HUSZONÖTÖDIK FEJEZET
I. A békési mozgalom eredete 1735-ben. Rákóczy Ferencz halála Rodostóban. II. Szegedinecz másképen Peró rácz kapitány fellépte. A turi zenebona. A szentandrási biró szereplése. III. Hevesvármegye felkelése a lázadók ellen. B. Orczy István felkelő kapitány felhivása. A mozgalom elfojtása. IV. A lázongók elleni itélet, és kivégeztetésök. V. Rákóczy József szerepe az 1738-iki török háboruban. VI. A pestis pusztitása és az ellen tett intézkedések.
I. III. Károly királynak önkényes és egységesitő kormány politikája, főleg 1732-ik évtől, midőn az elhunyt nádor Pálffy Miklós helyét ugy töltötte be, hogy Ferencz lothringeni herczeget, leányának Mária Theresiának jegyesét királyi helytartóvá nevezte ki, - mindig inkább nagyobb elkeseredettséget idézett elő, mely főleg a nép körében, a tettleges kitörésnek fenyegető hangulatát készité elő.
Érdekes jelenség e tekintetben a békési mozgalom 1735-ben, mely a nép politikai hangulatának a Rákóczy emlékkel szoros összefüggését is igazolja.
Rákóczy Ferencz sok hányattatás után 1735. april 8-án halt meg Rodostóban, számüzetési helyén., Fia József, Bécsből Velenczébe menekülve, 1734-ben érkezett atyjához Rodostóba.
Ez időben, a Tisza és Maros vidékén telepedett szerbek között, kik egykor Rákóczy ellenségei voltak, és akkor és azután is ezért sokféle kedvezményekkel halmoztattak el a bécsi kormány által, nagy elégedetlenség kapott lábra, mely őket már-már a nyilt fegyverfogáshoz vezette. Kiváltságos állásuk, hű szolgálataikért kielégithetetlen követeléseik fokozása, végre is összeütközött a bécsi kormánynak ugy administrativ, mint vallásügyi politikájával, mely ez időszerint a kath. vallásnak, mint uralkodó állam-vallásnak minden téren való érvényesitésében állott. Ugy politikai mint vallási tekintetben teljesen külön állásuk ez időben nem vétetvén figyelembe, kitört az elégedetlenség; közöttök a titkos izgatás napról-napra nőtt, ugy hogy már szövetséges társak keresésére forditák az izgatók figyelmöket, kiket a Rákóczy-emlék lappangó hiveiben csakhamar meg is találtak.
Az előbbi évek háborus eseményei között több izben felmerült Rákóczy Ferencznek a külföldi udvar okkal folytatott tervezete, mely a sokféle szenvedésektől gyötrött hazában a szebb jövő remény-sugáraival biztatgatta a régi hivek kitartó várakozását. Most hogy az elégedetlen szerbek önvédelmi kényszer-helyzete is előállott, az elégedetlenek eddig békés tábora, egyetértve irányiták tekintetöket Rodostóra, honnan szintén ápolták a régi emlékek biztató érzelmeit.
II. Az elégedetlen szerbek élén Szegedinecz Péter köznéven Peró állott, a marosmelléki szerb határőrök kapitánya, kinek társaival volt összeköttetéséről, és az általok indított ugynevezett békési rnozgalomról 1735-ben, Hevesvármegye alispánja a kanczellárhoz intézett jelentésében ekképen adja elő a tényállást:
"April 25-én reggel Thur városa notáriusa egy tanácsossal Egerbe jött, és panaszképen előadták azt a viszályt, mely kiütött a köznép és előljáróság között jan. elején, a biróválasztásból folyólag, az adó kivetésből származó neheztelések és szemrehányásokkal vegyitve, és hogy a kántort a tanács, rosz magaviselete miatt kiakarván a helységböl csapni, a nép a kántor mellé állott, kik körül a sok ellenkezés közben, egyik a nótáriust pofon vágta, kit aztán ezért kalodába vertek; de a nép megrohanta és erővel kiszabaditotta, a kalodát összetörvén, a tanácsbelieket pedig fenyegették; hogy szakálloknál és hajoknál fogva huzzák ki őket. Midőn ezeket elpanaszolták, az alispán dorgálással fordult feléjök, hogy mindezt csak most jelentik; de azzal mentették magokat, hogy a zavar lecsendesülésében biztak, a mi nem történt meg; és a nótárius előadja, hogy april. 23-án elment a korcsmároshoz a portio pénz végett, kivel beszélgetett a lefolyt zavargásokról, mikor is a korcsmáros elbeszélte nagy reszketve, hogy tegnap vagyis 22-én egy túri ember többekkel együtt iván a korcsmában, neki titkon elbeszélte, hogy máj. 1-én esendö vásárt felverik, álljon ő is közikbe. De ő azt mondotta, hogy ő számadó szolga, nem teheti, mire a korcsmárost a biróhoz vezette, hol ugyanazt elbeszélte. Ezen történet előtt egy héttel Biharvármegyéből a Kőrösön lehozott méltóságos Haruker ur számára talpakat egy ember, a ki a notarius feleségének atyafia volt. Feleségének azon kérdésére, hogy miért most oly rongyos, holott azelőtt posztó ruhás ember volt, azt mondta, semmi, majd lesz az másképen is, mert minden órán más hir lesz, azért mond meg a sógornak, hogyha olyas marhái vannak, állitsa el utból, de senkinek ne mondja, csak a sógornak. Ezen elbeszélésre az alispán, rögtön összehivta mélt. báró Orczy István, Stészel Kristóf, Kozma Boldizsár szolgabiró urakat és másokat, kik előtt a turi előljáróság ugyanazokat elmondotta, mire Kozma szolgabiró eskütjével nyomban Turra küldetett, ugy hogy a notariussal menjen be Szolnokra a commendans urhoz, hogy szükség esetében a nationális militiából assistentiat adjon. Mikor azután innen Turra mentek, a tanács a főzavargók közül, kik a kalodát összevágták, tizet elfogatott és Egerbe küldetett, három megugrott és a szomszéd békésmegyei Szent Andrásra szökött, hova a tanács öt lovast küldött elfogatásokra. Ezek elis mentek Szent Andrásra, hol a biró összehivta a népet, kik között volt, a három turi ember is. Ezek kiadatását kivánták, és ekkor történt, hogy az elmult éjjel Tolnai ur árendás házát felverték, fegyvereit és ruháit elvitték.
A biró most egyszerre elé hozott egy nyusztos süveget, kezébe vevén egy hegyes tőrt, melyek Tolnai uré voltak, és az asztalt megütvén azt mondotta: Tudgya meg akárki, hogy többé nem szentandrási biró, hanem tiszta szin kurucz vagyok, én belőlem sem foly viz, hanem vér, és egy csepp vérem kifolytáig Rákóczy hive vagyok. Erre a turi lovasok megijedvén, menni akartak, de arestomba tették őket, lovaikat elvették, majd behajtották a ménest, lovakat fogdostak, felültek és mentek Gyoma felé, otthon nem maradt csak négy öreg, mire a turiak az arestomból megszöktek, és ezeket mind elbeszélték otthon, de csakhamar hallották, hogy már négy zászlóval vannak, kikre reáütött a szolnoki nationalis militia, ugy hogy egy strázsamester negyedmagával a zavargók által meg is öletett, egy pedig sebet kapott, de a zavargók közül is estenek el. Harmadnap mulva egy czédulát küldöttek fel a turiak Egerbe, melyet Pero kapitány irt hozzájok, hogy az elfogott embereket ereszszék szabadon, mert különben kimutatják a fogok fehérét. Mindezekre nézve, kivált hogy kurucz nevezetet ruháztak magokra, rögtön particularis gyülést tartottak Egerben, holott is a szolgabiró Turról megérkezvén, e szerint referált mindenben. Determináltatott azért, hogy ezen vármegyéből minden nemes ember személye szerint, a helységek pedig proportione küldött fegyverekkel mennyenek, kiknek directióját mélt. Báró Orczy István magára vállalván, die 4. maj. elis indultak és Turra helyeztették táborokat.
III. 1735. máj. 1-én Egerben tartott részleges gyülésen felvett jegyzőkönyv ekként szól: A legközelebbi napokban, a Kőrösön innen és tul főleg Szent-András körül Békésmegyében lázadás (seditiosus tumultus) történt és tömegekben, zászlóval, fegyveresen járnak-kelnek; nehogy e tájékra is betörjenek, és a lázadást ide is áthozzák, határoztatott: hogy ennek utját állandó, 300 fegyveres lovas, és 400 gyalog-felkelő szerveztessék a megyei tisztviselők által, és más megyék hasonló seregével közösen munkálva, sikeresitsék az ellenállást. Főkapitányul báró Orczy István választatott meg, kinek rendelkezése alá bocsátatik a megyei sereg. Költége a megyei pénztárból lesz viselendő.
Báró Orczy István, mint a felkelő katonaság kapitánya, rögtön máj. 2-án körlevelet intézett a megyebeli községekhez a következő intézkedésekre:
"Minthogy Tiszántul a Kőrös és Maros mellékén a mult héten feles tolvajok magokat összeverték és a. helységek körül is némelyeket fölvertek és jószágokban s magokban nem kevés kárt tettek, azon tolvajok pedig naponként felesen szaporodni mondatnak, - hogy ezen tolvajoknak füstin való megfojtására mentől hamarább kiállhassunk, - mind nemes, mind nemtelen, nemességének, becsületének, jószágoknak és fejeknek vesztése alatt, mind paripáson, mind pedig gyalog, kiki személye szerint, mentől nagyobb sietséggel ide Gyöngyösre, jövő szerdára, vagyis máj. 4-ére jelen lenni el ne mulaszsza. Mely végre holnapi napon két regiment fog Szolnokhoz érkezni, a Jászság és Kunság is öt- vagy hatszázból álló fegyveree nép Szolnokba megyen, és a szomszéd, és a vármegyében levő két lovas regiment, 4. vagy 5. máj. be fog Szolnokhoz szállani, magam is kgylmetekkel együtt hét-nyolczszáz fegyveres néppel azon igyekszem, hogy a megirt napon Gyöngyösről megindulhassunk, a kik pedig gyalog lesznek, azoknak, a helységek birái minden négy ember alá egy-egy kocsit kiállitsanak, ugy hogy magokat 4-5 napi élelemmel is ellássák. - Puskapor és golyóbis itt fog adatni, mindaz által a kinek van készületje, magával hozza."
Ezen körlevél mellett, az egyes községek által egyenkint kiállitandó gyalog- és lovas-katonák mennyisége is kivetve volt. E szerint: Gyöngyösön a nemesek személyek szerint előállandók voltak, a népből 100 gyalog, Ványán 60 paripákon, Turon 150, Pathán a nemesekből és népből 50, Hatvanból 40, Kenderes minden fegyverfogható; Maklárról 12, Felnémétről 6, Balláról 4, Átányról 14 stb.
Mindezen intézkedéseket a vármegye saját kezdeményezése folytán, a mint a fent előadott módon értesült a mozgalomról, rögtönözve hajtotta végre, és értesitette az alispán a Pozsonyban időző főispánt és helytartótanácsot, az alább olvasható megyei gyülés határozata szerint. A főispán nyomban máj. 7-én már válaszolt s tudatja, hogy ő felsége a vármegyei hadakhoz sürgős parancsokat bocsátott ki, ő maga Egervárosát is felhivta, hogy felkelő csapatát állitsa ki, és csatlakoztassa a megyeihez.
A helytartótanács máj. 7-én küldötte első felhivását a megyéhez, a lázadás ügyében, közölvén annak elfojtására megtett eddigi intézkedéseket, hogy Bácsmegyében hagyván az ottani ezred négy századát, a többi vezettessék a zavargók szétszóratására, a kit csak lehet, fogjanak el, és Aradra, Váradra, Szegedre, vagy Budára szállitsák: hol rögtön kihallgatandók, hogy tulajdonképen mi az oka e lázadásnak. A további teendőkre majd később fog kellő utasitás kiadatni. Utasitatik a vármegye, hogy kellő felügyeletet fejtsen ki, nehogy a mozgalom ide is átcsapjon. Ha valami gyanus találtatik, nyomban figyelem alá vétessék, felügyeljék a levelezéseket és ha valamire találnak, nyomozzák ki: ki a szerző, mi czélból indult ki a mozgalom? a tettesek szigoru őrizet alá helyeztessenek.
A békési mozgalom tehát még csirájában fojtatott el, főleg azon gyors intézkedések által, melyeket Heves és K. - Szolnok rendei a nemesi felkeléssel foganatositottak. Szegedinecz Péter Aradvárában fogatott el, hol épen időzött a nélkül, hogy titkos terveinek csak megkezdéséhez is foghatott volna. A Békés, Arad s Tur vidékéről összesereglett lázadó nép is széjjelveretett, vezéreik elfogattak s elitéltettek
Békésvármegye 1735. máj. 28-án kelt átiratával köszönte meg Hevesmegyének, a mozgalom elnyomására eszközlött gyors és erélyes segédkezését. Orczy István pedig jun. 6-án resignáIta a vármegye zászlóját, melylyel kiküldetését egy hó lefolyása alatt fejezte be.
IV. Az elfogottak itélete ekképen szól:
1736. ápril 4-én a békési mozgalom ügyében eljárt delegált biróság felségsértés czimen Szegedinecz Péter, másképen Peró, rácz nemzeti kapitány, Sebestény János szentandrási lakos, és társai ellen "ex capite nefandae perduellionis et laesae Majestatis Criminis" Budán kihirdetett itélete szerint.
Szegedinecz Perő pécskai rácz nemzeti kapitány, Sebestény János és Szilasy István társaival, a ráczokat felbujtogatva, hogy Aradot foglalják el, igy isteni és emberi törvényeket megvetve, törvényes és természetes urok királyok ellen fellázadva, ezek vezéreül szerepeltek.
Sebestény János már 1734. őszén Pásztor Andrással bujtogattak, 1735. év elején Szilassy Istvánnal összefogva, és esküdve, Szegedineczczel titkosan tanácskoztak, a nép fellázitására tervet készitettek, és e végből az erdőháti járásban összeseregelve, az örmények fosztogatásához fogtak, Tarczánál és Erdőhegyen a népet lázadásra vezették, és ekként vezérkedtek.
Pásztor András, társai által vezetve, Érmellékén már 1734. őszén bujdosva lázitott, a haza és fejedelem ellensége Rákóczy Ferencz iránti hűségre biztatta, és ekként volt jelen és vezérkedett a tarczai és erdőhelyi lázadásra. Mindhárman ezen rettentő büneikért halálra, és pedig először testök felső része kerékbe törendő, azután felnégyelendő, és négyfelé, Arad Nagyvárad, Sarkad és Szent-András felé akasztófára kötendő.
Matula Pál, Barta István, Szabó Péter, Szántó Mihály, kik ezen veszedelmes lázadás és perduellióban akképen részesek, hogy már nevezett haza és fejedelem ellensége Rákóczy Ferencz iránti hűségre esküdtek, Sebestény János és társai vezérkedőknek kész szolgálatára állottak és igy a lázadás előmozditói voltak lefejezendők, azután kerékbe törendők.
Kovács János szent-andrási lakos, csatlakozott ugyan a mozgalomhoz, Szegedineczczel részt vett az örmények fosztogatásában, azonban mielőbb elfogatván, Aradon mindent bevallott, sőt a vezetőket is feljelentette, ugy hogy ezek idejében elfogatván, a további mozgalom megszünt, ezért kegyelemből három évi közmunkára itéltetett.
Az elfogottak közül 72 vádlott sulyosan terhelve, hogy az erdőhegyi gyülésen a proscribált ellenségnek Rákóczy Ferencznek hűséget esküdtek, és a további bűnös cselekményekben részesek, mégis 12 külö választatván, ezek halálra itéltetnek, a kivégzés helyére vitessenek, ott közülök négy főbb bűnösön az itélet végrehajtassék, a többieknek kegyelem adatván, Budára vitessenek közmunkára:
A többi vádlottak, különféle vidékbeliek, szabadon bocsátattak.
V. Az ekképen elfojtott mozgalom után, melyben a Rákóczy-emlék élénk szerepet játszott, még egyszer és ekkor utoljára nyitottak tért az események Rákóczy Ferencz számüzött hiveinek és fiának Jozsefnek fontosabb szereplésre. Az 1736. évben kiütött orosz-török háboruban, csakhamar részes lett, mint az orosznak szövetségese Károly király is, és az Al-Dunán megindult ismét a török háboru, melynek szerencsétlen vége az lett, hogy az 1740. évi okt. 2-án megkötött béke folytán Belgrád török kézbe adatott vissza. A törökök ezen háboru folyamán Rákóczy Józsefet menekült társaival a határra küldötték, hogy az országot felkelésre birják, kilátásba helyezve részére az erdélyi fejedelemséget. Az ország népe azonban nem mozdult. Később az események folyamán az egész mozgalom abba hagyatott. Az országban Rákóczy részéről felkelésre hivó proclamatiók terjesztettek, mely ellen 1738. máj. 22-én tartott megyei közgyülésen hirdettetett ki a király máj. 6-án kelt parancsoló levele:hogy Rákóczy József, néhai Rákóczy Ferencz öregebbik fia, atyja bűnéhez ragaszkodva, magát Erdély fejedelmének és Magyarország vezérének czimezve, a törökhöz állott, attól segélyt és támogatást nyerve, az európai hatalmakhoz is fordulva, királya és a törvények ellen fegyvert fogva, nyilt lázadásba tört ki; közhirré tétetik, hogy ezen bűnöst mindenki megölheti, a ki élve szolgáltatja kézhez 10 ezer, ha halva, 6 ezer frt jutalmat kap. Komolyan intetik a vármegye, hogy ovakodjék mindenki a lázadónak segélyt nyujtani; sőt minden eszközzel leküzdeni törekedjék." Megyénkben a már ismertetett békési mozgalom után egyéb nyoma a Rákóczy-emléknek nem merül fel.
Rákóczy József társaival együtt Rodostóba vonult vissza, a béke megkötése után, és ezzel örökre letünt szereplése.
VI. Az Al-Dunánál folyó háboru 1738-han, habár az ott helyhez kötött volt, a pusztitó pestis behurczolásával, ujabb szerencsétlenséget hozott az országra. A pestis tovább terjedésének meggátlására a helytartótanács rendeletei folytán, az alvidékkel való érintkezés szoros zár és ellenőrzés alá vétetett; betiltatott a kereskedök szabad járás-kelése, a vásárok tartása, egyes pontokon veszteglő és fertőztelenitő helyek szerveztettek, és csak ezen irányokba engedtetett meg az átkelés, itt nyert menetlevelekkel. Ily főbb fertőztelenitő helyek rendeztettek be Rakomazon, Csegén, Török-Szent-Miklóson, Heyes és K. - Szolnok vármegyék 1738. évi aug. 7-én, és nov. 10-én tartott közgyülésen intézkedett a. szorosabb megyei zárlatról, mépedig ugy, hogy a tiszai átkelést teljesen betiltotta, a következő katonai erővel: Poroszlón, Füreden, Roffon, Abádon, Tiszabeőn, Gyalun, Ványán, Sasson, Kürün, Czibakházán, Vezsenyben, tehát a szolnokrészi határmentén fekvő községekben két-két katonából álló zárlati őrszem rendeltetett ki.
1738. évtől 1743. évig tehát majd öt éven át pusztitott ismét a pestis, épen azon időben, midőn a nemzet ereje, a kiütött háboru összes terhei viselésére vétetett igénybe.
A kettős megye tehát ismét zárlat alá vettetett, és főleg a tiszai alvidéken, a megyének egész hosszában katonai kordon huzatván, az átjárók mindenütt erős őrizettel vétettek körül, hol fertőztelenitő helyek rendeztettek be a megye határába utazók részére.
A kiadásokból következtetve, a legsulyosabb év az 1739-iki volt; mert mig 1738-ban 1402 frt adatott ki a vész elleni intézkedések költségeire, 1739-ben 4972 frtot, 1740-ben már 2468 frtot, 1741-ben 1294 frtot találunk. A kiadások között találunk egy tételt, mely igy szól: "a szandai vonalon emelt akasztófák készitésére 3 frt 67 kr." Gyógytári kiadás 1739-ben több mint 600 frt, orvosi majd másfél ezer frt szerepel. 1740-ben katonai kordon szervezését találunk már a megye felső részén is Hatvantól Istenmezejéig.
A halandóságról csak egy 1739-iki kimutatás nyujt tájékozást. Ezen kimutatás szerint ez évben a pestis áldozata lett összesen 6384 egyén; ebből munkaképes férfi 1021, ifju 622, gyermek 12 éves korig 1845, asszony 679, leány 2214. Legnagyobb volt tehát a halandóság a leányok között. Egy másik kimutatás az 1740. év folyamán marhavészben elhult állatok következő számát sorolja el: elveszett ökör 477, tehén 2061, tinó 1443, borju 1009, ló 1135, csikó 232, juh 29972, sertés 2056.
Hogy a gyengébb ázsiai kolera volt-e a pusztitó vész ekkor, vagy pestis? meghatározni nem tudjuk. A hivatalos iratokban pestis nevezettel találkozunk.
Az óvszerek és a fertőztelenitésre vonatkozó intézkedések lényegesebb részei voltak, hogy a ház, melyben a ragály kiütött, rögtön zár alá vétetett és fertőztelenitetett következő módon. A fertőztetlenitést napkelte után, vagy este kellett végrehajtani. A végrehajtásnál előirva volt, hogy a működő munkások éhgyomorral ne legyenek. Előiratott, hogy a. ki az inficiálandó szobába lép, égő fáklyát vigyen elől, azután rögtön hintse el az anyagra, tüzre tegyen füstölőt és igy füstölje egy órán át a szobát; akkor ablak, ajtó kinyitandó és kiszellőzendő volt. Az ágy, melyben a beteg feküdt elvitetni és a lazaretben megégettetni rendeltetett. A többi butorokra lemosatás, kifüstötetés, kiszellőztetés rendeltetett, a falakra pedig, hogy kimeszeltessenek, vagy lekapartassanak. Ezt nyolczadik napra ismételni kellett és csak azután volt átengedhető használatra.
A fertőztelenitésre hivatalosan előirt szerek voltak:
a) a szoba fertőztelenitésére: b) Füstölő por: de sale Nitri libram mediam de ligno juniperi libra l. de sulphure semuncias sive lothones tres. de foliis Lauri semuncia 8. de pice hispanica semun. novem. de granis juniperi semun. 12. de storace " De thure semuncias 4. de sulphure " 8. ez összetörve és vegyitve használtatott.
de hircinis aut aliis cornibus, ut sunt ungulae, equinae imminutae semun. 12.