HUSZONNEGYEDIK FEJEZET.

I. Gróf Erdődy püspök müködése a vallás terén. A kath. vallás uralkodó vallássá tétele. II. Az evang. felekezet elleni rendeletek. A roffi, turi, füredi stb. evang. templomok elleni intézkedés. III. Az evang. vallásgyakorlatot szabályozó rendelet. A gyöngyösi evang. felekezetü czéhek vitás esete. IV. A kath. egyházak és templomok alapitását sürgető rendelet. Az acatholizálás elleni parancs. A községbeli egyházak és templomok állapotáról szóló községenkénti kimutatás, a lelkészi, kántor-tanitói illetékek részletes felsorolásával. V. A zsidók összeiratását rendelő parancs 1727. VI. Az egri és gyöngyösi ráczok. VII. Az ünnepeket szabályozó rendelet 1733-ban.

I. A Rákóczy-korszak letüntével, legelőször vármegyénkben Gyöngyösön ütött ki a vallási viszály az evangelikusok és katholikusok között, főleg az ottani templomok birtoklása felett, mint arról már megemlékeztünk. A mint 1710. nov. 28-án bevonult Gyöngyösre a királyi had, ennek segélyével most a katholikusok siettek visszafoglalni az evangelikusok által Rákóczy alatt elfoglalt szent Orbán templomot.

Miután József halála után Eleonora özvegy királyné, a protestansok megnyugtatására, a régi állapot visszaállitását helyezte kilátásba, a gyöngyösi evangelikusok 1711. márcz. 5-én gróf Pálffy János főhadvezérhez fordultak, hogy Gyöngyösön régi jogukba, és vallásuk nyilt gyakorlatába visszahelyeztessenek. Pálffy a vármegyéhez, küldötte át a kérvényt, mely is három pontból állott: hogy templomjok elvételekor konfiskált könyveik és a praedikátornak egyéb javai, a birtokukban volt szőlő, malom és egyéb ingatlanok visszaadassanak, és vallásuk nyilvános gyakorlata visszaállitassék.

A fentebbi kérelemre a gyöngyösi kath. lelkész protestált, és habár vizsgálat tartatott ez érdemben, a kérelemnek következménye nem volt. Ezen, és ehhez hasonló sérelmek elintézésére III. Károly király alatt az 1715. évi 30. tczikk értelmében egy külön e czélból kinevezett országos bizottság működött. E bizottság utasitatott arra is, hogy majd tegyen javaslatot a sérelmek orvoslás módjára, s a vallásgyakorlat további szabályozására.

A legnagyobb horderejü intézkedés a vallásügyben, ezen 1715-iki országgyülés 60. tczikkében van letéve, mely a kath. vallás államivá tételét, és ennek következményeit mondja ki. Ezen tczikkben "szent István király szándékához és a törvényekhez hiven, mint kifejezve van-a király mint a kath. egyház főkegyura, ezen apostoli országban legtöbb teendőjének fogja ismerni az elpusztult egyházak helyreállitását, az egyházi vagyonok visszaszerzését, mely teendőkben a főpapoknak, a szent kánonok és az ország törvényei szerint szintén kötelességök leend buzgólkodni." E kötelességet az 1723. évi 71. tczikk azzal toldja meg, hogy az egyházak épitésébén hanyag főpap javai ezen czélból zár alá vétessenek. E törvényeken alapszanak ugy III. Károly, mint később Mária Theresiának a kath. vallás mint államvallás érdekében, ezen legfőbb kegyuri kötelességből leszármaztatott rendeletei.

III. Károly ezen főkegyuri jogból következtetett buzgalma folytán 1718-ban rendeletet bocsátott ki, melyben az 1681. évi 25. és 26. tczikkben felsosolt helyeken kivül, minden vallásgyakorlatot eltiltott a kath. valláson kivül. Még ennél is tovább ment 1723-ik évben a megyékhez küldött rendeletében, midőn az evangelikus felekezetet eltiltotta minden ujitástól, mig a végleges rendezésre törvényes intézkedés történik, ott is, hol joguk volt vallásuk gyakorlatára.

Az 1715, 1723, 1728-ik országgyüléseken a nem kath. vallásuak vallási gyakorlata ügyében mi tényleges intézkédés sem történvén, sőt az intézkedési jog a királyra utaltatván, ez alapon keletkeztek az alább érintendő királyi rendeletek, melyek egyike az 1728-iki zajos országgyülés után, 1730-ban még is azon engedményt teszi a helvét vallásuaknak, hogy ott, hol tiltva van a nyilvános vallásgyakorlat, magán házakban, kuriákban az 1681. 25-26. tczikkek szerint gyakorolható az.

II. Mig tehát az evang. felekezetek részére a statusquo fentartása hagyatott meg, szigoruan az 1681. 25. és 26. tczikkek korlátai között, és minden ujitás eltiltatott: a kath. felekezet főpapjai részére az egyházi tevékenység, templomok, iskolák stb. épitése szigoruan elrendeltetett.

A helytartótanács ez irányban évről-évről megujitotta rendeleteit. Nevezetes az, melyet 1728. márcz. 2-án intézett Hevesmegyéhez: hogy: "nagy fájdalommal értesült a helytartótanács arról, hogy ezen apostoli országban sokan az-Isten félelmét mibe sem véve, az ártatlan keresztény népnek botrányára apostatálnak, hitökből kitérnek, és igy nemcsak önmagukat, hanem gyermekeiket is a szülék tévedésének áldozatául hozzák; hogy ezen közbotrány megszüntethető legyen, felhivatik a vármegye kikutatni azt: kik azok, hol laknak, a kik igy apostatává váltak, mely időben cselekedték ezt, névszerint összeirassa és az eredményt felterjeszsze." Erélyesen meginditatott most már a fent jelzett helytartótanácsi rendelet folytán az ily módon más vallásra téritettek elleni vizsgálat. 1729. okt. 28-án tartott közgyülésen a főispán felsorolta egy átiratban: "hogy az acatholikusok a megyében némely helyeken imaházakat kezdenek épiteni, vagy a régit javitják, tisztogatják, növelik, hogy a helvét hitvallásuak pénzt gyüjtenek, és azon az egyeseket téritgetik, mindezek ellentétben vannak a kegyelmes rendeletekkel, örködjék tehát a megye, hogy ezen visszaélések szüntettessenek meg." Ez alkalommal tömeges bejelentések tétettek, hogy ezen panaszlott esetek hol és miképen történnek. Első esetnek felemlitetett az, hogy Roffon Borbély Mihály az ottani prot. imaházban tornyot épittet, holott azelőtt nem volt.

Elrendeltetett nyomban, hogy a toronyépités tiltassék be. Borbély Mihály azonban, a tilalom daczára, kiépiteté a tornyot. Az ügy a helytartótanács elébe terjesztetett, és ez szigoruan utasitotta a megyét, hogy a torony, mely engedély nélkül emeltetett, bontassék le. Borbély megtagadta a lebontást, és most a megye szolgabiráját küldötte ki, hogy hajtsa végre a rendeleteket, a mi 1730. jan. 19. meg is történt, mint ezt a tiltakozó Borbélynak kivánságára kiadott szolgabirói bizonylat ekként sorolja el:

"Alólirt Szentgyörgyi István szolgabiró és Pécsy Imre esküdttársa ezennel elismerik, hogy a roffi torony elbontására a vármegye rendeletéből jan. 14-én a helyszinére érkeztek, hol is két kőmivessel, több, segédkező emberrel, és megfelelő szerszámokkal a toronyhoz mentek, előbb azonban bemutatták Borbély Mihálynak a kiküldő parancslevelet, azon kijelentéssel, hogy a tornyot elbontani fogják, mely alkalommal Borbély Mihály szintén oda jött, nem hogy ellenszegüljön, de hogy semmi kellemetlenség ott ne történjék, miről biztositott is bennünket. Mielőtt a lebontás megkezdetett, a toronyban levő négy zsák élet eltávolitatott, azután a lebontás megkezdetett. Alig haladt mintegy ölnyire, Borbély Mihály ünnepélyesen tiltakozott, hogy tovább ne bontassék, mert csak ennyi épitkezés történt a megyei tilalom megérkezése után. Kérvényt szándékozik benyujtani Erdődy püspökhöz mint főispánhoz, hogy tovább a torony hagyassék meg. Azonban ezen tiltakozásnak nem engedve, a torony egészen lebontatott, miről tiltakozó jelen bizonylat kiadását kivánta." A lebontási költség 12 frtra ment, melynek megfizetése is Borbélyra rovatott.

A fentemlitett közgyülésböl még több község ellen is elrendeltetett a vizsgálat, az ottani imaházak tárgyában. Az ennek folytán felvett jegyzőkönyvek érdekes világot deritenek azon időbeli vallási viszonyainkra, a Tiszántuli falvakban. Igy Szentgyörgyi István szolgabiró és Pécsy Imre esküdt ekként jegyzik fel 1729. nov. 16-án Földvár biráinak és esküdtjeinek, Tassi István, Pap István, Olasz András stb elbeszéléseit, az ottani imaház épitéséről. "Ennekelőtte mintegy öt esztendővel tettes Olasz László elébe járultak a helységbeli lakosok akkoron épitendő templomocska engedelme végett; meg is találták, és azon jelentett templomok épitését megengedte, mire annak épitéséhez hozzá is fogtak, és midőn egy ember magasságra a kőmüvesek felrakták volna, Olasz László akkor betiltotta az épitést, de miután ujra kérték, ő klme, három arany és két csikó-ló gratificatióért nemcsak megengedte ismét az épitést, de ő maga is 10 frtot adott hozzá, ugy hogy a falakat fel is épitették. Mindazáltal, hogy helységbeliek Olasz Lászlóval kevés zürzavarba estenek az épületet be nem fedhették, és mindaddig igy állott, mig az elmult esztendőben Podmaniczki János ur ő klme birtoka alá jöttenek, és az javallata és tanácsából be nem fedték mondván, hogy jobb lesz ha befedik, mintha fedél nélkül járnak bele, a mint most is megtetczik, kivül-belől semmi vakolása nincsen, se padlása se ablakában üveg. Ezen igy épitett templom előtt is volt nádból oly helyek, hol exercitiumokat predikatorjokkal végbe vittenek, kit az uj épület előtt két esztendeje hozván, most is az a predikatorjok."

A turi templomra ugyanakkor a következő nyomozás ejtetett meg: "a kérdésben forgó ex fundamento épitett turi toronynak épitését in anno 1720. kezdették, a mikor is a Kállai familia accedalván, csakhamar Paluska György urunk is javaslá, mely két részröl engedelmek mellett hozzá kezdtek az épitéshez, a következő esztendőkben 1721-től 1725-ig mindaddig épitették, mig erejök volt hozzá, mikor is abba hagyták, ugy akkoron a mint lehetett fedelet csináltattak reá, mindazóta azonban senki, se vármegye tisztjei ezen torony épitésétől nem tilalmaztak."

Ugyanakkor a török-szent-miklósi egyház épitésére a következö nyomozás történt: "a tszentmiklósi oratoriumot avagy templomot tettes Almásy János urunk ő klmének engedelméből in anno 1727. vályogból avagyis már téglából kezdették épitni, épitésének ideje majd három esztendő, de annakelőtte is nádból volt oly helyek, a hol a helység praedikatora szokott exercitiumot véghez vinni."

A füredi templom 1724-ben javitatott alapjából, vagy uj keritéssel láttatott el az egri káptalan tudtával.

Mindezekre 1730. febr. 4-én tartott közgyülésben határoztatott: hogy a földvári imaház a váczi egyházmegye területéhez tartozik ugyan, de a pesti commissio utasitása szerint, annak betiltása foganatositandó. A török-szent-miklósi imaház leromboltatni rendeltetett, hiveik magánházba szoritattak. A turi imaház tornya, mely ujabban bővitetett, az 1720. előtti állapotra visszaállitandó volt. A füredi templom, a mennyiben ujabb időben bővitetett, annyiban régi állapotára visszaállitandó és lerombolandó, nem tekintve arra, hogy ez által azon helyről egyesek elköltözni fognak. A rendelet ekként hirdettetett ki, hogy a megyében a pesti commissio megállapitásaival ellentétes minden acatholikus épitkezések betiltassanak, vagy régi, állapotra szállitassanak le.

Ezen rendelet azonban ugy látszik nem hajtatott végre. Erre mutat az is, mint később látni fogjuk, hogy az 1733-ik évi összeirásnál ezen imaház mint tényleg fennálló szerepel. Sőt 1735-ils évben, ujabb éles összeütközés támadt a török-szent-miklósi hivek és a megyei főispán gróf Erdődy püspök között, a templom előtti fatorony kiigazitása folytán. A szent-miklósiak, a rombadőléshez közelálló fatornyot uj gerendákkal és tetőzettel látták el. A főispán azon czimen, hogy uj épitkezés meg nem engedhető, a helytartótanács utján, egy letiltó rendeletet eszközölt ki, melyre nézve a török-szent-miklósiak azon előterjesztéssel éltek, hogy itt nem uj épitkezés van folyamatban, hanem csak javitás a harangnak az idő mostohasága ellen megóvása végett, és igy annak befejezése engedtessék meg. Erre, mint ezt a török-szent-miklósiak a helytartótanácshoz felterjesztették, azt mondotta volna a főispán, hogy "virgácsolni kell őket", nem pedig engedélyt adni. A török-szent-miklósiak ezen vádjára, a vármegye közgyülése kimeritő jelentést tett, melyben a tényállás körűliratott, a főispán elleni vád megczáfolásával. Érdekes ezen jelentésnek utolsó pontja, hogy a fatorony tetejére "mily hiu dicsekvés, és gyűlöletes jelleggel teljes czimert tüztek ki: éj feletti kakas, azután pedig a folyó hold alakjára, a hold szarva, és végre a török jelvények módjára csillag tetőzi be."

Az 1734-ik év folyamán gróf Erdődy püspök-főispán a máj. 14-iki megyei közgyülésen Podmaniczky János azon tényét jelentette be, hogy Földvárra imaház épitésére anyagokat szállitat, és oda már egy predikatort is hozatott. Ugyancsak panaszt emelt, hogy nevezett Podmaniczky Vezsenybe is tart egy predikatort és ott imaházat rendezett be. A helytartótanácsnak 1731. april 6-án kelt rendelete értelmében protestál ezek ellen, és kivánja, hogy a predikatorok 15 nap alatt tiltassanak ki nevezett helyekről, különben megfogattatván, neki adassanak át további elbánás végett. Ezen panaszlott ügyekben a szolgabiró vizsgálatra küldetett ki.

III. A vallásügy megyénkben az 1629. évi országgyülés után, még élesebb alakban lépett fel, főleg a helytartótanács zaklató rendeletei folytán.

Az 1629. évi országgyülésen folyt vallásügyi kérdések ugyanis megoldatlanul azzal odáztattak el, hogy a felmerült sérelmek orvoslása királyi elhatározás tárgyául tartassék fel. Erre Károly király a vallásügyi sérelmek ügyében, Eugen herczeg elnöklete alatt, többnyire németekből álló bizottságot nevezett ki, véleményes előterjesztések készitésére. Ennek tanácsára adta ki Károly 1731. év marcz. 21-én kelt szabályozó rendeletét a helytartótanács utján a vármegyékhez, mely 9 pontban, az 1681. évi 25-26, és 1687. évi 21. tczikk nyomán az evangelikus felekezetek vallásgyakorlatát ekképen szabályozza: hogy nyilvános vallásgyakorlatot csak az 1681. évi 26. tczikkben elsorolt helyeken teljesithetnek; egyéb helyeken csak magán körben gyakorolható; és ezen helyeken a kath. lelkészeknek rendelvék alá; az evang. felekezetre áttérő katholikus sulyos büntetéssel sujtandó; a kath. ünnepek általánosan megtartandók; vegyes házasságok csak kath. lelkész előtt voltak köthetők; a czéhek, szabályaik szerint kötelesek a kath. isteni tiszteleteken résztvenni stb.

Ezen rendelet következménye volt, hogy az 1731. év april 26-án tartott közgyülésen a gyöngyösi ágostai és helvét vallásu szabók és szücsöknek, kik a III. Ferdinand által jóváhagyott czéhlevél másolatát megszerezvén, ennek alapján külön czéhet alkottak, a nyilvános adás-vevés és mesterség gyakorlása eltiltatott azért, mert vallásoknál fogva, a kath. isteni tiszteleten részt nem vettek, holott a privilegium értelme szerint erre kötelezvék.

A gyöngyösi reform. valláson levő szabók és szücsök erre ő felségéhez folyamadtak, hogy ők külön czéhet képezni nem ohajtanak, hanem az 1637-iki privilegium alapján álló czéhnek tagjaiul tekintendők, ugy is vétettek fel, és fizetik az illetéket, épen ugy mint a kath. vallásu mesterek. Igaz ugyan, hogy a czéhbeli kiváltságos levél kiköti, hogy a tagok bizonyos kath. vallásbeli gyakorlatokon jelen legyenek, de sehol sincs kimondva, hogy a kik ezt nem teljesitik, a czéhbeli jogokból kizárandók. De a későbbi törvények, igy az 1681. évi 25 czikkely kimondja, hogy az ágostai és helv. hitvalláson levők, más vallás gyakorlatában résztvevésre nem kényszerithetők. Nem is kényszeritettek 1730-ik évig, csak most merült fel a sérelmes intézkedés, melynek sulya alól felmentetésükért esedeznek. A helytartótanács azzal küldötte le a folyamodványt, hogy a menynyiben az illető kérvényezők már tagjai voltak a czéhnek, a kiváltságos levél feltételei pontos megtartásának feltételei mellett, tovább is czéhbeli tagoknak tekintendők az illetők.

IV. A már érintett 1715. 60. és 1723. évi 71. tczikk mint tudjuk, a kath. vallás érdekében, az egyházfőknek különös kötelességévé tette, hogy egyházmegyéjök templomai helyreállitására és kiigazitására különös gondot forditsanak, sőt feljogositatott a király arra is, hogy a mulasztó és hanyag egyházfő javait sequestrálhassa.

A helytartótanács ez irányban jelentéstételre hivta fel a megyéket, hogy területökön az egyházi javak és épületek állapotáról kimeritő leirást terjeszszenek fel. Ugy látszik Hevesvármegye sem buzgolkodott a jelentés kimeritő voltával sürgősen eleget tenni a rendeletnek, mert 1733. jan. 34-én szemrehányólag sürgeti a helytartótanács, hogy 1727. marcz. 6-án ez ügyben kelt felterjesztése épen nem felel meg a kivánalomnak, azért tehát most ujolag sürgeti, hogy mielőbb pontos, hü és körülményes feljegyzést és tájékozást mutasson be, még pedig a legközelebbi husvétig a felett: hogy a megye kebelében levő egyházi épületek és javak, mily állapotban vannak? A parochiák egymástól, ugy a fiókegyházak, az anyaegyháztól mily távolságban fekszenek a megyének mely helyein nincsenek katholikus lelkészek, és vannak-e ott praedikatorok, acatholikus notariusok, kántorok? Végre egyházaknak vagy egyházi épületeknek nyomai vagy épületmaradványai találhatók-e? és mi volt oka a pusztulásnak?

De meszszebb menő volt azon intézkedése a helytartótanácsnak, melyet az 1715. évi 30. tczikk értelmében adott ki, 1731. april. 6-án, hogy azon apostaták, kik a helvét vagy ágostai hitvallásról a kath. hitre tértek, és ettől most ismét visszatérnek, a világi hatóságtól büntetéssel sujtassanak, a végrehajtás előtt azonban az ügy az udvarhoz felterjesztendö.

A vármegye kebeléböl ily felterjesztések nem érkeztek az udvarhoz, a helytartótanács tehát 1733. aug. 12-én ismét szemrehányólag irt a megyére, hogy "kétségkivül több ily apostata van az országban, csak a tisztviselők szorgalmasan nyomoznák és jelentenék fel. Miután ilyenekről a megye előterjesztést nem tett, ebből csak a következik, hogy a tisztviselők hanyagul járnak el kötelességök teljesitésében. Sürgeti tehát, hogy teljesitsék ez irányban kötelességöket, nyomozzanak, a vármegye hozza meg a büntetést a vétkesre, és végrehajtás előtt terjessze fel."

1735-ik évben találunk ennek folytán egy esetet, melyszerint Foglár György püspöki vicarius panaszára a hevesi predicator perbe fogatott, hogy egy ottani Csergő nevü leányt a rom. kath. hitről reábeszéléssel visszatéritett.

Egy másik irányban, "a vallás ügyének és a lelkek javának előmozditására" 1732. marcz. 28-án adta ki rendeletét a helytartótanács, hogy a földesurak, ott, hol lelkészi és iskolai lakás már van, kötelesek gondoskodni a jó karban tartásáról; hol pedig ez nincs, a lelkész és iskolamester részére kellő lakhelyül megfelelő telket hasitsanak ki, az épületet épitessék ki, és jókarba tartásáról gondoskodjanak. Most ismételve sürgeti a megyét: "hogy ezen nagyfontosságu ügyet, Krisztus drága vérével megváltott lelkek gondját ne vegyék oly könyedén, hogy ő felsége atyai intézkedéseinek érvényt nem igyekeznek szerezni, járjanak el az apostoli király példáját követve hiven és szorgalmasan ez irányu feladatuk teljesitésében."

Érdekes ezek folytán a vármegyének Gyöngyösön 1733. marcz. 9-én tartott közgyüléséből, "ő cs. és kir. felsége parancsa szerint a megye kebelében az egyházi javak és épületek állapotáról ugy a parochiákról tartandó nyomozásra" a szolgabiráknak kiadott utasitás, mely ekképen szól: összeirandó: 1-ör az egyház mily állapotban van? a lakosok számának megfelelő-e? kőből vagy sárból, sövény vagy gerendákkal épült? Fedett-e, téglával vagy náddal, vagy romlásnak indult? oltárral és egyéb szükségesekkel ellátva van-e? 2-or. Fentartására képes-e a nép. 3-or. A hol romban van az egyház, mi oka ennek? mily időtől? Könnyen lehetne-e helyreállitani? 4-er az acatholikusok egyháza mily állapotban van? ez is körülményesen kinyomozandó. Valjon ezen egyházak vagy imaházak katholikusok vagy acatholikusok által emeltettek, mikor, és mennyi idő óta birják az akatholikusok. 5-ör a lelkész laka kőből, vályogból épült, mivel van befedve, berendezése hogy áll? Konyha, szoba, istálló, kert és más ily alkalmatossággal el van-e látva? 6-or a lelkész jövedelme mily alapból származik, malom, szőlő, ültetvény, rét, ágybér stb. és egyéb javadalmai feljegyzendők. Elegendő-e a lelkész élelmezésére? 7-er a fiókegyházak mennyire vannak az anyaegyháztól? Mennyi idő alatt, járható meg kocsin, lovon, gyalog? a közlekedést nem akadályozza-e valami természetes nehézség? 8-or mely helyeken nincsenek kath. lelkészek, és ezeken vannak-e praedikatorok, notariusok, vagy kántorok. Ha ezek sincsenek, milyen vallási ellátásban részesülnek. 9-er a hol vegyesen vannak katholikusok és akatholikusok, valjon van-e a katholikusoknak lelkészök, vagy praedikator, kántor látja el és tanitja gyermekeiket is? 10-er honnan veszik az ily praedikatorok és iskola mesterek a jövedelmet, járulnak-e ahhoz a katholikusok is? Érdekes ezen utasitás hivatalos kiadványánál az, hogy e szavakkal veszi kezdetét "laudetur Jesur Christus."

A megyei szolgabirák ennek értelmében teljesitették a nyomozást, melyből a megye községeinek egyházi viszonyaira a következő adatokat kapjuk ez idő szerint:

Debrő anyaegyház, két fiókegyháza van Verpelét és Szent-Maria,. az első félóra, a másik egy óra járásnyira. Az anyaegyház szent Márton tiszteletére, a verpeléti jó állapotban minden szentek tiszteletére; a szentmariai, igen kicsiny, Boldogasszony tiszteletére épült, az egyház a lakosok ajtatosságából tartja fel magát. Az anyaegyházban 6 casula, 2 kehely, szentségtartó ciborium, oltár, orgona, és két harang is van. Verpeléten 2 casula, kehely, oltár, orgona, két harang. Szent-Marián egy uj kehely, de még nincs kifizetve, egy harang. A lelkész laka Debrőn fából épült, egy szobát a mostani lelkész épitett, a többi rész avult, régi. A parochiához 12 köblös földet szántanak, vetnek a hivek. Hét kocsi szénát adnak, vagy egy kocsi értékében 1 frtot. Minden pár egy kila buzát és 40 denárt ad. Van pedig fizető 20 pár. Adnak még 20 itcze vajat, egy szopos sertést, egy kövéret.

Stola dij ez: évenként a három községben mintegy 90 kereszteltetik, egy keresztelésért jár egy kenyér és egy tyuk. Évenként mintegy 19 pár hazasodik, ezek után évi bevétele volt 15 frt, határozott dija az esketésnek nem volt; temetés volt mintegy 40, egyenként 40 denárral, a temetésért bevett 16 frtot. Mindezeket összeszámolva évi jövedelme 193 frt 35 denárban volt megállapitható.

Az erdőtelki egyházról a következő feljegyzések találhatók: kereszt felmagasztalása tiszteletére van alapitva, ki volt az alapitó, ismeretlen. A török időben a templomnak csak romjai voltak; a kurucz idő után Buttler János földesur állitotta helyre, most négy éve a kommunitás fedette be cseréppel. Torony fából gróf Buttler Lajos által emeltetett, van benne két harang. A templom is bővitetett, három oltárra, egyet Bereczki György egri kanonok várprépost épitetett. A templomi készletek egy része a hivek adományából szereztetett be. A parochia téglából épült, van egy szobája, két komrája, és a családbeli részére még egy szoba. Jövedelme abból van, hogy a földes ur egy darab földet ugy a templom részére, mint a lelkésznek szántás-vetésre átenged, mit a hivek munkálnak meg. Azután 80 pár fizet egyenként egy kila buzát és 8 garast, keresztelés 8 garas vagy két tyuk, esketésért a mennyit lehet, temetés 8 garas, rnisével 1 frt; harangozással is 1 frt 50 kr. Van a községtől 8 szekér szénája, 8 nagy itcze turója, 8 szekér fája, egy szopós sertése.

Fiókegyháza Bod, félórára fekszik, temploma van; Hanyi, hol a templom szent Anna tiszteletére épült. Tenk, hol templomi épületnek nyoma sincs.

Kápolna anyaegyház, temploma ezelőtt 26 évvel Telekessy püspök által épitetett toronynyal, melyben két harang van. A lelkészi lak részben romokban hever, Tót Gáspár lelkésznek jövedelme a hivektől egy szopós sertés, hat itcze turó, 5 kocsi széna, ugyanannyi fa, 6 kila őszi, és 6 kila tavaszi vetést a község munkál, 20 pártól mint más helyen a szokásos párbér. Egy sajátszerü szolgálmánynyal is találkozunk itt: hogy a falubeliek fejőstehenöket egy évben egyszer a lelkész javára fejik meg. Ez sok községben előfordul még ekképen, ugy a kath. lelkész, mint a predikátor javára. Fiókegyházai: Kaal, hol 10 öl hosszu és 4 öl széles kőből épült templom van, szent Péter-Pál tiszteletére, avult állapotban. Husz pár után jár a szokott párbér. Temetés, keresztelés után szintén a szokott dij fizettetik. Ezen egyház Rabatta idejében ennek egy kirándulása alkalmával pusztitatott el.

Kompolt fiókegyház, temploma a hivek adományából fedetett be 16 pár fizeti a párbért, a többi stóladij a szokásos.

Tófalu temploma 8 öl hosszu, 4 öl széles, kis toronynyal, melyben két harang van. Alapitója nincs. Valaha kőkeritéssel volt ellátva, nyomai most is láthatók. Lecticája 20 pár után jár. Az iskolamester részére ez illetékeknek fele jár.

A füzesabonyi anyaegyházról, melyhez Dormánd, Bessenyő, és Maklár fiókegyházak tartoznak még, az adatik elő, hogy a templom 14 öl hosszu és 5 öl széles, most javitgatják, semmi javadalma nincs. A lelkész-lakot ezelőtt 28 évvel Telekessy püspök épitette, mint földesura. A legrégibb időben alapitatott. Egy szobája és egy kamarája van; van még a család részére egy melléképület, omladozó állapotban. Jövedelme a lectikákból és egyéb stóla-illetményekből áll. Dormándon van templom, ezelőtt 24 évvel földesurai cseréppel fedették be.

Bessenyőn, az egyház alapításának ideje ismeretlen, a régi templom romjain a Szabó-család elődje emeltette az uj épületet, 7 öl hosszuságban és 4 öl szélességben. Mintegy két évvel ezetőtt szereltetett fel a szükségesekkel. Az ottani nemesség a lakosokkal eléggé képes annak fentartására.

Makláron a templom szélessége 5 öl,. hossza 4 öl a toronynyal együtt, de boltozata nincs. A faluban 39 pártól járt a mesternek-mint azt Gyöngyösi István notarius és Varga István biró bizonyitják, - két-két véka buza és 16 poltura; 9 bérestől és szolgától egy-egy véka buza és 8 poltura, három özvegy asszonytól egyenként 3 sing vászon. Továbbá: halott felett mikor predikált 3 máriást, kis énekléseért 4, nagy énekléseért 8 polturát fizettek. "A keresztelést ő kegyelme nem végezhetvén, más helyekre vivén, kit magunk papjaihoz, kit tiszteletes plebános uramékhoz, adtunk 8 polturát, vagy egy kenyeret és tyukot." A notarius fizetése volt: 12 magyar forint, 12 véka buza, egy pár uj csizma, egy pár fejelés, 8 véka őszi vetés, két szekér széna.

Érdekes az átányi egyházra vonatkozó feljegyzés. Emberemlékezet óta a helvét vallásuaké, ők épitették ki romjaiból. Mintegy 26 évvel ezelőtt az épület homlokára tornyot emeltek kőből. Mintegy 14 öl hosszu és 7 öl széles. Jövedelme hiveitől jön össze. Szertartás gyakorlására ezüst kelyhe és patenája van. Az egyház praedikátora Tunyogi Miklós, jókarban levő lakása van, náddal fedve, két szoba és két kamarával, kerttel, istállóval ellátva. Vallások szerint vasárnaponként szent beszédeket tart és előimádkozik. Keresztel, tanit, esket, egyszóval minden szertartást teljesit; mely szolgálatokért a falu ad l0 szekér fát, 5 szekér szénát, 8 köblös őszi, 6 köblös tavaszi vetést munkál meg. Továbbá 90 pár után egyenként 2 kila buza és 1/2 kila árpa adatik, a keresztelésért egy kenyér és egy tyuk, temetésért 50 d. A nép tulnyomóan helv. vallásu. Katholikus van 20, ágostai vallásu 12. Amazok a hevesi parochiához tartoznak.

Hevesnek temploma tág, és a diszesebbekhez tartozik, a choruson orgonával van ellátva. Belső felszerelése is eléggé gazdag volt. A templom patronusa keresztelő szent János, egykor fallal köritett volt, de ez a török idő alatt elpusztult. Jövedelme hiveinek adományából telik ki. A lelkész-lak sárból épült, náddal fedett, két szobája van. A hivektől nyert illetékek ugyanazok, mint más helyeken. Hivei l00 párt képeznek, Csász fiókegyházzal együtt, hol azonban templomnak semmi nyoma. A hevesi anyaegyház, a jászapáthi, mérai és erdőtelkihez, egyenként mintegy két órányira van gyalog lépésben. Itt saját birtokon élő helvét vallásu nemesek az átányi helv. vallásu lelkészhez tartoznak. Anyaegyház volt még a mérai, Boczonád és Sadány fiókegyházakkal. A mérai templom is ujabb időben épült, a réginek romjain, a földesur segitségével. A boczonádi és sadányi templomok szintén állottak már akkor.

A Mezőtárkányi anyaegyházat ujabban az egri káptalan bőkezüségéből épitették ki. Emlékezet óta katholikusok birták. Javadalma a mintegy 100 párra menő hivek adományából kerül elő az ismert illetékek alakjában. Fiókegyháza a farmosi. Az egyházak elpusztulva voltak Szárazbőn, Szentmiklóson, Kömlőn, akkoron puszták voltak, hol a romok mutatták csak az egykori templomok lételét és terjedelmét. Vezekényen sem emléke, sem nyoma, hogy templom lett volna. A mostani jobbágyok egy kis csengetyü-állványt készitettek. A peeli anyaegyházhoz tartozik.

A peeli anyaegyház igen szűk terjedelmü volt, ugy hogy a hivek befogadására elégtelennek jegyeztetett fel. A lelkészi lak is hasonlólag igen szerény nádfedeles épület volt. Itten, hogy más vallásuak is lettek volna, emlitve nincs. Mintegy 92 párra tétetik a párok száma.

Kis-Körén van templom-mint a feljegyzés szól-emberemlékezettől fogva, oratoriumból kőből épitetett ki, a hivők befogadására elég, mindig acatholikusoké volt, mint mai lakosai ezt állitják. Régtől fogva praedikatora van, kinek lakását a comunitás csináltatta, karózott sárból, hol egy szobája és kamarája van. Jövedelme mintegy 41 pártól két mérő buza, egy mérő árpa egyenként, és 21 pultura, két-két köblös őszi és tavaszi vetést a község munkál meg; 10 szekér szénát kap a községtől, azonfelül szopós sertést, egy pint turót és mézet, minden tehén egyszer az ő javára fejetik meg. Áldozás idején, az urvacsorája emlékére 4 itcze bort kap. Van iskolamester is, kinek fizetése 14 magyar frt, és minden pártól 1 mérő buza, 3 szekér széna, 15 font só. Ünnepélyesebb temetésért 8 poltura, egyszerüért 4 poltura jár.

Nevezetes Sarudról az, hogy ez időben lakosai helv. vallásuak voltak. A templom, a török időben romban állott, csak a Rákóczy-mozgalom előtt három évvel, - ekképen szól a feljegyzés- ezen birtok földesura a Péntek-család kezdette meg ide a telepitést, főleg Tisza-Nánáról, és most is jönnek ide acatholikusok, már az egri püspökség urasága alatt, mely települők emelték ki romjaiból a templomot, vagyis az oratoriumot, és fedték be náddal. Kezdettöl fogva praedikátoruk van, kinek háza a mult évben javitatott ki és fedetett be náddal. A praedikátor évi jövedelme pénzben 32 frt, 15 köböl buza, 6 köböl árpa, 6 köblös vetés, 6 szekér széna, 9 szekér fa; egyszer évenként javára eső tehén és juh-fejés. Urvacsorájakor ötször egy évben 5-5 itcze bor stb. Iskolamesternek mindebből fele-illeték járt.

Hidvégh egészen elpusztult, most az egri püspök allodialis birtoka.

Magyarádon sincs nyoma most már az egyháznak. Cserőköz pusztán csak romjai láthatók az egykori templomnak.

Halászon most 6 halász és az egri püspöknek 2 kerülője található, templomuk nincsen, hanem gerendákból összetákolt náddal fedett gunyhót készitettek imaházul, hol egy acatholikus mester nyomoruságos helyzetben szolgálja ki a lelki szükségletet.

Tiszanánán is mindig acatholikusoké volt az egyház, kik a templomot, mely szintén elpusztult, romjain ujból felépitették. A praedikátor lakása két szoba és kamrával ellátott épület, kerttel és istállóval. Jövedelme a 114 párra menő hivek lectiájából és a más helyen már elsorolt illetékekből áll.

Poroszlón is acatholikusoké volt a templom, mely még a török idők előtt kőből épült. A praedikátor lakása szintén kőből épült volt, elég kényelemmel. Jövedelme a 80 párra menő hivőktől ágybér és más már ismert illeték czimen járt.

Füreden a török és Rákóczy időben pusztulásnak indult egyházat főleg a Rákóczy-mozgalom alatt ide települt acatholikus családok épitették ki ujra, és alakitották át magoknak imaházzá. Volt ez időben praedikátora, szerény de cseréppel fedett lakházban; jövedelme conventióképen volt szokásos illetékekből alapitva. A gyermekek tanitója minden olvasni kezdőtől 8, olvasni tudótól 16 polturát kapott, egyéb szokásos illetéke és dija mellett.

A Tiszántuli falvakra következő nevezetesebb feljegyzések találhatók: Török-Szent-Miklós, hol ezelőtt mintegy 6 évvel épült az acatholikusok imaháza, a predikator lakásával együtt. Mindkettő sártéglából emelt falakkal, nádtetővel, kivül-belül illendően bemeszelve elég tágas, és a szükségletnek megfelelő épület. Mintegy 10 évvel ezelőtt telepitetett. Négy évvel ezelőtt egy kath. kápolna is épitetett itt kőből, oltárral és egyéb kellékekkel felszerelve. Különben a Tisza-Püspöki kath. anyaegyházhoz tartozott. Volt itt iskolamester is, ugy ez, mint a praedikátor már fentebb emlitett illetékekkel.

Szent-Tamás, Tenő, Kengyel, Ders, még csak helyére sem emlékeznek, hogy templomok lettek volna, különben ma is mint puszták soroltatnak fel.

Tisza-Püspökiben kath. parochus és iskolamester volt. Varsány és Gyanda praediumokon nyoma sincs templomoknak: Szent-Iványon kath. lelkész és iskolamester volt. Szajol.on volt templom, Püspökinek fiókegyháza volt.

Földváron acatholikusoké volt az egyház, melynek temploma ezelőtt 5 évvel épült.

Csibák katholikusoké volt, 1732-ben épült temploma és lelkészi lakháza.

Vezeny már acatholikusoké volt. Inokán, Nagy-Réven szintén.

Tószögön katholikus lelkész volt, fiókegyháza Várkony.

Csépán ezelőtt 12 évvel foglalták el a katholikusok a kis kápolnát, melyet aztán kijavitottak, felszerelvénye azonban nincs. Ughon acatholikus lelkész volt, ugy Kürthön és Sasson is.

Thur templomát 1698-ban téglából épitette a közönség. Ezelőtt 13 évvel egészitették ki toronynyal. Praedikatorának fizetése volt 100 magyar vagy ugynevezett vonás forint, száz mérő buza, száz font hus, egy mázsa kősó, 10 itcze turó és méz, 6 szekér fa, 6 szekér széna. A stóla-díj volt: temetésért énekkel 1 magyar frt, keresztelésért 10 denár, vagy 1 kenyér és 1 tyuk. Esketésért szintén egy magyar vagyis vonás forint. Van a városnak conventionatus kántora, és külön iskolamestere, a ki minden gyermek után a szülőktől külön 25 polturát kapott.

A ványai templom emberemlékezettől fogva acatholikusoké volt. Praedikatora és iskolamestere az ismert illetékekben részesültek. Kenderesen is az egyház acatholikusok birtokában volt. Szalókon, Abádon hasonlóképen acatholikusok voItak.

Tisza-Örs mintegy 11 évvel ezelőtt kezdett népesedni acatholikusok által. Téglából épitették imaházokat. Nagy-Ivány és Igarnak régi templom-romja volt csak látható.

A Szolnok i egyházra vonatkozó leirás 1735-ben a váczi káptalan küldöttével, ekképen vétetett fel. Parochiális egyháza nincs, az ottani franciscanus atyák szolgálják ki a lelki teendőket a zárda templomában. Jövedelem alapjául szolgáló fundus nincs, bevétele a harangozás dijaiból vagy 20 frt. Lelkészi lak, kert, föld, semmi sincs. A község ad 6 szekér szénát, és 50 pozsonyi mérő buzát, melynek ára mérőnként 30 denárral számitva 15 frt. Ágybér helyett pénzben ad a község 50 frtot, fapénzül 12 frtot, a házassági kötések dijából számitható 15, a temetésekből 16 frt. Ad még a község egy szopós sertést, egy mázsa sót, két mázsa hust, 16 itcze vajat.

A kántor dija: készpénz 23 frt, fapénz 1 frt 50 kr, 50 font kősó, fél mázsa szalonna, 100 font hus, egy pár csizma, 12 font faggyu, 20 mérő buza, 3 kocsi széna, temetésekből 5 frt.

V. Az evangelikusok vallásgyakorlatát szabályozó rendeletek mellett, a kir. kormányszék figyelme kiterjedt az országban levő egyéb vallást követőkre is, mint a zsidók, és görögkeleti vallásuakra.

A zsidók már a török világban is mint a külföldi kereskedelmet közvetitők állandó telepedés nélkül, a görögök mellett, a türelem elnéző kegyelme révén folytathatták életpályájokat és házaló üzletöket ott, hol a földesurak egyéb érdekeibe nem ütközött. Több helyen magok a földesurak igyekeztek tért nyitni a zsidók kereskedelmi üzletének, hogy jobbágyaik terménye értékesitésével, azok java segitessék elő. Megyénkben főleg Gyöngyösön találtak az ottani földesurak között pártfogókra, és ott már 1724-ben zsinagógát is állitottak. Ugyanezen évben összeiratások rendeltetett el, és megtiltatott, hogy zsinagógát állitsanak.

1727. jul. 19-én kelt helytartótanácsi leirat ismét meghagyta, hogy a megyében tartózkodó zsidókról pontos összeirás készitessék, necsak a családfő megnevezésével, hanem körülményesen leirva: gyermekeit, rokonait, szolgáit, nem és évszám szerint, tartózkódási idejét és helyét, van-e fundusok, melyet magok vagy mások által müveltetnek, ettől, vagy kereskedésöktől, köz- vagy földesuri adózásban mit fizetnek? Az összeirásra szolgabirák utasitattak. 1736-ik évből találunk ennek folytán összeirást, melyet Chima Mihály szolgabiró teljesitett a gyöngyösi járásban. Az összeirás foganatositására kiadott utasitásban feljegyezve találjuk a következőt: "más nem határoztatott, minthogy a szolgabiró urak teljesitsék az összeirást, és ha Gyöngyösön netán zsinagóga állitatott volna, az alispán tiltsa be, a földesurak pedig intessenek meg, hogy az ide-oda kóborló zsidókat birtokaikra ne vegyék fel."

Ezen összeirás szerint Gyöngyösön volt 8 zsidó család, Halászon egy. Öten vegyes-kereskedést tartottak fel, három pálinkafőzéssel foglalkozott. 1739-ben a dühöngő pestis idejében megtiltatott, hogy ide-oda járjanak, Gyöngyösről pedig kiüzetésök rendeltetett meg; de b. Orczy az ő birtokán tartózkodókat védelmébe fogadta, ugy hogy a kiüzetési rendelet vissza is vonatott. Ez időben taksa-fizetésre köteleztettek, 1743-ban egy-egyre 6 frt taksa vettetett ki.

A rácz nemzet-mint tudjuk-az 1691-iki bevándorlás alkalmával a Maros és Tisza között telepitetett le, és ugy vallásuk gyakorlására, mint közigazgatásukra nézve bizonyos kiváltságokat nyertek. Hevesmegyében, főleg Egerben tartózkodtak tömegesebben, hol a vár visszavétele után nyomban egy moscheát is megszereztek magoknak, melyet vallásuk gyakorlatára be is rendeztek templom gyanánt. A Fenessy-féle szerződés megkötésénél azonban; mint egyesült hitvallásuak szerepeltek, kiknek a többi lakosokkal egyenlő jogok biztositattak, miután ezen szerződés szerint más mint kath. vallásu Egerben nem telepedhetett. Később azonban, főleg Rákóczy idejében muszka papok befolyása folytán, az egri ráczok keleti vallásra tértek át, és midőn a Rákóczy-korszak elmult, Erdődy püspök a Fenessy-féle szerződés alapján ellenök is meginditá az eljárást, mely szerint Egerben kiváltságos lakosoknak nem tekintettek.

A vármegyében még Gyöngyösön voltak görögök és ráczok nagyabb számmal, főleg kereskedelemmel foglalkozva. A Rákóczy-korszak után itt is fellépett ellenök a város, ugy vallási, mint üzleti szempontból. 1711. jun. 3-án a város, mert az arnotok és görögök a reájok alkalmazott feltételek ellen vétettek, a telepedési engedélyt felfüggesztette, és ujabbat állapitott meg, hogy a kik tényleg boltokat birnak, társaságot alkossanak, ugy azonban, hogy mindenben a város hatóságától függjenek, csak idegen tárgyakkal kereskedhetnek, magyar mesteremberek czikkeit nem árulhatják, nyilt vallásgyakorlatot nem folytathatnak, sem papot nem tarthatnak; és évnegyedenként 50 tallér taksát fizetnek.

VII. A vasár- és ünnepnapok megülésére 1733. jan. 27-én kelt helytartótanácsi rendelet szigoru szabályzatot küldött a vármegyékhez, melyet azután azok körözés végett a szolgabiráknak adták ki. Azon szent ünnepek, "melyeket minden renden levő ország lakosi egyaránt tartoztak megülni" - ezek voltak: Vasárnapok. Kiskarácson napja, vizkereszt napja, szent Pál fordulása, gyertyaszentelő boldogasszony napja, szent Mátyás apostol, szent József boldogasszony jegyesének napja, gyümölcsoltó boldogasszony napja., nagypéntek, husvét három napja egymásután, szent Albert püspök és mártir, szent György mártir, szent Fülöp és Jakab apostol, szent kereszt feltalálása, áldozó csütörtök,, pünkösd három napja egymásután, urnapja, keresztelő szent János ünnepe, szent László király, szent Péter és Pál apostol, sarlós Boldogasszony napja, szent Jakab apostol, ur szine változása, szent Lőrincz mártir, nagy Boldogasszony napja; szent István király, szent Bertalan apostol, Kisasszony napja, szent kereszt magasztalása, szent Máté apostol és evangelista., szent Mihály arkangyal, szent Simon és Judás apostolok, mindszent napja, szent Imre herczeg, szent Márton püspök, szent Erzsébet, szent Katalin, szent András, Boldogasszony fogantatása, szent Tamás apostol, nagykarácson, szent István első mártir, szent János apostol és evangelista, apró szentek. Ezeken kivül minden helység maga patronusának napját és szentegyházának felszentelési idejét megülni tartozik.

Nagyon érdekes a szolgabiró körlevele, mely mellett a helytartótanács rendelete köröztetett faluról-falura. A körlevél eképen hangzik:

"Dicsértessék a Jézus Krisztus. Ajánlom szolgálatomat kegyelmeteknek. Felséges császár és koronás királyunk ő felsége maga kir. helytartó consiliuma által, tek. nemes vármegye legközelebb elmult gralis gyüléséből, hogy minémü kegyelmes parancsolatja érkezett a törvényes ünnepeknek, rnindenütt közönségesen akármely renden levőktől megtartása végett, ezen currens mellett a vármegyében levő helységeknek megküldeni parancsolta. Ugyanezért tisztem kötelessége szerint kivánván eljárni, hogy a jelzett parancsolatban magyarázott büntetéstől minden ünnep-szegő és meg nem tartó magát óvja ugy vegye eszébe a büntetést, mely szerint nemes uraimék pénzre fognak büntettetni, ugy hogy a kisebb hat, a nagyobb büntetés huszonöt frtból fog állani. A paraszt-renden levők pedig testekben tizenhét, nagyobbért pedig ötven pálczákra büntettetnek. Hogy pedig magát valaki tudatlansággal ne mentse, minden helységben ezen currens publikáltatván és lepareáltatván, predikátor vagy mesteruraimékkal is közöltessék, és minden ünnepet idejének előtte tudtokra adgyák."

A helytartótanács, a fent elősorolt ünnepek közlése mellett előadja, hogy "fölséges császár és király urunk a vasár- és ünnepnapoknak az ország lakosai által megtartását, országunk magyarázatához képest parancsolni méltóztatott, mely ellenvétőkre rendelte, hogy a nemesek javaikból, a nemtelenek pedig testeknek sérelmével büntettessenek," - mint az fentebb, a currensben már előadva van.

Ezen currens mellett, a hus ár szabását is közli körözés végett a szolgabiró a falvakkal, hogy a tehén- és bárányhusnak fontja szent Ivány napig három kr, ezután pedig tehénhus fontja egy poltura, juhhusé két kr. Meghagyja ugyanakkor a szolgabiró, hogy a farkasfejeket és verebeket ha a hó végéig meg nem szerzik, minden helységet 12 frtra fog büntetni. A nagy mérvben elszaporodott farkasok és verebek irtása végett azon eljárás vétetett foganatba, hogy egyes községekre kivettetett, hogy bizonyos idő alatt hány farkasfőt és verebet tartozzanak bemutatni, és ezzel a rendszeres irtásról beszámolni.