HARMINCZNEGYEDIK FEJEZET.
I. Fusch érsek halálával báró Fischer István neveztetik ki 1807. Ennek főispáni székébe iktatása. II. A honvédelem kérdése az 1808-iki országgyülésen. Követi jelentés erről. Aláirás köröztetése a Ludovica akademiára és nemz. muzeumra. III. Ambruzs Károly fhgprimás egri utja az önkénytes hadi adományok tárgyában. IV. Az 1809-iki franczia háboru. A nemesi felkelés foganatositatik. A francziák megszállják Bécset, majd Győrig és Pápáig hatolnak az országba. A vármegye rendkivüli intézkedése. V. A franczia invasio tünetei. Hevesmegye közmunkásai Komárom erősitéséhez rendeltetnek. A megyei felkelők a győri csatában és Komárom alatt. Orczy Lőrincz és Almásy kapitányok jelentése a győri csatáról. A béke megköttetik.
I. Vármegyénkben az 1807. év folyamán nagy változás következett be. Ez év jun. 27-én halt meg Fusch érsek és örökös főispán; de helye nem sokáig maradt üresen ez uttal, utódja nagyszalatnyai báró Fischer István jul. 10-én már kineveztetett egri érsekké és külön a kettős vármegyék főispánjává. Beiktatása, föispáni székébe 1808. febr. 18-án tartott közgyülésen történt, melyen beiktató királyi biztosi minőségben Ürményi József országbiró volt jelen. A kérdéses közgyülésen a főispánt először az akkori alispán Almásy József üdvözölte magyar beszéddel. Beszédében megemlékezve a bölcs ősökről, kik "véres harczokkal de mély belátással alkották meg sarkalatos törvényeinket, melyek épenmaradásával-a mostani felvilágosodott egynémely uj alkotmányokat koholó épitő-mestereken szégyent tettek"; - a mai ünnepélyt, mint "polgári és nemzeti ünnepet" ismerteti. Majd Ürményi országbiró tartott szintén magyarul fényes beszédet, melyben a bölcs egyetértésre buzditja a hallgatókat, hogy ekképen az ország kormányozására, a "polgári társaság valóságos javára vezettessék." Báró Fischer szintén magyar beszédben válaszol az üdvözletekre, dicsöítve a magyar alkotmányt, hogy "a mely időben majdnem egész Európa hirtelen és hallatlan változásokban bolyongott, és a legvirágzóbb részekben a tősgyökeres törvényeknek sarkalatos alkotmánya talpastól kifordult, csak a magyar alkotmány constitutiója nem háborgattatott meg." Az ékes beszédek után báró Fischer a főispáni esküt letette.
Az ünnepség befejezése után a főispán, a táblabirói kart (tabulae judiciariae assessor) kinevezte.
A szomszédos vármegyék nevesebb férfiai, főispánjai, mágnásai, a megye összes birtokos nemességével jóformán mindnyája részes lett e kitüntetésben. Mintegy 110 táblabiró neveztetett ki.
II. Ez időben Ferencz király és Napoleon között békés viszonyok állottak ugyan fel; de látható volt, hogy ez csak ideiglenes minőségü; miért is Ferencz király hadi felszerelése lázas folyamatban volt. Magyarországot is bevonni kellett a felszerelés munkájába; csakhogy ez itt, országgyülés nélkül nem történhetett meg; országgyülésen pedig, a béke megtörésére irányzott készületek előadhatók nem voltak. Igy oly eljárás állapitatott meg, hogy az országgyülés csak a vármegyék kivánságára, a királyné megkoronázása végett hivatik össze és csupán e czélból. A vármegyék főispánjaihoz azonban titkos megbizások küldettek, hogy a vármegyék, a koronázó országgyülésre küldött követeiknek, a haza védelme ügyében, és ezzel összefüggő teendökre is adjanak utasitást, hogy igy a hadi szerelés és készülődés kérdése, mintegy a megyék kezdeményezésének tekintessék. Ily előkészülettel küldetett széjjel a megyékhez intézett, meghivó az 1808. évi aug. 28-án Pozsonyban tartandó országgyülésre melyben a király előadja, hogy eleget kiván tenni több megye felirataiban foglalt azon sürgetésnek, hogy a királyné koronáztassék meg, csupán e czélból a koronázó országgyülést egybehivja. Ezen országgyülésre aug. 2-án tartott közgyülésen követekül Almásy József alispán és Halasy Károly jegyző választattak meg. Az utasitás első pontjai a megkoronázandó királyné üdvözletét irják elő. Majd felemlitetik, hogy a meghivó egyéb teendőt az országgyülés részére nem tartalmaz ugyan, de a követek még is hozzák szóba, hogy az 1807. évi országgyülésről elhalasztott ügyek, főleg az országos vegyes bizottságnak a felkelésről szóló munkálata tárgyaltassék, és állapitassék meg az ország sarkalatos törvényei értelmében. Igyekezzenek a hadsereg részére adandó természetbeli szolgáltatások árainál szenvedett vesztességek pótlására megfelelő módot találni.
A követek napidija az 1807-iki országgyülés határozata szerint, országgyülésen lévén megszabandó, most csak a követi irnokok 2-2 frt napi dija, a követek utazási és huszártartási költsége állapitatott meg.
Igy került azután a koronázó országgyülés napirendjére a védelem ügye, melynek folytán a felkelés három évi időre szavaztatott meg, hogy ezen idő alatt a nemesség gyakoroltassék a hadi tudományba. Ezen intézkedés nem igen találkozott a megyei rendek tetszésével, mert a követek ez irányban tett jelentésére, igen szárazon válaszolák az okt. 18-iki közgyülésből: "hogy ha már ezt ekképen megállapitották, gondosan őrködjenek, hogy a felkelés rendbeszedése ne ütközzék törvényeinkbe és sarkalatos jogainkba." Egyébiránt kifejezik, hogy ha valamely veszély fenyegetné az országot, az utolsó erőt is készek áldozni.
A követek az 1809. évi jan. 9-én tartott közgyülésen számoltak be működésökről. Felemlitik, hogy a koronázás megtörténtével a királyi propositiók előterjesztésekor, okt. 3-án a király nagy beszédet tartott a statusok és rendek előtt melyben többek között elmondá, hogy "az országgyülésre szóló meghivójában, teendőül a koronázáson kivül egyebet semmit sem emlitett, bizonyos lévén ugy is abban, hogy hű statusai és rendei megfogják előzni, és eleik jeles példáját követvén, azt felül is haladni lesznek készek.Magyarok! Egész Europa, minden nemzetek szemei reátok figyelmeznek. Ti az egész dicsőségteket és boldogságtokat constitutiótokba helyezitek. Én nem kevesbé dicsekszem azzal, hogy királyotok vagyok; iparkodjatok, hogy ezen dicső nevezettel ti Magyarok mennél tovább élhessetek, és minden gondoskodást oda forditsatok, hogy a haza boldogsága örök időkre fenmaradjon.
Egész lelkesedéssel adják elő a követek, hogy ily beszéd után, a statusok nagyobb része előtt, semmi oly drága, mit elhagyni, oly kedves, mit feláldozni képes ne lett volna. Igy jöttek létre a 2. 3. és 4-ik tczikkek, melyek a nemesi felkelést három évre meghatározván, annak gyakorlásáról is intézkednek, melyeknek pontjai, ha mindenben nem egyezők is utasitásaikkal, a fenforgó körülmények között, különben nem cselekedhettek, miután a rendek többsége kész volt azok megállapitására. Majd előadják, hogy a vész közeledtére, 20 ezer ujonczot ajánlottak fel ujabban, és a toborzásnál felpénz osztogatásra 200000 frtot, mely czimen azután a vármegyékre egy állandó adó háramlott, kisebb-nagyobb összegekben.
A közgyülésen lelkes visszhangot nem idézett fel a követi jelentés, mert az egyszerüen levéltárba tétetni rendeltetett. A követeknek 89 napra terjedő napidija 1157 frt, egyéb költségekkel együtt 1284 frt utalványoztatott.
A nemesi felkelés szervezésére azután ugyanazon közgyülésen egy küldöttség választatott, és pedig az alispán elnöklete alatt, Zábráczky József nagy prépost, Stettner Bernát hatvani prépost, gróf Keglevich Károly, gróf Almásy Kristóf, Halasy Márton, Péchy Gábor jegyző, Jósa Gábor, Barczay György, Taródy Bertalan, Malatinszky János, Mocsáry Pál, Sipos András, és a négy szolgabiró.
Ugyanezen 1809. jan. 9-iki közgyülésből az 1808. évi törvény 7. és 8-ik czikkelye folytán a Ludovica akadémiára és a nemzeti muzeumra aláirási iv bocsátatott ki, hogy Engl Mihály pénztáros kezéhez juttassák az adományokat.
III. A nemzet ujabb és ujabb áldozatokra sürgettetett az 1809. év elején ismét kitört háborus válság folytán. A király József nádort és Ambruzs Károly főherczeg-primást, amazt a dunán- és tiszántuli, emezt a dunán- és tiszáninneni vármegyékbe, mint külön királyi biztosokat küldötte ki, hogy személyesen jelenjenek meg és serkentsék önkéntes adakozásra a vármegyéket.
Vármegyénkben a márcz. 22-én Egerben tartott közgyülés alkalmával teljesitette a primás kiküldetését, midőn is Egerbe megérkezve, nevezett napon a közgyülésre fényes küldöttséggel meghivatván, lelkesitő beszéddel buzditotta a rendeket további önkénytes adakozásra. E nevezetes gyülés báró Fischer érsek és főispán elnöklete alatt folyt le, melyen a meghivott primás bemutatta Ferencz királynak febr. 19-én kelt felhivó leiratát, melyben kiküldetésének czélja előadatik. Ezen leiratban a király, a hozott törvények értelmében, a nemesi felkelés rendezésére, és az ujonczok kiállitására sürgetvén a rendeket, reá tér a tulajdonképeni kivánatra: "hogy vannak, kik Isten segélyével, tetemesebb javakkal rendelkeznek, ezek haza- és királyszeretetére hivatkozik, hogy önkénytes csapatokat állitsanak ki, és akár a rendes sereghez, akár a felkelőkhöz csatolják. Az ősök emlékére és dicsőségére emlékeztetve fejezi ki reményét, hogy az áldozatkészségben vetekedni fognak." A leirat felolvasása után a primás latin nyelven nagy beszédet tartott a közgyülésen jelenvoltakhoz, melyben a király, haza, alkotmány és közjólét veszedelmét vázolja; Európa és az ország ellenségével szemben ellenállásra buzditja a rendeket, hadd lássa a világ, hogy a magyarok hirnevökhöz most is méltók, lássa mindenki, hogy mi sem nehéz akkor, mikor drága királyunk és alkotmányunk megvédéséről van szó. A magyaroknak szabadsága a legkedvesebb kincse. Csak azon ország szabadsága biztos, melynek népe a betörő ellenséggel szembe kész állani. Tegyük tehát ezt most ő felsége jelen felhivására, siessünk a 20 ezer ujonczot kiállitani, azután ki mennyit bir, állitson lovasokat ő felsége rendelkezésére, és élelmi szereket adományozzon a seregek tartására. "Drága polgártársak, kedves honfitársak! erősen hiszem, hogy Hevesmegyét is ugyanily érzelem lelkesiti, és a fenyegető veszély elháritására a haza, király és constitutio védelmére mindent elfog követni."
A beszéd után egyhangulag, a nemesi személyes felkelő-csapathoz csatolandó 450 főből álló önkéntes lovas-sereg kiállitása határoztatott el, mely három, tehát 150-150 főből álló csapatra fog felosztatni, ruházattal, fegyverzettel és élelemmel ellátva máj. 15-ig ő felsége rendelkezése alá fog bocsátatni. Természetbeni adakozásra azonban a megye a szűk idő miatt képtelennek jelenté magát. A szolgabirák még is magánadakozások gyüjtésére utasitattak. Az országgyülésileg megajánlott 20 ezer ujonczból a megyére eső 511 fő nehány hijával már kiállitva lévén, ez irányban ő felsége kivánságának elég tétetett, szintugy a nemesi felkelősereg is összeiratván szorgalmasan elökészitetik a hadi szolgálatra. Mindezekről külön felirattal értesitetett ő felsége.
IV. A háboru 1809. april elején, Ferencz király által nagy reményekkel kezdve, ismét megindult, Napoleon ellen Ferencz király, april 11-én kelt leiratában az általános felkelést kihirdette. "Semmit nem mulasztottunk el, hogy tisztes és hosszas békét kössünk, és megóvjuk népünket a háboru veszélyeitől. Nagy lelki fájdalommal tapasztaljuk azonban, hogy birodalmunk méltósága és biztonsága oda sülyedt, hogy csak háboruval védekezhetünk. Az ellenség immár drága Magyarországunkat is berohanással fenyegeti; ti tehát magyarok, kik békés és csendes kormányzástok idejében is ünnepélyes diplomákkal óvjátok meg az ország függetlenségét, most hogy ezt veszedelem fenyegeti, sietni fogtok fegyvert ragadva védekezni, mi végből az 1808. évi 2. tczikk szerint az általános felkelés ezennel kihirdettetik." Ekképen buzditá a király a magyar nemzet közjogi féltékenységére is reámutatva, ellenállásra a nemzetet.
April 26-án tartott közgyülésen kihirdettetvén a felhivás, a felkelő lovasok főparancsnokául báró 0rczy Lőrincz, kapitányul Subich Imre, Farkas János, Szabó László alkapitányul Barczay Gábor, Gosztonyi Antal, Jósa György; a gyalogosok részére főparancsnokul Tibád István, kapitányokul Elek Pál, Orczy István, Majzik Imre, Martonffy Antal, Péchy Imre választattak meg. Ekképen a helyettesek, zászlótartó és a többi alattas tisztek is megválasztattak. Majd a nádor april 14-én kelt leiratára, hogy az ellenség az ország határa felé közeledvén, a felkelősereg máj. 15-ig készen álljon, ez irányban az intézkedés megtörtént, és értesitetett a nádor, hogy a vármegye részéről 1133 gyalog és 526 lovas, összesen 1659 felkelő fő áll rendelkezésre azon 450 önkénytes lovas csapattal együtt, mely a primás látogatása idejében szavaztatott meg. Gyülekezési helyek voltak, a lovasok részére Mező-Tárkány, Füzes-Abony, Maklár; a gyalogosok részére Heves, Tisza-Nána, Sarud, Kömlő. Fegyverzete azonban még hiányzott a felkelőknek. Ez a hadi raktárból igértetett kiadatni. Sürgősen küldetett Malatinszky János Budára, hogy eszközölje ki a fegyvereket, hogy azok forgatásába magokat már előre begyakorolják.
A nádor 1809. april 27-én kelt leiratában közli a megyével az april 19-ikén Regensburg mellett történt csatát, mely 23-ig változó szerencsével folyt, mig végre Károly főherczeg Csehország felé huzódott. A franczia. hadak ezután rohamosan közeledtek az ország felé. Mint tudjuk Bécset máj. 13-án Napoleon ismét megszállotta és seregével egész Győrig és Pápáig behatolt az országba. A nádor máj. 29-én Budán kelt leiratában tudatja a megyével, hogy a Regensburg melletti véres ütközet szerencsétlen következménye lett, hogy az ellenségnek Bécs falai alá az út szabad lett, hasztalan volt a védelmi intézkedés, a várost hatalmába vette és gőgös elbizakodással hirdeti, hogy az osztrák monarchiát lerombolja, népét leigázza, és most azt tervezi, hogy a századokon át egy fejedelem alatt levő tartományokat eldarabolni készül, hogy annál könnyebben vethesse azután uralma alá; söt már azt is hirdeti irásban, hogy ő Magyarország barátja, csak hogy a magyarokat királyához való hüségében megingassa. Mindezt nem egyebért cselekszi, minthogy annál könynyebben igájába foghassa az országot; imé kitünik azon pusztitó eljárásából, melyet az országba törésével elkövetett, midőn május 20-án a Dunán Bécs mellett átkelve, 21 és 22-én véres harczot vivott, és ekképen mint hóditó ellenség tört az országba. Mindezek elsorolásával hűségre, a megye területén a rend fentartására, a hadi szükségletek és a felkelők teljes kiállitására sürgeti a vármegyét. A vármegye az események ily rohamos fejleménye folytán, a jun. 19-iki közgyülésben az ellenséges megszállás esetére is intézkedett. A főispán, vagy akadályoztatás esetére egyik alispán elnöklete alatt egy állandó bizottság választatott, mely a vármegye nevében, főleg a hadi szükségletekre vonatkozó intézkedéseket megtehesse; e bizottság tagjai voltak: Almásy József alispán, Péchy Gábor h. alispán, Halasy Károly, Csoma Zsigmond, Halasy Ferencz jegyzők, a szolgabirák, a táblabirák közül gróf Keglevich Károly, Fáy Bertalan, Tajer György és Makkay Antal kanonokok, Halasy Márton, Gosztonyi Pál, Jósa Gábor, Barczay György, Mocsáry Pál, Taródy Bertalan, Malatinszky János, Sipos András, Borbély József, Radics János, Plathy József, Brezovay Ferencz stb. Azután lovasállomások szerveztettek Budáig, hogy onnan a tudósitások gyorsan szállitassanak. A nemesség felhivatott, hogy fegyverben készen álljon, hogy ha netán az ellenség közeledésével zavargások történnének, a közbiztonságot megóvják. Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, Füreden, Szolnokon, Turon, Pásztón helyi őrségek szerveztettek a hatóság által. A nép hangulata kémleltetett, hogy bűnös üzelmekre ne vezettessék. A szomszédos megyékkel is állandó összeköttetés szerveztetett, hogy az. eseményekről gyors értesülés legyen szerezhető.
V. A franczia invasiónak nyomai vármegyénkben csak azon alakban mutatkoztak, hogy egyes franczia katonák, mint szökevények jelentkeztek a városok és falvakban, kikről azonban kisült, hogy nem szökevények, hanem kémek. Jun. hó folyamán figyelmeztettek is
a hatóságok, hogy ily franczia kémék barangolnak mindenfelé, és az utak mellett kereszteken, templomokon, szobrokon titkos feliratok és jelekkel érintkeznek. Egerben bizonyos Dersini András és Rapostoli F erencz fogattak el, kik magokat szökött katonáknak adták ki.
Nevezetesebb volt azonban az, hogy a bécsi udvar egy része
a királynéval élén 1809. jun. 16-án Egerbe vonult a franczia invasió elől. Vele jöttek a koronaörökös Ferdinand, több főherczeg gel, a pápai követ, s a két korona-őr a koronával. Részint az érseki lakosztályokba, részint a minoriták zárdájába szállásoltattak a magas vendégek. A korona a régi szent Mihály-templom sekrestyéjébe helyeztetett el. 1)
A háborunak sulya még közmunkaszolgáltatás minőségében is nehezedett a vármegyére. Aug. 1-től okt. végeig tizezer közmunkás rendeltetett Komárom várához, még pedig Nógrád- és Barsmegyékből 2-2 ezer, Heves- és Pozsonymegyékből 3-3 ezer. Aug. 10-én pedig elrendeltetett, hogy az egri lyceum 1000 sebesült részére kórházul rendeztessék be.
A hevesmegyei felkelősereg május hó második felében utnak indult Pest felé, hol fegyverrel felszereltetvén, Győr alá vitetett és részt is vett a jun. 15-én történt győri csatában, melyről a komáromi táborban jul. 5-én következő jelentést ir gróf Almásy Kristóf főkapitány. Sorai elején mentegeti magát, hogy a katona-foglalatosságok, főleg a szakadatlan végőri szolgálat akadályozta hogy előbb nem irhatott. A megyéből kijövetelök óta még exercirozáshoz is csak kétszer vehettek időt. "Ezt tudva-folytatja sorait-reménylem nem fogja a tettes vármegye a regementnek tulajdonitani, hogy mult hónap 24-én, a győrí ütközetben több vármegyék felkelő seregeivel, valamint több reguláris osztályokkal egyforma sorsot ért: hogy tudniillik sokan ezen sereg közül, mely a szoros rendtartáshoz még nem szokott, ellenséget soha nem látott; miután három óráig az ellenség ágyuzását kiállották, utoljára csakugyan megszaladtak. Némely része a reguláris lovasságnak, mélyek legelőször az ellenség által hátravetődtek, okozták főképen ezen rendetlenséget; és az én csekély vélekedésem szerint megbocsáthatóvá teszik ezen uj seregnek magaviseletét. A regement vesztesége az ütközet napján két elesett káplár, egy közvitéz, és 20 ló, megsebesült 4 vitéz és 29 ló. 311 elszélledt, de 222 már előkerült, és most is érkeznek vissza egyenként. Mily nehéz volt a csatában a regementnek szolgálatot tenni, onnan is megitélheti a vármegye, hogy Pestről nyugvó nap nélkül három marssal Győr alá mentünk, hol is érkezésünk napján egész nap és éjszaka etetés nélkül nyeregben, kantárral voltunk és más nap azon éttelen lovakon ütköznünk kellett. A Győrtől való retirádától fogva . mindig a hid bástyáinál, áll a regement végőrökön (t. i. Komáromban). Jun. 18-án két franczia lovat prédált a regementbeli legénység, melynek egyikéről a franczia levágatott. Ugyancsak 26-án az ellenség, főhadnagyunk, b. Orczy vezérlete alatt végőrökön álló s Far kas kapitány ur és borsodi századokkal összealkotott 148 ember számu osztályunkat 5 századdal megtámadta, de népünk által visszaveretett, mely alkalommal főhadnagyunk a vékonyán által lövetett; a nádorispány urunk e felett hiradással jelentette teljes megelégedését." Jelentésében panaszt emel még, hogy fehérruhában és csizmában van nagy hiány.
A győri csatától tehát Komárom várába huzódott a hevesmegyei felkelősereg; innen pedig Vasmegyébe Kis-Czell felé vonultak. Itt időztek jul. 25-én, honnan irja nevezett Almásy főkapitány, hogy 20-án publicaltatott a két ármádia között egy hónapi fegyvernyugvás; a regement Vasmegye 8 községében volt elszállásolva, a Stab maga Czellben. Levelében a legénység felszerelési szükségleteit ismerteti és sürgeti a vármegyét, hogy azok pótoltassanak.
A győri vesztett csata után, a döntő ütközet jul. 6-án Wágrámnál volt, melynek szerencsétlen lefolyása után köttetett a fentemlitett fegyverszünet, mely végre, Ferencz király soknemü sikertelen erőfeszitése után, hogy meggyengült haderejét ujabban felszerelve vezethetné győzelemre, az okt. 14-én Bécsben megkötött békével fejeztetett be.
Már a győri csata után, jun. 25-én Volkersdorfban kelt leiratával Ferencz király nagymérvü áldozatra hivta fel a megyéket, hogy a hadsereg kiegészitésére szükséges 40 ezer ujoncz felének, vagyis 20 ezernek most, másik felének okt. végeig kiállitásával, az üdvös békekötés eszköze adassék kezébe, azon feltétel alatt, hogy ezek a háboru végeztével rögtön haza bocsáttatnak. A jul. 18-án tartott közgyülésben tárgyaltatott e felhivás, melyre, a háborus viszonyokat tekintve, határoztatott, hogy a megye a kivánt ujonczokat kész kiállitani, azonban, nem mint a magyar ezredek soraiban támadt hiányok pótlására, hanem mint önkénytes csapatot, vagy mint a felkeléshez csatolandó külön testet, melynek tisztjeit a megye fogja megválasztani. Nehány nap mulva maga a király is oly értelmű leiratot intézett a megyéhez, hogy a kiállitandó ujonczok és önkénytes lovasok, a vármegye által tervezett módon és minőségben fognak alkalmaztatni, még pedig felpénzül minden önkénytesnek 30 frt adható készpénzben, ruházat és fegyverzetről ő felsége intézkedik. Igy a vármegyében a 20 ezerből most kiállitandó 511 fő minden akadály nélkül toboroztatott, ezen felül egyesek által 128 lovas önkénytes szereltetett fel. Az ekképen tervezett hadkiegészités októberi részlete azonban már nem állitatott ki, nov. 2-án érkezett a királyi leirat, hogy az önkénytes csapatok további szerelése abbahagyandó, nov. 24-én kelt királyi parancscsal pedig az egész felkelősereg feloszlattatott és haza küldetett.
A megkötött béke után Napoleon császár 1810. april 2-án Ferencz király leányával Mária Luizával egybekelt, miután előbbi nejétől Josefintől elvált.
1) Gorove Eger tört. 267 1.