HUSZONKETTEDIK FEJEZET.

I. III. Károly király háborúja és annak befejezése. Rákóczy Ferencz szerepe a török háboruban. II. Az országgyülés összehivásának halasztása. Az adókivetés rendszerének folytonossága. A dohány-termelés. A parádi officina. III. A birtokos nemesség baja a birtokok aprózódása folytán. IV. A trónörökösödés rendje, az ugynevezett pragmatika sanctio kérdése és az országgyülés összehivása 1722-ben. V. Az országgyülés érdemleges intézkedése, főleg az adó-ügyben. A feloszlatott Polgár portája Hevesmegyére rovatott. VI. A vármegyei vagy házi porták rendszerezése. VII. III. Károly király a porták számolására szükséges uj összeirást elrendeli. VIII. Az 1928-iki országgyülés. Az erre szóló követi utasitás. IX. Az országgyülésről szóló követi jelentés. Az adóügyben a rendek meg nem egyezvén, ismét a király állapitja meg az adót. A vármegye házi adója.

I. Az 1715-iki országgyülés folyamán, és ennek befejezése után, III. Károly király közjogi és nemzetközi viszonyaiban nagy átalakulás jött létre, mely királyi házának és családi érdekeinek rendezésére, döntő befolyást gyakorlott.

A hosszas spanyol örökösödési háboru az utrechti békekötéssel fejeztetett be 1714-ben, melynek értelmében Károly lemondott végleg a spanyol trónról. A béke azonban alig két évi nyugalom után, a kiütött török háboruval zavartatott meg, melynek egyik epizódját Rákóczy Ferencznek a külföldön hazája érdekében folytatott diplomacziai sikertelen mozgalma képezé.

1716. april 28-án kelt királyi leirat a megyéhez azon figyemeztetést tartalmazza, hogy a sultán nevében lázitó iratok terjesztetnek az országban. Ezek tehát szigoruan kinyomozandók és üldözendök. A törököknek Velencze ellen inditott hadjárata ugyanis a bécsi kormányt oda kényszerité, hogy ezen hadjárat vészes következményeit már most elháritandó, szálljon hadba a törökök ellen. A törökök szintén előre látva a kifejlendő háborut, Rákóczy Ferenczet igyekeztek megnyerni egy magyar felkelés szervezésére, hogy ez által III. Károly hadereje tetemesen meggyengitessék. Rákóczy ugyan ovakodott, kellő biztositék hiányában határozott lépést tenni; azonban valószinü, hogy hivei erre a talajt a kérdéses lázitó iratok terjesztésével előre késziteni igyekeztek. A tényleg megkezdett török háborut a király 1716. jun. 8-án kelt leiratával tudatta a megyével, hogy a török a karloviczi békét megszegte; az országot megtámadta, és igy seregét az aldunai vidékre összpontositván, - a megye oda élelmi szert adó- és vámmentesen szállithat. A török háboru 1718-ban megkötött passaroviczi békével fejeztetett be, melynek folytán a háboru esélyeire hasztalanul számitó Rákóczy Ferencz török védelem alatt Rodostóba vonult, meghittebb hiveivel, és emléke a hazában kezdett mindinkább a legendák ködös homályába borulni.

II. Az 1718-ban megkötött passaroviczi török béke után, az ország méltán várhatta volna, hogy az 1715-iki törvény értelmében is, az országgyülés három évre a megoldásra váró nagy kérdések és szükségletek feletti tanácskozás és határozás végett össze fog hivatni.

A kor haladásával a változott viszonyokból folyólag, annyi teendő várt a nemzetre, hogy valóban egész figyelmére, tettereje és munkásságának egészére volt szükség, hogy csak valami sikert is mutasson fel a tevékenység beláthatlan mezején.

Az 1715-iki országgyülés, a ragály által is zavarva, a legfőbb érdekeket függőben hagyta. Az adó-ügyet, a nélkül hogy csak elvileg is döntött volna, reá bizta ideiglenesen az összehivandó országos tanácskozmányra. Ezen országgyülés jó hiszemben is cselekedhetett ekképen, hogy rövid három év mulva, pontos előmunkálatokkal és bővebb tapasztalatokkal foghat majd reform-munkálatai keresztülviteléhez; mi végből többféle törvény-előkészitő bizottságokat is küldött ki. A közbejött török háboru megzavarhatta ugyan ez irányban a nyugodt tevékenységet, de a béke megkötése után már csakugyan ideje lett volna, hogy megnyittassék a tér az ország bajai és szükségletei felett oly halaszthatlan teendők megkezdésére. E helyett az 1715-iki országgyülés által kiküldött bizottságok tárgyalgattak, tervezgettek; az országban pedig folyt ugy a birtok-viszonyok, mint a vallás-ügy vezetésében és más téren is a legnagyobb önkény, mely a helyes fejlődésnek utját folytonosan zavarta.

Az adó-ügy intézésére ideiglenesen megbizott országos tanácskozmány, évről-évre összejött, hogy az országra kivetett összes adó miként repartiálására és beszedésére intézkedjék.

A porták számának megállapitásában állott elő csupán változás az 1715. év folytán. Az egész ország összes portáinak száma 5883 1/4-re helyesbitetett. Ekképen Heves és K. - Szolnok vármegye portái 88 Egervárosáé 8-ra szállitatott le.

Az időközben folyó munkálatok azonban, melyek az 1715. évi országgyülésből folyólag inditattak meg, többféle bizottságok kiküldésével, egyben és pedig pénzbeli szükségletek és költségek alakjában éreztették hatásukat. "Minthogy klmes urunk ő felsége mostanában folyó sistematica militaris politico-oeconomica commissióban, előbbeni deputatus urakhoz némely érdemes haza tagjait adjungalni klmesen méltóztatott, kiknek ez az religióbeli commissióban is fáradságos articulatis commissarius uraknak pro mensibus april-maj. subsistentiájok felül provideálni, és azt-porták után repartiálni kényszeritettünk. Mely deputatumból mennyi obtingal a vármegyére és Egervárosára az alábbirt tabellából kitetszik." Igy szól gróf Pálffy Miklós nádor 1722. máj. 12-én kelt leirata a megyéhez, melyben szivére köti, a tettes statusok által a haza szükségére az ország kassájába ő felsége dispositiójára és egyéb commissióbeli kiadásokra, ugy a szent boromei Károly templomára offerált összegek-mennél előbb fizettessenek be.

Ezen kimutatás szerint a következő adományok beszedése rovatott a vármegyékre: Ő felsége részére felajánlott 30000 frtból az emlitett 5883 összes porta után portánként 5 frt 48 denár lévén esedékes, Heves és K. - Szolnok vármegyék 88 portája után 482 frt 72 d. és Egervárosa 8 portája után 38 frt 38 d. volt fizetendő.

Szent boromei Károly tiszteletére Bécsben a kolera megszünése alkalmából Károly király által épitett templomra 3988 frt 14 kr vettetett ki a megyékre, szintén porták szerint. Heves- és K. - Szolnok-megye által volt fizetendő 62 frt 34, Eger által 5 frt 30 d. Tehát a hires bécsi Károly templomban, a megyének és Eger városának is van része. Magyarország és a Stajer határszéleken határigazitásra 1719. decz. 31-én egy küldöttség volt megbizva, ennek 5141 frt 14 d. összes kiadásából fizetése portánként kivetve esett vármegyénkre 76 frt 5, Egerre 6 frt 52 denár. Több efféle kivetések is hajtattak végre ezen években. A hosszas tanácskozmány és sokféle tervezgetés eredménye mindig az lett, hogy maradt összeirási és igy adó-alapul tovább is a már használatban levő megyei rendszer, t. i. a tehetőség vagyis a gazdának ingó értéke, dikába sorozva, az általunk ismertetett 1715-iki összeirás rendszere szerint, ennek időnkénti csekélyebb módositásával. Igy most is egy dikát képezett minden 15 éven felüli férfi személy, azonfelül mestersége külön, ha volt. Egy dikának számoltatott továbbá is, jármos ökör 2, fejős tehén 2, heverő ökör 4, hátas és ménesbeli ló 4 stb. A terménynél most buzából 24 kila számoltatott egy dikául, árpa, köles 32 kila; dohányból pedig 200 csomó vétetett egy dikának.

Nevezetes az 1717. évi dikalis összeirásnál a decz. 17-iki közgyülésben, a parádi üveg-officina kézmüveseinek dika-helyesbitése, mert a szabály szerint a mesterség 1 dikát tevén, kivéve a takácsság számitatott 1/2 dikára, - az üveghuta munkásai külön-külön egy dika alá vetettek. Helyesbitetett akképen, hogy az egész hutára egy összegben fizetendő 30 frt taksa vettetett ki, mint a jegyzökönyv jelzi gróf Zinzendorf Ferdinand őrnagy egri várparancsnok közbejárására. A parádi üveghuta a Rákóczy debrői uradalom kiegészitő része lévén, mint lefoglalt birtok kincstári kezelés alatt állott. A parádi üveghuta e szerint már akkor oly élénk üzletet folytatott, hogy munkásainak száma 30-ban állapitatott meg az adókivetésnél. Ez az első adat, melyet az üveggyár alakulására nézve ismerünk.

III. A birtokos nemességet érdeklő fontos kérdés merült fel ez időben, az egyes családok elszaporodása és a nemesi birtok elaprózódása folytán. A nemességnél tudniillik a birtok kiváló szerepet játszott, az ő kiváltságaira való képesitésre. Mint tudjuk, csak a birtokos nemesség élvezte most már az adómentességet, a mennyiben, az ő adója segélyképen csakis taksa czimen szerepelt, és a törvényben szükség esetében még mindig terheül maradt személyes honvédelmi kötelezettsége. Tehát az esetleges véráldozat mellett, az ő taksabeli illetéke is, szerény mértékben rovatott ki. E mellett csak a birtokos nemesség soraiból voltak a megyei tisztviselők is választhatók. De a birtok qualificatiója hol veszi kezdetét? ez volt a kérdés. Régi gyakorlat szerint birtokos nemesek sorában azok foglaltak csak helyet, kiknek jobbágyaik voltak, és legalább egy negyed portának vagyis egy jobbágy-teleknek megfelelő birtokuk volt. Az elszaporodás folytán némely nemesi birtok annyira elaprózódott, hogy egy-egy eddigi birtokos család tagjainak illetéke a porta negyedének már nem felelt meg. Ilyen eset merült fel Bessenyőn a Szabó családnál, mely család a birtokos nemesség sorába tartozott. Nehogy tehát e birtokos nemes kiváltságát elveszitse, 1714. aug. 8-án tartott közgyülésen kimondatott, hogy dikája felére szállittatik, és ekként állapitassék meg taksája, hogy az megfelelő legyen a legkisebb birtokra eső taksa összegének. Voltak uj nemesek és armalisták, kik nagyobb birtokokat szerezvén, mint ilyenek, a birtokos nemesség sorába iktattattak be, például Fancsalon a Szalay család, mely öszszesen 14 jobbágyot szerzett. Mások, kik birtokaikat vesztették, a birtokosság sorából töröltettek, és leszállottak az armalisták és a többi köznemesség sorába.

IV. III. Károly királyt és udvarát ezen események közepette, kiválólag a trónörökösödés kérdése foglalkoztatta. Fivére József, a trónon elődje, gyermek nélkül halt el. Az ő házassága is eddig gyermektelen volt. 1716. év tavaszán született ugyan egy figyermeke, de az csakhamar meghalt. 1717. május havában Mária Terézia leány-gyermeke született.

Az örökösödés rendjére még 1713-ban egy családi tanácskozmány pragmatica sanctiót alapitott meg, mely is az örökös tartományokra 1713. april 19-én hirdettetett ki, melyben a nőág örökösödési joga is az egységes elválaszthatlan birtoklással együtt mondatott ki.

Magyarországon az uralkodóház fiágának örökösödési joga törvényben már biztositva lévén, III. Károly király most a fentemlitett családi megállapitásnak, vagyis ugynevezett pragmatica sanctiónak a magyar korona országaiban való biztositására irányozta minden tevékenységét. Horvátország gyülése Eszterházy Imre zágrábi püspök kezdeményezésére; önkényt kijelentette a hozzájárulást. Tehát még a magyar országgyülésnek megnyerése volt hátra, mely czélból, a rendek főbbjei előleges rábeszélése után, III. Károly király idején látta, hogy az országgyülést immár hetedik évre összehivja.

1722. jun. 6-án Egerben tartott küzgyülésen hirdettetett ki, e hó 20-án Pozsonyban tartandó országgyülésre, a máj. l-én kelt királyi meghivó, melynek folytán követekül Stészel Kristóf alispán, és Laczkovics Ferencz jegyzők választattak meg, napidijul részökre 4 frt állapitatván meg. Tehát az 1715-iki törvény erejénél fogva is, a követi napidij most már ismét megállapitatott. Az utasitás megkészitése küldöttségre bizatott, kimondatván már előre, hogy a követ urak, a püspök-főispánnal, mindenben egyetértsenek, és ő felségének jó indulatát az ország érdekei iránt támogassák.

Az utasitás szerény négy pontból áll: hogy a nádort üdvözöljék, ajándékba 6 hordó bort vigyenek Pozsonyba; hogy ő felsége jó szándékához tartsák magokat és a főispánnal egyetértve járjanak el; hogy a vármegyének Borsodmegyével szemben Egervárosa vizentuli részére fentartott joga tisztába hozassék, mert a vármegye ragaszkodott a maga jogához; hogy a vármegyének Jász-Kunságra vonatkozó igénye is kielégitessék. A nagy fontosságu közjogi kérdések, milyen a trón-örökösödésnek a leány-ágra való biztositása, a vármegye közönségét-mint látjuk-nem foglalkoztatta. Az utasitás a főispánnal való egyetértést tüzvén ki irányadóul, e téren a megye Erdödy püspöknek nézeteit követte, és követésére utasitotta megbizottait is. Stészel alispán azonban rövid ideig volt az országgyülésen, megbetegedvén, helyébe Almásy Ferencz, majd rövid időre ennek helyébe is Taródy h. alispán küldetett fel.

Almásy Ferencz követ Egervárosa ügyében a megyéhez ez év okt. közepén jelenté, hogy az 1715. évi 40. tczikk értelmében, az egri ügy törvényczikkben fogna megoldatni. Az okt. 21-én tartott közgyülésben azon utasitás adatott a követeknek, hogyha a megyére hátrányos tervezetet látnának, "az ország protocolumába vétessék fel a vármegye ünnepélyes óvását." Ugyanakkor azon megkeresés intéztetett a főispánhoz, hogy a nádornál járjon közbe a felett, hogy más megyék példájára, és költségkimélés szempontjából is, legyen elég egy követ az országgyülésen, és a másik jőjön haza. E felfogás ugy látszik, nemcsak kizárólag megyénkre terjedt ki, hanem az ország más részeiben is uralkodó volt.

1723. aug. 9-én Egerben tartott közgyülésen tettek jelentést a követek az 1722. jun. 6-tól, 1723. jun. 19-ig tartó országgyülésről, melyben előadják, hogy Pozsonyba érkezvén, az első ülés szent László király napján tartatott, melyen isteni tiszteleten voltak. Stészel alispán megbetegedett, helyébe Almásy Ferencz, majd ez is leköszönvén, Taródy h. alispán küldetett fel. Bemutatják, hogy az országra eső 2138000 frtra menő adóösszegből mennyi esik a vármegyére, mennyi porta számoltatott a megyére, mi történt a kir. tábla, és a só árának szabályozásával stb. A követeknek, szükség esetére két fehér papir a vármegye pecsétjével ellátva, (alba) adatván, miután mire sem használhatták fel, bemutatták a közgyülésen, és nyilvánosan eltépetett. A trónörökösödésre vonatkozó törvények hozataláról még csak emlitést sem tettek jelentésökben.

Az 1723-iki országgyülés a közterhek viselése ügyében érdemileg intézkedést ismét nem tett. Csupán az határoztatott el a 67-ik tczikkben, hogy a terhek arányos felosztása érdekében, az országgyülés által helyeselt módon a porták irassanak össze, a király azok rectificatiójáról intézkedjék, azután majd a jövő országgyülés elébe terjesztessék további intézkedés végett; - addig pedig ő felsége az általa megállapitandó módon szedesse az adókat. Tehát az adók feletti intézkedéssel a király bizatott meg ismét a jövő országgyülésig, mely azonban csak 1728-ban hivatott ismét össze, hogy akkor az időközben felmerült halmozott teendők özönével ismét leszoritassék napirendről.

Ezen országgyülés után történt azon eset, hogy az egri káptalan Polgárra nézve birtokjogát érvényesitvén, az oda telepedett egykori szabad hajduk mindenestől felkerekedve, elköltöztek onnan; egyrészről Szabolcs, másrészről Borsodmegyébe tették át lakásukat, többen a Kunságba költöztek át. Polgárnak 12 portája ekképen megsemmisült. A helytartótanács ezen 12 porta közül hatot Hevesmegyére irt át azon czimen, hogy a polgáriak oda telepedtek, tehát ennyivel emelték a megye tehetöségét. Igy portaszáma 100-ra emeltetett. A vármegye ez ellen felirt és kimutatta, hogy a polgáriak Szabolcs- és Borsodmegyébe költöztek, mit a vizsgálatra kiküldött kerületi biztos Ötvös Miklós csakugyan ekképen állapitott meg helyszini vizsgálat utján. Ennek daczára a portaszám maradt tovább is a megye terhén.

VI. A vármegye kebelében az adó kivetése és beszedése ügyében 1726-ik évben nevezetes reform hajtatott végre. Mint tudjuk, az eddigi mód szerint évenként kiigazitattak a megye községeinek paraszt és nemesi dikái, és időnként majd több, majd kevesebb mennyiség lett az eredmény. 1724-ben 6842 volt a megye összes dikája, és akkor egy-egy dikára 6 frt adóösszeg esett, ugy azonban, hogy ez összegben nemcsak az országos adó, hanem a vármegyének szükséglete is benfoglaltatott. Miután ezen évi összeirás tetemes alkalmatlansággal járt, és a dikák összege ennek folytán nagy ingadozásnak volt kitéve, az adó kivetésnek állandóbb alapot alkotandó, házi porták rendszerezése határoztatott el a dikák helyett, oly formán, hogy egy portának számitassék 1-ör hat eke, vagy nyolcz igás ökör másodszor kézmüvesekből 40; harmadszor hetven elsőrendü kapás szőlő, a másodrendüekből kilenczven; negyedszer csordabeli marha 70; ötödször elsőrendü kézmüves 8, másodrendü 16; hatodszor juh 400; hetedszer sertés 200.

Ezen rendszer szerint, a közbejött kiigazitások után 1726-ik évre 525 porta állapitatott meg a vármegyében, mely a paraszt dika helyett most már az adóalapot képezte, és házi portának neveztetett. Mint látható, e tervezetnek szintén az képezi főjellegét, hogy az adóalapot a jobbágy személyének tehetőségében és nem a föld minőségében jelöli meg. A porta ekképeni megállapitása azonban csak a jobbágy kezén levő telkekre szólott. A nemesekre illetőleg a kezökön levő telkekre nézve tovább is fentartatott a dikális megállapitás, az eddigi módon.

VII. Ezen megyei gyakorlat életbeléptetése után egy évre 1727. szept. 5-én majd okt. 27-én a helytartótanács szigoru rendeletet küldött a megyéhez, mellékelve Károly királynak ez év jul. 1-én kelt nyilt parancsát, a mult országgyülésen előirt összeirás végrehajtására, mely aztán az országos porták megállapitásának, és ezzel az adók arányos felosztásának alapjául szolgálna. Az 1723-iki 67. törvényczikk folytán tehát a király idejét látta, hogy az adóalap tisztázására az összéirás végrehajtassék.

Az utasitás, mely szerint az összeirás végrehajtandó volt, kevés változtatással ugyanolyan, mint a milyen már a multban is adatott ki, - melyet fentebb maga helyén ismertettünk, - mely szerint adóalapul maga a telek is bevonva lett volna.

E szerint összeirandó volt: város, vagy község, vagy birtok neve, mily régi a népessége, vagy ujabban telepedett, ki birja, mily czimen? a tényleges lakosok nevei, egész, fél vagy negyedtelkesek, vagy még jobban szétosztozkodottak; mennyien vannak ily földön, paraszt gazdaságot folytatva, vagy pusztát művelve? a tulajdonosnak miféle jobbágy vagy más szolgáltatásokat teljesitenek vagy bért fizetnek, mennyit? Együtt vagy egy kenyéren élnek ezek, vagy kézi munkájok után élnek, örökös jobbágyok vagy szabadon költözködők? Továbbá a zsellérek, házaik ha vannak, vagy földjök, rétjök, szőlőjök, ház nélkül, paraszt munkából élnek, vagy kézmüvesek, kereskedők; azután a zsidók, házaikkal, vagy ha curián vagy ezek magán helyiségeiben laknak, örmények, oláhok, és mások, pusztákon, szállásokon, paraszt gazdasággal foglalkozók. - Összeirandók minden rendü és rangu nemesek, praedialisták, libertinusok, katonák, kamarai, só-, posta- és földesuri tisztek, szolgák, pásztorok, és más hasonlók, sőt idegen emberek is, kik jobbágy vagy egyszerü zálog vagy más nem kiváltságos földön élnek, attól a földesurnak, censust, vagy más szolgáltatást teljesitenek. Szántó földek, akár a telekhez csatolvák, akár nem, mint bérföldek, hány pozsonyi mérővel vétetnek fel? Örmények, oláhok és más emberek, pusztákon, szállásokon tartózkodók, ugy a nemesek is vagy más idegenek, paraszt földet müvelők, hány pozsonyi köblös földet használnak? A telekhez csatolt irtványok mennyi köblösek, vagy a telektől más földhöz mennyi köblös csatoltatott el? Rétek, hány kaszások, vagy hány szekér szénát adnak, vagy ha téli legelőnek hagyatott fel, hány szekeret adna ha kaszáltatnék? A szőlőhegyek tized, kilenczed, vagy census fizetők, hány kapások, vagy a telekhez mennyi van csatolva, mikor ültettetett be, mennyi még a szabad éve? A földek a városban, birtokban, faluban hány tagra (mezőre) oszlanak, 1-2-3-ra? A terület termékeny, egy szántás után is terem, vagy közép vagy silány minöségü?

Összeirandó a föld minősége, hol dohány, kender, kukoricza, vagy más termény müveltetik, mennyi földön mennyi a termény, mi annak az ára? A rét jó szénát ad, vagy silányat, vizmosásos legelő juhoknak, vagy szarvasmahák és lovaknak is és pedig télen-nyáron használható, mennyi marhára való és igy mily értéket képvisel? Vagy annyi van, hogy bérbe is adható, mily értékkel? Pusztájok van-e? közös, vagy külön bérelt? a szőlő mily termékeny, egy kapás után mennyi urna bor, és mily minőségü számitatik? Van-e módja a bor értékesitésére és mily áron? Ugy egyéb terményre is, van-e jó alkalom az értékesitésre? Erdő van-e, tüzi és épületfa szükségletre, vagy bérelni kell, vagy épen másnak is bérbe adatik? Mily mennyiségben? Ugy makkos erdő van-e, saját szükségletre elég sőt annyi, hogy bérbe is adható. Malmok vannak-e? liszt, kendertörő vagy más, üveghuta van-e, mennyi hasznot hoz? Halastava vagy vize van-e, mily értéket képvisel. A földnek milyensége, hegyes vagy sík területe, és igy termőképessége, pontosan leirandó. Üzlet, kereskedés, mily nemü, bel- vagy külföldre is bir forgalommal? Ehhez képest összeirandók a szabad királyi és kiváltságos városok lakosai, bármily rendüek legyenek. Ha földdel nem birnak, mesterségök és üzletök szerint. Pontosan megjelölendő, mennyi ott a nemesi curia.

Az ottani földek, házak mily pénzváltsággal vannak felmentve a községi terhektöl, kinek hozzájárulásával és felhatalmazásával. És a többi fundusok és azok lakosai, porták szerint vannak-e össze számolva?

Mint ezen utasitásból látható, itt ismét azon elv lépett előtérbe, hogy az adóalap tisztába hozatalára, nem a jobbágy tehetőségének, hanem a föld minőségének és tényleges termékenységének ismerete szükséges, és igy ennek összeirására dolgoztatott ki a tervezet, mely ellentétben állott a megyék eddigi felfogásával, mely az adóalapot nem a fundusra, a földre, hanem a jobbágy tehetőségére igyekezett háritani.

Ezen összeirási utasitás mellett a helytartótanács arról értesiti a vármegyét, hogy ő felsége az összeirás eredményét az országyülés elébe fogja. majd terjeszteni, melyet azonban ezen évben már összehivni nem fog, holott azt szándékozott cselekedni, már a törvény értelmében is, de elhalasztotta a mai sanyaru viszonyok között, ugy hogy még a karok és rendek országos tanácskozmányát is elhalasztani látta szükségesnek; különben is az adó ezen évre már megállapitva van, a hátralevő téli időszakkal együtt; igy ennek tudomásul hozásával utasitatik a vármegye az összeirás további eszközlésére.

A fent jelölt okt. 27-én kelt rendeletben arra is utasitatik a vármegye, hogy királyi parancs folytán, azon megyék részére, hol tisztviselők hiányzanak, a szomszédos megyék kötelesek kiküldeni két összeirót, kik az illető megye által fizetendő 3 frt napi dij mellett teljesitendik az összeirást: miután a szomszédos Csanádmegye épen ilyen, tehát a vármegye által két összeiró lesz e megyébe kiküldendő az itteni összeirás végrehajtására.

Az összeirás miként és kik által leendő foganatositására nézve, a helytartótanács azon nézetben volt, hogy kerületek szerint háromhárom összeiró volna kiküldendő, kik kölcsönösen felváltva teljesitenék azt. A királyi parancs azonban ezen teendőt az illető megyék és városok magistratusára háritotta, mint kik a viszonyokat, sőt a személyeket is legjobban ismerik.

Ezen összeirás elkészülvén, az országgyülés 1728-ik . év márcz. 1-én kelt királyi leirattal Pozsonyba május 17-ére hivatott össze.

VIII. 1728. april 15-én Egerben tartott közgyülésen jelentette be a főispán, hogy megérkezett ő felségének ez év márcz. 1-én kelt meghivója a Pozsonyban máj. 17-ére kitüzött országgyülésre.

Ez alkalommal tárgyaltatott a m. kir. helytartótanács jan. 30-án kelt leirata is, hogy a káptalanok, konventek, vármegyék és városok használt pecséteikről tegyenek jelentést, mily jogon élnek vele, és veres pecsétet használnak-e? A vármegye jelentette, hogy pecsétjét régen használja, soha kétségbe nem vonatott, vörös viaszt azonban nem használ.

Ezen ülésben tárgyaltatott nevezett helytartótanácsnak febr. 3-án kelt azon leirata is, melyben sürgeti, hogy a nemességnek országszerte összeirását elrendelvén, még a megye nem tett annak eleget, tehát késedelem nélkül munkába veendő. A vármegye már foganatba vette az összeirást, de késett, azon okból, hogy a nemességnek idő engedtetett nemesi okmányaik megszerzésére.

A helytartótanácsnak azon leirata is tárgyaltatott, hogy a vármegye tegyen jelentést a megyei tiszti állomásokról, és nem szaporitatott-e ujolag? Egyszersmind a megye tudomására hozza, hogy ő felsége beleegyezése nélkül, uj tiszti állomás rendszeresitése, vagy tiszti fizetés emelése ne eszközöltessék. A megyei önkormányzatnak lényeges megszoritását tartalmazó ezen leirat szó nélkül vétetett tudomásul.

A másnapi ülésben az országgyülésre szóló meghivó felvétetett, és követekül Almásy János és Vay Ádám, négy frt napi dijjal, megválasztattak. Ez az első eset, hogy országgyülésre, nem a tiszti karból küldetett a követ; ezuttal, mint a jegyzőkönyv szól: "a, rendes és a helyettes alispán, elfoglaltatásokkal kimentvén magokat, küldettek nevezettek."

Nevezetes az, hogy ez alkalommal a követi utasitásra a bizottság megválasztatván, a jelentés és egyéb ügyek tárgyalására, ápril 30-án Gyöngyös-Püspökibe tüzetett a közgyülés.

Az utasitás azonban, csak a máj. 2-án folytatólagosan Gyöngyös-Püspökiben tartott ülésen állapittatott meg és szól ekképen: a követek a nádort üdvözöljék. Igyekezzenek a főispánnal egyetértelemben ő felségének jó szándékát előmozditani. Ha majd az adó kérdése előjön, az ország rendeivel, oda igyekezzenek, hogy az ország tulterheltségét figyelembe véve, a katonaság számát apaszsza ő felsége, vagy ha ez nem lehetséges, legalább az eddigi teher ne emeltessék. Hogy az adó-összeirás rubrikái a hazai törvények szerint állapitassanak meg, hogy annak formája megállapitása előtt; a porták ujból számoltassanak meg. Hogy a törvények javitására szóló tervezet megkészitetvén, a megyékkel közöltessék véleményezés végett.

A nemesi jogok épen tartására őrködjenek a követek. A megyén kivülre szóló szabad jobbágy-költözködés akadályoztassék meg. Borsodmegye kövelésére, Egerváros ketté osztására, csak a jelenlegi statusquot védelmezzék. Ugy a Jász-kunok is tartassanak meg a vármegye jurisdictiója alatt, valamint Szolnok-Abony, Kecske, Tószög Rákos puszták stb. visszacsatolását követeljék. A 11-ik pont ismét a már annyiszor tárgyalt fegyverjog kérdésével foglalkozik, melynek czime alatt a töröktől visszahóditott országrészek birtokviszonya megtámadtatott. A követek belátására bizatik, hogy ha segithetnek, segitsenek azokon, kiknek javai a határidő mulasztása miatt vétettek el, hacsak önkényt ki nem egyeztek, legalább részökre az elővételi jog engedtessék meg; továbbá oda igyekezzenek, hogy a felmentvények ujabb taksákkal ne terheltessenek, miután a vármegye lefizette már ugyis a fegyverjog adóját. A kir. tábla, vagy septemvirális tábla Pestre való áthelyezéseért buzgólkodjanak. Még több apróbb ügyek feletti gondosság ajánltatott a követeknek, minthogy a tüzvészek ellen országos intézkedés tétessék, hogy a garas ne hat, de öt denár legyen; hogy a megye pecsétje, melyet ősidőktől használ, kétségbe ne vonassék, vagy ujabban ne taksáltassék, megerösités czimén stb.

IX. 1729. nov. 20-án fejeztetett be az országgyülés, melyről decz. 3-án tartott közgyülésen tettek a követek jelentést, hogy az adó-ügyben gróf Nesselroth elnöklete alatt fog egy commissio müködni. A vármegye tehát ehhez egy feliratot intézett, melyben a megye viszonyai, főleg azon sérelme adatik elő, hogy az elpusztult Polgár régi portái, szám szerint 12, az 1723. évi törvény szerint elosztatván, 6 portája azon czimen, hogy a lakosok Hevesmegyébe költöztek, a megyére iratott. E tekintetben a vármegye vizsgálatot is rendelt, hogy vajjon jött-e a megyébe 6 portára való polgári ember. Kimutattatott azután ennek alapján, hogy Polgár feloszlott népessége Borsod- és Szabolcsmegye felé huzódott. Előterjesztetett a közeli évek inséges volta, hogy marhadög pusztitott, hogy a Tisza áradása sok kárt tett. Ezek folytán kéretett, hogy a porta-igazitás, a megye ezen szomoru helyzetéhez képest történjék meg.

A követek jelentésének tárgyalása a jan. 4-iki közgyülésben Egerben folytattatott. A hosszu országgyülésen, követhelyettesek is képviselték a megyét, és ezek voltak, Rottenstein Ferencz és Gosztonyi István, főleg ez év jun. havától, november 29. - ig vagyis az országgyülés befejezéseig. "Az országgyülés ezen hosszura terjedésének egyik oka volt-szól az előterjesztés-mert a rendek a hazai törvényektöl elállani nem akartak, és nem egyeztek a magas udvarnak adóösszeirási tervezetébe, mely szerint, tekintet nélkül a birtokosra, a teher a fundusra lenne helyezendő; -és igy nem maradt más hátra, mint az eddigi porták kiigazitását eszközölni ez idő szerint is, melyre deputatusok eskü mellett rendeltettek ki megyénként. Ezen deputatusok esküje letételénél kifogás történt, némely heretikus képviselő részéről, nevezetesen Borsod- és Turóczmegyéből, hogy a bold. szüz Mária nevére esküdni nem fognak. Azonban ezen sértő felszólalás, a tanácskozás folyamán-a jelentés szerint-elintéztetett. Szabolcsmegye panasza az országgyülésen-folytatja a jelentés, hogy kebeléből a jobbágyok Hevesmegye területére vonulnak, figyelembe sem vétetett." Ezzel a főispán által a követeknek inditványozott elismerés elfogadtatott. Az országgyülés után, 1729. decz. 15-én kelt helytartótanácsi leirat, a megyére eső adóösszeget ekképen rótta ki: van 100 portája, egyenként 455 frt 30 kr lesz esedékes, vagyis összesen 45530 frt. A jász-kunokra pedig 51 porta után irandó elő, egyenként 455 frt 30 kr.

Miután az országgyülésen a rendek az adóalap meghatározása felett, hogy a telek vétessék fel e czélból, az 1727-ben végrehajtott országos összeirás alapján, mint láttuk a követek jelentéséből is, megegyezni nem tudtak, az adóösszeget a király a kiküldött országos deputatio előterjesztése alapján, a reá ruházott jognál fogva megszabván az egész országra, ismét csak a régi porták száma szerint osztatott ki a megyék között, és ekként esett Hevesmegyére 100 porta után a fentebbi összeg. Az összeg kivetése azután a megyében, ismét csak a régi mód szerint hajtatott végre, vagyis most már az 1726. év óta gyakorlatban levő ugynevezett megyei házi porták szerint, milyen a megyében 523 volt, mint azt fentebb láttuk. A megyére rótt 45530 frtból egy-egy ilyen házi portára, az 1730. január 6-án tartott közgyülés repartiálása szerint esett 89 frt; az 1732-ik és 33-ik évben a porták rectificálása után, 548 porta állapitatott meg, és már akkor egy portára esedékes volt 82 frt, miután a hadi adó ezen évben 44977 frtra ment.

Mint látjuk, a vármegye a hadi adót az általa összeirott házi portákra vetette ki egészen, mely porták kizárólag a jobbágy-földeken élő jobbágyok után számitattak, az általunk már előadott rendszerrel.

A vármegye egyéb házi kiadásainak fedezésére a költséget az armalista nemesek, szabadosok, molnárok és egyéb taksa-kötelesekre dika szerint vetette ki. 1730-ban ezen háziköltség fedezésére a nemesi dikára 3 frt 40, a szabadosok és más taksa-kötelesekre 4 frt vettetett ki. Az 1715. évi 14. tczikk szerint a házi kiadás terhe az armalistákra is kivetendő volt. 1732-ben már megkülönböztetve lett azon nemesi dika, mely tulajdon telken, és az, mely idegen telkei számoltatott. A tulajdon telken élő armalista nemes dikája után 1 frt 50 d. idegen telken gazdálkodóké 2 frt 40 d. szabadasok és más taksa-kötelesek 3 frt 40 denárral terheltettek, egy-egy dika után. Ezen évben e szerint 5898 frt vétetett be a megye házi szükségletei fedezésére; 1723-ik évben pedig 6266 frt 84 d. Az ily módon adózó armalisták száma ez időben 571 volt, számoltatott pedig részökre 1502 dika összesen. Magában Gyöngyösön a nemesek száma 160-ra ment, legszámosabban voltak még Szenterzsébeten, Bessenyőn, Bocson, Leleszen, Hatvanban, Csépán, Várkonyban, Turon. Gyöngyösön volt akkor 34 háziporta, 160 nemes, 100 zsellér, 150 görög, zsídó 30. Ezek fejenként egy frttal taksáltattak. Ványára ez időben telepedett mintegy száz nemes, kik összesen 750 frtra menő taksát fizettek. A Tiszavidékén látunk még ily nemes telepedéseket, mint Szent-Iványon vagy 50 család, Török-Szent-Miklóson és másutt, kik között a nemesi puszta földek kiosztatván, conventionátusoknak neveztettek. Ennek az volt értelme, hogy ezek portaszámba nem soroztattak, mert egyszerüen, mint nemesi földet müvelő szegődvényesek tekintettek. Ily conventionatus nemesek a tarnamenti községekben is telepedtek, mint Erken, Verpeléten stb. Ezenfelül volt ekkor a megyében taksafizető vizimalom 80, szárazmalom 32, serfőző helyiség 18, pálinkafőző üst 294. Ennek nagy része a mátrai és gyöngyösvidéki falvakban volt. Saáron magában 37 üst volt. Majdnem minden mátravidéki községben volt több-kevesebb üst, melynek mindenike után 2 frt fizettetett. Ugy látszik, ezen üstökben leginkább gyümöcsöt és törkölyt használtak főzésül. A serföző-helyek a Tarna és Zagyva melletti falvakban voltak elterjedve. Gyöngyösön két serfőző helyiség egyike a gyöngyösi jezsuiták tulajdona volt. Egy serfőző l2 frt taksát fizetett. Parádon az üveghuta ezen időben 12 frt taksával terheltetett.