HUSZONHATODIK FEJEZET.
I. Károly király halála. Mária Therésia trónra lépte. Az országgyülés összehivatik 1741. Követi utasitás, és annak szelleme. II. Az országgyülés intézkedése a királyné megtámadott trónja védelmére. Gyalogok kiállitása porták arányában. Annak szervezete. A kiállitott sereg magyar gyalogságnak neveztetik el. III. A nemesi felkelés szervezése. IV. A portális lovasság részletezése a földesurak között. Egy lovas kiállitási költsége. V. A személyes felkelés rendszere. VI. A királyné kéri a kiállitott erőnek további hadba tartását. VII. A háboru további folyama és a hadi segély.
I. Károly király 1740. okt. 20-án halt meg. A Habsburg ház utolsó fiága mult ki vele, és az 1723. évi törvény erejével, leányára Mária Therésiára szállott a korona, ki mint akkor Ferencz lothringeni herczeg neje volt, ki is nyomban, okt. 22-én, átvevén az uralkodást, körlevéllel hivta fel a megyéket, hogy irányába, mint törvényes királyok iránt, hódoló hüségöket tanusítsák.
Alig hunyta be szemét Károly király, és alig vette át az örökösödési törvény szerint Mária Therésia a trónt, az örökséget igénylők egész raja támadt fel, hogy ha másképen nem, fegyveres kézzel szakitják ki az elhunyt király hagyatékából az általok követelt osztalékrészt. Ezen igénylők között első volt a bajor király, Austria, Csehország és Tirolra; majd a porosz király Sleziára jelentette ki jogczimét és nyomban be is tört fegyveres hadával az általa igényelt területre. Ezen felül III. Ágost lengyel király Austriát és Stiriát, a spanyol fejedelem meg épen Magyarország és Csehország koronájára. áhitozott.
A nádori szék üres lévén, gróf Pálffy János országbiró, még a tél folyamán jan. 29-én sietett az országban levő fegyveres erőt, Cseh és Morvaország határa felé, mint a leginkább fenyegetett tájakra mozgósitani. Hevesmegyéhez érkezett utasitás szerint, Erdélytől a Tiszáig terjedő vidéken szálásolt katonaság, Károlyi Sándor vezetése alatt, átkelve a Tiszán, Heves, Nógrád, Bács vármegyén át Nyitrába volt összpontositandó. A Nógrád megyében levő hét ezred, és egy ezred Hevesmegyéből Hont, Bars, Nyitra megyéken át Trencsénbe; a hevesmegyei három ezred ezen felül Nógrád, Zólyom, és Liptón át Árvamegyébe; a többi Hont, Barsmegyéken át Turócz megyébe; a bánáti seregek Károlyi Sándor utasitása szerint a Tiszán átkelve, Heves, Hont, Nógrád, Nyitra Trencsén megyéken át Morvaország szélére vezényeltettek. Ide vezényeltetett a Tisza mentén levő katonaság is, részben a Velka szoroshoz Morva mellett.
A védelmi intézkedések mellett, az országgyülés is összehivatott 1741. május 14-ére, melyre követekül, april 12-én Egerben tartott közgyülésben megállapitott utasitással Dévay András és Gosztonyi István választattak meg.
Az utasitás pontjai ekképen szólnak:
l. Pozsonyban megjelenve nádor nem létében az országbirót, az ország primását, a kalocsai érseket és a többi székes püspököket, ország zászlósait, és főurait kellő módon üdvözöljék.
2. A főispánnal egyetértve, a kegyelmes királyi meghivóban a fejedelem és ország javára elsorolt feltételek érdekében ugy a megye javára is müködjenek. Egyebekben is a többi statusok és rendekkel, az ország közjavára és a nép érdekei előmozditására közremunkáljanak.
3. Midőn a koronázási eskü megállapitásáról lesz szó, a követ urak a mérsékelt részszel legyenek egyetértésben. Hasonlóképen a nádor választásánál, és jogköre megállapitásánál is.
4. Vallásügyekben, ha kölcsönös sérelmek hozatnak fel, az 1715. évi 30. tczikk szerint, azok orvoslását a királyhoz igyekezzenek utasitani.
Az esküre vonatkozó sérelmek előhozatalánál, ragaszkodjanak az utolsó országgyülés által elfoglalt állásponthoz.
6. A primás czimere, őt illető pisetum, ugy a többi püspökök jogai és javai, az alapitó királyok értelmében adott előjogok és kiváltságokkal, helyreállitandók és fentartandók. Ez irányban törekedjenek a. követek, nehogy ismét előálljon az 1561. évi. 31. tczikk 2 decretum esete, hogy az az egyházi rend megzavarásával, minden rend megzavartassék.
7. Azért oda igyekezzenek továbbá, hogy az ország ügyeinek intézési köre az udvari kamarától különitéssék el, és az ország köz- és kir. javainak kezelése a magyar kamara alá rendeltessék.
8. A temesi banatus bekeblezése és Temesvár megye visszaállitása egyéb következményeivel, ugy a 13 város visszaváltása foganatositassék.
9. Egyházi, katonai, politikai és más kamarai hivatalokra, magyarok alkalmaztassanak. Oda igyekezzenek a követek, hogy ő felsége a maga belső udvari ministeriumába is, az ország érdekében, megfelelőleg alkalmazzon az országhoz és királynéhoz hű magyar férfiakat.
10. Ugy az egyházi mint világi hivatalok és javadalmak, valamint a kincstár kezébe került vagyonok hazafiaknak és ne idegeneknek adományoztassanak. Azért a fiág kihaltával rendelkézésre jutott javak, a leány-ág fiusitásával adományoztassanak.
11. A haza törvényei, főleg a kiváltságokra vonatkozók megtartassanak. A követek oda törekedjenek, hogy armalisok adományozása által, az adományozottak birtokában levő javak természete ne érintessék, és az ily birtokokon illetékes földesuri jogok változatlanok maradjanak. Armalisok, egyéb egyházi és világi javak, érdemes hazafiaknak, megfelelő taksa mellett adassanak. Indigenáknak, csak az országban érdemeket szerzett egyének vétessenek fel, mintegy elismerés fejében. És ezek is a törvények, főleg az 1681. évi 26. tczikk értelmében történjenek.
12. Az országban főpostamesterség szerveztessék, melynek a.többi alávetve legyen.
13. A katonai szabályzat, országgyülésileg állapitassék meg, és annak szigoru megtartására utasitassék a katonaság.
14. A községek szabad kereskedése, főleg borral és terménynyel Austria felé, és más szomszédos tartományokkal, csekély dij mellett engedtessék, meg. A só ügyében és annak ára megszabása érdekében, a követek a mérsékeltebb részhez alkalmazkodjanak.
15. Ha a Jézus-társaságbeli szerzet főnökségének Austriától való elkülönitése szóba kerülne, pártolólag legyenek mellette a követek.
16. A vármegye megütközéssel tapasztalta a felsőbb hatóságok által használt lealázó irmodort a vármegyéhez, mely modor ellen, a követek, tegyék meg a kellő lépéseket.
17. A jászok és kunokra vonatkozó jurisdictionális joga a vármegyének, főleg az igazság-szolgáltatás terén, és a politikumban rendeztessék, mert nem maradhat az országban terület, mely valamely törvényes hatóságnak alárendelve ne volna. Ugy több határmenti puszták és falvak visszakeblezését lesznek sürgetendők.
Az osztályos családok érdekében, ugy az arányositás és sequestralás ügyében, a fennálló törvényeket kiegészitő czikkelyek alkotandók.
Ha Borsodmegye Egervárosa iránt ujabb igényekkel lépne fel, a statusquo mellett működjenek.
Ha a koronázás alkalmával, koronázási dij ajánltatnék, a követek késséggel járuljanak ahhoz.
Az utasitás pontjaiból kitünik, hogy a vármegye is immár türhetlennek ismeré fel az ország kormányzati rendszerében gyökeret vert önkényes eljárást, és az ország közgazdasági érdekeit sértő vámrendszert. Az országgyülés megnyitását megelőzőleg april 4-én érkezett a helytartótanácstól a vármegyéhez egy felhivás, hogy az országgyülésen ő felsége is meg fogván jelenni, miután az udvar még akkor is gyászt viselend, a követek is, kivéve a megnyitási és koronázási szertartást, mely a szokott díszruhában fog ünnepeltetni, egyéb időben az udvar gyászához alkalmazkodva, hasonló sötét szinü ruházatról gondoskodjanak.
II. Az országgyülésen a koronázási hitlevél megállapitása után Mária Therézia jun. 25. megkoronáztatott, nádorrá pedig gróf Pálffy János választatott meg. Majd a nemzet kivánatai és sérélmeinek előterjesztése után, a királyné megnyugtató kijelentései tüdomásul vételével, az 1723. II. és III. tczikk erejénél fogva, mely a magyar korona, országainak, ő felsége a király többi örökös tartományaival együttes és elválaszthatlan birtoklását állapitja meg, a királyné örökös tartományainak és megtámadott birtokjogának védelme feletti tanácskozás vétetett fel a sürgős intézkedés napirendjére. A királyné előterjesztéseinek meghallgatásával a rendek szept. 11-én tartott országos ülésben a "vitam et sangvinem" felkiáltást visszhangzó lelkesedés nyomán, ez évi 63-ik szakaszban, az 1723. évi II. és III. tczikk értelmében, megfelelő hadi intézkedések rendeltettek meg, melyek szerint a nemesi felkelésen kivül 21622 ezernyi gyaloghad kiállitása határoztatott az ott körülirt módon, és minden ebből vonható következtetés nélkül.
Az országgyülésen hosszas és beható tanácskozás tárgyát képezte ugy a nemesi felkelés, mint a gyaloghad kiállitási módozatának megállapitása.
Mint tudjuk, a hadi adó kivetésének alapjául mindez ideig a porták szolgáltak, melyeknek gyökeres átalakitására a viszonyok kivánalmai szerint, még ez ideig sem jött meg a kedvező hangulat és akarat.
A portáknak régi, hiányos létszáma volt tehát irányadó most is a felkelés rendezésére és a gyaloghad kiállitásának repartitiójára is. A tanácskozás folyamán kisérletek történtek ugyan egyes megyék portái számának emelésére is, Heves és K. - Szolnok vármegye portáinak száma százra számitatott ez idő szerint; most kilenczczel megtoldani akarták. Azonban a vármegye követei erélyesen érveltek az ellen, kimutatták, hogy Polgár népe eloszlásával, ennek 12 portjából a vármegyére azon czimen rótt 6 portaszaporitás igazságtalan, mert ennek megfelelő népség a vármegye területére nem költözött. Kimutatták, hogy a vármegye előterjesztése folytán kiküldött vizsgáló biztos Ötvös Ignácz is konstatálta, hogy Polgár népe, ide nem telepedett, és a 6 porta ennek daczára sem iratott le.
Érdekes előterjesztést nyujtottak be a megyei követek ez alkalommal, melyben kimutatták, hogy a vármegye gazdasági gyarapodása, a Dunántul, főleg Pozsony vidékével, mily aránytalan viszonyokban áll, és igy a porták megállapitására szolgáló feltevések nem egyenlők itt és ott: "mig ott például-szól az előterjesztés-a munkanapszám 8-10 garas, itt alig három garasra megy. Mig ott egy mérő buza ára 1 frt, itt 5-6 garast adnak érte, ugy hogy sokszor a termény szalmája értékesebb, mint a szeme. Itt a vizek rohamos kiöntései tönkre teszik a vetéseket réteket. És a marha ára mégis csekélyebb itt mint ott. Ott egy fejős tehén több értéket képvisel, mint itt 5-6.
A vármegyére meghagyatott tehát a száz porta, mely szerint portánként négy gyalog vettetvén, 400 gyalog volt a fentemlitett hadilétszámhoz a vármegye által kiállitandó, a lovasok számára pedig portánként egy-egy, tehát száz porta után száz lovas; hadi élelmezésül pedig terményben beszolgáltatandó volt portánként 16 mérő buza, és 30 mérő zab.
A gyalog-csapatok felszerelésére és ellátására pedig, kivéve a fegyverzetet, a hadi adó utaltatott. Ezen adó 1741-ik évben a vármegyében 52451 frtra ment, mely is az itt szokásos 570 házi porta után kivetve, esett házi portánként 92 frt.
A gyalog-hadsereg 13 ezredbe (legio) volt beosztva, ugy hogy egy legio állott 15 századból (centurio) egy század pedig 150 főből. Egy században volt egy kapitány, egy helyettes, egy zászlótartó, 6 tizedes, három dobos, 12 segéd, még 5 mellékszemély és 121 közkatona. Egy legio tehát állott 2250 főből. Az ezred (legio) törzskarában volt az ezredes (tribunus), ennek helyettese, őrnagy, hadbiró, ennek titkára, káplár, orvos, 9 segéd, és egyéb mellékszemélyzet összesen 19. A hadsereg élén állott: két tábornagy, négy őrnagy főszállásmester, két segédtiszt, két hadbiztos, két pénztáros, az irodai és szolgaszemélyzet.
Ezen hadsereg költsége ekképen irányoztatott elő:
egy század havi fizetésének összege 688 frtra ment, 15 századé10323 frtra, az ezred törzskaráé pedig 522 frtra.
Egy ezred (legio) pénzbeli szükséglete 12 hóra e szerint 130149 frt, 13 legioé pedig egy évre 1691934 frt.
Ehhez hozzáadva a ruházat és fegyverzet költségét, mely minden legénynél 20 frtra számolva 543300 frtra ment, továbbá az ezredekhez szükséges sátrak költségét, egyenként 7 frtjával, 364 sátor 33397 frt; zászlók, egyenként 35 frtjával, 2730 frt; 45 dob egyenként 4 frtjával 2340 frt; minden ezredhez l6 társzekér 6 ökörrel, összesen 208, egyenként 270 frttal számolva, 56160 frt; 416 szolga személyzet, orvosság stb, ugy a hadsereg fővezérletének szükségletére felvett összeggel, 2429759 frtot képezett a gyalog hadsereg évi költsége. A hadi adó az országra 2462193 frtra lévén felvéve, mintegy 32434 frt maradvány mutatkozott a szükséglet fedezése után.
A gyalog-hadsereg tisztjeinek havi dija volt: századosnak 50 frt, helyettesnek 20 frt. zászlótartónak 15 stb. közlegénynek 3 frt. Az ezredtörzsnél, ezredesnek havi 150 frt, helyettesnek 40, őrmesternek 20, káplárnak 10, orvosnak 15 frt stb. Tábornagy (Campimarechal) havi dija volt 400 frt, őrnagynak (generalis vigiliarum praefectus) 350, főszállásmesternek 150 frt, tábornok hadsegédnek 90 frt stb.
A gyalog katonaság ruházatára következő előirás adatott ki. Magyar csákó vörös szégélylyel; vörös felső kabát ércz csattal; vratislavi vagy iglói posztóból szük penczel, vagy kaputrok; meggyszin köpeny, egy pár szintén meggyszin nadrág; két gatya és ing, egy pár csizma, vörös öv, puskaporos edény 24 töltésre, bőr-öv és hüvelyek a bajonet részére, báránybőr takaró a nadrág és köpeny csomagolására.
Nevezetes a helytartótanácsnak 1743. máj. 14-én kelt leirata azon felhangzott panasz elintézésére, hogy a gyalogok a "hajdu" elnevezés miatt gunyolódásnak lévén kitéve, jövőre hivatalosan "magyar gyalogságnak" neveztessenek.
III. Az országgyülés bevégezte után, nyomban megindult az országban a megyei felkelő seregek szervezése.
1741. okt. 17-én Mária Therézia a vármegyéhez intézett leiratában ekképen ismerteti a helyzetet: "A kik az országgyülésen jelen voltak, a mi előterjesztéseinkből, a megyei rendek pedig a követek jelentéseiből ismerik bizonyosan a veszélyeket, melyek a mi kedves Magyarországunk lakosait, főleg azokat, kik Austriával határosak fenyegetik, midőn a francziákkal szövetkezett bajorok felső Austriát már megszállották, mely veszélyek elháritására, az ősökhöz méltó dicséretes lelkesedéssel, az ország rendei az általános felkelést, megfelelő lovas- és gyalog-sereg kiállitását határozták el. Azon időtől óta, az ellenséges sereg, már alsó Austriába is áttört, fenyegeti Bécset és közeledeik, hogy Magyarországnak is kiszámithatlan károkat okozzon. A fenyegető ellenség távoltartása végett halaszthatlan szükség, hogy a vármegye által porták után állitandó sereg, ugy a nemesség által szervezendő, fegyverrel és lóval felszerelve, siessen oda, hova majdani kinevezendő előljárói fogják vezetni." Felhivja a megyét, hogy ugy a portális mint nemesi sereg kiállitásában serénykedjék. Utasitja, hogy a partalis seregnek felszerelési szükséglétét az adóból fedezzék.
Ugyanezen év nov. 2-án kelt leiratában Mária Therézia királyné tudatja a vármegyével, hogy az 1741. 63. tczikk l. §. szerint 21622 gyalogos lévén az ország által kiállitandó, tartozik a vármegye az országos felosztás szerint 100 portája után, portánként négy gyalogost számitva, 400 gyalogost kiállitani; ezek ruha- és fegyverszükségletét, ugy ellátását a magyar kincstár és adóalapból fogják fedezni. Ezek élén két kapitány, két helyettes és két zászlótartó fog állani. A vármegye ezen nemzeti sereg tartására, terményben 1600 mérő rozsot, és 3000 mérő zabot fog a katonai raktárba beszállitani.
Majd az 1741. 63. tczikk 4. §. szerint a birtokos nemesség által portánként egy lovas kiállitására, és a személyes nemesi felkelés végrehajtására adatott utasitás. A királynénak decz. 5-én kelt leirata sürgeti ugy a nemesi felkelő seregnek, mint a portalis katonaságnak kiállitását, az előirt termény-mennyiség szállitásával, ugy hogy minden, e hó végeig teljesitessék. Termény-raktárak egyrészrőI a Morava és Laitha folyók mellett, másrészről Marhek és Szakolczánál voltak berendezve, hova a megyék, a rájok vetett mennyiséget szállitandók voltak. Decz. hó 26-án ujabban sürgősen hagyja meg a királyné, hogy "ugy a törvény erejénél fogva, mint magas személyünk, és királyi családunk iránt tanusitott szeretet és ragaszkodástól ösztönöztetve, valamint a jelen körülmények között fenyegetett kedves haza, a jogok és kiváltságok érdekében, a Porosz ellen vezetendő gyalogság mellett a felkelő nemesi és portalis lovásságot is; kellőleg felszerelve akként állitsa ki a vármegye, hogy 14 nap alatt a nádor rendelkézésére Morvaország felé utnak indulhasson."
A portalis gyalogság az előirás szerint felszereltetvén, kapitányokul megválasztattak: Kechly Farkas és Sütő János, helyettesekül Varsányi Imre és Hellebronth Antal, zászlotartókul Mand István és Bónár Tamás, miről Szirmay Tamás ezredes, kinek ezredébe volt a hevesmegyei gyalogság beosztandó, értesitetett.
IV. A vármegyének száz országos, illetőleg a megyei rendszer szerint 570 portája után, 100 lovas lévén a nagybirtokosok, vagyis porta-tulajdonosok által kiállitandó, minden 5 1/4 porta után számitván egyet, az 1741. nov. 24-én tartott megyei közgyülésen a száz lovas kiállitása, a földesurak között porták arányában ekképen osztatott fel. Ezen felosztás, az akkori birtokosok felsorolásával, egyszersmind megismertet bennünket megyénk nagybirtokosaival és az akkori birtok-viszonyokkal.
Az egri püspöknek következő falvaiban: Gyöngyös-Püspöki, Solymos, Tisza-Nána, Kis-Kör e, Tisza-Püspöki, Tisza-Örs, Sarud, Maklár, Abony, Kápolna, Deménd, Felnémeth, Fedémes, Bakta, számoltatott 50 21/48 porta, mely után esedékes volt 9 lovas;
az egri káptalannak Tárkány, Báthor, Aranyos, Poroszló, Bocs falvaiban számolt 15 11/816 porta után 2 lovas;
gróf Starnbergnek Hatvan, Fancsal, Apcz, Csány falvaiban 20 porta után 3 lovas;
gróf Koháry generális Adács, Horth, Visznek falvaiban számolt 23 3/4 portája után 4 lovas;
a personalisnak (báró Grassalkovics) Radvánszkyval birt Gyöngyös, Debrő, Tófalu, Parád, Bodony, Balla, Derecske 21 21/48 portája után 4 lovas. Ez a Rákóczy Ferencz-féle debrői rész-uradalom volt, melyet akkor Grassalkovics és Radvánszky külön birtak;
a Nyáry-familiát illető Gyöngyös, Saár, Halász; Pata, Tar, Szent-Jakab, Kőtelek, Kürü, Pély, Heves, Bod, Átány, Örs, Karácsond, Detk, Ugra, Visonta, Domoszló, Felső- Nána, Verpelét, Sirok, Tarján falvakban számolt 105 3/4 porta után 19 lovas; (ez az egykori siroki Országh-féle várbirtok volt, melyről munkánk ÍI. kötete 31. fejezetében bővebben szóltunk);
gróf Forgácséknak Gyöngyös, Pata,Tarján birtokai utáni 22 portára esedékes volt 4 lovas;
báró Orczy István Gyöngyös, Abád, Poroszló, Ivánka, Váraszó, Kövesd, Terpes, Bocs, Recsk birtokai után számitott 16 portára esedékes 3 lovas;
Almásy Jánosnak Gyöngyös, Halász, Török-Szent-Miklós, Tiszabeő, Boczonád, Méra, Füged, Szaránk, Zsadány, Vécs, Halmaj, Mikófalva birtokokon 41 porta után számoltatott 7 lovas;
Stészel Kristófnak Kürth, Sas, Ugh, Szaránk, Zsadány, Nagy-Rhéde birtokokon volt 21 portája után 4 lovas;
Podmaniczky Jánosnak Vezseny és Földvár birtoka után 11 portára esedékes volt 2 lovas;
A Paluska és Kállay családnak Turon 39 portája után 7 lovas;
Szolnok kincstári birtokon 3 lovas;
Pásztó, Hasznos, Bátony közbirtokosságnak 16 portája után 3 lovas; Ecséd, Rhéde 5 1 portája után a közbirtokosság kiállitandó volt 1 lovast;
A Földváryak szücsi, oroszi, czibakházai 15 portája után 3 lovas;
Farkas István özvegye Tisza-Szalók, Szóláth, Istenmezeje 5 1/4 portája után 1 lovas;
Forgács grófné a Recsky családdal Abád, Szalók,, Bura, Inoka, Nagyrév, Halmaj 5 1/2 portája után esedékes 1 lovas;
az esztergomi káptalan Szurdok-Püspöki és Atkáron 6 porta után 1 lovas;
gróf Károlyi és a többi birtokosok Poroszlón, Vezekényen, Szaránkon 5 1/2 porta után 1 lovas;
gróf Buttler Erdőtelken 4 porta után 1 lovas;
Vay Ádám Csányon, Szuhán 5 porta után 1 lovast;
gróf Keglevics, Berthoty Istvánnal Pétervásár, Kövesd, Bocs, Váraszón, Szucson 5 1/2 porta után 1 lovast tartozott kiállitani. Bessenyőn, Farmoson, Császon, Dormándon, Roffon, Derzsen, Szent-Imrén, Tiszabeön, Szent-Erzsébeten, Leleszen, Mikófalán, Recsken, Csehiben, Maczonkán, Bekölczén, Dorogházán, Boczonádon, Szent-Domonkoson, Ludason, Viszneken, Mindszenten lakos közbirtokosságra szintén a porták után esedékes lovas-létszám vettetvén ki, ekképen 570 porta után a száz lovas repartiáltatott. Egervárosának, 9 portája után kilenez lovas kiállitása külön intéztetett el a város által. A költség, illetőleg a tartási díj szintén porták szerint vettetett ki, 6 hóra fejenként havi 6 frtjával számolva, beszedendő volt 3600 frt, mely összeg 570 porta után felosztva, esett portánként 6 frt. 32 d. Egy lovas legény havi díja ekkor a törvény megállapitása szerxnt 6 frtra szabatott mig a gyalogos havi dija 3 frt volt.
Ezen felül volt a felszerelési költség. E tekintetben a következö részletezés iratott elő:
Egy lovas katonának felszerelésére kivántatik:
Ruha. Mente, dolmán, nadrág 4 1/2 rőf, kék posztó á 1 frt 5 d. szőr zsinór 27 rőf két felől való makkos gomb dolmán alá való bélés két rud kapocs dolmánra, nadrágra czérna dolmán és nadrág varrásért mentekötő nadrágszij veres szőr-öv egy pár csizma, sarkantyu és patkolás fekete süveg posztó köpönyeg fekete nyakravaló két pár fejér ruha mentevarrás és prém Fegyver. Karabély, pár pisztoly pantallér csattal lóding szijjal puskapor, golyóbis kard kardszij tarsoly Egy lómintegy puszta nyereg két puskatok kantár, szügyellő, farmatring, kengyelszij, lekötő szij, terhelő, puskatokra szij, kötőfék, két vaskengyel, zabla, pokrócz abrakos tarisznya vakarókefe fekete báránybőr nyereg-zsák 3 pár patkó és szög egy zsák két kötél 5 rőfös
A felszerelés tehát összesen 81 frt 48 denárt vett igénybe. Egy lovas tehát felszerelve és 6 hóra terjedő dijjal ellátva, 117 frt 48 denárba került.
V. A nemesség személyes felkelése és hadba állása, a törvény előirása szerint, a felsorolt kivételekkel és feltételekkel, szintén rendszereztetvén, következő eredményt tüntette fel.
Személyesen, vagy helyettes által, egy-egy lovast állitottak ki: az egri püspök és káptalan, gróf Buttler Lajos, báró 0rczy István, Haller Zsigmond és Mihály, Almásy János, Stészel Kristóf, Taródy István, Kada Pál, Dévay András, Huszty István, a pásztói apátság, Hodosy János, Nagy János, összesen 15 lovast. Azután csoportokba osztva rendszereztettek mint: Sághy László, Polgár Boldizsár, Csányi János, Balajty Mátyás egy lovast; Hellebronth János, Péter János és Literaty János özvegyeik, Országh Pállal egy lovast stb. stb. Személyesen egy lovast kiállitók száma 15-re ment; a csoportokba osztottak száma volt 79, ezek 19 legényt szereltek fel; azután a többi nemesség, kiknek száma 637 volt, kiállitott 37 lovast. Ezek a kisebb birtoku telkes nemesek voltak, kik között, mint feljegyezve van, mintegy 40 már "egészen elszegényedett volt." Ekképen a személyes felkelés kötelezettségéből 70 lovas legény állitatott ki. Ehhez hozzáadva a portális 100 lovast, és más megyékben is birtokosok által itt kiállitott legénységet, 204-re ment az ekképen kiállitott lovas legénység létszáma, mely egyenesen a Nádasdy-ezredhez osztatott be. Ezenfelül 400 gyalog-hajdu kiállitása és felszerelése volt a vármegyének törvényszerü kötelezettsége.
E törvényes kötelezettségen kivül a vármegye "ő felsége szükséglete folytán a magyar Iovasság segéIyeül, jó szivből, tehetségéhez képest, ő felsége, az ország és az örökös tartományok ellensége ellen, következő lovasmennyiséget állitott ki."
Az egri egyházmegye kiállitott
Hevesmegye a maga egészébena birtokos nemesség összesen az armalista nemesség a községek Egervárosa, és a püspöki tisztek Egerben a jogtanárok és tanitványok
Az egyházmegye 120 lovasából állitott a püspök 25-öt; a káptalan testületileg 6, ugyanitt Máriásy püspök 3, Kis János nagyprépost 15, Foglár György vicarius 2, a többi kanonokok még egyet-egyet. A gyöngyösi, tárkányi, pásztói, debrői, egri, patai, abonyi, szihalmi, maklári, mérai, kápolnai, ballai, dorogházi, bátonyi, bocsi, erdőtelki, pétervásári, szent- erzsébeti, csányi, horthi, detki, tari, adácsi, saári, halászi, bodi lelkészek 1-1-et. Hasonlóképen 1-1-et állitottak ki a jézustársaságbeli atyák Egerben és Gyöngyösön, a pásztói czisterczi atyák, a minoriták, serviták, trinitáriusok és misericordianusok Egerben.
A megyebeli mágnások és nagybirtokosok ekként állitottak ki: báró Grassalkovics Antal 6, gróf Buttler Lajos 14, báró Haller Zsigmond 4, báró Haller Mihály 2, báró Orczy István 4, báró Zsennyei Imre 2, báró Dőry Ferencz 3, Almásy János 5, Fay Gábor 2, Vay Ádám 2, Stészel Kristöf, Podmaniczky János, Tarody István 2-2, a négy szolgabiró: Csima Mihály, Szentgyörgyi István, Imreh József, Szubícs PáI, Gosztonyí István jegyző, Szabó Márton ügyvéd 1-1, Kakas János, Páldy István, Darvas Sándor, Várady Zsígmond, Hodossy János, Kelemen Ádám, Kozma Boldizsár, Nagy Ferencz, Ürmendy György, Csörgő Bálint, Rottenstein Ferencz, Balogh
Ádám, Csókásy János, Vratarics Farkas, Vincze Pál, Szalay József, Brezovay Gyögy,Majzik András, Oláh István, Okolicsányi Mátyás, Berthoty István, Balogh István, Szombathelyi Ferencz 1-1, Borbély Mihály 15-öt.
A községekben lakos armalisták 115 lovast állitottak ki. A gyöngyösiek 15, a ványaiak 12, bessenyőiek 5, hatvaniak 2, turiak 3, a többi községek armalistái 1-1-et.
A községek közül Gyöngyös 10-et, ugyanott 7 czéh 1-1-et, a községek nagyságuk szerint állitottak ki: Füred 12, Tur 16, Tisza-Nána 10, Szolnok 12, Török-Szent-Miklós 10, Horth 5, Hatvan 4, Patha 5, és ekként a többi is 2-3 lovast. Egervárosa 100 lovast állitott ki, maga a város 20-at, 9 czéh 1-1, e czéhek voltak: a 9 szabó, kőmüves, ács, czizmadia, szövő, szűcs, üveges, kovács, lakatos czéh. Ezenfelül a városi magistratus személyenként, egyes polgárok, püspöki hivatalnokok külön-külön egy-egy lovassal egészitették ki a létszámot. Nevezetes a jogtanárok és hallgatók szereplése a lovasok kiállitásánál. Összesen 28-at szereltek fel - mint a kimutatásban feljegyezve van, hálából, hogy ő felsége a Foglár György által alapitott jogakademiát, az 1741. 44. tczikkben megerősitette. Ennek folytán kiállitottak: Kindl Miklós és Huszty István tanárok egyet-egyet, a jóghallgatók közül gróf Erdődy János 15, gróf Buttler Gábor 2, gróf Forgács László, báró Laffert József, Dőry László, Stészel László, Almásy Ignácz 1-1-et, a többiek együtt hármat.
1742. jan. 6-án sürgető leirat érkezett a megyéhez, hogy inditassék már utnak a kiállitandó csapat. Megérkezett a rendelet is, hogy a nemesi felkelő sereg gróf Kevenhüller főhadvezér rendelkezése alá Bajorországba lesz szállitandó, hová hadaink már benyomultak. A másik rész felső Ausztriába, a kiadott utirend szerint lesz menetelendő.
Az 1742. évi nyári hadjárat sok szép fegyvertényekkel és győzelmekkel fejeztetett be. A királyné ez év szept. 6-án a vármegyéhez intézett leiratában ekképen ismerteti a karok és rendek által kiállitott felkelő seregnek az ő legigazabb jogai védelmére, a bajor választó-fejedelem és más ellenséges fejedelmek támadó törekvései visszatorlására hősi fellángolással kivivott sikereit. "Már magának az egyetemes felkelésnek hire, - igy folytatja a leirat - egész Európa figyelmét felkeltette. A magyar nemzeti lovas seregnek Bajorországban, mint a cseh tartományokban véghezvitt dicső fegyvertényei, hogy az év folyamán annyi ellenségnek képesek voltunk szembe állani, oly annyira emlékezetes marad, hogy ha észreveszik, hogy ezen nemzeti sereg most már visszavonulna, nemcsak bátorságuk ébredne fel, hanem vakmerőségök annyira ragadná, hogy az ország belsejébe ujra betörni megkisérlenék."Felhivja tehát a királyné a vármegyét, hogy a kebeléből kiállitott sereget hagyná továbbá is fegyverben, ugy azonban, hogy költségei a kincstárra háromolnának. A vármegye szives készséggel engedett a felhivásnak, ugy a személyesen felkelőket, mint a portalis lovasságot utasitotta, hogy még egy évig ő felsége szolgálatára maradjanak, és jutalmul hazajövetelökkor a vármegye három évi tehermentességet biztositott részökre.
VII. A kiütött háboru sok változatokban folyt, majd béke-egyezkedési kisérletek léptek előtérbe, midőn az 1744-ik év ismét harcziasabbá alakult át, ugy hogy Mária Therézia ez év márcz. 30-án kelt leiratában, az ellenség fenyegető közeledése folytán, hivatkozva a vármegye eddigi önfeláldozó készségére, további támogatásra, és segélykiállitásra sürgeti a vármegyét. April 16-án határoztatott, hogy, a lovas század, rögtön felszerelve küldessék a harcz szinhelyére. E század kiállitása most oly alapon szerveztetett, mint az a pestis folytán elrendelt katonai kordon keresztülvitelénél alkalmazott lovaslegények felfogadásánál helyesnek bizonyult, hogy évi 62 frt vagyis havi 5 frt 16 kr dijért, lóval és fegyverzettel, egy évi szolgálatra köteleztetnek az illetők, azon feltétellel, hogy midőn a vármegyén kivül lesznek, még havi pótlékul 2 frtot kapnak. Ekképen a száz lovas évi szükséglete, hadbaállás esetén 8000 frtot tett volna ki.
Az 1744. év nyarán fejlett fenyegető helyzetet gróf Pálffy nádor ekképen ismerteti a vármegyével:
"Fölséges koronás és örökös királyunknak kegyelmes asszonyunknak most is tartó nagy költségü háborui között, annyival nagyobb fájdalmat okoz az, hogy a Borussiai király, kivel Silesianak cessiójával is szorosabb békességet köt vala, reméntelen ujabb állhatatlanságát és hitszegését már valósággal tapasztallya.
Ugyanennek alattomos szándékáról árnyékosan jelentették Felséges asszonyunk kegyelmes rescriptumai, melynek még sub. 20. Martii ő felsége édes hazánkat érhető eruptiójáról tudósitotta-a kinek akkor se szándékát világositani, annyival inkább országunk törvénye szerint országostól ellene szükséges rendeléseket tenni-őt ellenségnek declarálni még nem lehetett. Most azonban állhatatlanságának és hitszegésének valósága nyilvánosságos lévén, mert egy rendbeli táborával már is Csehországba becsapott, más rendbeli 20 ezerre menő corpusa Siléziának szélére huzódik, a mivel édes hazánkba, a mikor akarja becsapni szándékozik, jelenteni kivántam a vármegyének, hogy fels. királynénk és asszonyunk a kétségkivül való veszedelemre nézve, magát személyében tüstént ide Pozsonyba megalázta, maga belső titkos tanácsait egyedül magyar ministeriumát ide rendelvén, velünk együtt hazánk kétségkivül való veszedelméről tanácskozván, hogy ő felsége oltalmáról és megmaradásáról gondoskodván, mint maga személyének, mint pedig országunknak oltalmát önnön nemzetünkre bizta"
Kifejti azután a leirat, hogy a veszedelem közelsége nem engedi már, hogy országgyülés provideáljon az ellen, mert a morva és siléziai szorosokat rögtön elzárni kell, a particuláris insurrectio pedig erre elégtelen, azért most felhivja a vármegyéket, hogy a már felajánlott segélyt, saját magoktól állitsák ki, annál inkább, mert az ellenség sikeres előhaladásával, hazánk nemességének jogai is veszélyeztetve lesznek. Világos példa erre Silézia, hol tatármódra hajtották el a föld népét, az atyák leányait, férjeknek feleségeit elszedik, adókkal zaklatják. Felhivja tehát, hogy önvédelmök szempontjából is, fegyvert fogjanak, keljenek fel személyesen, ő maga fogna lenni a vezér, ha egészsége és kora megengedi, különben gróf Eszterházy József országbiró. E mellett vezénylő-tábornokok lesznek gróf Eszterházy Ferencz, gróf Károlyi Ferencz, báró Splényi Gábor és Beleznai. Személy és lóbeli portióval, kenyér, abrak, szénával ő felsége fogja ellátni. Fegyvert hasonlólag fognak, a mennyi szükséges lesz, a vármegye rendelkezésére bocsátani.
Ezen nádori leirat folytán, lássuk az 1744. szept. 1-én tartott közgyülés lefolyását, melyen Erdődy főispán betegeskedése miatt részt nem vehetett. Jelen voltak Barkóczy Ferencz fenagrei püspök, Berényi Tamás, Grassalkovics Antal királyi személynök, Kis János nagyprépost, Püspöki András kanonok, gróf Buttler Lajos, báró Bossányi Gáspár, báró Vécsey József, Almásy János, Stészel Kristóf és mások. Felolvastatott ő felsége aug. 18-án kelt leirata, hogy a porosz király miként tört reá, ennélfogva felkéri a rendeket, hogy a felkelés szerveztessék; majd a nádor fent ismertetett magyar nyelvü levele felolvasásával kir. személynök ő exja a felkelés szükséges voltát bővebben is jelezvén, "éljen Mária Therézia" zajos felkiáltással, annak foganatositása el is határoztatott, még pedig kétféle módon, porták után kiállitandó lesz a birtokos nemesség által, mint a mult 1742. évben történt 120 lovas, a személyes felkelés pedig akképen szerveztetett, hogy az összes nemesség számbavétetvén, személyeik után 130 lovas felszerelése és kiállitása osztatott fel közöttök birtok-aránylag, mint az a multban is történt. A portalis lovasság kapitányául .
Kozma Boldizsár, helyetteseül Borbély Szvoboda István, a személyes felkelésből alakitott csapat kapitányául pedig Szombathelyi Ferencz, helyetteseül Szalay József választattak meg, a kapitánynak havi 25, helyettesének havi 20 frt dij mellett. Egy-egy legénynek havi dija a portalis gyalog-csapatban havi 3 frt, a lovas-csapatban 6 frt volt. A kapitányok mellett voltak még: egy-egy zászlótartó, őrmester, trombitás, orvos, ács, élelmező és négy tizedes. A két csapatnak utasitásul adatott: "hogy a tisztek jó disciplinát tartsanak, őrködjenek, hogy a legénység paripáit, fegyvereit rendben tartsa, el ne vesztegesse, hogy ha a táborba érnek, a commanderozó generalisnak magokat insinuállyák, hogy ha a palatinus, vagy más columnás generálisok tanácsába hivják, jelenjenek meg a kapitányok, és ott pro circumstantiis az ország törvénye szerint szóllyon; hogy időnként jelentést tegyenek az alispánhoz, és ha valamelyik halála történnék, annak napját feljegyezzék és mindenről számot adjanak."
A viszontagságteljes hosszas örökösödési háboru végre 1748. okt. 18-án Aachenben megkötött béke-egyezménynyel fejeztetett be, mely szerint Mária Therézia csekély birtokrészek átengedésével, monarchiája többi országai jogos birtokosának elismertetett.