HARMINCZÖTÖDIK FEJEZET.

I. Az 1809-iki béke után történt pénzügyi művelet hatása. A bankópénz devalvátiója ötödértékre 1811. A megye felirata ez ellen. II. Királyi megrovó válasz a megye intézkedésére, hogy a bankó devalvatióját a magánforgalomra nem terjeszti ki. A megye az országgyülés összehivását sürgeti. III. Az országgyülés összehivatik. A pénzügyi művelet ellen, utasitás megyénkben. A sérelmek első sorba helyeztetnek. Éles ellenzéki szellem. IV. A vármegye hivatalos nyelvévé a latin helyett a magyar határoztatik. 1812. A megye magyar köriratú pecséte 1836-ban. V. Követi jelentés a lefolyt országgyülésről. VI. A bankó-érték leszállitását szabályozó királyi parancs 1812-ben. A megye ujabb álláspontja ez ellen.

I. Az 1809-iki háboru lezajlása után, ez év végén megkötött békét követő pár év pénzügyi műveleteivel, rombolóbb volt az országra bármely véres háborunál. A lefolyt háboru szükséglete folytán, mérték nélkül kényszer-értékkel kibocsátott papirpénz mi fedezettel sem birván: a közforgalomban az érczpénznemmel szembe, óriási külömbözettel fogadtatott el, ugy hogy száz forint ezüst tizszer annyi bankóért is alig volt kapható. E bajon a bécsi pénzügyi politika ugy vélt segiteni, hogy ezen fedezet nélküli bankó-értéket egyszerüen ötödére szállitotta le. 1811. febr. 20-án jelent meg és közöltetett a megyékkel a királyi leirat kihirdetés végett, hogy a létező bankjegyek 1812. január utolsó napjáig maradnak forgalomban addig is egy ötöd-értékben, azaz egy forint 12 krban, két forint 24 krban, öt forint egy forintban fog ugy közpénztárakban, mint magánforgalomban fenmaradni; azontul ezen ötöd-értékben fog uj papirpénzben beváltatni, mely az egész monarchiában, egységes pénznem lesz. Hasonlóképen a 30 kros rézpénz hatra, a 15-ös 3-ra szállitatik le, az eddigi 6 kros rézpénz pedig kivonatik forgalomból.

Képzelni lehet, a vármegyékben mily izgatottságot keltett a forgalomban levő pénz értékének ily mérvben való leszállitása. Főleg az hangoztatott méltó vád és panasz gyanánt, hogy az eddig folyó pénzben szedett adó, az érték ily csökkenésével, és a folyó pénz értékének leszállitásával, ötszörös magasságra emelkedik, ha a folyó pénz csak ötöd-értékben fogadtatik el adófizetésnél is. Az izgatottságot némileg csillapitandó, a nádor febr. 28-án, majd a helytartótanács márcz. 26-án oly magyarázattal igyekeztek megnyugtatni a közönséget, hogy az adó ugyanazon összegben és értékben fog kivántatni mint eddig, és uj pénzben is ennek megfelelőleg fog számitásba vétetni, adóemelkedésről tehát szó sem lehet. Mint később látni fogjuk, az uj értékhez szabott adófizetés csak később 1822-ben rendeltetett el.

A vármegye intézkedett ugyan, hogy ezen rendelet közhirré tétessék, de kimondotta azt, hogy a magánforgalomra az érték leszállitást nem fogadja el. Márcz. 30-án kelt feliratában, "a közönség mély fájdalmát, megrendülését jelzi a leirat olvasására. Az uj bankók épen úgy, mint a régiek az ország befolyása nélkül hozattak be, tehát teljesen törvényellenesen. Magyarország szabad és minden intézkedéseiben független ország, saját alkotmánya értelmében kormányozandó és nem udvari rendeletek vagy parancsokkal, melyek biróságaink által el sem fogadhatók. Már maga a most értékökben csökkent bankóknak behozatala törvénytelen volt, törvénytelen most értékének leszállitása, és az uj conventionalis pénz behozatala. A hazai törvények egész sora idéztetik fel ennek igazolására, összeütközik ez az, ország adó- és ujonczajánlási jogával is, mert ime a pénz értékének önkényes rendezésével, a megajánlott összeg is önkényesen emeltetik. De ettől eltekintve, mily károsodás éri ezzel a nemzetet, ha most a pénz értéke, a magánforgalomban is ehhez képest szállitatik le; tönkre teszi ez a közhitelt is, mely minden polgári társadalom biztositéka. Felséged megesküdött az alkotmányra, hogy azt megóvni fogja, alattvalói hűségünk hódolatával kérjük, hogy esküjénél fogva ne cselekedje azt, hogy ismét törvény ellen, a legsulyosabb sebek ejtessenek alkotmányunk testén; hanem a rendelet visszavonatván, országgyülésen történjék intézkedés az ország pénzügyi bajai felett."

A közéletben és a közforgalomban végtelen zavarok forrásává vált ezen lesujtó pénzügyi művelet, melyről tájékoztat a megye következő árszabása ez időben Egerben és Gyöngyösön, addig is-mint a rendelet mondja- mig gyökeresebb árrendezés tétetik: bőrös pecsenye fontja 48 kr, bárány 30 kr, egy sódar 1 frt 30-15 kr, egy pár lud 3 frt, egy pár tyuk 2 frt 30 kr, egy pár csirke 1 frt 30 kr, 1 pár kappan 4 frt, sajt fontja 30 kr, lencse itczéje 15, borsó 20, bab 15 kr, tehén vaj itczéje 2 frt, két tojás 3 kr. Hallatlan árak azon időben.

II. A megye feliratára máj. 1-én királyi nem tetszést kifejező leirat érkezett, hogy a megye az alkotmány hibás értelmezésével a kiadott rendeletet csak módositással tette közzé, és az meg nem engedhető: hogy az egész monarchiát érdeklő és egyformán végrehajtandó pénzügyi terv, egyes részekben megváltoztassék, és a királyi jog erejével kibocsátott rendelet a megyékben külön elhatározás alá vétessék, fenmaradván ez ügyben az országgyülésnek alkotmányos intézkedési joga. Tehát a rendelet egészében közzéteendő, különben a legszigorubb következmények fognak beállani.

Ezt követte máj. 8-án kelt dorgáló leirata a királynak, melyben visszautasitja azon felfogást, hogy csak országgyülés intézkedhetik ily pénzügyi műveletekben; ennélfogva a bűnös hanyagság takarójául szolgálható ezen kifogással szemben kijelenti, hogy ragaszkodik rendeletéhez és azt végrehajtani követeli, épségben hagyva az országgyülés jogát, hogy törvényes tekintélyével, a kibocsátott pénzügyi intézkedésekből folyólag az ország alkotmánya és a lakosok belső érdekei értelmében teendőjét szintén végezhesse, mi végből az országgyülést az idő és fenforgó viszonyokhoz képest összehivni. fogja. A máj. 30-iki közgyülésen ezen leiratok folytán, a végrehajtás ugy, a mint kivántatott, elrendeltetett, azon feltétellel, hogy ő felsége az országgyülés feltétlen jogát elismervén, a pénzügyi műveletből folyó intézkedésekre és annak tárgyalására, az országgyülés mielőbb összehivandó és ennek sürgetésére felirat is intéztetett.

III. Az országgyülés a kérdéses pénzügyi művelet tárgyalására 1811. aug. 25-ére Pozsonyba csakugyan összehivatott: hogy "Magyar ország részéről is, a lakosság érdekében az uj bankó-alapja biztositására tétessék meg minden, hogy ezzel a pénzérték bizonytalan hullámzása megszüntettetvén, a közhitel, az egyesek javára is helyreállitassék." Mint ebből látszik, a kibocsátott pénzügyi devalvatio, mint megmásithatlan tény bocsátatott az országgyülés tárgyalása alá, hogy ennek folytán az uj érték biztositási alapjáról intézkedjék. Az országgyülésre követekül Halassy Márton, és B. Orczy Lőrincz választattak meg, a követutasitás megkészitésére pedig Tajer György nagyprépost, gróf Keglevich Károly, báró Bruder József báró Orczy Lőrincz, Halasy Márton, Kállay Péter, Halasy Károly Malatinszky János, Ivády János, Bernáth András szolgabirók és a jegyzők küldettek ki. A 17 pontból álló utasitásban, szigoru közjogi meghatározásokkal iratott körül a pénzügyi művelet törvényellenes volta. A 3-ik pontban ekképen fejtegeti e kérdést az utasitás: "Midőn a bankó értékét leszállitó udvari rendeletben-mint a király meg hivóban mondatik, - az egész osztrák monarchiára kiterjedő oly pénzügyi intézkedés tétetett, mely külön tárgyalás és elhatározás alá Magyarország részéről nem tétethetik, ez az ország függetlenségét és önálló határozási jogát biztositó 1723. 1 -2, nemkülönben a 1790. 10. tczikkel egyenes ellenkezésben áll, a pénzügyi művelet,

tehát a függetlenség jogának praejudicál, a követek a vármegyénel ez ügyben feliratilag kifejtett elvi álláspontjához ragaszkodjanak, és jövőre óvják meg az ország alapjogait és törvényeit. Elismerik a rendek, hogy a pénzveretés joga királyi jognak tartatott fenn; de nem a bankókibocsátás joga, melyről törvényeinkben sehol emlités nem tétetik, igy valamint a multban törvényellenesen történt bankókibocsátás, ugy most is törvényellenesen rendeltetett meg reluitionalis uj bankó kibocsátása. A mi pedig az érték biztositását illeti, más mód erre nincs, mint az, melyet az 1807-iki országgyülés ő felsége elébe terjesztett a közhitel helyreállitására, melyhez tovább is ragaszkodjanak a követek. A megyei követek, ha hadisegély megszavazásáról lesz szó, emlitsék fel, hogy a lefolyt háboru alatt kimeritetett a nemzet ereje, most pedig a bankó értéke csökkentésével, tehetőségének nagy részét vesztette el, - tehát képtelen minden áldozatra. A felkelésre nézve, ha szóba jön, ragaszkodjanak a törvények feltételeihez. Az adóemeléstől ovakodjanak, és mig a sérelmek főleg a deperditák ügye elintézve, ugy a regnicoláris deputatiók munkálatai letárgyalva nincsenek, adószavazásba ne bocsátkozzanak.

A vallásügy ne bolygattassék. A só árának önkénytes emelése ellen óvást tegyenek. A most divatos enyhe büntetések, főleg a főbenjáró itéleteknek a Curiához való felebbvitele, a legnagyobb bűnök szaporodására vezetett, tehát ő felsége kegyelmi joga épentartásával, a megy végérvényes itéleti tehetősége állitassék vissza. Fiume visszaszerzésére, mely most a békekötéssel elvétetett, tegyenek meg mindent követek. Az 1807. 29. tczikk szerint Egervárosa vizentuli része kicseréltetvén, tényleges birtokbavétele sürgettessék, és Egervárosa kérelme, hogy királyi várossá emeltessék-utasitassék el.

Az országgyülésről érkezett követi jelentések, melyekben a fenforgó viszony okhoz képest, pótutasitások kéretnek, mutatják: mily erős küzdelmek folytak ott le, hogy a pénzügyi művelettel szemben az országnak nemcsak anyagi, de alkotmányos érdekeit is megóvják. A vármegyei követek magoktartásáért nagy elismerés fejeztetik ki 1811. decz. 3-án tartott közgyülésen, következő jegyzőkönyvi sorokban: "az ország rendeinek sarkalatos törvényeinkhez lett ragaszkodásuk mellett, nemzeti alkotmányunk sértetlenül megtartása melletti buzgólkodásért elismerés szavaztatik."

IV. Az országgyülés után 1812-ik év elején nagyfontosságu intézkedés tétetett vármegyénkben, a megyei közgyülés hivatatos nyelvének megállapitásánál. De szóljon az 1812. évi febr. 5-én tartott közgyülés jegyzőkönyve, mely magyar nyelven irva ezt tartalmazza:

"Felolvastatott Halasy Márton és b. Orczy Lőrincz megyénket képviselő követeknek mult karácson havának 21-én kelt levele, melyben az országgyülésnek a nemzeti nyelv előmozditása iránt ő felségéhez benyujtott feliratát megküldi, - - melynek "foglalattyában nyomósan előadatnak a magyar nemzetnek vele született anyai nyelvének más idegen nemzet nyelve által lett szorongattatásaiból került aggódásai, s ezen czélnak elérésére több mint 300 esztendőktől olta tartott törekedései s buzgó kivánságai stb. stb. Ennek általlában lett felolvasása után a tettes karok és rendek közmegegyezésével elvégeztetett, hogy ezentul ezen egyesült vármegyék jegyzőkönyvei a mai naptól fogva nem deák nyelven mint eddig, hanem nemzeti magyar nyelven irattassanak, szabadságában maradván a folyamatban levő, sőt azután kezdendő pereket az illető feleknek deák nyelven is folytatni, minthogy ezen nyelvben minden törvények, királyi adományok, köz- és magányos levelek feljegyezve vannak, tehát ebben járatlanok és tudatlanok ne legyenek." Erről a helytartótanács azzal értesitetett, hogy most már a megyéhez küldendő leiratait, szintén magyar nyelven intézze.

Ezen időtől fogva a vármegye hivatalos nyelvéül állandólag a magyar nyelv szolgál. A pecsét azonban akkor még maradt a régi latin köriratával. I836. évben Veszprémmegye egy átirata folytán, hogy avult deák pecsétjét, a király jóváhagyásával magyar köriratúval cserélte fel, intézkedés történt, hogy itt is a megye régi kopott pecsétje megujitásának szüksége állván elő, a latin körirat helyett magyar tétetvén "Heves és Külső Szolnok T. E. Vármegyék pecsétje 1836" körirattal, uj aczél-pecsét készitessék, mely megkészitetvén, 1836. aug. 26-án kelt felterjesztéssel ő felsége jóváhagyása alá terjesztetett. A helytartótanács ugyan rosszaló leiratában megsemmisitette ez ujitást, de a vármegye, ragaszkodván hozzá, végre is jóváhagyatott.

Ez időben az ország vármegyéi sorba magyarositották meg ekképen pecsétjeiket.

V. A kilencz hóig tartott országgyülés befejeztével, a követek 1812. jünius havában előterjesztették jelentésöket. A jelentésben részletesen elsorolják a tárgyalás alatt levő ügyeknek folyamát, és lelkesen emlékeznek meg arról: "hogy sarkalatos törvényeinknek szentül való fentartásában, oly egyenes és egyenlő értelmeket, tanácskozásokat tapasztaltunk az ország minden rendeinél, melynél szebbet és tökéletesebbet nem lehetett kivánni, sem várni." Majd magok részéről igazolják, hogy mindenben kapott utasitásaik értelmében igyekeztek eljárni. Ennek folytán sajnálattal emlitik fel, hogy a tárgyalás alatt levő pénzügyi műveletnél az arany- és ezüstpénznek behozására nézve, a törvényes felkelés és hadi szolgálat idejének szabályozására, a rendek felfogásához a király ohajtott választ nem adván, egyértelmű törvényeket nem alkothattak, készebbek lévén a régi ősi törvények mellett maradni, mintsem sérelmes ujitásokat hozzanak be törvény utján. Igy mindössze öt tczikket hoztak, melynek végeztével ő felsége távol lévén, Antal fherczeg, testvéröcscse zárta be a tanácskozást, ki előtt a nádor tolmácsolta a nyomós okokat, melyek gátolták nemzetünket, hogy minden pontokban felséges urunk kivánságának eleget tenni nem lehetett; majd az egész ország rendei nevében legelőször Fischer egri érsek, majd a királyi személynök üdvözölvén a nádort, a gyülés befejeztetett. A követeknek az ország alkotmányához és sarkalatos törvényeihez való hű és törhetlen ragaszkodásért jun. hó 14-én tartott közgyülésben köszönet és elismerés nyilvánitatott. Ugyanezen ülésben az országgyülés rendelése szerint minden napra váltó-czédulában 12 frt dij határoztatván, annak, ugy a kanczelistának és a vármegye huszárjának dija is utalványoztatott.

VI. Az országgyülésen a pénzügyi műveletek rendezésére mi intézkedés sem történvén, miután a rendek azon nézetben voltak, hogy a papirpénz behozatalának törvényesitéséhez, ugy a magánforgalomban annak szabályozásához, mint a sarkalatos törvényekbe ütköző intézményekhez hozzá nem járulhatnak, - annak feloszlatásával, Ferencz király, udvari parancsokban igyekezett érvényt szerezni akaratának, és e végből 1812. aug. 1-én kiadta az értékleszállítás folytán a magánforgalomra irányadó eljárási és számitási értékszabályzatot, mely szerint 1799. évtől kezdve, tehát visszahatólag, a magánkövetelések érvényesithetők. Ezen 1799. évtől 1812-ig terjedő skála állapitatott meg, évenként kimutatva az értékvesztett bankóczédula, és az uj bankó közötti különbözetet, mely irányadónak rendeltetett a követelés érvényesitésénél. I8I2. évtől természetesen már csak ötödérték volt számolható. Az összes magánjogi értékviszonyokat szabályozó rendelet 41 szakaszból állott.

1812. szept. 1. napján tartott közgyülésben vétetett tárgyalás alá e rendelet. A vármegye határozatának lényege e királyi parancsra az: "hogy miután az 1791. 12. tczikk erejénel fogva a biró hazánk, törvényeihez köteles alkalmazkodni-különben itéletének ereje nincs: tehát az országgyülés meghatározása ellenében az uj pénzügyi műveletnek a magánforgalomban levő szabályozására ezen egyesült vármegyék részéről sem lehet tenni semmit; de ha csak a jövő országgyülésig is terjedne ezen királyi parancsnak ereje, csak nagyobb zavar idéztetnék eIő a magánforgalomban, ha aztán az országgyülés ehhez nem járulna; tehát feliratban értesitetett ő felsége, hogy a törvényhozó hatalom a király és rendek között lévén felosztva, ezen magányos személyek keresetének elintézéseül szóló királyi parancsolat foglalatjába ezen egyesült vármegyék, mint a törvényhozó hatalomnak csupán egyik tagja, semmiképen nem ereszkedhetnek, ennek törvényes elintézésére országgyülés hivandó össze.