HARMINCZHATODIK FEJEZET.
I. Az ujoncz kiállitása feletti vitája a megyének I813-ban. Előbb megtagadtatik, majd önkénytes adományképen megadatik. II. A király követelése 60 ezer ujoncz tárgyában, a háboru folytán. A megye adományképen szavazza meg illetékének első felét; második felének kiállitása megtagadtatik I8I6. III. A reactío műkődése a béke éveiben, a megyei élet terén. Vármegyénk nemzeties iránya. B. Orczy Lőrincz megyei követ és elődei. IV. Névszerinti szavazás rendszeresitése a megyei tisztujitásoknál. V. B. Fischer érsek halála. Almásy József főispáni helytartóvá neveztetik ki. Az ujoncz-kiállitás ügye a megyében I821-22. VI. A vármegyei szavazó nemesség összeiratása. Az 1824. évi tisztujítás. A szavazó nemesség száma I824. és 1845-ben. VII. Palatinszky és Zöld Marczi futóbetyárok felakasztása 1816.
I. A pénzérték leszállitása folytán létrejött összeütközés a vármegyék és a király között, az ujonczkiállitás alkotmányelIenes követelésével is gyarapodott az 1813. év folyamán. Az 1812-iki országgyülésen csak egy évre szavaztatott meg az ujonczjutalék, és a bekövetkezett háboru folytán, a király a következő évre is követelte a megyéktől annak kiállitását.
1813. Szent-György hava 27-ik napján tartott közgyülésben Fischer érsek és főispán elnöklete alatt tárgyaltatott a febr. 23-ikán kelt királyi leirat, melyben a fenforgó háborus viszonyokra tekintettel, a megyétől 369 ujoncz kiállitása kivántatik. A főispánhoz intézett kir. leirat pedig pénz, lovak, ökrök és egyéb élelmi szerek önkénytes adományozására hivja fel a rendeket. A főispán hosszabb beszédben ajánlá a rendeknek, hogy a király kivánságának eleget tegyenek, egyszersmind előadta, hogy a megye részéről önkénytes adományképen 91 huszárló, 31 könnyü szekeresló, 65 teherhordó ló, 3063 mérő buza, 18376 mérő rozs, 30679 mérő zab, 390 ökör, vagy pénzben: egy-egy ló ára fejében 150-130-100 frtot, egy ökör fejében 60, egy pozsonyi mérő buzáért 3, rozsért 2, zabért 1 frtot számolva, megfelelő összeg volna összegyüjtendő.
A rendek a 369 ujoncz kiállitását, mert annak e módon kivetése törvényekbe ütközik, egyenesen megtagadta: és feliratban kijelentették, hogy ő felsége hivjon össze országgyülést, hol a rendek a viszonyokhoz képest, még bővebb ajánlatot is fognak tenni.
Erre pünkösd havának 7-ik napján kelt királyi leirat érkezett, hogy a király a tornyosuló veszedelemre utalva, iránta való bizalomból, miután a körülmények kizárják most már a rendes és vényes tárgyalás módját, - sürgeti a kivánt ujonczok kiállitását. A főispán ismét hosszu és kimeritő beszédben igyekezett a rendeket meggyőzni, hogy a rendek szabad akaratból járuljanak a kivánt ujonczmennyiség kiállitásához; mire a rendek, tekintve a mostani, különös háborus esetet, nem adóképen, hanem önkénytes ajánlatképen nem ellenzik, ha a községek önnön akaratu katonákat mennél nagyobb számban fogadnak fel, mely végből a községekhez a szolgabirák utján felhivás intéztetett. Hasonlóképen az élelmi szerekre és lovakra nézve is, az önkénytes ajánlás módját készek alkalmazni, szabad akaratjában lévén mindenkinek, lovakban, ökrökben és a többi élelmi czikkekben annyit adni, mennyit belátása és tehetsége szerint adni kész.
II. A király 1813. okt. 18-án, majd nov. 16-án Frankfurtból ujabb felhivást intézett a megyéhez, hogy a folyó háboruhoz ujabb áldozatokat hozzon, még pedig az ország által kiállitandó 60 ujonczból a megyére eső 1581 főt, azon felül 5567 pozs. mérő buzát, 30093 mérő rozsot, 32271 mérő zabot, vagy a buzát mérőnként 3 frt 30 kr, rozsot 2 frt 15, zabot 1 frt 30 krral számitva a megfelelő összeget állitsa ki. "Tekintve hogy Európa sorsa függ a sikertől, és ebben hazánk függetlenségének és békéjének biztositéka is rejlik, és hogy már az eddigi dicső győzelmek is, ő felsége elismerése szerint a magyar ezredek hősi erényének is tulajdonitandók, habár az eddigi áldozatok kal kimeritve van az ország, ő felsége iránti bizalomból, és hogy azzal az országgyülés ujonczmegajánlási joga érintve nincs"; - a kivánt áldozat meghozatala az 1814. évi jan. közgyülésben elrendeltetett. A vármegye tehát, mint ezekből látjuk; nem törvényes kötelességből folyólag, a mit egyenesen tagadott, hanem önkénytes megyei ajánlatképen kezelte az ujoncz-állitást, és a természetbeli szolgáltatás illető részének összegyüjtését. Az ujoncz-állitás eredményét ismerteti a jun. 14-iki felirat, melyben előadatik: "hogy az uj katonáknak összeszedését és átadását tisztviselőinkre biztuk, kik is-mint jelentik, mai napig l883 főre menőt már ki is állitottak ugyan, de már most, miután a legénység részint erdőkbe, részint nádasokba menekült, nemcsak a hátralevő részt kiállitani nem lehet, de tekintve a sok rablást, utonállást, melynél fogva a közbiztonság megingott, a mezei munka pedig a sok munkáskéz elvonásával szenved, - oda terjed a megye kérése, hogy a még hátralevő részt, ne kivánják többé, miután a béke már helyreállitva van ugy is " Ezzel a 1815. év folyamán a 60 ezer ujoncz másik esedékes részének kiállitása huzódott, midőn 1816. jan. 9-én sürgettetett ismét, hogy a hátralevő illeték állitassék ki. Ez év febr. 7-én tárgyaltatott a sürgető leirat, melyre azonban most már tagadó határozat hozatott. "Minthogy hoszszas viszontagságok után az ohajtott béke helyreállott, következésképen megszünt a parancsoló szükség, hogy a megyék statusai fejedelmökhöz viseltető hivségök és szeretetöknél fogva törvényen kivül is nagyobbszámu katonaság kiállitásában részt vegyen, és nem is hitte a vármegye, hogy ezen katonai állitás az 1791. törvény sérelmével ujabban is sürgettessék, - tehát ezen kivánt ujoncz-kiállitásban, országgyülésen kivül nem avatkozhatik." Május 14-én kelt kir. leirat végre tudatta, hogy a 60 ezer ujoncz-kiállitásának kivánásától ő felsége most már elállott. "Minthogy ezen megye a törvény rendeléséhez ragaszkodván, azon katonák állitásába nem avatkozott, ezen kegyes intézet ezen megyét nem illeti" - ekképen hangzik pünkösdhava 24-én tartott közgyülésnek erre hozott érdekes határozata.
III. A vármegyének a törvénytelen ujoncz-kiállitás feletti küzdelme megszünt ugyan ez időszerint, miután a franczia. háboru befejezésével és Napoleon bukásával ujonczok egyelőre nem kivántattak a szent szövetség győzelmes felemelkedésével azonban, az alkotmányos élet terén, és a belügyi politika vezetésében teljes erőt vett a reactio, mely az önkényuralomnak érvényesitésére, minden tért hatalmába ejtett. Hazánkban sem hivatott össze országgyülés 1826. évig, minthogy az ország trónmentő áldozatkészségének kifejtésére sem volt szükség ez időszerint. A királyi parancsok és rendeletekkel való kormányzás, a győzelmes reactio zászlaja alatt, folyamatba tétetett, és tartott az 1826-iki országgyülés összehivásáig.
Vármegyénkben a közpolitikai élet ez időszerint igen élénk, és határozott nemzeti szellemű volt, a kormányzat reactionarius irányzatával szemben. Báró Fischer érsek és főispán mindent megkisérlett ugyan a megyének meghódoltatására az udvari politika iránt; de ez nem sikerült: Ez időben báró Orczy Lőrincz az ismert költőnek szintén költői kedélyű és hazafias érzületű fia, nagy befolyással vezérelte a megyét közjogi magatartása megállapitásában, a ki már előbb is mint követ képviselte a vármegyét több országgyülésen, erélyes működést fejtve ki, főleg az ország nemzeti előhaladásának érdekében.
Báró Orczy Lőrincznek atyja volt báró Orczy Lőrincz a hirneves költő, ki 1718-ban született s 1789-ben halt meg. A családalapitó Hevesvármegyében, a költő atyja Orczy István volt, ki Somogymegyéből Telekessy főispán idejében költözött át vármegyénkbe, s itt haláláig vármegyénk előkelő tényezői közt foglalt helyet, 1709-ben mint gróf Bercsényi tábornok s helytartó által kinevezett vármegyei toborzó-kapitány, majd mint megyei alispán s több országgyülésen követ. Mint láttuk, nevezetes szerepet játszott 1725-ben a Peró-féle lázadás elnyomásában, mikor is bárói rangra emeltetett. Mint jászkuni kapitány fejezé be életét. Fia Lőrincz a költő, szintén neves s befolyásos férfia vármegyénknek, a hét éves háboru alatt tábornoki minőségben, hősiességének sok jelét tanusitotta. Majd mint Abaujmegye főispánja szolgálta a közügyet, majd tarna-őrsi birtokára Hevesmegyébe visszavonulva, a nemzeti irodalomnak élt, nem hanyagolva el vármegyéjének közügyeit sem. Az 1764-iki országgyülés követutasitását készitő küldöttségnek tevékeny tagja volt, s ez utasitás hazafias iránya kidomboritásában nemzeties felfogása vezérszerepet vitt. Irodalmi termékei "Holmi egy nagyságos elméről", "Két nagyságos elmének költeményes szüleményei" s egyéb apróbb dolgozatai, irodalmunk fejlődésének becses ereklyéi.
IV. Ezen 1712-15. években a vármegyei élet lévén az egyedüli tüzhelye a hazafias tevékenységnek, a reactio ennek megbénitására forditá a szent szövetség békéje alatt minden erejét. Lássuk vármegyénknek ez irányu mozgalmait és tevékenységét.
Már Fuchs érsek idejében láttuk, hogy a, megyei tisztujitásnál egy elvi kérdés vettetett fel, hogy a választás, minden körülmények között, ne felkiáltással, hanem névszerinti szavazással történjék. Ettől azonban Fischer alatt, a következő két tisztujitásnál eltekintettek.
1811. april 30-án tartott tisztujitó-széken négy jelöltből alispánul választatott felkiáltással: Péchy Gábor, helyettes alispánul Halasy Károly. Azután a jegyzőket nevezte ki a főispán régi gyakorlat szerint, ezek: Rottenstein József, Csoma Zsigmond, Halasy Ferencz. Megválasztattak továbbá: főpénztárnoknak Makay János; számvevőnek Balasovics József, ügyésznek Radics János, gyöngyösjárási szolgabirórak Gosztonyi Pál, tarnajárásbelinek Bernáth András, tiszainak Elek István, mátrainak Ivády János. Megválasztattak azután a helyettes szolgabirák, esküdtek, kerületi pénztárosok, utbiztosok, csendbiztosok, majd végül a főispán a táblabirákat nevezte ki.
Három év mulva 1814. nov. 22-ikén tartott tisztujitó-széken, a szavazatszedő küldöttség szintén megválasztatott ugyan, hogyha erre szükség lenne, különben felkiáltással következők választattak meg: Péchy alispán ellhalálozván, első alispánná Halasy Károly, 2-od alispánná Gosztonyi Pál, főadószedővé Majzik Imre, főügyészszé Fehér István, alügyészszé Dapsy Ráfael; főszolgabiróvá a gyöngyösi járásban Erős János, alszolgabirákká Gerse Mátyás és Földváry Ferercz, a Tarnajárásban főszolgabiróvá Bernáth András, alszolgabiróvá Frajzajzen István, a tiszai járásban főszolgabiróvá Recsky László, alszolgabirákká Kállay Péter és Hellebronth László. Jegyzőknek kineveztettek Rottenstein József, Dobóczky Ignácz, Almásy József. Az esküttek és a többi alattas tisztviselők is megválasztatván, a főispán a táblabirák egész sorát nevezte ki.
Ezen tisztujitó-szék után báró Fischer főispán életében több nem tartatott. 1819. febr. 16-án kelt helytartótanácsi leirat ugyanis ő felsége rendeletéből tudatja: hogy a tisztválasztás jövőre névszerinti szavazással történjék, hogy igy legyen megfelelve az 1723. évi 58. tczikk valódi értelmének, és e végből a szavazó nemesek névsora összeirandó és előzőleg mindig átvizsgálandó. A megye ez ellen felirt, hogy itt régi szokás szerint csak akkor rendeltetett szavazás; midőn a többség kétes volt; de midőn világos a többség, vagy épen egyhangu nézet nyilvánul egy személy mellett, szükségtelen egyenként beszedni a szavazatokat, tehát a megye a régi gyakorlat fentartását kéri. 1821. évben érkezett a válasz, hogy a királyi rendelethez szigoruan alkalmazkodjék a megye. Mindez idő alatt tisztujitó-szék nem tartatott. Ez után, 1822-ik évben báró Fischer főispán meghalt és I821. évben érkezett a királyi válasz, hogy a kiadott rendelethez szigoruan alkalmazkodjék a megye. Ennek folytán huzódott a tisztujitó-szék megtartása is, a mi még inkább hátra maradt, Fischer érsek és főispánnak 1822. jul. 4-én történt halála folytán.
V. Báró Fischer halála után jó alkalom nyilt arra, hogy a kormány törekvését, más eszközzel is előmozditsa. E czélból üresen hagyta az érseki és igy főispáni szék betöltését, és főispáni helytartóvá Almásy József volt alispánt nevezte ki, hogy megyebeli nagy összeköttetései és családi befolyásával, a megye ellenzéki szellemét megtörve, a reactió kivánalmai betöltessenek; a mi akkor-mint látni fogjuk alább-administratori működésével, el is éretett. A kinevezés meglepetés és visszatetszéssel fogadtatott; a jul. 26-iki közgyülésen jelentette ezt az alispán, "hogy az administrator holnapi napon Egerbe érkezik, és fogadására nehányan küldessenek ki." Ünnepélyes beigtatás nem is tartatott.
Ez időben, nemcsak a tisztujitásnál mereven alkalmazandó névszerinti szavazást illető rendelet, hanem az 1821. april 4-én kelt királyi leirat is, az ujoncz-jutalék kiállitása ügyében, heves ellenzé kiséggel tárgyaltatott a megyében.
1821. jun. 15-én tartott ülésben adatott elő ez év april kelt királyi leirat, hogy "azon lázadó szellem, mely Európa legrégibb és legvirágzóbb országából kiindulva majd 30 évi háboruba sodorta a világot, és végre annyi vérontás után, végtére megtörve megszünt, most azon országban ütötte fel fejét, hol a nyugalmat és békét leginkább hittük" . . . mindezek megfékezésére, az ország biztonsága és védelmére, a magyar ezredeket kiegésziteni kell, melynek terhe az 1816-iki béke után teljesen elengedtetett, ugy hogy még az 1815-ik évben kiállitásra fenmaradt 30000 ujoncz sem kivántatott továbbá; tehát ennek fejében is, 30 ezer ujoncznak kiállitása elrendeltetik. Felolvastatott azután a Koháry Ferencz kanczellár leirata, hogy Hevesmegyére ezen 30 ezer ujonczból 790 fő esvén, a vármegye intézkedjék szokott módon a kiállitásról.
Az 1820-ban kiütött nápolyi és piemonti felkelés idézte elő e sürgős hadi készülődést, melynek következménye volt az ujonczkövetelés; mely a-megyéket most szokatlan ellenállásra ingerelte.
Fischer főispánt betegségsége gátolta, hogy ezen fontos ügy tárgyalásánál a megyei közgyülésen elnökösködjék. Halasy Károly alispán inditványozta, hogy a rendek tegyenek eleget a királyi rendeletnek. A határozat ez volt: hogy a rendek már I815-ben sem bocsátkoztak a 30 ezer ujonczból a megyére eső rész kiállitásába, a mostani kivetésbe sem bocsátkozhatnak, mert azt tiltja az 1791. 19. §, - az ujoncz-megajánlás joga az országgyüléshez tartozván. De az ország a magyar ezredeknek betöltését magára nem is vállalta, azzal nem is tartozik, az függ ő felségétől, a kinek gondja verbunk utján pótolni a hiányokat, mely czélból az ország 200 ezer frtot szavazott meg. Jul. 27-én ujabban sürgető és feddő leirat érkezett, hogy a vármegye nem követi azon megyéket, melyek egyhangulag siettek a kivánságnak eleget tenni és még azt merészli mondani, hogy már I815-ben sem járultak az akkor esedékes ujonczok kiállitásához, sőt a felett is vitatkozni bátorkodik, hogy a dolgok micsoda politikája inditotta a királyt az ujonczok kívánságára; mind e felett a király megrovólag nyilatkozván, a kiadott rendelet ujból tárgyalás alá vitelé hagyatott meg, hogy annak mielőbb eleget tenni igyekezzék a megye. 1821. nov. 27-én tartott ülésben ismét kimondatott, hogy a már elmondott okoknál fogva, a rendelet végrehajtását most sem foganatosithatja.
Ime íly szellemmel tárgyalta Almásy József administrator megérkezése előtt a megye a kiadott törvénybe ütköző rendeleteket, melynek megváltozása nyomban bekövetkezett, 1822. jul. hó végén kinevezett főispáni helytartó széke elfoglalása után tartott közgyülésen, mely I822. nov. 15-én folyt le. Ezen a híres I822. aug. 13-iki rendelet is kihirdettetett, hogy az arany- és ezüstérték megállapitatván és behozatván, ugy hogy jövőre minden fizetés ezen értékben történík: most már az adó is conventiós pénzben fog jövőre szedetni, a mi az eddigi összeget, harmadfélszer emeli fel. Az eddigi törvényes szempont ezuttal hallgatagon mellőztetett e fontos rendelet tárgyalásánál. A továbbí végrehajtás utjába mi akadály sem tétetett. A rendek csak aggodalmoknak adnak kifejezést a felett, hogy az adóösszeg ez által emelkedni fog, és a szegény nép megfizetni nem lesz képes. Mert conventiós pénzben számolván az összeget, miután a pengőpénz 100 frtját 250 frtért Iehet csak váltani, az országot terhelő 5 millió adó rénusi pénzben 10,694783 frt lesz, a vármegye 108817 frt adója pedig 239369 frtra emelkedik. A vármegye eleget tesz ugyan a rendeletnek, csak arra kéri ő felségét, hogyha az igy megszaporodott adó pontosan nem lesz behajtható, a megye tiszti karára ne nehezteljen meg!
Ugyanezen év decz.17-én tartott ülésében pedig Almásy administrator előterjesztésére és felhivására, a vármegye eddigi álláspontjától eltérve, azzal, hogy ebből semmi következtetés ne vonassék, és hogy ő felsége az országgyülést össze fogja hivni: a 790 főből áll ujoncz kivetését és beszedését is elhatározta. Ime ennyire átalakitotta a közszellemet Almásy administrator befolyása. Más megyékben azonban, a törvénytelen ujonczállitás elleni izgatás csak növekedett. A kormány kinevezett administratoraival, Heves példájára igyekezett ezekben is megtörni az alkotmányos resistentiát, némely helyen ismét sikerrel, több vármegye azonban, mint Bars, Nyitra, Nógrád, Gömör, Borsod, Zemplén, Komárom, Vas, Zala törhetlenek maradtak; miért is egynémelyikében, mint Barsban, Komáromban, Nyitrában, a törvénytelen rendelet végrehajtása fegyveres erővel történt meg, a nem engedelmeskedő tisztviselők pedig bebörtönözéssel sujtattak. Végre is diadalmaskodott a nemzeti közérzület küzdelme, mert a király az országgyülés összehivásának elodázhatlan szükségét belátva, 1825-ben intézkedett annak összehivásáról.
VI. A vármegye a hosszu ideig halasztott tisztujitás megtarthatása végett is, intézkedett végre, hogy a királyi rendelet értelmében a voksoló nemesség összeirassék. Almásy főispáni helytartó 1823-ik évben kelt megkeresésére egy küldöttség bizatott meg, hogy tegyen javaslatot e kérdés miként rendezésére. Ezen javaslat tárgyalási idejéül az 1823. évi nov. 25-iki közgyülés tüzetett ki. Azonban ezen gyülésre Almásy administrator nem jelent meg, a jövő jan. havában tartandó közgyülésre tüzte ki a tárgyalást. Nem kis nyugtalanságot kelthetett a halasztás a rendek között, annál is inkább, mert 9 év óta a tisztikar kiegészitése helyettesités utján történvén, a törvénytelen állapot érzete élénk nyugtalanságban tartotta a kedélyeket.
Végre 1824. jun. havában tárgyaltatott a kiküldött bizottság jelentése a szavazó-nemesség névsorának összeállitása és a szavazás miként megejtése módjáról. Szavazatra jogosultaknak mondattak ki: minden megyebeli felszentelt kath. pap, minden megyebeli birtokos vagy nem birtokos nemes, ha 18-ik évét betöltötte, a megyében birtokos, de megyén kivül lakó nemes, a megyebeli birtokos-nemes özvegy, vagy birtoktalan, ha gyermeke van, de szavazatukat csak meghatalmazott . utján adhatják; a nemes árvák helyett gyámjaik szavaznak, és ha ezek nemesek, két votumot adhatnak; a kamarai, a megüresedett egyházi uradalmak és vallás-alapok főtisztjei, a mennyiben a helytartótanács által meghatalmaztatnak.
A közhivatalban levő megyei birtokos-nemesek, kik jelen nem lehetnek, meghatalmazottat küldhetnek. Két szavazatnál többre meghatalmazás nem adható. A fogságban levő nemesek nem szavazhatnak. Ezen elvek alapján a szolgabirák járásonként összeirták a szavazó nemességet, mely is azután a közgyülésen állapitatott meg végérvényesen. A megbizások átvételére a tisztujitó-szék ülése előtt küldöttség választatott. A szavazás golyóbis által volt megejtendő, t. i. négy ládalyuk felébe iratott egyenként a jelöltek neve, és a szavazó, átvevén a golyót, tetszése szerint dobta a jelölt ládájába. A szavazatszedő küldöttség esküt tartozott letenni.
A szavazó nemesség összeirása folyamán, Almásy főispáni helytartó egy átiratot intézett a megyéhez a kétes nemességű egyénekre nézve, és azon elv mondatott ki ennélfogva: hogy azon nemes, ki adót fizet, köteles nemesi voltát kellő módon igazolni, és csak ugy vehető fel; a ki azonban nincs adó alá véve, az gyakorolhatja nemesi jogát, mig ellene nem igazoltatik jognélkülisége. Ezek azonban egy külön névsorba jegyeztettek fel.
A tisztujitás végre nov. 29-én megtörtént, még pedig golyóval, mint az meghatároztatott. Négy küldöttség előtt folyt a szavazás. Kandidáltattak az alispánságra: Halasy Károly, nyert 696 szavazatot, Gosztonyi Pál 2257, Rottenstein József 25, Majzik Imre 12, Fehér István 3 szavazatot. Beadatott tehát, összesen 2093 szavazat, a mi az egybegyült nemesek számát is mutatja. Igy Gosztonyi Pál választatott első alispánná. Másod alispánságra Földváry Ferencz 1950 szavazatot nyert, utána Bernát András 614, Rottenstein József 77 szavazatot. Tehát 2-od alispánul Földváry választatott. Ekképen minden tisztség szavazással töltetett be, mig ott is, hol egyhanguság nyilatkozott valaki mellett, mint a pénztárosnál. Négy napig tartott a voksolás, melynek folytán főadószedővé Majzik Imre, főügyészszé Dapsy Ráfael, szolgabirákká: a gyöngyösi járásban Farkas Pál, a Tarnajárásban Bernát András, a tiszaiban Péchy László, a mátraiban Ivády Gábor, mindenik 1400-1500 szavazattal; alszolgabirákká: Okolicsányi István, Vratarics Károly, Radics Pál, Kovács Pál, Borbély Sámuel, Kovács Péter választattak. Főjegyzőnek Rottenstein József, aljegyzőknek Dobóczky Ignácz, Papszász József neveztettek ki.
Mint a szavazatok összegéböl kitünik, két-két alispáni jelölt körül csoportosult a választás. Gosztonyi és Földváry alispáni jelöltekkel, és nagy többséggel megválasztottakkal szemben, Halassy Károly és Bernáth András szerepelnek, mint kisebbségben maradt alispáni jelöltek, az elsők, mint a nemzeti érzelmektől vezérelt ellenzékiek, az utóbbiak, mint a megyei kormánypártiak jelöltjei, kik a főispáni helytartó vezérlete alatt állottak. A választásra egybegyült nemesség száma 2993 volt. Ez volt megyénkben első eset, hogy tömegek vezettettek szavazó-ládához, a mi a végtelen izgalmaknak is bevezető kezdete volt. A tisztujitás eredménye mutatja, hogy Almásy főispáni helytartó ezuttal vereséget szenvedett. Mint látni fogjuk, a nemzeti párt győzelmével végződött a következő követválasztás is. Ez időben az élénk politikai izgalmakkal járó élénk társadalmi életnek egyéb jelenségei is mutatkoztak, melyek mint vármegyénkben az országos nemzeti törekvés kiegészitő része, sok kinos és izgalmas küzdelmek után, az 1848-iki dicső vivmányokhoz vezettek. Ezen izgalmaknak ez időben felmerült episódjait, alább fogjuk ismertetni. Ezután a következő években több izben összeirattak a szavazó nemesek.
Itt közöljük 1824. és 1845-ből a szavazók létszámát, járásonként, mely egyszersmind a szaporodás mérvét is kitüntetni fogja.
a gyöngyösi járásban 1185, 1438 a tiszai járásban 2172, 3256 a tarnai járásban 1705, 2049 a mátrai járásban 1190, 1162 6252, 7905
A gyöngyösi szavazó nemesség száma 571, az egri 447 volt. Ezen politikai tekintetben jellemző 1824-iki tisztujitás után következett az 1825-iki országgyülésre a követválasztás. Ez év aug. 16-án Almásy József administrator elnöklete alatt tartott közgyülésben hirdettetett ki Ferencz király jul. 3-án kelt meghivója Pozsonyban szept. 11-én tartandó országgyülésre, melyen Karola Augusta királyné megkoronáztatása után, azon tárgyak felvétele is kilátásba helyeztetett, melyek "az országnak javára és diszére fognak szolgálni." Felkiáltás után többséggel báró Orczy Lőrincz és Földváry Ferencz másodalispán választattak meg követekül, miután Gosztonyi első alispán, kinek neve szintén hangoztatott, visszalépett; Halasy Károly és Dobóczky Ignácz főjegyző nevei szintén hangoztattak. Ezek az akkori megyei kormánypárt vagyis conservativek jelöltjei voltak. A követutasitás a kiküldött bizottság. által elkészitetvén, a következő pontokban állapitatott meg a folytatólagos közgyülésen. A szokásos üdvözlések előirása után, a királyné megkoronázása alkalmából, már eleve jóváhagyatik, hogy régi szokás szerint koronázási ajándékot szavazzanak meg. Hálásan fogadják, hogy ő félsége akarata is az, hogy az országgyülésen a közjóra czélzó egyéb tárgyak is felvétetni fognak; de ezek megjelölve nem lévén, utasitatnak a követek, hogy a mint az inditványok megtétetnek, tudósitsák róla a vármegyét utasitás végett. A fenforgó sérelmekre nézve a következők foglaltatnak: az 1812. évi aug. 1-ső napján kelt királyi leirat, mely a bankó értékének leszállitásából folyólag a magánosok közötti leszámolást scala szerint rendeli meg, a mit a rendek az akkori országgyülésen nem fogadtak el, - mint az ország közjogán ejtett sérelem orvosoltassék. Az értékleszállitás folytán a magánkeresetek elintézésére az igazsággal és a törvények lelkével egyező törvényt alkossanak. A pénzfeletti intézkedés joga az országnak az 1807. és 1812-iki országgyülés elvei szerint fentartassanak. Az 1816. jul. i-én kelt kir. leirat a papirospénz alapjául a bányákat lekötvén, ezen sérelem elháritandó lesz.
Az 1822. évi aug. 13-án kelt királyi leirat az adófizetést pengőpénzben szabván meg, azon évi nov. 15-én tartott közgyülésből intézett felirat elveit, melyekben kifejtetett, hogy az adó megszabásának joga az országgyülést illeti, tovább is megőrizzék; és azon módok, melyek az ország népének adóviselési tehetőségét előmozditják, kifejlesztessenek, ilyen főleg az ország termesztményeivel való szabad kereskedelem megengedése.
Az országos bizottságok munkálatai, melyek egyik országgyüléről a másikra utasitattak, főleg az igazságnak hamarább kiszolgáltatása a comissariaticumokra és az urbéri állapotokra vonatkozók felvétessenek. A pereknek rendes folyama királyi parancsolatok által ne akadályoztassék, az igazság hamarábbi kiszolgáltatására a királyi táblára felebbezett perek két tanács által intéztessenek. A vallásügyek ne tárgyaltassanak, és a követek ne járuljanak ily irányu javaslatokhoz. A codex criminális megkészitessék. A só ára mérsékeltessék. A 13-ik pont az ujonczállitásra vonatkozó időközi rendeletek folytán történt eseményekről szól: hogy az ujonczmegajánlás joga az országgyülést illeti, tehát katonaállitás ezen kivül ne történjék és az innen kelt sérelmek orvosoltassanak; és miután egyes vármegyék az ország sarkalatos törvényeihez ragaszkodva, az időközben kiadott rendeleteket végre nem hajtották, igy ő felségének kedvetlenségét tapasztalták, a követek oda munkáljanak, hogy ezek ő felsége kegyeibe visszavétessenek. Az 1809. máj. 30-án kiadott tilalom pedig, a megyék egymás közötti levelezését illetőleg, elháritassék. A nemzeti nyelv fellenditésére vonatkozó minden hasznos tervet pártolni fognak. A Ludovica academia czélszerü helyre tétessék át. Majd az igazságszolgáltatás egyes részeire tétetnek javaslatok. Az utasitás ekképen 23 pontban állapitatott meg.
A követek napidija az országgyülés által, mint ezt 1826. april 18-án jelentik, 6 ezüst frtra, az irnokoké 1 frt 30 kra szabatott.
VII. Egy nevezetes episódról kell még ez időből megemlékez nünk. A hires haramia-banda, mely Palatinszky és Zöld Marczi vezetése alatt Bihar, Szatmár, Szabolcs, Arad, Békés, Csongrád, Pest, Bácsmegyéket, a Kunságot, az egész Tiszavidéket két éven át rettegteté, 1816. nov. hóban került kézre, a mint a többi megyékben szorongatva, Hevesmegyébe tette át főhadiszállását. Földvár és Fegyvernek vidékén csatangoltak és rablottak ez időben hárman, Palatinszky István, másképen Gyulay Peti, Zöld Marczi és Kapus Mihály. Vakmerőségök annyira ment, hogy a fegyverneki határban előbb b. Orczy kondásának, utána gróf Szerdahelyi juhászának lakodalmára mindhárman elmentek; Palatinszky a lakodalmas házban mulatott éjjel, ott törtek reá Bulyovszky csendbiztos emberei és megfogták nov. 16-án. A másik kettő külön szobában lévén, a lármára megugrottak s az éj sötétében eltüntek. Elek Mihály és Bulyovszky csendbiztosok összefogva vették most a futókat űzőbe, mialatt ezek ismét több rablást követtek el. Végre a Csergetyü csárdában lepték meg mindkettőt, de ismét megugrottak; Zöld Marczit Elek csendbiztos egy tanyán megszoritotta, nov. 26-án elfogta, Kapust pedig Bulyovszky Vásárhelyig üldözte és ott fogta meg nov. 29-én. Mindhárman Török-Szent-Miklósra vitettek, és decz. 5-én délután 3 órakor összeült felettök a "helyben büntető törvényszék," melynek tagjai voltak: Torma Ferencz táblabiró mint elnök, Borbély József, Halasy József, Für Boldizsár táblabirák, Recsky László főszolgabiró, Véges Károly és Folkusházy József esküdtek. A vádlottak és tanuk kihallgatása után nyomban kimondatott az itélet, ugy hogy mindhárman 24 óra alatt, másnap, decz. 6-án 1 órakor felakasztattak és igy az "élők sorából ki töröltettek." Palatinszky és Zöld Marczi, egyik 25, másik 24 éves, emez berettyó-ujfalusi, amaz nyitramegyei születésű, de Vásárhelyen nevekedett fel. Mindketten szökött katonák, ismételten elfogattak, börtöneikből hallatlan merészséggel szökve meg, szép daliás külsővel egy évig dulták a fél ország biztonságát, és váltak a betyár világ költői alakjává. Leginkább lovak rablásával foglalkoztak; messze vidéket benyargaltak egy jó ló hire folytán, hogy azt elvigyék, ott hagyva, helyébe sokszor az általok használtat. Midőn összeverődtek néhányan, egy ökröt is levágtak és lakmároztak belőle. Válogatott lovaikon szélsebességgel futottak át Bács, Pest, Bihar, Szabolcs- megyék határait, mikor is nem kimélték a szemökbe jött utast, és sorba fosztogatták pénzöktől és egyéb értékeiktől. Palatinszky elfogatása után Zöld Marczi társával nyugodtan mulatott a fegyverneki Csergetyü csárdában, azzal biztatva magokat: "most akasztják szegény Dorogi Jancsit, tort ülnek a comisariusok, tehát mi is mulathatunk." De a comisariusok tor helyett akkor is őket keresték, meg is találták, mint az itt előadottak igazolják. 1)
1) A törvényszéki és végrehajtási iratok a megyei levéltárban találhatók.