HARMINCZHARMADIK FEJEZET
I. Fáy Bertalan administratorsága 1800. évben. Tisztujitás. Követutasitás, és ebben a hanyatló közszellem. 1802. II. A váltópénz értékének leszállitása és ebből származó nagy izgalom. III. Fuchs István egri érsekké és főispánná neveztetett ki. Az egri görög-oláhok viszálya. IV. Névszerinti szavazás a tisztujitásoknál. V. Az 1805-iki országgyülésre követválasztás. VI. A franczia háboru fenyegető állása. Bécset megszállják a francziák, Pozsony alá jönnek. A vármegye intézkedése a franczia invasió esetére. VII. Ujonczok kiállitása. A felkelés szervezése. A béke megkötése Pozsonyban. VIII. A pénzügyi zavarok következménye. Az 1807-iki országgyülés. Az erre szóló utasitás. A nemesség rendkivüli hadisegélye, az országgyülés folyamán. Eger külön portáinak megszüntetése. A követek napidijának megszabása. IX. A muszka átvonuló sereg élelmezésének költsége.
I. Gróf Eszterházy halála után néhány hónapra 1800. jan 6-án kelt királyi leirattal a megye alispánja, Fáy Bertalan, főispáni helytartóvá neveztetett ki, a mi azt mutatta, hogy, az egri püspökség széjjelosztásának napirendre hozatala folytán felmerült ügy elintézéseig, a püspöki székre kinevezés, nem is fog történni. Az üresen maradt alispáni székbe első alispánul Gosztonyi Pál választatott meg. Fáy administrator idejében 1803.márcz. 7-én tartatott tisztujitó-szék, melyen a szokásos jelölés mellett megválasztattak: alispánná Gosztonyi Pál, helyettesé Almásy József; szolgabirákká Gosztonyi Ignácz, Brezovay János Borbély Mihály, Frater Pál, főpénztárnokká Malatinszky János, ügyészszé Radics János, jegyzőkké Péchy Gábor, Halassy Károly, Bernáth András stb.
Eszterházy halála után Fáy administrátorsága idejében nagy változás állott be a vármegye közpolitikai szellemében is, a mit igazol az 1802-iki országgyülés követválasztási és utasitási eljárása. 1802. márcz. 22-én tartott közgyülésen hirdettetett ki a máj. 2-án Pozsonyban tartandó országgyülésre szóló királyi meghivó, melynek folytán követekül Halasy Márton és Almásy József h. alispán választattak meg. Nevezetes, hogy ez alkalommal a követeket Fáy administrator hozta ajánlatba, és ez egyhangulag fogadtatott. A követjelölést Barkóczy püspök és főispán is felemlitette egy alkalommal,de gyakorlatba még sem vette, mint most Fáy administrator. Nevezetes, hogy az most minden észrevétel nélkül fogadtatott el. Napidijul 6 frt, és a már gyakorlatba vett irnok és egy huszár állapitatott meg.
A követ-utasitásokból kitünik, hogy a megyének élénk hazafias közszelleme, Eszterházy halálával alászállott; és azon nagy kérdésekből, melyek ez időben az országot foglalkozni kezdették, most érdemileg tárgyalva és utasitásba foglalva mit sem találunk. Mintegy12 pontban meritik ki a vármegye egész külpolitikai felfogását ezen időben. A 2-ik és 3-ik pontokban a királyi propositiók rögtöni felvételére és pártolására utasitatnak a követek, tehát egészen a kormány kivánsága szerint. Üdvözlik a király atyai gondosságát és reménylik a haza boldogságát, ha még azon kivánalmak, melyek főleg az, igazságszolgáltatásra vonatkoznak, törvény alkotása utján teljesitetnek. A teherviselés kérdésénél a megye árvizes állapotánál fogva, ovatosságra intettek a követek, hogy nagyobb terheket ne fogadjanak el! Az arany- és ezüstpénz ez időben meggyérűlt, a követek figyelmeztettek, hogy az érczpénznek hiányán, ohajtott segélyt eszközöljenek ki. A vallásügynél a régi törvények és ő felsége jó szándéka mellett utasitattak maradni. Az Egerben lakó nemességet, a városi hadi terhek viselésétől felmenteni igyekezzenek stb. A követek máj. 31-én jelentették, hogy ő felsége propositióit az állandó sereg kiegészitésére és az évi adónak 2 millióban való megállapitására azon feltétellel volt hajlandó elfogadni a rendek többsége, ha a magyar katonaságra az 1790/1 országgyülés tervezete kiterjesztetik. A jelentésre a követek utasitattak ő felsége porpositiójához járulni, a mennyiben az ország törvényein sérelem nem ejtetik. Egyszersmind oda hatni intetnek, hogy a katonaság élelmezése raktárakból történjék vagy a katona portio-dija emeltessék fel. Későbbi jelentésökben tudatják a követek, hogy a magyar hadsereg létszáma kiegészitése tárgyalásánál, a rendek, a királyi propositióval szemben, az állandó létszám megállapitása helyett, ezuttal három évre voltak hajlandók megszavazni az ujonczokat. A bécsi udvar mindent elkövetett, hogy a rendek lemondjanak az időnkénti ujonczmegszavazás jogáról. Hevesmegye közgyülése, ezt tudató követi jelentésre kimondotta, hogy ebben ne engedjenek a követek, inkább ne is alkottassék törvény. A rendek nem is engedtek, és az udvar megelégedett azzal, hogy az ujonczok három évre szavaztattak meg. Ezen tárgyalás közben érkezett Csongrádmegye körlevele is, hogy a megyék adják utasitásul, hogy ha már az állandó katonaság elfogadtatik, magyar katonai akadémia felállitását sürgessék, hogy a magyar hadsereg ekképen tanult tisztekkel legyen ellátható.
II. Az országgyülés folyamán a folyó aprópénz értékének szabályozására, illetőleg értékök csökkenésére kiadott helytartótanácsi rendeletek keltettek azután szokatlan izgalmat. Már ez év jan. 12-én hirdettetett ki, hogy az 1796-ban kibocsátott bankó bevonatik, és ezeket az illető tulajdonosok a megyei közpénztár utján Bécsben beválthatják. 1800-ban kiadott rendeletben egy márka ezüst 27 frt 36 kr: értékünek mondatott ki. 1802. jan. l-én kelt helytartótanácsi rendelet, a 6 és 24 kros pénzt 14 nap alatt forgalomból kivonandónak jelenti ki, tudatja egyszersmind, hogy a 12 kros ezüstpénz megszünvén, helyébe 7 és 8 1/2 kros adatik ki, és ez haladék nélkül közhirré teendő, igy a 12 kros pénz ily értékben fog a közpénztáraknál nov. utolsó napjáig elfogadtatni és beváltatni. Nagy izgalomba hozta ez vármegyénket is, és az augustusi közgyülésből felirt a megye, hogy vagy egész értékben tartassék meg a 12 kros pénz, vagy megfelelő értéküvel váltassék be. A felirat felemliti, hogy a megyébe 400000 frt értékű bankó küldetett le a bevont pénzek beváltására, holott mindez kevés, még több százezerre volna szükség, Mezőturon 30 ezer frt, Török-Szent-Miklóson 10 ezer frt értékű bevont pénz vár beváltásra. De a nép nagy vesztessége ezzel pótolva nincs. A megyei közpénztár több mint 37 ezer frt hiányt fog a nép rovására felmutatni. Ez, utasitásképen elküldetett a megyei követeknek is Pozsonyba, hogy ehhez képest igyekezzenek befolyásukat érvényesiteni. A nádor szept. 17-én értesiti a vármegyét, hogy a 12 kros pénz, ő felsége kegyességéből, okt. 20-ig 10, azontul 9 kr. értékben fog nov. végeig elfogadtatni. Ennyi kedvezmény eszközöltetett ki az ekkor folyó országgyülési tárgyalásoknál. A követek az országgyülésen hozott törvényeket részletesen ismertetvén, jelentik, hogy okt. 21-én bezáratott az. Ekképen látjuk a kezdetben lanyha megyei közszellemet átalakulni, a viszonyok folytán heves gravaminalis ellenzékké.
III. Fáy administrator 1804. jun. 1-ig maradt megyénk élén mely napon Fuchs István érseki rangra emelt püspökké kineveztetvén, mint ilyen a kettős megye örökös főispáni tisztjét is megnyerte, Fáy ugyanakkor Torna-vármegye főispánjává neveztetett ki.
Fuchs érsek 1804. okt. 8-án helyeztetett be főispáni székébe, beiktató királyi biztosi minőségben Szentiványi Ferencz országbiró szerepelt, ki fényes magyar beszéddel üdvözölte az első egri érseket, mire nem kevesbé ékes oratióval válaszolt az ünnepelt szintén magyarul; majd a megye nevében a főjegyző üdvözölte. Az üdvözletek után letevén a főispáni esküt, a négy szolgabiró által, az egybegyültek zajos éljenzése között, székestől a magasba emeltetett.
1805-ben az egri görögök és oláhok között tört ki a vallás miként gyakorlása felett a viszály, melyből azt látjuk, hogy a görög és szláv nyelv közötti kérdés volt a versengés tárgya, és a követelés az volt, hogy az itteni templomban minden harmadik héten illir nyelvü isteni tisztelet tartartassék, két vasárnap a görög isteni tisztelet lévén; szóban forgott a két nyelvü felekezet kettéválasztása is görög és oláh felekezetté. Ez irányban intéztetett a királyhoz kérelem, hogy az illirek külön papot és egyházat állithassanak. A törekvés azonban később meghiusult.
IV. Az uj főispánnal egy uj szellem tartá bevonulását a megyei intézménybe. Ez időben a háborus viszonyok folytán a nemzet áldozatkészségének igénybevétele állandóan napirenden volt. E végből országgyülésekre volt szükség, hogy a hadi kiadások megszavaztassanak. Mint a legutóbbi országgyülésen láttuk, a nemzet, a tetemes áldozat fejében a haza közjogi és gazdasági érdekei előmozditását is követelte, sőt sérelmeinek orvoslásától tette függővé az áldozatok meghozatalát. E hazafias szellem növekedése aggodalmat keltett az udvari körökben. Leküzdésének utja a megyei közéletbe vezetett, mely mint a nemzeti érzelmek gyúpontja, az országgyülési tárgyalások menetére is döntő befolyást gyakorolt. Ennek megbénitására alkalmas módnak gondoltatott ki, hogy mindenek elött a befolyásos tisztikart kell a politika eszközévé megnyerni, még pedig a tömeget képező köznemesség felhasználásával, az értelmi erőt képviselő nagyobb birtokosság ellen, hol a szabad eszmék iránti érzék, az alkotmányos haladás kérdései, kiváló vezérférfiakra talált. A megyei életben régi elv volt az, hogy "vota non numerantur, sed ponderantur," mely a nemzeti álláspontra emelkedő művelt nemesség fölényét és befolyását emelte érvényre. Ez ellen a köznemesség tömege mozgósitásának elve állitatott fel, és érvényre emelése a tisztujitásoknál vétetett kisérletbe következő módon. Az 1723. 56. törvény szerint a tisztválasztás cum consensu totius comitatus lévén végrehajtandó, ez most ugy magyaráztatott, hogy ennélfogva minden választásnál a jelenlevő nemesség névszerint köteles szavazatát beadni, nem pedig tömeges felkiáltással. Ezen elv keresztülvitelét kisérlette meg az uj főispán, széke elfoglalása után következő első tisztujitásnál, mely 1805. szept. 23-án hajtatott végre.
Ezen tisztujitás alkalmával Fuchs érsek és főispán elrendelte, hogy a fent hivatkozott törvénynek eleget teendő, minden nemes személyesen adja be szavazatát, a kijelöltek közül megválasztandóra és a szavazatok beszedésére szavazatszedő küldöttséget nevezett ki. Ekképen meg is kezdetett a választás; a főispáni kijelölés felolvasása után azonban, a mindenfelől visszhangzó egyhangú felkiáltások oly elemi erővel hatottak, hogy az ellenállhatlan lévén, megválasztatott alispánná egyhangulag Almásy József, helyettes alispánná Pechy Gábor, főpénztárossá Pechy László, számvevővé Balázsovics József, ügyészszé Radics János, gyöngyösjárási szolgabiróvá Hamar Antal, tarnai járásban Bernát András, a tiszaiban Elek István, a mátraiban Ivády János. Ekképen a helyettes szolgabirák és esküdtek is egyhangu felkiáltással megválasztattak. Jegyzőkké kineveztettek Halasy Károly, aljegyzővé Rottenstein József, másod aljegyzővé Csoma Zsigmond. Ez alkalommal tehát a névszerinti szavazás elrendelése, mint látjuk, fölösleges volt, mert a választások felkiáltással hajtattak végre. Ezen kérdés, később 1819-ben királyi parancsból folyólag került ismét napirendre-a mint annak helyén látni fogjuk.
V. Majd következett az 1805. évi okt. 13-ára Pozsonyba összehivott országgyülésre követválasztás. Fuchs érsek a Fáy administrator által kezdett követi kijelölést folytatta és ajánlatba hozta Halasy Mártont, Almásy József első, Pechy Gábor 2-od alispánt és Halasy Károly jegyzőt. Az ajánlás ezen módja, nagy visszatetszést keltett a rendek között, ugy hogy jegyzőkönyvi kifejezést nyert az: hogy a rendek "feltétlen választási joguk erejével" választották meg Almásy Józsefet és Halassy Károlyt követekül, kiknek egyenként 6 frt 40 kr. az irnoknak 2 frt állapitatott meg napidijul, ezenfelül a lovaslegény részére az élelmezési és mindnyájoknak az utazási költség.
Az utasitás pontjai ezek:
A szokásos üdvözlések előirása után, a 2-ik pont az országgyülés összehivásának indokát elsorolván, mely szerint letelt az 1802-ik évben meghatározott három év, melyre az ujonczszedés megszavaztatott, a fenforgó szükség szerinti ujabb megállapitásánál, az ősi jogok megóvása feltételével, a megye állapotának hű tolmácsolására hivatnak fel a követek. A kötendő békénél ő felségének figyelmébe ajánlják az egész Monarchia és főleg Magyarország teljes biztonságának érdekét, Az 1802. évi 1. tczikk értelmében, ha a 12 ezer ujonczot ujabb három évre megajánlanák, nemcsak a számot magát hanem az ujonczszedés módját is körülirják, mert a vármegyében tapasztalt visszaélések ez irányban többé meg nem engedhetők. Hasonlóképen szabályozandó lesz a nemesi felkelés módozata is. A mult országgyülésen a vármegyére rótt 12 portatöbblet leszállitására törekedjenek. A mult országgyülésről elhalasztott és a nádor által is a legközelebbi országgyülés teendői közé jelölt belügyi reformok felvételére törekedjenek. A vallásügyben semmi ujitást ne engedjenek. Miután az egri püspökség érseki rangra emeltetett, az esztergomi és kalocsai érsekségek módjára eszközöljék ki, hogy a hétszemélyes táblán székkel ruháztassék fel.
Az utasitás 9-ik pontja, az ujságoknak mindinkább terjedő veszélyes elveivel szemben, melyek az emberiség szép jelszavai alatt, a féktelenséget, az alattvalóknak a felsőbbség iránti engedetlenségét érlelik meg, a követek figyelmébe ajánltatik, hogy az alattvalók jogtalan elnyomását rosszallani fogják, de a felsőbbséget is biztositsák a méltatlan rágalmak és sértegetések ellen. Az egriek azon panaszára, hogy ők sulyosan vannak terhelve hadi adóval, ajánlják azt, hogy a külön portaszámitás vétessék el tőlök, teljesen kebeleztessenek a megyébe, és akkor a megyei viszonyok rájok is alkalmaztatnak a portaszám megállapitásánál.
VI. Az országgyülés a hadisegély és a nemesi felkelés megszavazása után, ismét gyorsan feloszlattatott. Nov. 8-án volt az utolsó ülés. A franczia hadsereg már ekkor Bécs kapui előtt állott, és Bécsnek megszállása csak napok kérdése volt már. A vármegyékben rohamosan szerveztetett a nemesi felkelés. E mellett a franczia hadak betörésének küszöbön volta foglalkodtatta a megyei rendeket. 1805. nov. 21-én tartott közgyülésen tárgyaltatott a követek jelentése, melyben elmondják, hogy nov. 8-án a törvényczikkelyek szentesitésekor ő felsége a karok és rendek előtt megjelent, mikor is "korona herczegünket, ugyis mint atya, ugyis mint magyar király könnyűk között az ország védelmébe és gondviselésébe ajánlotta, sőt Budára a veszedelmes környülállások között már át is küldötte, könnyűbe borultak minden ott levőknek szemei." Nov. 21-én, e jelentés tárgyalása idejében Napoleon Bécset már hatalmában tartotta, és Pozsony kapujáig, tehát az ország határában terjeszkedtek ki előörsei. Bécsből tehát a királylyal együtt az összes kormányszékek kivonultak. A nádor, mint a király teljes meghatalmazottja, a magyar kormányszékkel Budára jött le, a korona Munkácsra szállitatott, mely alkalommal a megyén keresztül szállitott korona diszőrségeűl a megyei nemesség kirendeltetett.
A fenyegető helyzet folytán a fenjelölt közgyülésen a megye biztonsága érdekében is a következő határozatok hozattak: a veszély beálltával a mig csak lehet, Egerben fognak a közgyülések tartatni. Hogy pedig ugy az ő felsége által, de törvénynél fogva is teljhatalommal felruházott nádor intézkedéseiről, a felmerűlt esetekről rögtönös hirt vehessenek, Egerből kiindulva, Kápolnán, Detken, Györkön, Hatvanban két-két nemes felkelő; Baghon és Kerepesen, ugy Pesten, és Budán is három-három lovas állitatik fel, kik a tudósitásokat állomásonként továbbitják. Pest, Gömör, Nógrád, Borsod, Szabolcs vármegyék felhivattak, hogy kebelökben történendőkről haladéktalan értesitést adjanak. A nádor a megye figyelmét gyanus emberekre, különösen bizonyos Kalhauser nevű franczia ügynökre felhiván, a szolgabirák utasitattak, hogy a passzus nélkül járókelőkre figyelemmel legyenek, a gyanusokat Egerbe kisérjék. A korcsmákban, malmokban, műhelyekben, pinczékben összejövök beszélgetéseit hallgassák és észleljék, hogy lázadó gonosz hajlam nem mutatkozik-e? Egerben a központon, a földesurak, és az alispán őrködjenek a rend fentartására. E végből a megyei hajduk száma 12-veI szaporitatik. A nemesi felkelés folytán 126 főből álló lovas szereltetik fel, állomási hélyül Verpeléth, Mező-Tárká Füzes-Abony jelöltetnek ki. Nem tételeztetik ugyan fel, hogy egy nemes zavargó szándékkal léphetne fel, de ha még is megtörténnék, daczára kiváltságának, egyszerű letartóztatásra rendeltetik eI.
VII. A franczia betöréssel szemben a megye biztonságára szóló intézkedések mellett, az országgyülés által meghatározott módon, a porták szerint kivetendő gyalog és lovas létszám kiállitására is sürgős intézkedések tétettek. Ennek folytán a megye 126 nádori portája után, portánként két lovas és hat gyalogost számitva, esett 252 lovas és 756 gyalog. Az ujonczozásra a következö kedvezmények tétettek: a ki önkénytesen beáll, a felkelés feloszlása után a rendes katonaság terheitől, ugy személyére, élte fogytáig, a hadi és házi adózástól mentessé tétetik, és a feloszláskor egy havi dijjal jutalmaztatik.
Ez uttal a lovasok kapitányául báró Orczy Lőrincz, másod kapitányául Erős Albert és Kelemen István választattak meg. A gyalogcsapat kapitányává pedig Pethő István, Kis és Vitalis István választattak meg. Mindezen intézkedések a nov. 25-én tartott közgyülésen történtek. A nádor nov. 27-én egy megrovó leiratot intézett a megyéhez, hogy a felkelés ügyét szándékosan hanyagolja el. A decz. 11-én tartott ülésből a méltatlan megrovás fájó érzetével válaszolt erre a megye, kimutatván, hogy eddigi gyors intézkedéseivel eleget tett kötelességének. A nádor decz. 9-én értesitette a megyét, hogy ő felsége és a francziák császára között a békekötésre egyezkedések folynak ugyan, de a helyzet bizonytalansága miatt a hadi készülődés folytatandó, azonban a felesleges kiadások mellőzésével. A vármegye most már ehhez szabta készülődését, és midőn báró Szentkereszti kerületi kapitány decz. 7-éről kelt megkeresésével sürgette a felkelők készenlétbe helyezését, a megye tudósitotta a körülményről, hogy most már mellőzik a felesleges kiadásokat. Decz. 16-án kelt a nádor levele, hogy a felkelés további szervezése abba hagyassék, ugy azonban, hogy a fegyver- és ruha-készletek biztos helyre raktározandók lesznek. A már összpontositott gyalog- és lovas-katonák pedig maradjanak ott és gyakoroltassanak a hadi ismeretekbe. Miután a megyében összpontositás még nem történt, az eddig besorozott katonák hazabocsátattak. A király 1806. febr. 28-án tudatta a megyével, hogy a megkötött béke folytán a felkelés szüksége megszünt. A vármegyei felkelés tehát tényleg foganatositva nem volt.
Ferencz király a decz. 2-án Austerlitz mellett történt szerencsétlen csata után, fegyverszünetet kért Napoleontól, és a francziák által megszállott Pozsonyban decz. 16-án megköttetett a béke is, melyet a király, 1806. febr. 28-án tudatott a megyékkel, - mint azt már érintettük.
VIII. A béke megkötése után lehetett csak tisztán látni a lefolyt hadviselés romboló hatását főleg az ország pénzviszonyain. A hadviselésre szükséges pénz egyszerüen a bankó-prés által állitatott elő, azzal fizettetett a katonaság, ezen vásároltatott az országban ugy a hadi felszerelés, mint az élelmi szerek egész sorozata. De a kibocsátott bankónak kellő memnyiségü arany- és ezüst-alapja nem lévén, a bankópénz értéke szemben az arany- és ezüstpénzzel, rendkivül alászállott. A külföldi élelmes kereskedők fel is használták az alkalmat, hogy az ezüst- és aranypénzt összeszedjék és kivigyék, és e végböl iparczikkeiket érczpénzen számitva, jutányosabban bocsáták áruba. A vármegyék panaszos felterjesztéseire a nádor 1805. nov. 15-én szigoru rendeletet adott ki, hogy az ily pénzgyüjtő főleg uzsorás zsidó kereskedők nagy figyelemmel tartandók, és ha tetten éretnek, nálok levő érczpénzök vétessék el, és cseréltessék ki ugyanannyi névleges papirpénzzel.
Ezen pénzügyi bajok intézésére, ugy a hadsereg kiegészitésére, az országgyülés ujabb egybehivása mellőzhetlenné vált. Nem volt idő a halasztásra. A pozsonyi béke nagy csapást mért Ferencz király örökös tartományaira, és a helyzet még tovább is fenyegetö maradt. Az országgyülés összehivásának látszólagos indoka meg volt, hiszen a belreformok kérdése mindig halasztatott békésebb időkre, most tehát ezen czimen teljesen helyén volt ennek összehivása, a mi meg is történt 1807. febr. 8-án, és pedig hogy az elégedetlenkedő nemzetnek jobb kedve legyen a majdan hozandó áldozatokhoz-ez uttal Budára hirdettetett ki.
Megyénkben 1807. febr. 14-én tartott közgyülésben hirdettetett ki a febr. 8-án kelt királyi meghivó, az april 5-én Budán tartandó országgyülésen, melyen kilátásba helyeztetett, hogy az országnak belérdekeit érintő ügyei lesznek elintézendők. Tehát a folyton abbahagyott belügyi kérdések sorozata is napirendre lennének tüzendők most már. A választásnál az elnöklő főispán most mellőzte a jogtalan kijelölést. Követekül Halasy Márton, ki már több izben képviselte a megyét és Pechy Gábor alispán választattak meg. Az utasitás mintegy 19 pontban, az ország közügyeiről tolmácsolja a vármegye akkori felfogását a fenforgó sérelmek és kivánalmak elősorolásával. A közjogra nézve az 1741. 8. tczikknek megóvása hangoztatik első sorban, tehát a nemesi kiváltság, mint alaptörvénynek fentartása. A közterheknél, az önkénytes adományokkal is igen kimeritett nemzet szegénysége ajánltatik a követek figyelmébe. A regnicoláris deputatiók munkálatai, főleg az igazságszolgáltatásra vonatkozók sürgetendők tárgyalásra. A megyére a mult országgyülésen rótt 12 portatöbblet leszállitassék. A porták általában helyesbitendők volnának, azonban azon elv fentartásával, hogy adóteher a fundust ne sujtsa. Az 1802. évi 1. tczikkben kisérletképen megállapitott mód, a magyar hadsereg kiegészitésére, a három évi szolgálati idővel, teljesen elvetendő, és a régi katonaszedési mód visszaállitandó. Ugyanakkor a kereskedelem javitására, utak és folyók szabályozására tervezett közalapba való közadózás ellen határozott utasitás adatik a 7-ik pontban, hogy ahhoz ne járuljanak a követek, mert félő, hogy ezzel a nemesi adómentesség lerombolása terveztetik. De felesleges is az-szól az utasitás. A kereskedelem javitására megvannak a módok, az osztrák tartományokba és a külföldre szóló szabad kereskedés rendezésével; a folyamok szabályozására, utak készitésére a só-jövedelem szolgál, ne vonassék el az más czélokra. Majd következnek a kivánatok és sérelmek tolmácsolása. Ő felsége legalább hosszabb időt ez országban is töltsön. A vám-, posta- és bányakezelők magyarok legyenek. A magyar seregekbe magyar tisztek neveztessenek, és a szolgálati nyelv legyen a magyar. A hadüzenet és békekötés a törvények értelmében gyakoroltassék jövőre, magyar tanácsosok és az ország meghallgatásával.
Nagy sérelem a só árának és vámoknak az országgyülés tudtán kivüli felemelése, 2 frt 50 krral, főleg a bankóczédulák bevonásának czéljaira, melyek szintén az országgyülés tudtán kivül hozattak be. Kimondhatlan károsodásnak néz elébe az ország, hogy az arany- és az ezüstpénznem eltünésével, főleg Bécs városa bankóczéduláival árasztatott el az ország, melyeknek értéke most már az arany- és ezüstpénzzel szembe leszállott. Az ország bányáinak kezelése a magyar kamara alá rendeltessék. Az ország pénzverési joga életbeléptessék. Az országba hozott bankóczédulák értékének leszállitásába azonban, melyek ugyis törvényen kivül hozattak be, a követek semmi szin alatt be ne egyezzenek. Majd az igazságszolgáltatás javitását czélzó nézetek soroltatnak el. Sürgetik az egri érseknek a hétszemélyes: tábla tagjai közé felvételét, és hogy Egervárosától a külön portastzámitás vétessék el.
Az országgyülés megnyitása után april 17-én a követek a királyi propositiókat ujabb utasitás végett leküldötték a megyéhez, és ezekre pótutasitások adattak: hogy a propositiókban az állandó katonaság kiegészitésére szóló királyi javaslattal szembe, a már kiadott utasitáshoz ragaszkodjanak. Az adófelemelése ellen erélyesen opponáljanak. A nemesi felkelést tovább is fentartván, keressék a módját, hogy a nemes ifjuság az ujabb katonai ismereteket megszerezhesse, és elláttassék mindazon eszközökkel, melyek az ország védelme érdekében nélkülözhetlenek. Az évi adók és segélyezésekre nézve megengedhetőnek vélik az emelést, ha a hadi élelmezés beszerzésénél jó értékü pénzzel történik a fizetés és nem bankóczédulákkal. Ha ez elérhető nem lenne, minden adó-ajánlást csak bankó értékben véve tegyenek meg. A 15 és 30 kros rézpénz, mely értékének nem felel meg, tovább veretni ne engedtessék meg. Az arany és ezüst az országból ne vitessék ki, hanem itt jó magyar pénzzé, magyar jelvényekkel ellátva verettessék ki. Végtére arra is gondoljanak, hogy az ország ne hagyassék oly egész védtelen állapotban, mint most volt, hogy az ellenség, jóformán kardcsapás nélkül foglalhatta volna el Budát.
Mint látjuk, az ország közjogi és önállósági érdekei határozott kifejezést nyernek az utasitásokban, legnagyobb az ellenszenv a király közvetlen rendelkezése alatt levő állandó katonatartás ellen, melynek német tisztjei, német szolgálati nyelve a panasz és vád kifogyhatlan tárházává tették ez intézményt. Ez okozta, hogy a rendek az 1802. évben három évre szabott ujonczajánlást, és az ott megszabott sorozási módot most megtagadták; az évről-évre menő ujoncz megajánlási jog kérlelhetlen fentartásának indoka itt keresendő, és ott, hogy az országgyülés rögtöni bezárásával a nemzet képtelenné tétetett, belügyi érdekeit alkotmányos uton fejleszteni, és folyton felettök lebegett a bécsi kormány egyenlősitő korlátlan uralmi törekvésének fenyegető volta, mely ellen ősi alaptörvényeinek teljes birtokában vélték a leghatásosabb védelmet feltalálni. Itt keresendő a rendek ragaszkodásának oka a nemesi előjogok és adómentességekhez, mely a megyei utasitás 7-ik pontjában nyer kifejezést, hogy még az ország nemzeti érdekei fejlesztéséhez tervezett közadózáshoz se járuljanak, mely e merev nemesi előjognak megtöréséhez vezetne, ugy hogy a nádor által a nemzeti muzeum alapja megteremtéséhez inditványozott megadóztatás is elleneztetett, melyre nézve a pótutasitás azt mondja, hogy ezt is majd közadakozás utján kell létrehozni, a mint valóban az 1812-iki országgyülésen létre is hozatott.
A rendeknek, a bécsi kormány iránt méltán ápolt bizalmatlanságból folyó ragaszkodása a merev előjogokhoz, azonban nem gátolta abban, hogy a pénzügyi zavarok rendezésére, szokatlan áldozatot hozzanak. E végből rendkivüli segély szavaztatott meg, még pedig ezuttal nem a jobbágyság terhére, hanem oly formán, hogy a nemesi birtokok jövedelmének hatoda, az ingóságok értékének pedig száztólija ajánltatott fel segélyül, ugy hogy a jobbágyok ebben, a kezeiken levő birtokokkal együtt részesek ne legyenek. A hivatalban levők fizetései, az iparosok, kereskedők, bérlők stb. jövedelmei hasonlóképen voltak megrovandók. Ime, ez is bizonyitja, hogy a közterhek viselésének tudatában élő rendek, az áldozatokat készek voltak meghozni, és előjogaik feletti féltékenység, nem az áldozatkészség hiányában, hanem a közjogi helyzet folytán fenyegető féltékenységben keresendő.
Az 1808. febr. 20-án tartott közgyülésben tétetett intézkedés a rendkivüli segély részletes kivetése és beszedésére a vármegyében. Ennek keresztülvitelére Almásy József alispán elnöklete alatt Zabráczky József püspök, gróf Keglevich Károly, Halasy Márton, Gosztonyi Pál, Halasy Károly jegyző, Berczay György, Józsa Gábor, Mocsáry Pál, Malatinszky János, Sárközy Mihály, Papszász György, Sréter Mihály, Brezovay János, Bodor János, Plathy József, Sipos András, Csomortányi Imre, Ivády János szolgabiró stb. küldettek ki. E küldöttség utasitatott a kivetés tervezetét elkésziteni. Felebbezési forumul a főispán elnöklete alatt: Egerszegy Imre kanonok, gróf Almásy Kristóf, báró Orczy Lőrincz, Borbély József és Gábor Csernovics József, Kaszap János, Lipcsey Samu, Zay Ignácz stb. választattak meg. Összeirandó volt pedig minden rendű és rangú nemes és polgár, ingatlannal biró város és község, ingatlan javak bérlői, minden fizetéses hivatalnok vagy tisztviselő, kereskedők, boltosok, kézművesek, mesteremberek, jövedelmeik bevallásával, hogy a segélyösszegre esendő törvényes hányad jövedelmök után megállapitható legyen. Határoztatott az is, hogy a bejövendő segély-összeg, 10 ezer frtonkint küldessék rendelkezési helyére.
A vármegyében ekképen kivetett segély-összeg az 1808. aug. 3-iki jelentés szerint 271,939 frtra ment.
Ezen országgyülésen történt első izben, hogy a követek napidiját maga az országgyülés szabta meg. Az 1807. febr. 14-iki követválasztó közgyülésnek a napidijakat illető jegyzőkönyve igy szól: "ez alkalommal, miután a követek napidiját az országgyülés fogja megszabni, - az irnok napidija 1 frt 30 krban, a lovas legényeké 45-45 krban állapitatik meg, ugy a követek oda- és visszautazási költsége annak idején fog megtéritetni. A követek a lefolyt országgyülésről 1808. febr- 18-án adván be jelentésöket, annak tudomásul vétele után, a jegyzőkönyv szerint kimondatott: hogy a követek napidija az országgyülés megállapitása szerint az irnok és lovas legények napidijaival 12 frtot tevén, a felszámolt összeg kifizettetni rendeltetett; azonfelül az országgyülési naplók költségében 71 frt 39 kr. utalványoztatott ki.
Ezen országgyülésen hozott 29-ik tczikkben döntetett el végűl Egervárosa vizentuli részének kérdése is, oly módon, hogy a város ezen része Tihamér, Almagyar, Czegléd, Szőllőske nevü városi területekkel Hevesvármegyéhez csatoltassék, Borsodmegyének adandó kárpótlás fejében, melyre nézve végre az egyezség megtörtént, és az 1812. évi 5-ik tczikkben ez is megállapitatott ugy, hogy Ivánka, Egerfarmos, felette Szőke nevü puszta, és Kis-Tálya alatt egy malomzugó engedtetett át kárpótlásul. Ennek következménye lett az is, hogy Egervárosának külön porta-számolása megszüntetetvén, beolvasztatott ez irányban is a megyébe. A város azonban nem birt e változásba belenyugodni, és majdnem állandó törekvésévé vált, hogy királyi várossá emeltessék.
Ezen országgyülésnek érdekes intézkedései voltak, hogy a faházak épitése tilalom alá vettetett; hogy a pozsonyi mérő és akó 64 itczében ujból megállapitatott, és hogy a vonás vagy magyar forint végkép eltörültetik és a rénusi forint használata 20 garas értékben megállapitatik. Ezzel szűnt meg a régi száz denáros magyar forint a közforgalomban.
IX. Még egy rendkivüli szolgáltatás nehezedett a vármegyére ezen évek során, és ez az orosz átvonuló hadak élelmezése, mely készpénzfizetés mellett történt ugyan, de hogy mily eredménynyel, a következőkből tünik ki.
A folyó franczia háboruban Oroszország Ferencz királynak szövetségese lévén, az orosz csapatok hazánkon átvonultak a harcz színhelyére; ez átvonulás idejében 1805. decz. 12-én 185960 kenyérrészlet, 8709 mérő zab, 5690 mázsa széna vettetett a megyére. Különösen az akkori árvizes és esős állapotok folytán oly szűk szénatermés volt, hogy a vármegye képtelennek jelenté magát ezek kiállitására az előirt árakon, ugy hogy az ennek daczára megtörtént élelmezés költsége 50000 ftra ment, melyek fejében 24 ezer utalványoztatott az egyes lakosok szállásolási költsége fedezésére. Kutaschof orosz tábornok csapatai voltak ezek, kit tisztjéivel Kaálban vendégelt meg az alispán 1805. karácson napjaiban, 800 frt költséggel, mely vendégségért Kutaschof Bártfáról 1806. jan. 8-án meleg köszönő levelet intézett az alispánhoz.
1807. decz. 7-én ismét mintegy 10 ezer átvonuló orosz had élelmeztetése hagyatott meg a megyének, mely Csáktornyától megyénken át Duklán keresztül Bródy felé volt menendő. Az elszállásolás és élelmezés kiszolgáltatása ekképen iratott elő: fedél és tűz fejében egy-egy ember után járt 2 1/2 kr, egy-egy kenyérrészlet, két-két font 10 kr, 1/2 font hus 5 1/2 kr, 1/2 font főzelék 7 1/2 kr, vagy 3/4 font lisztből gyurva 6 kr, 1/2 meszely pálinka 15 kr, 10 font széna 14 kr, 1/8 mérő zab 18 kr. Csány, Hatvan, Kompolt, Kaál, Kápolna, Tófalu voltak az állomást képező községek. Az összes költség 40693 frtra számitatott, melynek fejében ismét csak 24212 frt utalványoztatott ki a leszámoló hadi pénztártól.
Ezekre következett az 1808-ik évi aszályos év, melyről tájékoztat az évi jun. 14-én tett megyei intézkedés: hogy a silány aratás és az inség következése előrelátható lévén, megtiltatott, hogy buza eladás a vármegyén kivülre történjék, az adóvégrehajtás felfüggesztetett, a szolgabirák utasitattak, hogy aratáskor községenként irják össze a termés mennyiségét, egy személyre egy kilát számolva 6 hétre, számítsák ki járásonként a szükségletet, és egy bizottság küldetett ki, hogy a kimutatott szükséglet fedezésére a vármegyén kivül 9-10 frtjával vásároljanak össze buzát.
Ezen 1808-ik évben is meglátogatta megyénket az átvonuló orosz sereg.
1) Lásd Emlékkönyv Bartakovics aranymiséjének ünnepére. 238. 1.