HUSZONHARMADIK FEJEZET.
I. A vármegye politikai helyzete gróf Erdődy püspök-főispán idejében. II. Az 1715-ik évi tisztujitás és a tisztifizetések szabályozása. Az 1718-iki tisztujitás. IV. A közgazdasági élet fejlődése a Rákóczy-korszak után. Hidak épitése. A cseléd-ügy szabályozása. V. Az 1722-iki árszabályzat. VI. A czéhek alakulása és szabályai. VII. A községi élet fejlődése. VIII. A papi tized rendezése. Egyezség a püspök és a vármegye között.
I. A vármegye politikai helyzete III. Károly király uralkodása alatt a lehető legnyomottabb volt. A Rákóczy időszak lezajlása és a megye élén álló Telekessy püspök halála után, az egri püspökség és megyei főispánság élére küldött gróf Erdődy Gábort,az udvari párt bizalmasa, és a királyi ház trónörökösödésének legerősebb szószólója, politikai tekintetben is betölté küldetését a Rákóczy fejedelemnek hódolt vármegye régi szelleme leküzdésében, és az uj viszonyokhoz való idomitásában. Munkáját ez irányban hatásosan elősegité nyomban a Rákóczy-korszak után visszaállitott neoaquistica comissio müködése, mely a nemességnek birtokjogáról hallatlan teljhatalommal rendelkezett, ugy hogy a tényezö nemesi rendnek egész existentiája, ennek a comissiónak kezébe volt letéve. Képzelhető, hogy vármegyénkben is, főleg a Rákóczy mellett hevesebben buzgólkodó nemesség körében, mennyire hatott a félelem, hogy az udvari politika szellemében müködő comissió miképen osztja a jutalmazást vagy bünhödést az illetőnek politikai érzelmeiért, és multbeli magaviseleteért. Az 1715. évi 49. tczikk meghozatala után, melyben Rákóczy és menekült társai számüzetnek, javaik pedig lefoglaltattak, Heves megyében is nagy terjedelmü Rákóczy és Bercsényi birtokok kerültek a fiskus kezébe, melyek értékes versenydijat képeztek a szolgálatkész honfitársak jutalmazására. Láttuk fentebb, hogy a szatmári békét megalkotó Károlyi Sándor, a sok igazságtalanság láttára, az udvarnál közbenjáróul ajánlotta fel magát nemességünknek is. Képzelhető, hogy a megfélemlitett nemesség egy része, létérdekből, sietett az irányadó politikának minden tekintetben hű szolgájává szegődni; másik része, hogy hű szolgálatainak fejében megtarthassa a kezéhez ragadott vagy másképen szerzett és még szerzendő birtokait. Ezen viszonyok következményének tekinthetjük azt a néma megadást és meghódolást a helyzet előtt, mely az 1715, 1723, és 1728-iki országgyülés követi utasitásaiban tükröződik, melynek végösszege azon pontban nyer kifejezést, hogy a követek mindenben egyetértésben legyenek a vezérlő politikussal, Erdődy püspök-főispánnal.
A vármegye tehát ez időben tulajdonképen Erdődy püspök-főispán akaratának és politikai nézeteinek, és ezzel a bécsi udvarnak is leghivebb visszhangja, és a felsőbb parancsoknak hűséges végrehajtó közege volt.
Erdődy püspök-főispánnak a tisztujitásra vonatkozó intézkedéseit 1713, 1714-ben már ismerjük. 1714. april. 16-án a tiszti dijazások javára az határoztatott, hogy a törvényszéken perlekedő felek a perek meginditásakor, ha alispáni biróság kéretik 12, ha szolgábirói 6 frt teendő le, és a helyszini eljárásnál tisztességes ellátásáról tartoznak gondoskodni. Az 1715. szept. 9-én tartott tisztujitó széken, érdekes a főispáni jelölés módja a tiszti állomásokra. A főispán a tiszti székekre jelöltek névsorát ekképen terjesztette a közgyülés elé: az alispánságra jelöltettek: Orczy István, Stészel Kristóf, Dévay Pál, Csala Sándor, Almásy Mihály. A helyettes alispánságra, azokon kivül kik itt jelölve vannak, jelöltettek még: Sötér Tamás, Almásy Ferencz, Kada Pál, Csöke János, Csima János. Az első szolgabirói járásra jelöltettek a kik a h. alispánságra elsorolvák, és ezeken kivül Sági Mihály. A második járásra jelöltettek Laczkovics Ferencz, Almásy János, Endrész György; a harmadikra Farkas István, Tabódy Pál, Rottenstein Antal; a negyedikre Farkas János, Bertoti István, Szabó György. Ezen összesitett jelölések felolvasása után, Orczy István kijelentette, hogy végképen visszalép, mire alispánul Csala Sándor, helyettes alispánul Stészel Kristóf, szolgabirókul Kada Pál, Laczkovics Ferencz, Farkas István és Farkas János. Jegyzőkül pedig Almásy Mihály és Dévay András, megválasztattak. Táblabirákul kineveztettek és választattak (denominati et electi) méltóságos gróf Buttler Lajos, ngos Popovics Ignácz, tekintetes Török András, Dévay Pál, Urczy István, Tarody István, Almásy Ferencz, Csima János, Sági Mihály, Tassy László, Almásy János, Hellepront János, Haas Károly, Rottenstein Antal. Majd az esküdtek, ügyész, perceptor, főbíztos, és albiztosok erősitettek meg.
Ez időben azonban a megye népességének szaporodásával, a gazdasági élet fejlődésével, az administrationális tevékenység köre is tetemesen bővült már, ugy hogy a tisztviselő immár nagyobb mértékben vétetett igénybe mint valaha. A nagyobb tevékenységi körnek és az ezzel járó felelősségnek, mintegy természetes folyományául állott elő, a tiszti dijazás-illetőleg a fizetés szabályozásának kérdése is. Ekként került napirendre az 1718. szept. 30-án Egerben tartott közgyülésen a tisztikar évi fizetésének szabályozása, - mint ez indokoltatik az, erről szóló jegyzőkönyvben-"a sok visszáság meg-szüntetése végett."
Mint fentebb láttuk, 1714-ben hozott határozat szerint, minden egyes per után meghatározott dij volt leteendő, az illető birói forum javára. Valóban sok visszásság keletkezhetett ebből is, a mennyiben a per értéke figyelembe sem vétetett a per-dij megállapitásánál.
Az 1715-iki tisztujitás után, csak három évre, 1718. szept. 30-án tartatott ismét. Ez az első eset vármegyénkben, hogy három évig nem tartatott tisztujitás; eddig mint láttuk, évenként volt szokásban a tiszti marasztások, esetleg választások feletti intézkedés, ha csak rendkivüli eset nem gátolta annak végrehajtását.
Nevezett napon tartott közgyülésen, a tiszti fizetések szabályozása intéztetett el első sorban. Megállapitatott:
Alispánnak 252 ren. frt; hely. alispánnak 152, rendes jegyzőnek 252 frt, perceptornak 152, főbiztosnak 152, négy szolgabirónak egyenként 100 frt, vicenotáriusnak és az ügyésznek 40-40 frt. Négy rendes esküdtnek 12- 12 frt; az adók kivetéseért szintén 12-12 frt. Az albiztosoknak 40 frt. A megyében kiküldetésért napi dij nem járt, megyén kivül 1 frt 50 denárra szabatott a napidij. Az alispáni 252 frt fizetés részletezése ez: 40 frt borpénz, 12 frt asztalpénz, 100 frt abrakpénz, a fizetés maga 100 frt. Ekként történik a részletezés a jegyző és perceptorra is. Ez után a szokásos kijelöléssel alispánná választatott Csala Sándor, bár három évi müködése után vonakodott azt elvállalni. Helyettes alispánnak Stészel Kristóf, szolgabiróknak Kada Pál, Farkas István, Farkas, János, és Endrész György választattak meg. Jegyzőnek Almásy Mihály, másodjegyzőnek Dévay András, perceptornak Haaz Károly, főbiztosnak Hangosi Imre, ügyésznek Csöke János. Táblabiróknak kineveztettek: Török András, Orczy István, Dévay Pál, Rács István, Tarody István, Sötér Tamás, Almásy Ferencz, Sági Mihály, Hellebronth János, Almásy János, Rottenstein Antal.
A tisztujitás után felemlittetett, hogy a tiszti munka teljesítéseért ekként e méltányos dij megalapitatván, figyelembe veendő a főispán fáradságos müködése is a megye érdekében, és e végből részére sok évi munkálkodása elismeréseül, tiszteletdijul 1500 frt szavaztatik meg. A főispán nagy köszönettel fogadta az elismerést és tiszteletdijat is, és ezt visszaajándékozta a megyének, a szegénység könnyebbitésére, azt kérvén, hogy ha majd az épitésben álló szent Mihály temploma, és saját székházához fuvarosokat kér, alkalmas időben ezzel ajándékozza meg őt a vármegye, a mi is készséggel megigértetett. Ez volt tehát az első eset, midőn a főispánnak is tiszteletdij állapittatott meg.
A következő 1719. évben az aug. 19-iki közgyülésen tartatott ismét tisztujitó szék. Miután Csala Sándor alispán időközben elhalt, a szokásos jelöléssel megválasztatott alispánná Stészel Kristóf, helyettes alispánná Tarody István, főbiztossá Hangosy Imre, jegyzőkké Laczkovics Ferencz, Dévay András, szolgabirókká: Kada Pál, Farkas István, Farkas János, Szentgyörgyi István, pénztárnokká Almásy Ferencz, ülnökökké: gróf Buttler, Török András, Borhy Mihály, Szepesy János, Döry András, Aszalay Ferencz, Rácz István, Almásy Mihály, Almásy Ferencz, Almásy János, Sötér Ferencz, Csima János.
Ezen idő után tisztujitás nem tartatott majd 12 évig, daczára a csak nem régen hozott 1723. évi 56. tczikknek, melyben kimondatik, hogy tisztujitás legalább három évenként tartandó. 1725-ik évben egy helytartótanácsi rendelet is érkezett, hogy a főispánok a fent idézett törvény szerint járjanak el. A főispánok azonban erre nem sok sulyt helyeztek, a Bécsből sugalt eljárás közpolitikai életünkben az ország önkormányzati tevékenységét megbénitotta, hogy a királyi parancsok és udvari rendeletek utján való kormányzással, az osztrák tartományokkal való egységesités rendszere előkészíttessék. A talaj, mint látjuk, erre már alkalmasnak mutatkozott.
1731. okt. 22-én hosszu idő után találjuk a nyomát annak, hogy Egerben Erdődy püspök-főispán tisztujitó közgyülést tartott. A főispán indokolta, hogy három évenként kell ugyan tartani törvény szerint tisztujitó széket, de el volt foglalva az országgyülésen a mult években, és így most tarthatja meg. A főispáni kijelölés most is egész tömegben következőképen történt: Az alispánságra kandidál-tattak: Tarody István, Kada Pál, Stészel Kristóf, Vay Ádám, Hellepront János, Rottenstein Antal, Sötér Tamás. Miután Stészel továbbá szolgálni nem akart, megválasztatott Kada Pál szótöbbséggel, helyettes alispánná Vay Ádám, ha el nem fogadná Rottenstein Antal. Szolgabirák voltak most: Szentgyörgyi István, Kozma Boldizsár, Nagy Miklós, Csomortonyi István. Kandidáltatott 26, ezekből a gyöngyösi vagy első járásra választatott Csima Mihály, a 2-ikra vagyis tiszaira Szentgyörgyi István, a tarnaira Füry Bálint, a negyedikre vagy mátraira Deák József. Ekként, ezen sorban és ily tömeges jelölés folytán esküdtekül választattak, az elsőre: Kókay György, Csene Márton, a másodikra: Pécsi Imre, Barta Antal, a harmadikra: Fay Sándor, Sebeházy Ferencz, negyedikre Ferr Ferencz, Szubics Pál. A szolgabirák és esküdtekre kimondatott, hogy magoknak fuvart többé nem rendelhetnek, ennek fejében tiszti dijazásuk emeltetett. Jegyzők lettek: Gosztonyi István, és Rottenstein Ferencz; főbiztos Rottenstein Ferencz, perceptor Forray Márton, fiscus Szabó Márton, hidfelügyelő Kisvárday János.
Ezen tisztujitás után 1746-ik évig, tehát majd 15 éven át, általános tisztujitás ismét nem tartatott.
IV. A Rákóczy-korszak lezajlása után bekövetkezett békés élet folyamán, a közgazdasági életnek lüktető ereje, minden tekintetben élénk és tevékeny fejlödésnek indult vármegyénkben is. Megjegyzendő, hogy a nemesi birtokok nagy része gyorsan urat cserélt ismét, élénk tevékenységü, vagyonszerzési és gyarapodási ösztönnel telt férfiak kezébe jutva, a jobbágy telepedés is gyorsabban fejlett. Az uj birtokosok siettek falvaik néptelen telkeit felvidékről, sőt idegen országokból hozott földmüvesekkel betelepiteni, melyet nagyban elősegitett az 1723. évi 103. tczikk is, hogy 6 évi tehermentesség biztositása mellett idegen települők is szállithatók a puszta földek megmivelésére.
Az első nagyobb keletü tevékenységet az 1716-ik év folyamán találjuk közgazdaságunk előmozditására, az átkelési hidak kiépitésénél. A török világban ki gondolt volna a közlekedési akadályok elháritására és annak biztosabbá tételére, hogy a harácsoló török és magyar portyázók annál kényelmesebben végezhessék közveszélyes kirándulásaikat. Ez évben rendeltettek meg a halászi, atkári, debrői, balpüspöki, sárréti, kigyósi, szalóki, nagyuti, laksói, bodi hidak kiépitése községi közmunkásokkal. A szolnoki Tisza-hid is egészen kijavittatott ekkor.
A közgazdasági élet fejlődésének bizonyitéka a cseléd-ügy szabályozása is, mely az 1719. april 18-án tartott közgyülésben ekképen iratott körül:
Szent György nap előtt 3 nappal jelenteni tartozik a cseléd gazdájának, hogy marad-e vagy sem? Ezen idő általános szerződési időnek mondatott ki. A gazdasági cselédbérekre határoztatott, hogy öregbéres fizetése legyen szür, abadolmány, nadrág, 2 pár saru, egy fejelés, vagy 9 cserzett bocskor, egy pár bőr kapcza, fekete süveg, két pár fehérruha, két kila buza-vetés, készpénz 12 magyar frt. Tartására 14 pozsonyi kila kenyérnek való, egy süldő, 30 font só, egy mérő lencse, borsó, kila árpa, kila köles, ha a gazda ételén nem lesz; 40 frt büntetés terhe alatt köteles mindenki ezen bérszabályt megtartani. 1723-ban a szolgák fizetése ekként módositatott:
Öreg béresnek fizetése legyen 10 magy. frt, és a fentebbi szerint ruházat, és élelmezés, Második béres fizetése 8 frt és a többi mint az öreg béresé. Vinczellérnek 6 frt, posztó ruha, dolmány, nadrág, kétesztendőre mente. Juhásznak félruha-illeték, a nyári és téli elletésért két-két bárány, vasárnapi tej. Kocsisnak évi 10 frt, ruházat, posztóból két évre egy mente, két pár csizma, fehér ruha, élelmezés. Ennek kötelező volta is birsághoz köttetett.
V. A népesedés fejlődésével karöltve haladó közgazdasági tevékenység, az ipari életnek is nagyobb lendületet adott, melynek czéhrendszerével szemben a fogyasztó közönség most is az ipar czikkek kötelező árszabásában kereste védelmét. Erről munkánk III. kötetének 406-416 lapjain bővebben értekezvén, miután ez irányban törvényes változtatás ez időszerint fenn nem forog, az ott elmondottakra utalva, mutatjuk be az 1659. évi 71 tczikk alapján a vármegyének következő ujabb árszabályzatát.
1722-ik év jun. 9-én Gyöngyösön tartott közgyülésben 12 frt birság terhe alatt kötelező árszabását következő sorozatban állapitá meg a kettős megyék területén.
Mészárosok árszabása.
Tehén husnak fontja juh husnak egy öreg ökör bőr kisebb tehén bőr tinó bőr egy pár bocskor fagyunak fontja borju husnak fontja hat pénz
Vargák, timárok.
Egy jó öreg saru egy talpalás egy pár fejelés, ha minden a vargáé ha pedig a vevőé a szára egy ökör bőr készitése tehén bőré borju bőré egy pár jó bőrkapcza vargától csinált deli csizma egy pár német czepellő, ha
mindene a vargáéha a vevő ad bőrt egy pár pantofli készitése
Csizmadiák.
Tinó bőr csizma második fára való harmadik fára kordován csizma második fára szattyán csizma kordován csizma készitése
ha bőrt ad a vevőszattyánból csizma készités, ha bőrt és
mindent a vevő adegy pár csizma talpalás bőrrel közönséges talpalás
Szűcsök.
Egy rókával béllelt öreg
mentéből ha maga toldozza össze a szűcsasszonynak való
bárány bőrrel bélleltegy róka bőr csáválás bárány bőr vidra bőr nyest bőr farkas bőr egy ködmön csinálása, ha
mindent a gazda adasszonynak
Szijjártók.
Egy pár festett dupla farhám közönséges egy pár paraszt hám egy fehér lóra való fekete
fék zablástólközönséges gombos kantár zabla nélkül paraszt kantár egy pár kengyel szij paraszt lekötő szíj négy lóra való közönséges
gyeplőparaszt kötő fék ökör hajtó ostor kocsisnak ostor
Lakatosok.
Ajtóra való pléh kulcsostól ládára való csizma patkolás sarkanytyu felütés egy pár sarkanytyu
Kovácsok.
Szeker kerék vasalásától ó vassal utolsó tengelynek és nyujtványnak uj vassal vasalása ó vassal első tengelynek rudjával
való vasalásaegy öreg szeker egészen uj
vasalásaegy ló patkó felütése egy szántó vasnak nádlásától egész náddal csoroszla nádlástól szántó vas élesitése
Szabók.
Egy angliai dolmány böcsületes készitése boritott zsinórral béllelt nadrágtól posztó mente készitése failondis mente készitése olyan dolmány, ha bőr van alatt közönséges mente dolmán nadrág köpönyeg csinálástól Selyem materiából szoknya
készitésesüveg csinálás béleletlen béllelt
Szűr szabók.
Öreg szür kisebb szür annál is kisebb
Kerékgyártók.
Vas alá való öreg kerek kocsiba való két lóra kocsikhoz való Eke gerendelyestől taliga kerekestől Széna takaróknak ugymint: kaszásoknak étel nélkül
egy napraha enni adnak gyüjtőnek étellel étel nélkü petrencze hordónak étellel étel nelkül Az 1741-ben az akkori háborus viszonyok közepette kiadott árszabás tételeit kivonatosan ismertetjük azért, hogy lássuk az áremelkedés husz évi külünbözetét.
Mészárosok árszabása.
Öreg hizott ökör bőr kisebb, vagy sőre ökör bőr tehén bőr tinó bőr juh bőr bárán bőr
Vargák, timárok.
Egy jó öreg saru középszerü egész talpalás öreg bőr kikészitéseért borju bőr kikészitése stb.
Csizmadiák.
budai bőrből fontos talppal
készitett csizmamagyar varga talppal második fára harmadik fára egy asszonynak való kordován csizma stb.
Szűcsök.
Asszonynak és férfinek való
hosszu mente bélésseltáblás béléssel kisebb rókás mentétől róka bőr csáválása farkas bőr vidra bőr nyest bőr ködmön csinálás, ha mindent a gazda ad férfi kész ködmön asszonynak
Szijjártók.
egy pár festett fekete hám közönséges farhám egy pár paraszthám paraszt kantár egy pár kengyel szij paraszt kötő fék stb. Kovácsok.
egy szeker kerekei vasalásáért ó vassal utolsó tengelynek vasalása
nyujtványnyal együtt .első tengely rudvasalásával lovas szekér egész vasalása
ugy az ökrös szekéré isstb.
Szabók.
egy selyem posztó dolmány zsinórral béllelt nadrág asszonynak való mente varrása közönséges mente varrása posztóból készült dolmán közönséges nadrág varrása kalpag csináltatás abadolmány béresnek hat márjás vagyis 1 frt 70 kr (egy márjás tehát 28 1/4 kr értékben számoltatott).
Szürszabók.
Egy öreg szür hét márjás frt kr
azazegy szür dolmány kankó kisebb
Kerékjártók.
Vas alá való kerek kocsiba két lovas kocsihoz való kerek
Általában az árak emelkedése észlelhető főleg feltünően a bőrárúknál.
A cselédügy rendezése a már fent ismertetett keretben történt azon változtatással, hogy beállási napul most uj év első napja jelöltetett meg, a felmondási idő pedig két hétre szabatott. Szolgák részére a gazda, szolgálati idejéről ugy magaviseletéről bizonyitványt tartozott kiállitani, és ezt a cseléd szegődésekor felmutatni volt köteles. 1)
Kapások dijául szabatott: nyitás-fedés napidija, saját kenyérrel 7 poltura, kapálás 8, metszés 8, egyéb mezei munka 6 poltura.
A gyöngyösi vásári helypénz tarifa 1751-ben ez volt: háton árulók után 1 kr, fás szekér után minden járomtól 2 1/2 kr, buzás szekér után 10 kr, bécsi árusoktól, és nagyobb sátoroktól 1 frt, apróbb görög sátor után 75 kr, ráczok sátora után 56, esztergályosok 28, kompaktor, bicsakos, szappanos 28, szűrszabók, posztószabók, csizmadiák, vargák sátra után 11 kr, zsidók árujokhoz képest taksáltatnak. Dohányos szekér után minden 100 csomótól 5 kr, fa és cserépedényes szekér után 35 kr, vasas szekér után 15 kr. 2)
VI. A fentebbi árszabás iparczikkei sorozatából látjuk azt is, hogy vármegyénkben, főleg Egerben és Gyöngyösön az iparos élet, természetesen a czéhrendszer keretében, a viszonyoknak megfelelőleg haladt folyton előre. Minden iparág czéhbeli mesterek által gyakoroltatott. Egerben a czéhek mind az ujabb időben nyerték társulati kiváltságos leveleiket, s mintegy 20 czéhbeli ipar volt a 18-ik század folyamán már életben. Gyöngyösön régi kiváltságos levelekkel biró czéhek is voltak, melyek kebelében most, az ujabb vallási viszonyok folytán, szakadások állottak elő. Igy például az evang. felekezetü szabók és szűcsök külön czéhet alkottak, és kitörölték társulati szabályaikból a kath. isteni tiszteletre vonatkozó kötelező intézkedéseket; ezért azután eltiltattak iparuk gyakorlásától.
Az ujabb időbeli czéhlevelek a kath. vallás érdekei előmozdításának fontos tényezői voltak.
Az 1730-ik évben jóváhagyott czéhlevele a gyöngyösi ács és molnároknak, az inas esztendőt a gyengébb testalkatuak részére 3, az erősebbek részér 2 1/2 évben szabja meg. Eltelvén az inas esztendő a mester abamentét, dolmánt, nadrágot, két pár fehér ruhát, csizmát, süveget, egy bárdot, kötö és faragó fejszét tartozott adni a legénynek, azonfelül a czéh pecsétjével szabaditó levelet vagyis bizonyitványt tartozott részére kiállitani. A czéh a malomárkokra felügyelni tartozott, hogy tisztán tartassanak, hasonlóképen a mérők és csanakokra, hogy igazak legyenek és egyezzenek, - különben az illető molnár 1 frt birsággal sujtatott. A mely patak vizéből a lakosság ivott, főzött, ott bőrt áztani tilos volt. A czéhbe csak is igaz rom. kath. vallásu volt felvehető, e végből a jelentkező, felvétel előtt meggyónni tartozott. A czéhbeliek egymásközötti vitás ügyeiket a czéh kebeléből választott biróság utján tartozott kiegyenliteni, és ha ez nem sikerült, appellálhatta az ország törvényéhez ügyét.
VII. Falvakban, a rendezettebb községi élet főleg az 1720-as évek után található, midőn a lelkészi állomások rendszeresitettek, templomok, pap, kántor, iskola-mester lakások épitettek és az értelmiség e nélkülözhetlen kellékeivel betelepitettek. Az 1730-as években majd minden nagyobb faluban már falu-jegyzőt is találunk, hol önállóan, hol az iskola mesteri állással összekötve.
A községi rendőrség feletti felügyelet, a parasztvármegyéből fenmaradt hadnagyok és tizedesek hatáskörében állott ez idő szerint is, mint annak fejlődését és hatáskörét III. kötetünknek 270-71. lapjain bővebben ismertettük. "Mind az fellebb elé számlált és elkövetendő dolgoknak hathatósb véghezvitelekben a hadnagyok mellett helységbirák és esküttek illendő és kivántató segitséggel és assistentiaval lenni köteleztetnek." Ekképen szól az 1729. jan. 1-én tartott megyei közgyülésen hozott szabályrendelet záradéka, a hadnagyok és tizedesek hatásköréről. "Gonosztevőket, tolvajokat gyilkosokat, istenkáromlókat, paráznákat stb. valahol talállyák megfogják és Egerbe kézhez küldgyék. Ha nem halálosan vétkezett, mig fellebbvaló tisztének hirt adand, jo kezesség alá vessék. Csekélyebb gonosztételt helység birája és eskütje jelenlétében istenesen intézzék el, de erről jelentést tegyenek. A mértékeket ellenőrizzék és szabály szerint járjanak el. A bitanságba esett marhákat kellőleg köröztessék. A hadnagyok minden hónapban megjárják kerületöket, és a tizedeseket ellenőrizzék. A tizedesek a helységet minden héten körüljárják, és őrködjenek a gonosztettesek ellen. Őrködjenek a pipázókra, és a visszaélőket 3 frtig büntethetik. Ellenőrizzék a cselédséget, hogy szabály szerint fogadtassanak fel és álljanak be."
VIII. A vármegye urait nagyban érdeklő, és sok viszályra tért nyujtó ügynek a papi tizednek szabályozása, a vármegye beléletének egyik nevezetes mozzanata volt, ez idő szerint. A papi tizednek, ezen közjogi ősi illeték-szolgáltatásnak változatos történetét, időnkénti átalakulásaival, és jogi változataival, előbbeni munkánk folyamán ismertettük.
A 17-ik század második félének végén, az egri püspökök, midőn már javaik kezeléséhez juthattak, a papi tizedet-mint láttuk rendesen bérbe adták egyeseknek, majd ismét a kincstárnak. Mint tudjuk, törvényeinkben a bérleti előjog az illető falvak földesurai részére, állandólag érvényben volt ugy, hogy a földesur szent György előtt vagy utána 15 nappal, a kitüzött ár mellett, saját birtoka tizedére megtarthatta a bérletet. A földesurak kiváló érdekében állott, hogy falvaik jobbágyaitól a papi tizedet is ők magok szedjék, és ne idegen bérlők zsarolják őket. Állandó viszály volt folyamatban e felett; mert itt is előfordultak az esetek, hogy magán bérlők sokszor többet is készek voltak adni a bérletért, mint a földesurak, és igy ez örökös pörre nyujtott tért majd a püspök és földbirtokosok, majd a bérlő és jobbágyok között, illetőleg ezek érdekeit képviselő vármegye és püspök között.
A Rákóczy-korszak letünése után, az egri püspök, az őt illető tizedszedési jogot, ismét a régi gyakorlat alapján igyekezett érvényesiteni, melynek folytán a régi viszály is állandó volt a földesurak és a püspök, vagyis a megye és püspök között. 1721-ik évben, e viszály megszüntetésére a püspök és vármegye oly megegyezést állapitottak meg, hogy a megyebeli tizedszedési jog többé se kincstárnak, se más idegennek ne adassék bérbe, de a földesurakkal se legyen vita többé a bérleti előjog felett; e végből egy bizonyos öszszegnek állandó fizetése fejében a vármegye maga vegye át, és kezelje a tizedszedés ügyét maga. Ennek keresztülvitelében a törvényben biztositott földesuri előjog forgott fenn akadályul, melyet a törvény biztositott részökre. Végre a földesurak, egy pár kivételével, magok is beláttak, hogy ezen tervezettel a megyénél a tizedszedésre való befolyásukat inkább megőrzik, mintha az a kincstár vagy egyesek által kezeltetik. Igy jött létre nevezett évben decz. 2-án tartott közgyülésben a megállapodás, hogy az egyezségre hajlandó püspök és a vármegye közötti conventio megkötésére Orczy István és Laczkovics Ferencz akkori megyei jegyzö küldessenek ki.
Az egyezség pontjai 1722. jan. 9-én Pozsonyban, Pálffy Miklós nádor, gróf Erdődy György kamarai elnök, és Grassalkovich Antal királyi ügyek igazgatója előtt állapitattak meg és irattak alá, mely szerint: "a püspöki tized-jövedelmek kezelése folytán felmerült és állandóvá vált nehézségek, pörök és viták továbbí megszüntetése végett, melyek annyi költség és fáradságot vettek igénybe, több izben megkisértett egyezkedés után a következő barátságos megegyezés köttetett a vármegyének e végböl választott meghatalmazottjai, és gróf Erdődy Gábor püspök stb. között, a fentérintett közbejárók előtt: hogy Erdődy Gábar püspök és főispán, mint az esperesek, oltárok, és plebánosok praelatusa is, tehát főnöke és teljhatalmu képvíselője, látván azon sok kellemetlen viszályt, pört, mely a vármegyében sok bajnak is állandó forrásává vált; bár a fenforgó törvényszéki egyezkedések után is megállapíthatö az, hogy a püspök részére a megyéből e czimen 5000 frt fizettetett ki, tekintve azonban az állandó perpatvarból folyó, a népet is sokszor méltánytalanul terhelő kellemetlenségeket, a püspök maga részéről hozzájárul azon megegyezéshez, 1-ör hogy meddig életének Isten kedvez, kivéve a püspök és káptalan birtokához tartozó falvakat és birtokrészeket, hol a tizedszedés a püspök illetve káptalan joga és java marad, ugy Hatvan városát és Tisza-Püspökit kivéve, (hol az illetékesség kérdésben volt), az egész megye területén a tizedet a vármegye egyetemének, vagyis karai és rendeinek, összes földesurainak illetőleg, évi 3000 rén. frtért kiárendálás fejében átengedi és átruházza, a negyedek, octávák, abban foglaltatván, általa fognak kifizettetni, kiket illet.
Másodszor. Miután Koháry István országbiró, a maga birtokaira nézve Horth, Adács, Visznekre, és Patán részbirtokára ezen megegyezéshez nem járult, és peres fellépéssel fenyegetödzik az ellen, tehát ezen birtokrészekre marad a régi állapot, a püspök joga épségben maradásával, a felett szabadon fog rendelkezni.
Harmadszor. Ha báró Popovics Ferencz, Heves városára nézve, mely az ő birtoka, nem járul az egyezményhez, a régi állapot oda is fentartatván, a megfelelő illeték a 3000 frtból leszámitatni fog.
Negyedszer. Ha valami előre nem látott események, háboru, pestis miatt a tizedszedés fennakadna, azon időre kellő leszámolásnak lesz helye.
Ötödször. A vármegye által a fentebbi feltételekkel elfogadott 3000 frtnak fizetési határideje lesz évenként bold. Szűz Mária tisztulása napja. Még két pontban, a vármegye esetleges nem fizetése folytán a püspök részére a jogorvoslat utja jelöltetik meg, mely szerint a püspök feljogositatik a vármegyét egyenes adós gyanánt, költségeivel, általa választandó biróság utján marasztaltatni el."
A tizedszedés joga, az egri püspöktől ekképen a vármegye által vétetvén bérbe, annak kezelésére külön pénzkezelőség rendszereztetett, melynek számadása évenként a közgyülés által kiküldött bizottság "sedes arendatoria" által vizsgáltatott felül, egyszersmind 1722. jul: 10-én Detken tartott közgyülésben, a tized-szedőknek, mindenféle termény, juh, méh stb. után esendő tized kezelésére következő utasitás adatott:
"A báránytizedre nézve nem az vétetik alapul, hogy mennyi báránya találtatik, hanem a mennyi fejős juh vagy kecske leend, annak számához képest vétetik a tized. A hol a tizedszám bizonyos lesz, minden bárányért 10 váltópénz szedessék.
A mezei termésre nézve, a helység birái előtt minden gazdától hit alatt vegyék ki, mennyi a termése, és azután részenként szedjék össze a tizedet. A birtokos-nemesség szolgáitót is beszedendö a tized, ha oly földön van vetésök, mely tized-köteles. Hasonlóképen a plebánosok, ha a plebánia földén kivül is van vetésök. A lutheranus és kálvinista predikátorok mindennemü mezei vetés után fizetik a tizedet. Meglevén a dézsmálás, a termést összerakassák, és kinyomattassák, a magot további rendelkezésig a biró kezelésére bizzák. A méhek után veendő tizedre nézve határoztatott, hogy minden rajköpütől 10-10 pénzt vegyenek, a dézsmára esendőkből pedig, sem nem a legjavát, sem nem az allyát."
Ezen utasitás azon esetekre szólott, midőn a természetbeni tizedszedés szüksége állott be; de ez ritkán történt, mert a vármegye az egyes tized-köteles községekkel rendesen egy összegben kiegyezett, a melynek beszedése azután ismét a község dolga volt, saját gyakorlata szerint. Igy például 1744-ben Méra fizetett a tized váltsága fejében 20 frtot, Domoszló 45, Verpeléth 80, Heves 100, Visonta külső hegyeivel 125, Debrő 45, Tófalu 28, Szentmari 8 frtot stb.
1) Hevesmegye ltárában.
2) Gyöngyös városa ltárában.