszi buza 16, árpa, köles 24, zab, tenkely 30, lencse, borsó 12 kila, pálinkafazék l, mindenféle pénzbeli jövedelemből 30 frt tett egy dikát.l) Ezen czim alatt irattak össze a kereskedők, uzsorások, sertés-hajtsárok is:
A fent kimutatott dikák összege 119 községben iratott össze. Tehát az 1715-ik évben már ennnyi község volt ismét betelepedve.
III. A községek között Andornak is előfordul még, melyre nézve 1714-ben tört ki a viszály Heves- és Borsodmegyék között. Az andornaki jobbágyok ez időszerint a partoldalba a vizentul kezdették épiteni lakóházaikat. Andornak mindig Hevesmegyéhez tartozván, az adók és egyéb közterhek most is kirovattak reájok. Borsodmegye most ez ellen óvást tett, hogy e lakosok vizen tul, tehát Borsodmegyéhez tartozó részen tartózkodnak, és igy Hevesmegye reájok terhet nem róhat. Ez ellenébe természetesen a vármegye saját álláspontjához ragaszkodott, hogy lakóházaik vizen tul vannak ugyan, de fundusaik vizen innen találhatók. A viszály még több izben is felmerült, mint látni fogjuk.
Egervárosa viszont itt felvéve nincs, miután külön számolt portái után rovatott reá a hadi adó.
A Rákóczy-korszak lezajlása után, ismét előtérbe lépett a megyéknek Egervárosával szemben követett eddigi álláspontja feletti vita is, mely 1703-ban a közbejött események által megszakasztatott. Mint tudjuk, 1698. jul. 3-án kelt rendelettel Leopold király Egervárosának Borsod- és Hevesvármegyékkel szemben levő viszonya tisztázására, a kamara kebeléből egy bizottságot küldött ki, további intézkedésig pedig megparancsolta, hogy az adók és közmunkák kivetésétől tartózkodjanak, és a város ugy mint addig e nembeli kötelezettségét saját számadása mellett közvetlen a budai pénzügyigazgatósághoz rójja le. 2)
Ez időszerint, a panaszolt sérelemre Borsodmegye nyujtott alkalmat, mely vármegye ismét felevenitette Egervárosának vizentuli részére igényét, és az ott lakókra ki is vetette a megyei adót, mely ellen 1711. jul. 11-én "Püspök Egervárosának szegény lakossága" Hevesmegyéhez folyamodott támogatásért és pártfogásért. A vármegye előbb átirattal igyekezett meggyözni Borsodmegyét, hogy hagyjon fel ezen igénynyel; miután pedig ez nem használt, sőt Borsodmegye a kivetett adó beszedésére executiót rendelt, a vármegye 1713. márcz. 31-én tartott ülésében elhatározta, hogy az erő alkalmazását hasonló erővel fogja visszatorolni.
1719. nov. 9-én Károly király mindkét megye előterjesztésére, az eddigi állapot fentartásával: a primásból, országbiróból és pár kamarai tagból álló küldöttséget bizott meg ismét, hogy Egervárosának viszonya tisztáztassék ugy Borsod-, mint Hevesvármegyével szemben, a közszolgáltatások miként teljesitésére. A vármegye tehát 1714. jan. 30-án megkereste a főispánt, mint Eger földesurát, hogy a város portái után az adót ugyan külön veti ki és szedi be, de azért nem független, és az ottani nemesség a többi lakossággal egyenlőleg viseli az elszállásolási és egyéb közmunka terhet. 1715-ben Egervárosának, közadózási ügye tehát a város által külön önállóan kezeltetett, a következő rendszer szerint:
Minden férfi személy után 4 frt, női személytől 15 éven felül 1 frt 10 denár volt fizetendő. Mesterség után külön 4 frt, egy ökör vagy ló után 1 frt, fejőstehén után 1 frt 10 d. heverő, ökör, ló után 1 frt, egy juh, kecskétől 15 d. egy pozsonyi kila buzától 12 d. árpa, kukoricza, zabtól 6 d. egy egri köböl bor után 12 d. egy pálinka üst után 3 frt, méhkastól 20 d. egy font dohány után 2 denár fizettetett. Ekként összeiratott házzal biró férfi személy 562, zsellér 291, összesen 853; női személy mintegy 900. Ezekből a maklári kapu előtt lakott már akkor 46, a hatvani kapu előtt 63, a ráczkapu előtt 16 házzal biró; zsellér pedig a maklári kapu előtt 46, a hatvani kapu elűtt 19, a ráczkapu előtt 21, a többi a védfalon belül tartózkodott. Tehát ez időben a maklári, hatvani és felnémeti külső negyedek, vagyis a védfalon kivüli rész, már benépesedve volt. Kézmüves összeiratott 158, kereskedő 20. 1711-ben hasonló módon Egerben összeirva volt 648 személy. Ezen kivetés szerint bevétetett összesen 8291 rén. frt. A házak és fundusok után egy-egy házhely 1 frt 50 denárral taksálva, bejött 218 rén. frt. Egyéb bevételek, mint korcsma, malom stb. még 2384 frt 70 denárra menvén, a város akkori összes bevétele, melyből köz- és magán városi kiadásait fedezte, volt 9894 frt.
Az 1715-ben foganatositott összeirásban feljegyezve van 343 gazda, 1136 kapás szőlővel és 452 frt évi jövedelemmel. Feljegyeztetett: hogy a város ugy borsodi mint hevesi részének, sem szántó földje, sem legelője, rétje vagy erdője nincs. E nembeli szükségletét bérlet utján szerzi meg. Szőlőjében egy kapás után egy és negyed urna bor számolható, mely 1-2 frtért kel el. Három hónapós bormérési joga van, mely 15 frt értéknek számolható.
Eger feletti vitája a két vármegyének 1717-ben kelt kir. leirattal ugy döntetett el, hogy Eger vizentuli része Borsodhoz tartozónak mondatott ki. Akkor Borsodmegye az Egervizén át a város közepén a vár alatti hidon vámot emeltetett a következő taksával: terhes szekér 4, üres 2 polturát fizet; deszkát vivő szekér századik deszkája, századik sója, fazékból 20-ik vámul adandó. Marha után 2 kr, sertés után 1 kr fizetendő. Megyei lakosok, ugy nemes emberek fizetésmentesek voltak. Ezzel azonban a vitás ügy befejezve nem lett. Mint látni fogjuk, a vármegye később az ügyet, mint sérelmet országgyülés elé viendőnek határozta.
1) Mindezeknek okmányai a megyei ltárban és jegyzőkönyvekben találhatók a jelzett évszámok alatt.
2) Gorove Eger tört. 216 1.