HARMINCZHETEDIK FEJEZET.

I. Pyrker László egri érsekké és örökös főispánná neveztetik ki. A viszály kezdete Pyrker és a megye között. Az 1828-iki tisztujitás. II. Gróf Keglevich Miklós a megyei közéletben. A parádi fürdő. Az itteni események 1820-1823-ban. A parádi eset folytán meginditott fenyítő vizsgálat Keglevich Miklós és társai ellen. A delegált biróság 1829-ben. Az ügyészi actió. Az itélet vége. III. Az 1830 -iki országgyülésre követválasztás. és utasitás. IV. Az 1831-iki kolera V. Az 1832-iki országgyülésre követválasztás és utasitás. VI. A tisztujitási összeütközés kezdete. Az 1832-iki alispáni választás. Pyrker nem jelöli Rottensteint. A választás semmisnek mondatik ki. VII. Rottenstein 2-od alispán halála. Pyrker 2-od alispánul Kállay Istvánt helyettesiti. Izgalom e miatt. Dobóczky megyei követ is visszalépett. Pyrker a követválasztást elrendeli. Majd visszavonja a választást, és tisztujitás és követválasztásra 1833. okt. 22-ike tűzetett ki. VIII. Az okt. 22-iki választás véres előnapja Egerben. A választás napján történtek. Ragályi Tamás kiáltatik ki követnek. IX. A véres viszály okai feletti nézetek. X. A történt események megvizsgálására majd a további intézkedésekre b. Eötvös Ignácz kir. biztosul neveztetik ki. A per Keglevich és társai ellen megrendeltetik. XI. A tisztujitás halasztása. A megye sürgetése folytán Gombos Imre főispáni helytartóvá kineveztetik. A tisztujitás 1837-ben. XII. delegált biróság itélete.

I. Az egri érseki szék végre négy évi szünet után betöltetett, és Almásy József főispáni helytartó működése megszűnt. Pyrker László patriarcha val. belső titkos tanácsos és a vaskorona-rend vitéze, a német irodalom és kultura kedvelője, a bécsi udvari köröknek kiválasztott kegyencze, a magyar püspöki kar körén kivül, 1826. nov. 17-én neveztetett ki egri érsekké és főispánná; főispáni székébe iktatása azonban 1827. szept. 17-ére tűzetett. Fényes ünnepség készült e napra, azonban időközben, aug. 26-án Egervárosa teljesen leégett, ugy hogy a szomszédos megyékhez szept. 3-án leveleket kellett küldeni, hogy az érkező vendégeket elszállásolni sem lesznek képesek; igy, magának az érseknek kivánságához képest is, tekintettel a gyászesetre, minden fényesebb ünnepiesség elmarad. A beiktató tisztet gróf Cziráky Antal országbiró végezte. Dobóczky Ignácz főjegyzö üdvö zölte ugy az uj főispánt, mint a beiktató Czirákyt, ki a kinevező okmányok felolvasása után, átadván a főispáni széket Pyrkernek, eskü letételével zajos éljenzés között szokásosan székével együtt négy szolgabiró által felemeltetett. Pyrker volt a vármegyének az 1848-iki korszakig utolsó örökös főispánja.

Pyrkernek egri érsekké történt kinevezése kétségkivül akkor feltünő esemény volt; mert ebben is az udvari körök nemzetellenes befolyásának érvényesülése nyilvánult, a mennyiben az ország egy első méltóságának székébe, a német kultura művelője, akkor hirneves német költő Pyrker emeltetett. Pyrker mint magyar nemes, kora ifjuságában a cziszterczi-rend tagjává avattatván, egész életét külföldön; idegen művelődés behatása alatt tölté el; majd az udvar körébe jutván, mint itt képzett udvari pap, távol a magyar társadalom belső szervezete s lüktető vérének hazafias érzelmeitől, nem ismerve, nem rokonszenvezve s igy nem is méltányolva azokat, idegenül tölté egri érseki palotájában idejét, melyet a lehető legszükebb határra szabni igyekezett, s rendszeresen Bécsben tartózkodott.

Idegen műveltsége, udvari szokások és hajlamokkal telt modora, mely felfelé szolgai, lefelé zsarnoki és türelmetlen, egész lénye, politikai felfogása teljesen ellentétben állott azon társadalmi és politikai osztálylyal, melynek mint főispán most központjává avattatott fel. Csakhamar megszületett ily viszonyok folytán azon viszályos állapot, mely két évtizeden át annyi izgalmas eseményeknek vált a vármegyében, zavaros forrásává.

A főispáni beiktatás után 1828. Szent-Györgyhava 15-ére tűzött tisztujitás veté meg alapját Pyrker főispán további eljárásának, mely közte és a vármegye vezérlő férfiai között a kiegyenlithetlen ellentét végzetes küzdelmét örökitette meg. E tisztujitáson, miután az eddigi alispán Gosztonyi Pál kuriai biróvá neveztetett ki és visszalépett, a vármegye közbizalmával kikiáltott Földváry Ferencz jelölt ellen, Dobóczky Ignácz tiszt. főjegyzőt akarta alispánná megválasztatni. A választás napján, névszerinti szavazást rendelt el, s Földváry Ferencz, Rottenstein József, Dobóczky Ignácz és Majzik Imre jelöltek közül szavazás utján Földváry 938, Dobóczky 144 szavazatot nyervén, ekképen Földváry jelentetett ki első alispánul. Másod alispánná Rottenstein József, főadószedővé Majzik Imre, főügyészszé Dapsy Ráfael, főszolgabiróvá a gyöngyösi járásban Farkas Pál, alszolgabirákká Kaszap János, Gecse Mátyás, a tarnai járásban főszolgabiróvá Papszász József, alszolgabirákká Radics Pál, Kanyó Gábor; a tiszaiban főszolgabiróvá Recsky László, alszolgabirákká Borbély Samu, Kovács Pál, a mátraiban főszolgabiróvá Okolicsányi Ignácz, alszolgabiróvá Kovács Péter választattak meg. Főjegyzővé Vratavics Károly tovább is megerősitetett. Dobóczky Ignácz eddig viselt tiszt. jegyzői állásáról is lemondott. Megválasztattak ezután az esküdtek, út- és csendbiztosok, és a most rendszerezett selyem tenyésztő inspectornak Bozik Károly. Majd a táblabirák hosszu sorát nevezte ki a főispán.

Mint az alispánra beadott szavazatok számából kitünik, Földváry Ferencz, a Pyrkert üdvözlő s általa támogatott Dobóczky Ignácz ellenébe, óriási többséggel választatott meg, s ennek volt következménye, hogy Pyrker ezen felháborodva, az akaratával szemben állók ellen a személyes küzdelmek eszközeit is megmozgatá most már, mire az akkori társas köröket kiválóan foglalkoztató esemény kedvező alkalmul is kinálkozott, melynek ismertetése alább következik.

II. A megye előkelői sorában ez időben már nagy tekintélynek örvendett gróf Keglevich Miklós, a szilvási uradalom és megyénkbe Pétervásár birtokosa, kit nyilt, férfias és szabadelvű iránya mellett nagy vagyoni állása és főuri rangja is képesitett arra, hogy a hazafias érzelmekben és nemzeti törekvésekben buzgólkodó megyei rendek élén, lelkesitő vezéri szerepet vigyen. A megyei közélet terén feltünt már 1820-ban, midőn báró Fischer érsek és főispán idejében a vármegye a kormányzat alkotmányellenes törekvéseivel szemben, a törvény és alkotmány érdekében, a legszilárdabb védelmi álláspontra helyezkedett. A reactio törekvései leküzdésére, akkor megyénk is, hazafias heve és nemzeti kötelességérzete egész erejével lépett síkra midön Almásy József 1822. évben főispáni helytartóvá kineveztetvén családi és személyes befolyásának-mint láttuk előbb-sikerül a megye hazafias szellemét, megadásra birni az udvari politika előtt. Ez időben, főleg Almásy József administratorságát megelőző, és e alatti 1820-1823. években, a politikai mozgalmak lázasabb hullámzása közepette, az akkori megyei arany-ifjuság társadalmi életének zajosabb mozzanataival is találkozunk, főleg a nagy látogatottságnak örvendő parádi fürdőben, mely akkor a társadalmi életnek mintegy központja volt.

Azon időben a parádi fürdő, főleg az annyira kedvelt csevicze forrás élvezete, a vármegye szórakozni vágyó és mulató nemességét tömegesen vonzotta ide. Ide járt gróf Keglevich Miklós is, kit társadalmilag is művelt, nemes és szelid kedélyű férfiunak ismertetnek kortársai, kiről ugy beszélnek a különféle kihallgatások során még ellenesei is: hogy illetlenségek vagy durvaságok elkövetése róla még fel sem tehető; de a jóizű tréfáknak barátja lévén, mint a parádi nyári társas élet központja körül csoportosult a szelidebb vagy szilajabb lefolyásu mulatozásnak minden neme; melyek során az összegyült fiatalság véralkata, kedélyvilága szerint, többé-kevésbé megengedhető vidámság kitöréseinek is helyt engedett, melyek egyes ott időzők személyes kényelmetlenségére, vagy épen sérelmére történhettek, kivált ha a Keglevich körül csoportosult társaságnak családi vagy politikai okoknál fogva, egyik vagy másik fürdő-vendég személye ellen észrevételei voltak.

Az 1820-1823. évek nyarán történt Parádon Almásy Józzef administratorsága idejében, hogy a gróf Keglevich Miklós körében mulatozó Borbély Mihály, Dézsy Gábor és mások, a szabad térségen esténként lobogó tűz mellett, az oda tóduló falubelik tánczoltatása és egyéb vidám tréfák közepette tölték idejöket, fűszerezve egyéb változatokkal is, a hozzájok csatlakozók kedélyhangulata szerint. Ezen mulatozásnak, mint az rendesen történni szokott, kiegészitő részeivé váltak azon önkénytes csatlakozók, kik az élvezet kedveért azután a kiszámithatatlan tréfák áldozatául estek. Egy este, 1822-ben Okolicsányi János borsodi esküdt, és Kállay István szabolcsmegyei orvossal gyarapodván a társaság, a kimerithetlen kedélyü Borbély Mihály féktelen vidámsága tüzétől elragadtatva, az épen akkor családjával érkezett Egyed Imrét is csalogatták, hogy jönne hozzájuk mulatni. Egyed Imre az Almásy-család ügyvédje lévén, már ez oknál fogva is ovakodott a társaságban részt venni, melynek csapongó kedélyhulláma, ilyenkor a mérséklet határát különben sem ismerte. Igy történt, hogy miután Okolicsányival több tréfát elkövettek, Keglevich szobájában levő utazó táskáját, azon czimen, hogy a grófét égetik, a tüzre tették, - megindultak zeneszóval, és többek között Egyed Imrét szállásán zaklatták, hogy jöjjön közibök, s végre ablakait beverték. Ekképen zajosan mulatva fejezték be az éjjelt. Egyed Imre mindezek felett megbotránkozva hagyta el másnap Pa rádot, és kevés idő mulva érkezett a helytartótanácstól egy névtelen feljelentés folytán rendelet, hogy a Parádon történt botrányos kihágások és csinyek ellen vizsgálat és szigoru megtorló eljárás rendeltessék. A vizsgálat megtartatván, a névtelen feljelentés adatai, főleg Keglevich ellen, mintha ő lett volna az ott lefolyt tulzott tréfák és csinyek szerzője, alaptalanoknak tüntek ki; a mennyiben beigazoltatott, hogy a grófnak cselédei Varró Sámuel és István némely tréfák elkövetésére vettek jogot, melyek egyesekre sérelmesek lehettek, a törvényszék 1824. szept. 14-ikén kelt itélettel mindkettőt 3 havi fogsággal sujtotta.

Az Almásy-család sértett ügyvédje Egyed Imre azonban nem nyugodott, ujabb felterjesztés tétetett, és a helytartótanács 1825. nov. 22-én kelt leiratával a botrányok értelmi szerzőjeül megjelölt gróf Keglevich Miklós ellen ujabb vizsgálatot rendelt, meghagyta egyszersmind, hogy ez ügyet intéző törvényszéken maga Almásy, administrator elnököljön, és a per vitelére alkalmas ügyészt rendeljen ki, és az itélet kihirdetése előtt a per küldessék fel. A magyar törvényes eljárásba ütközvén ezen utasitás, és nyilvánvaló lévén főleg Keglevich személye elleni éle, a vármegye tiltakozott ez ellen; azonban nem akadályozta a bővebb vizsgálat megrendelését, bár feliratilag kérte, hogy ezen zaklató természetű eljárás szüntettessék be. A vizsgálat ekképen folytattatott, miközben a pörcsomag elveszett, Almásy administratorsága is megszűnt, Pyrker neveztetvén ki a megye főispánjává. Ekkor történt 1828-ban, hogy Pyrker megbukott Dobóczky Ignácz alispáni jelöltségével, Dobóczky visszavonult még a jegyzői tiszttől is. Csakhamar azonban egy fontosabb ügy vezetése bizatott reá. 1829. decz. 1-én a helytartótanács ujból leirt, hogy a Keglevich ellen megrendelt vizsgálat rögtön tétessék folyamatba, az ügy vitelére egy külön törvényszék delegáltatik, melynek elnökeül Dobóczky Ignácz kineveztetvén, tagjai megválasztása a táblabirák sorából, Pyrker főispánra bizatott, ki is azután 10 tagot nevezett ki ezen delegált törvényszék részére. Ime Dobóczky megbukásának következménye, egy már alvásnak indult pör felelevenitése lett.

Lássuk most az ekképen meginditott 1831. évben kelt tiszti actio pontjait, melyekből kitűnik a kérdésben forgó vád természete, és kriminalitása is. Előadatik, hogy első rendű vádlott gróf Keglevich Miklós 1820 és 1823-ban a parádi fürdőben mulatozván, ott juhászokat, kondásokat, pásztorokat, zsiványokat etetett itatott, tánczoltatott, dorbézoltatott, hogy midőn a csendbiztosok ott jártak a zsiványok üldözése végett, elnézte, hogy cselédjei a zsiványok pártját fogták és védelmezték, hogy Balogh Antallal lévén egy szobában, ott együtt dorbézoltak, oda hivott leányokkal mulattak; az egri rácz papot, majd 1823-ban egy gyöngyösi fratert leitattak és velök különféle illetlen tréfákat követtek el; hogy Egyed Imre kocsiját egy dorbézolás alkalmával cselédei tüzre rakták, éjjeli zenével nyugtalanitották, ablakát beverték, "Almásy béresének" gunyolva; hogy Okolicsányi Jánost leitatták, és vele is tréfákat követtek el; hogy nagy tüzet rakatott és a körül a gyülevész népet muzsikáltatta, és a szobájába szállt Okolicsányi podgyászát tüzre hordották cselédjei azon czimen, hogy a gróf holmiját égetik; ugyanennek lova farkát levágták és igy csufot űzve lovagolták; hogy cselédjeit nem tiltotta eI a káromlásoktól, dorbélódzástól és egyéb csinektől, hogy ezen dorbézolásokkal több ott levő vendéget botránykoztattak. Másod-rendü vádlott Borbély Mihály volt, a ki mindezen dorbélozódások és csinyek tulajdonképeni szerzőségével és végrehajtásával másod sorban vádoltatik. Harmad és negyedrendü vádlottak a gróf szolgái: Varró István és Mihály, kik a csinyek, tréfák és egyéb illetlenségek tulajdonképeni végrehajtásával vádoltatnak, kik-mint már érintettük a törvényszék által több rendbeli kihágás miatt, akkoron három havi börtönnel meg is fenyitettek.

A vármegyei közügyek elmérgesedésének, és az egymással szemben álló pártok végtelen izgalmának és személyes élének az objektiv elvi szempontok mellett, melyek aligha vezették volna a feszültséget oly kérlelhetlen szakadásra, ime előttünk áll most már inditó oka, mely ezen szokatlan delegált biróság megállapitásában gyökeredzik, mely azon hitet élesztette a társadalom körében, hogy mindennek czélja az: hogy Pyrker főispán kérlelhetlen hatalmi ösztönével, vármegyei ellenzéki párt élén álló gróf Keglevich Mikiós és társai egy fenyitő per terhével disqualifikáltassanak.

Itt elmondjuk most már ezen fenyitő per sorsát is. Dobóczky Ignácz későbben lemondott a delegált biróság elnöki tisztéről, és 1838-ban főispáni helytartóvá nevezett Gombos Imre alatt fejeztetett be véglegesen ugy, hogy a megyei törvényszék vádlottakat, hosszas perben állásuk betudásával, felmentette. Borbély Mihály időközben meghalálozván, a kuria a felmentő törvényszéki és marasztaló táblai itéletet 1839. nov. 20-án akként változtatta meg, hogy Keglevichre 1/2, Varró István és Samura 1 1/2 évi fogházbüntetést szabott, és a költségben egyetemlegesen elmarasztaltatott.

III. Mig ezen feltünést keltő itélet keletkezett, nagy események folytak le vármegyénk beléletében, melyeknek folyama a következő. A már ismertetett 1828-iki tisztujitás után, következett az 1830. aug. 2-án tartott közgyülésen, ez év szept. 8-ára Ferdinand trónörökös megkoronázása végett összehivott országgyülésre, a királyi meghivó levél kihirdetése és a követválasztás. Az ellenzésnek nyoma itt nem mutatkozott, mert követnek egyhangulag Földváry Ferencz és Dobóczky Ignácz választattak meg. A két egymással szembeálló ellenfél, s a személyes ellentétek ezzel mintegy kiegyelitetteknek voltak mondhatók.

Az előirt utasitás 9 pontban sorolja fel a kivánalmakat. Különösen szivökre kötik a követeknek, hogy mindenről pontos tudósitást küldjenek, és mindenre külön utasítást kérjenek. A trónörökös megkoronázásáért, ugy a nádornak a közügyekben fáradozásáért hálás köszönet nyilvánitandó. Miután a már kész küldöttségi munkálatok tárgyalására I831. évre igéri a király az országgyülés összehivását, ezeket szerezzék meg, és mutassák be a megyének, hogy idő legyen a kellő tanulmányozásra. Az ujonczokat az 1807. évi törvény és az abban foglalt óvások mellett ajánlják meg. A törvényszékeken magyar itélettel ellátott perekben a felsőbb birák is magyarul hozzák az itéletet. Ezekből állott az adott utasitás lényege. Az országgyülés decz. 20-án már bevégeztetett. A követek ugy időközönként, mint az országgyülés végével terjedelmes jelentést mutattak be. Ebből kitünik, hogy a folyton halasztott országos munkálatok felvételére, a király jövő év mindszent havának 2-ik napjára igérte az országgyülés összehivását. E jelentés folytán ujabb utasitásképen adatott a követeknek, hogy Budára vagy Pestre kivánják az országgyülés egybejövetelét, és itt országház épitését sürgessék, mi végből a követek felhatalmaztattak a költségre megfelelő ajánlatot tenni.

A követi jelentést tárgyaló 1831. febr. 24-én tartott közgyülés, hogy a nagyfontosságu országos munkálatok felett, a jövő országgyülésre leendő követeit véleményéről tájékoztassa, már most egy küldöttséget bizott meg, hogy az operatumokról véleményes jelentést tegyen. Az 1831. év folyamán kiütött kolera miatt azonban, ez évre igért országgyülés, mint erről szept. 16-án kelt királyi leirat értesiti a megyét, jobb időkre halasztatott el. A kolera szünetelésével azonban mindig jobban felhangzott a vármegyék kivánsága, hogy hivassék már össze az országgyülés. A vármegye I832. pünkösd hava 14-ikén tartott közgyülésén vette az országos munkálatot tárgyalás alá, és véleményét egyes pontjai felett megállapitotta. Ezen 1832. év végére az országgyülés végre összehivatott.

IV. A kolera-vész, vagy mint itt neveztetett akkor, epe-mirigynek 1831. évben, megyénkben lefolyt pusztitásáról a következő adatokat jegyezhetjük, fel. Az első haláleset a Tisza mellett fekvö Poroszlón jul. 4 én történt, 5 ernber halt meg, két napig volt beteg az 5 közül a többi 4-5 napig; ugyanakkor T. - Füreden 2 ember halt meg. Poroszló körülzárolására rögtön katonaság küldetett ki: Ezen hirre a szomszédos megyék oly szoros zárt rendeltek, hogy a vármegyéből jövőket többé beereszteni sem engedték. Jul. 4-én Hevesen, néhány napra Sarudon, majd a környező községekben mutatkoztak halálozások. Egerben jul. 21-én a Szala nevű városrészben történt az első elhalálozás. Jul. 16-án Miskolczon, 18-án Bogácson, Daróczon, Keresztesen, Füzes-Abonyban mutatkozott a vész. Tisza-Füredre is kirendeltetett a katonaság zárlata, miért a nép között lázongás keletkezett. Füreden okt. hóban megszünvén a vész, a katonaság onnan elrendeltetett. Aggodalmasabb volt Radics. Pál szolgabiró levele, hogy Hevesen a nép nem veszi be az orvosságot, mert az a hit köztök hogy az urak ezzel mérgezik meg, hogy a nép pusztuljon. Az érsek is mint egyházi hatóság felhivatott, hogy szószékről hirdettessék e káros tévhit szomoru következése.

A vész elháritására és tovább terjedésének meggátlására báró Vay Miklós e vidék királyi biztosa elnöklete alatt, 1831. jun. 12-én (Szent Jakabhava) tartott első közgyülésben következő intézkedések tétették. Kijelöltettek azon utak, melyeken keresztül a közlekedés engedélyeztetett, s melynek egyes pontjain fertőtelenitő helyek állapitattak meg. Ezen kijelölt utakon is csak utlevéllel ellátottak mehettek, és ha vészmentes helyről jött az illető, szabadon bocsátatott; különben veszteglő-eljárás alá vétetett. A megye néhány községében már ekkor a vész mutatkozván, járásonként állandó bizottságok választattak, a járások ismét apróbb részekre osztattak, minden részben egy-egy biztos, szolgabirói hatalommal rendeltetett ki, hogy a vész fékezésére a kiadott rendeleteket ellenőrizze és foganatositassa. A központban szintén egy állandó bizottság lévén, a járási bizottságok innen nyerték utasitásaikat, és egyes esetekben a kivánt tájékozást. Minden helységben külön kórház volt berendezendő és a beteget itt kellett kezelni. A részekbe rendelt biztosok feladata volt, szükség esetében egyik községnek a másikkal való közlekedését is elzárni, ha már a vész kiütött. Mindezek kivitélére terjedelmes utasitások adattak ki.

Szept. 18-án egy hivatalos összeállitás szerint, a vármegyében a kolera még csak enyhülni sem tapasztaltatik, a tiszai részeken Várkony kivételével minden községben dühöngött, a tarna és gyöngyösi járásban alig néhány község volt még mentes, a Mátrában csak 6 község volt még megfertőzve. Aug. elején kelt jelentés szerint Gyöngyösön már több mint 310 halálozás történt. Az aug. 25-iki közgyülésen főleg a köznépnek Zemplén és más megyékben történt kegyetlen kitörése foglalkoztatta a rendeket. Szabolcsmegye egy átiratban kereste meg a vármegyét, hogy a szomoru példákon okulva, eleve szervezkedjenek a félrevezetett nép esetleges kitörése ellen; e czélból a szomszédos vármegyék közös értekezletre volnának felhivandók, a közös és együttes védelmi eszközök megállapitásában. A vármegye szintén ily értelemben irt fel a nádorhoz, hogy intézkedjék ezen együttes védelem tárgyában; addig is a nemesség esetleges felfegyverzése czéljából, összeirás rendeltetett, hogy kik volnának hajlandók ily önkénytes védelem tagjaiul ajánlkozni.

A kolera nov. hóban már kezdett megszünni, ugy hogy a hó végén betegedések többé nem fordultak elő. A megye 105 községében dult a vész, és ezekben 17568 betegből elhalt 7585, a többi meggyógyult.

V. Az 1832. nov. 14-én tartott vármegyei közgyülésben hirdettetett ki a meghivó, a f. év decz. 16-ára Pozsonyba összehivott országgyülésre. Követekül Dobóczky Ignácz és Brezovay József választattak meg közfelkiáltással. Ismét ugy látjuk, hogy e választásoknál külön jelöltek felállitása nem történt, egyszóval éles ellenzéki működés nem mutatkozik. A követutasitás 18 pontban, leginkább megyei átiratokban foglalt egyes esetek pártolásáról szól. Kiválóbb pontjai: hogy országos deputatiót inditványozzanak, Ferdinand király szentséges személye ellen intézett merényletnek, a gondviselés általi meghiusulása felett háláját és részvételét kifejezni. Az országos munkálatok tárgyalásakor a követek a vármegye véleményét fejtsék ki, és annak igyekezzenek érvényt szerezni. Az operatumok a megye által végig tárgyaltattak, és az itt megállapitott nézetek adattak a követeknek utasitásul. Utasitattak arra is, hogy a pénzviszonyok rendezése törvény utján történjék. Egyébiránt minden felmerülő esetről jelentést kivánnak, hogy esetleg ujabb utasitást is adhassanak.

VI. Mindezen események folyamán látjuk, hogy a vármegye kebelében a politikai elvek ezuttal élesebben nem nyilvánultak; az operatumok feletti eszmecsere 1832-ik évben a lehető tárgyilagossággal folyt; a követek személyét illetőleg Pyrker érsek választottja Dobóczky kétszer egymásután egyhangulag küldetett fel; nem volt tehát jelenség, mely más irányban a szokás és törvényesség útjáról való eltérést csak látszólag is igazolhatná.

Ily előzmények után történt az, hogy az alispán Földváry Ferencz királyi itélő-táblai biróvá neveztetvén ki, az általa viselt első alispáni tiszt ezzel megüresedett, és Pyrker főispán az első alispáni tiszt betöltésére 1832. szept. 25-ére választó közgyülést hivott össze, melyen Pyrker érsek és főispán vezette az elnökséget. A nagy számmal egybegyült nemességnek, csaknem osztatlanul Rottenstein József másod alispán volt a jelöltje, ki 34 év óta szolgálta

a vármegyét. Pyrker az általa időközben táblabiróvá kinevezett Kállay Istvánt akarta az alispáni székbe ültetni, és e végből a főispán feltétlen jelölési jogát vitatván, a közgyülésen: daczára az előző napon tartott értekezlet kifejezett kivánságának, hogy Rottenstein 2-od alispán is jelöltessék; daczára a közgyülésen ismételten kifejezett ebbeli kérelemnek, az alispáni székre Kállay Istvánt, Halasy Józsefet, Fejér Istvánt és Gosztonyi Antalt kandidálta, Rottenstein kihagyásával, és szavazatszedő küldöttséget nevezvén ki, a szavazást elrendelte. A szavazás eredménye az volt, hogy a nagyszámu és folyvást Rottensteint éljenző nemességből, Kállayra beadatott 101 szavazat, Halasyra egy, a másik kettőre semmi, a nemesség óriási tömege pedig a teremben csoportosulva követelte folytonosan Rottenstein jelölését. Ezen eredmény folytán az izgatott nemesség közepette hosszas vita után, Pyrker elállott attól, hogy a választás megtörténtnek és Kállay megválasztott alispánnak jelentessék ki, ezen egész ügyet ő felsége elébe terjesztendőnek határozván, a gyülés eredmény nélkül oszlott el. Másodnap folytattatván a közgyülés, a rendek egész nyugodtan beszélték meg az ügyet ismét, és arra történt megegyezés, hogy egy év mulva ugy is közeledik az általános tisztujitás, Rottenstein 2-od alispán végezze az első alispáni teendőket is, a lefolyt választás pedig semmisnek tekintessék, és ezzel a rendek áttértek az országos munkálatok tárgyalására, mely a közgyülésnek fontos teendőjeül volt kitüzve.

VII. Azonban 1833. év jan. havában Rottenstein 2-od alispán hirtelen elhalt, és ez más irányt adott az eseményeknek. Pyrker főispán 1833. febr. hó 2-án Pozsonyban kelt átiratával febr. 11-ére közgyülést hirdetett azzal, hogy betegeskedése miatt tisztujitó-széket majd később fog kitüzni, most a 2-od alispáni székre Kállay István táblabirót helyettesitvén, a közgyülésen ez hirdettessék ki.

Képzelhetni, hogy az előzmények után, mily kinos hatást keltett ez átirat, és mily izgalmat keltett a nemesség soraiban, "melynek mély aggodalmait és sérelmeit" a febr. 11-iki közgyülésen jegyzőkönyvileg is kifejezték. Azonhan az átíratnak még is elég tétetett, és Kállaynak a megye pecsétje átadatott. Rövid időre történt azután az, hogy a vármegye egyik országgyűlési követje Dobóczky Ignácz visszalépett, és Pyrker ennek folytán szept. 7-én szintén Pozsonyban kelt, Kállay másod alispánhoz intézett levelében azzal bizta meg, hogy Dobóczky leköszönése folytán követválasztásra közgyűlési határnapot tűzzön ki. 1833. szept. 2-án tartott közgyűlésen mutatta be Kállay 2-od alispán a főispáni levelet azzal, hogy a határnapot okt. 9-ére már ki is tűzte. Pyrker e közben haza Egerbe érkezett, és ujabb elhatározás folytán szept. 29-én kelt átiratával a kitűzött határidőt megváltoztatván, az egész tisztikar megujitására egyszersmind követválasztásra okt. hó 22-ét tűzte kí.

Mint láttuk, már az 1832. szept. 25-én történt választásnál nagy izgalmak voltak Rottenstein másod alispán jelölésének megtagadása, és Kállay alispáni választásának erőszakolása miatt, a nemesség közhangulata ellenébe. Láttuk, hogy maga Pyrker elejteni volt kénylen Kállay választását; mindennek daczára Rottenstein halálával a már ellenszenves Kállayt másod alispánná helyettesitette; s midőn a választás napja kitűzetett, meginditatott a korteskedés Kállay első alispánná választása érdekében Egerben, Gyöngyösön és a vidéken. Az ellenzék helyzete sulyosodott Kállay helyettes másod alispán jelölésével: mert ha Kállay mellett, ennek érdekében, a multkor még a másod alispán jelölését is megtagadta Pyrker főispán, valószinűnek mutatkozott: hogy most épen meg fogja tagadni az ellenzék jelöltjének kandidálását. Ez okból az ellenzék alispáni jelöltjének nevét nem is hangoztatta, egyelőre titokban tartatott; hanem Ragályi Tamást követjelöltnek kiáltván ki, ennek neve alatt csoportositá az elvtársakat: hogy Ragályi megválasztatván követnek, alispáni jelöltjének jelölése, szemben a követválasztási győzelemmel, megtagadtatni nem fog.

VIII. Október hó 22-ére lévén kitűzve a választás, a pártok előkészületei, a legnagyobb izgalommal folytak, s a választás előtti napon okt. 21-én érkeztek Egerbe csoportosan a választók, hol különféle helyeken szállásoltattak el. A Kállay-pártbeli gyöngyösvidéki nemesség fehérselyem zászlókkal ellátva, a czistercziták hatvan III. negyedbeli majorjában, részben a vásártéren Both Pál Iakásán szállásoltattak. Ugyanerre a "paisli" korcsmába szállásoltattak a gróf Keglevich által vezetett mátrabeli nemesség, egy része a Szatmáry házban a Rózsa-utcza felett. A b. Baldácsy Antal által vezetett Kállay pártbeli dévaványai nemesség egy része az ó-kávéházban tanyázott.

A város külömböző részein levő korcsmahelyiségek és zárdák udvarai is tömve voltak egyik vagy másik pártbeli hivekkel. Egerben már napokkal ezelőtt folyt a zajos élet, és a Kállayt éltetö csoportok az utczákon állandólag tüntettek jelöltjök mellett; ily tüntetés folyt 21-én délután 5-6 óra között az érseki lak előtt, és az udvarban, a gyöngyösiek vezetése alatt, a mely időben érkezett a Keglevichpárti tiszai nemesség a hatvani kapu felől vonulva be kocsikon Schnee Pál, Recsky András, Puky Miklös, Borbély Tamás, Sághy László stb. vezetése alatt, kik lóháton mentek elöl. A lyceum szögletén találkoztak össze épen az érseki udvarból kitóduló gyöngyösi tüntetőkkel, és a két szemben álló pártbeliek összeütközése pillanat műve volt. A lovak megbokrosodtak, a kocsik összezavarodtak, Sághy lefordult lováról, és ekképen a gyalog-tüntetők által hevesen visszanyomatva, az épen épülő templom mellett az uj város felé menekültek a támadás folytán felbőszitve, óriási zajjal. Az érkező tiszai nemesség bevonulásának megzavarása izgalomba hozta a pártokat, és most már kettős erővel folyt mindkét részről a tüntetés, és az apróbb kihivások, összeütközések állandóak voltak. Este 10 óra tájban a Both-háznáI és a czistercziták majorjában levő gyöngyösiek a Szatmári háznál tanyázó mátraiak felé vonultak; ott csakhamar összeverekedtek, egy egri ember Tamasy nevű halva, egy felvidéki sulyosan megsértve maradt az utczán, honnan a gyöngyösiek aztán futva menekedtek. A verekedés hirére az Oroszlány vendégfogadóból, hol gróf Keglevich Miklós szállva volt, maga Keglevich társaival az ó-kávéház mellett siettek a további vérengzés meggátlására, honnan és a mindenfelől özönlő hiveikkel a templom körül találkozván, visszatértek az Oroszlányba. Utközben az ó-kávéházból kijövő ványaiak Keglevichet és b. Orczy Istvánt megtámadták, mire ezek hivei, megrohanták a kávéházat, összedultak mindent és e közben négy ember sulyosan megsebesült, egy másnap meg is halt, a városban egész éjjel barangoló mindkét pártbeliek ablakokat vertek be és egyéb apróbb kihágásokát követtek el.

Ez előzte meg a másnapi választást.

Okt. 22-én reggel, mindkét pártnak előre elhatározott törekvése volt, hogy a megyeház tanácskozó termét megszállja, és a másikát onnan kiszorítsa. Bulyovszky János Kállay párbeli főkortes előadása szerint, az övéi leittasodva tehetetlenek voltak arra, hogy kora reggel e műveletet keresztülvigyék. Mire odaérkeztek, Keglevich emberei ugy a termet, mint a folyosót már ember-ember hátán töltötték be.

Természetes következménye volt, hogy a felfelé toduló más pártbeliek visszanyomattak, a miből kisebb-nagyobb dulakodás támadt. A gyöngyösiek a kapu alatt elhelyezve volt őrök fegyvereit ragadták fel, hogy kiverjék a tanácskozó termet megszállókat; az épen ott levő főjegyzőnek sikerült a tervezett vérengzés megakadályozása. A nagy terem ablakaiból vörös-fehér-zöld szinü zászlók "Ragályi" felirással hirdették, hogy ott kik az urak. Ragályi Tamás követjelölt neve mellett akkor már az ellenzék alispáni jelöltje is, Almásy Károly személyében kikiáltva volt. E zászlók látása még inkább felbőszité a kint rekedt Kállay-pártbelieket, mire kövek zápora inditatott az ablakokra és a lengő zászlókra, a fentlevők pedig viszonzásul, összetört székdarabokat dobáltak le, a porrá tört ablakok egyikébe Pyrkernek falon függő képét állitották, hogy az alulról dobálók, e kép zuzásán mulassák magokat. Az izgatott tömeg bent és kint tört és zuzott, ekképen Fuchs és Fischer érsekek képei a teremben összeszurkáltattak. Ez alatt Pyrker főispán lakásán folyt az oda hirtelen összehivott bizalmasok tanácskozása, hogy ily viszonyok között mitevők legyenek? Dapsy Ráfael főügyész küldetett ki, hogy tekintse meg a megyeházát, hogy lehet-e ott bátorságban megtartani a. közgyűlést, ki is felmenvén a terembe, ott Keglevichékkel tanácskozott, kik is a teljes biztonságot igérték, csak a főispán a követválasztást hajtsa végre először, mert már ez egy külön határidőre ki is volt tűzve. Ezen üzenetre Pyrker udvarából a gyűlést megnyitni elmentek az alispán és a főszolgabirák; a mi meg is történt, és egy küldöttség megbizatott a főispán meghivására. De akkor ismét megindult a tanácskozás Pyrker érseknél. Kállay hivei azt ajánlották: hogy a Lyceumban tartsák meg a közgyűlést, többen azt ajánlották, hogy a megyeház udvarán folytassák azt. Ezen parlamentirozással az idő eltelt; majd ujabban a személybiztonság kérdése vettetett fel, és 12 óra lévén, az alispán Pyrker utasitására, a gyűlésnek más napra halasztását akarta kihirdetni. Azonban a teremben levők tömegesen követelték, hogy a főispán távollétében az alispán folytassa a közgyűlést és a követválasztást fejezze be; mire-ki nem térhetvén a tömeges követelés elől-egyhangu felkiáltás utján Ragályi Tamást megválasztott követnek jelentette ki. Majd a jegyzőkönyv és a mandatum rögtöni kiállitása követeltetvén, mig a főjegyző ennek elkészitésével foglalkozott, elnöklő Kállay rosszul lett, elájult, s betegen vitetett le szobájába. A hitelesités tehát másnapra maradt; mire a helyzet ekként alakulván, a főispán által a közgyűlés folytatására történt igéret is megváltozott, s a folyton tanácskozó főispán az alispán megbetegedésével Farkas Pál legidősebb főszolgabirót küldötte a teremben várakozókhoz, hogy most már végképen elhalasztatik a tisztujitás és követválasztás. Azonban a főispán üzenetével jövő Farkas Pál beültettetvén az elnöki székbe, a közgyülés folytatólagosan tartatott, mig a tegnapi napon végrehajtott választás jegyzőkönyve nem hitelesitett; mire a mandátum is aláiratott, megpecsételtetett és lovas-küldöttel Ragályinak kézbesitetett. Ragályi a megbizólevelet a pozsonyi országgyülésre tényleg be is mutatta. Időközben azonban Tornamegyében is megválasztatván, a hevesi mandátumról mint alább következni fog, lemondott.

IX. Dapsy Ráfael akkori tiszti főügyész és később alispán, a ki Keglevich ellen a parádi kihágások miatti pert is vitte; a vizsgálatra leküldött kir. biztos felhivására, az ellenzékiek közül Papszász Lajos és mások, összhangzólag akképen ismertetik e viharos közgyülés inditó okait: hogy azokat a régibb időből főleg Pyrker főispáni működésétől kell leszármaztatni. Pyrker érsek és főispán első tisztujitása idejében 1828-ban Dobóczky Ignáczot akarta első alispánul megválasztatni, azonban óriási többséggel Földváry választatott meg. Midőn Földváry távozásával tisztujitó-szék hirdettetett, Dapsy tudomása szerint, Pyrker ismét Dobóczkyt akarta alispánnak, ha elsőnek nem lehet, másodiknak. Ez érdemben ajánló leveleket iratott. Restauratio napján azonban Pyrker megváltoztatta szándékát, és az ismert módon Kállayt igyekezett keresztül vinni, "Rottenstein úrnak kihagyásával, kit csaknem az egész vármegye kivánt, mint régi szolgát, és minden magistratualisok mellőzésével, Kállayt, kit nem is ismertek, olyanokkal kandidált össze, kiket megválasztani nem kivántak, vagy magok sem akartak lenni." Továbbá, hogy az 1830-iki követválasztáskor "noha a főispán ellen semmi oppositio nem készült, mint tapasztaltatott, sok nemesség begyüjtetvén, klastromokba szállásoltatván, közhit szerint enni-inni valóval ő exja által provideáltatván, a két követ ily móddal választatott." Midőn Kállay 2-od alispánnak helyettesitetett, az ez iránt rendelt gyülésbe is "kéz alatt berendeltetett közkortesek" egész tömegével szállották meg a tanácskozó termet, és tették lehetetlenné a sokaság lármájával, a szabád vélemény nyilvánitást. Mindezeknek tulajdonitható az, hogy most is hallván a rendek, hogy "az ugy mondott papi párt Kállay ur részére Bessenyőn, Egerben, Gyöngyösön stb. a köznemességet gyüjti és vendégeli, mások is ez ellen szinte ugy embereket szedtek össze és hozzatták Egerbe."

X. Október 24-én, midőn a nemesség és vezetői teljesen eltávoztak Egerből, Pyrker érsek és főispán kis gyülésre hivta össze beavatott hiveit, melyen "szomorodott szivvel terjeszté elé az okokat, melyek e hó 22-ére tüzött épitőszék és követválasztás meg nem tarthatását előidézték." A közgyülés előtti napon történt vérengzés elsorolásával, a közgyülés napján a nagyteremben történteket érintvén, hogy az erőszakoskodás miatt másnapra kényszerült halasztani a tisztujitó-széket, ennek daczára Ragályit az ismert módon kikiáltották, másnap, habár a zavargás további folyama miatt jobb időkre halasztotta el a tisztujitást, még is hitelesitő gyülés tartatott, és Ragályi részére a megbizó-levél elküldetett. Ezek előterjesztése után Zábráczky István főügyész ellentmond a törvénytelenül tartott közgyülésnek, utasitatott, hogy ellenmondását a káptalani hiteles helyen is vétesse fel; s ez eseményről ő felsége és a nádor értesitetett, hogy egy külön kir. biztos küldessék ki a tényállás felvételére; a nádor megkéretett, hogy Ragályi megbizó-levelét, ha majd jelentkezik, venné el és küldje vissza a megyének, országgyüléstől pedig utasitsa el. Midőn ezek tárgyaltattak, érkezett Ragályi levele, melyben a választást megköszöni, és kéri az utasitás elküldését, hogy ehhez képest járhasson el. A kisgyülésből utasitatott az alispán, hogy Ragályit hivja fel a törvénytelen mandátum visszaküldésére.

Október 27-én már itt volt a kir. leirat, hogy a gróf Keglevich Miklós, b. Orczy István, Borbély Mihály, Schnee Pál vezérlete alatt történt visszaélések folytán, ő felsége a vétkeseket megfenyiteni kivánván, b. Eötvös Ignácz Sárosmegye főispánját küldi ki királyi biztosnak, vizsgálat végett. Érdekes a mandátum elvétele tárgyában a nádornak nov. 1-én, kelt leirata: hogy "Ragályi Tamás urnak legutóbbi két országgyülés alatt munkálkodott jeles tulajdonságait ugy ismeri, hogy ha arról értesitik, hogy a rendek csak valamely része által törvénytelenül választatott, nem kételkedik, hogy önkényt le fog mondani tisztéről, és ezzel a megye rendeit megnyugtatva lenni véli." Azonban Ragályi nem küldötte vissza a mandátumot, egy rögtönzött kis gyülésből ujból felirtak a nádorhoz, hogy Ragályit már tudósitották az állapotról, de visszalépni nem hajlandó.

Eötvös kir. biztos a vizsgálatot nyomban megkezdette, 1834. év elején befejezvén, az iratokat a királyhoz terjesztette fel. Ez idő alatt közgyülés nem is tartatott. Végre 1834. april 22-ére hivatott össze, melyen kihirdettetett az april 16-án kelt kir. leirat, hogy báró Eötvös vizsgálatra küldött külön kir. biztos beterjesztvén küldetésének eredményét, a mult év akt. 22-én történt kihágásokról, most királyi biztosul kineveztetik, és mint ilyen, személyesen fogja ő felsége elhatározásait a megyei rendekkel tudatni. A közgyülésen hevesen vitatták, hogy a kisgyülés jegyzőkönyvei, melyekben az okt. 22-iki események felülbiráltattak, és kir. biztos küldése kéretett, semmisitessék meg. E kivánságot a többség most leszavazta, és Eötvös külön küldöttség által meghivatva, és a teremben elfoglalva az elnöki széket, felolvastatta a kir. leiratot, melyben az okt. 22. és 23-iki követválasztás, mint törvényellenesen lefolyt cselekedet megsemmisitetvén, annak és a törvényes közgyülés megzavarásának tényezői: gr. Keglevich Miklós, b. Orczy István, Borbély Mihály, Schnee Pál, Puky Miklós, Pap Pál, Recsky András, Borbély Tamás, Sághy László, Beöthy Kázmér, Szabó János, Bod Pál, Patay László, Malatinszky József, Goth László, Póka Áron, Kecskés Kovács József, Kula-Kovács József, Vércse-Kovács, Csáky-Kovács és Szeghy József ellen kriminalis actió; továbbá b. Bánffy Pál, Lipcsey Károly, Zoltán Mihály, Frater Pál és Csiky Sándor ellen a fő- és alispánok tiszti méltóságát, és közhatalmat sértő eljárásuknak megtorlásáért fiscalis actio rendeltetett, ugyanekkor delegált biróságképen Kárász Miklós hétszemélyes táblai biró elnöklete alatt Szalatnay János, Bernáth András, Papszász György, Németh János, Fejér István, Hellebranth László hevesmegyei, Beniczky Ádám és Földváry Miklós pestmegyei, Miskolczi Péter és Okolicsányi Péter borsodi, Czóbel László, Bezdédy László szabolcsi, Szontagh István és Bory László nógrádi táblabirák, fiscusnak Perlaki Flórián rendeltettek ki. Ennek felolvasása után egyhangu határozat hozatott, hogy ő felsége felirat utján kéressék meg a köznyugalom és béke érdekében, hogy: az elmult viszálkodások emlékét eltörölve, a netalán hibát elkövetőket kegyelmébe fogadja, és minden további eljárást szüntessen be. Ugyanekkor Kállay István 2-od alispán is leköszönt, és a folytatólagos közgyülésen elnöklő kir. biztos felhivta a rendeket, hogy véleményöket nyilvánitsák, kit helyettesitsen tisztujitásig az alispánságra? A többség Dapsy Ráfael mellett nyilatkozván, 2-od alispánnak helyettesitette. Mennyi baj elmaradt volna, ha a főispán a multban ekképen járt volna el a megyével szemben !

Ezen közgyülés folyamán hirdettetett ki, hogy Ragályi választása megsemmisitése folytán, pünkösdhava 14-én fog a követválasztó gyülést megtartatni, és a rend fentartása, ugy szükség esetében a névszerinti szavazás miként foganatositására intézkedés történt. Szavazónak jelentetett ki a megyében lakos vagy itt birtokos 18 éves nemes, személyesen, megbizások kizárásával. A szavazatok névszerint feljegyzendők, etetés-itatás ellen szoros tilalom bocsátatott ki. A folytatólagosan tartott közgyülésen tárgyaltatott Brezovay József követ jelentése: hogy Ragályi Tamás, ki időközben Tornavármegye követének is megválasztatott, és innen nyert megbizó-levelével Hevesmegye megbizó-levelét is bemutatta, ez év febr. 19-én tartott kerületi ülésben, előterjesztette a hevesmegyei rendek sérelmét, hogy megválasztatván követnek okt. 22-én, később egy kis gyülésen, minden törvény és jog ellen, e választás megsemmisitettnek mondatott ki, és ezen idő óta e megyében közgyülés sem tartatott. A rendek határozata az volt, hogy két megyét egy követ nem képviselhet, és Ragályinak hevesmegyei megbizatása ennélfogva nem fogadtatott el. Az országgyülés tehát, a hevesi mandátum érdemleges birálatába nem is bocsátkozott. A május 14-én tartott követválasztás minden izgalom nélkül folyt le. Egyhangulag Almásy Károly választatott meg, kit a multkori tisztujitásnál alispánná jelölt az ellenzék.

XI. A tisztujitásra nézve következett most a huzás-vonásnak a közügy érdekében káros gyakorlata. A megyének-mint láttuk-csak egy helyettesitett 2-od alispánja volt.

Pyrker ez időben csaknem állandólag Pozsonyban tartózkodott. A megye sürgette, hogy letelvén már régen a három év is, tartassék meg a tisztujitás. Pyrker 1835. év tavaszára igérte meg a tisztujitást. Akkor, ujabb sürgetésre azt irta a megyének, hogy nem tarthatja meg a tisztujitást azért, mert Pozsonyba kell országgyülésre menni. Igy telt az idő 1836. jun. 21-én tartott közgyülésig; mikor már az országgyülés befejezve lévén, az elnöklő főispán személyesen sürgettetett a tisztujitásra, mire válaszul adta: hogy mig az 1833. okt. 22-iki eseményekért meginditott pör befejezve nem lesz, nem is fog tisztujitó-széket tartani; elismeri a rendek kivánságának törvényességét, és ha a rendek ehhez ragaszkodnak, ő felségéhez főispáni helytartó kiküldéseért fog előterjesztést tenni. A közgyülés nemcsak ragaszkodott kivánságához, hanem a felsőbb rendeletre folyamatba tett per megszüntetése végett még e közgyülésből felirat határoztatott. A tisztujitásnak ekképen történt halasztása miatt képzelhető, hogy az izgalom csak fokozódott. 1836. decz. 19-én tárgyaltatott a szept. 22-én kelt királyi rendelet, hogy a főispánok feljogositatnak jövőre a jelölésből kihagyni azon egyéneket, kik a szegényebb nemesség akaratának megvásárlásában, a votumoknak törvénytelen uton szerzésében stb. gyanusoknak tart. Ez még inkább hatott a kedélyeknek elmérgesitésére. A leiratnak visszavételére, felirat határoztatott. Majd felirat intéztetett, hogy ő felsége rendelje el a tisztujitást. Ennyi idő lefolyta után, végre Gombos Imre főispáni helytartónak kineveztetvén, 1837. okt. 9-én tartott közgyülésen tisztébe beiktatva, a tisztujitás nov. 6-ára kitüzetett. A nevezett napon a tisztujitás megtartatott. A rendek közhangulata Almásy Gedeont jelölte első alispánnak, és ismételten hangoztatván ez óhaj, választás napján a főispáni helytartó, Dapsy Ráfael, Vratarics Károly, Brezovay József és Halasy József jelöltek mellé, "e hangoztatott ohaj folytán Almásy Gedeont" is jelölvén, egyhangulag első, másod alispánnak pedig Papszász József választattak meg. Azután, szintén felkiáltással főpénztárnoknak Kanyó Gábor, főügyésznek Beöthy Lajos, alügyésznek Berecz Ferencz, másodiknak Lipcsey Imre, gyöngyösi főszolgabirónak szavazat folytán Fejér Lajos 309 szavazata ellen 1016 szavazattal Földváry György, a Tarnajárásban közfelkiáltással Blaskovics Gyula, a mátraiban Novotha Péter, a tiszaiban Borbély Samu, és ekképen az alszolgabirák, esküdtek és a többi tiszti személyek megválasztattak, minden feltünőbb izgalom nélkül. Föjegyzönek Vratarics Károly és Brezovay József mint tiszteletbeli, aljegyzőknek Madarasy János, Makay Lajos, Dobóczky Ignácz. Táblabiráknak és tiszt. tisztviselőknek egész sora a nem nemesekből is.

XII. A delegált biróság 1834. april 16-án megkezdett működését 1837. év szept. 20-án hozott elsőbirósági itélettel fejezte be, melyben Keglevich és Pukyra 1/2 évi, Orczyra 1, Schnee Pálra 3 havi stb. fogságbüntetés szabatott, Imre Albert és Csiky Sándor ügyvédeket, a fenyitőper folyamán használt kifejezések miatt, a delegált biróság széksértésben marasztalta, s mert a birságot Csiky meg fizetni vonakodott, a biróság a vármegyét kereste meg, hogy karhatalommal foganatositsa az itéletet. Ekkor indult meg az összeütközés a vármegye és biróság között. A vármegye megtagadta a karhatalmat, sőt 1837. april 5-én tartott közgyülésen oly értelmü felirat határoztatott, hogy a többi vádlottakra nézve is, a törvénytelen delegált biróság helyett, a rendes birósághoz utasitassék az ügy, mert különben az itéletet minden birói erőt nélkülözőnek fogják tekinteni, és esetleges végrehajtásához nem is járulhatnak. Csiky Sándorra nézve pedig kijelentik, hogy széksértésben a per folyamán történtekböl még el sem marasztalható.

E közben a felebbezés folytán felterjesztett perben a jogerejü curiai itélet meghozatott 1837. decz. 11-én, mely szerint Keglevich 2, Orczy István 3/4, Borbély Mihály l, Schnee Pál 11/2, Puky Miklós l, Recsky András 1/4 évi, Sághy László 2 havi, Beöthy Kázmér 1 havi, Goth László l/2, Póka Áron 3/4 havi, Kecskés Kovács József 11/2, Kula-Kovács András 1/2, Csáki-Kovács János 11/2, Vércse Kovács 3/4 évi, Szeghy József egy havi fogságra itéltettek, a költségekben elmarasztaltattak, a többi vádlottak felmentettek. A delegált biróság az itéletet most áttette végrehajtás végett a megyéhez, hová a fentebbi feliratra megérkezett a királyi válasz is, hogy a közgyülésnek nincs joga a birói itéleteket még csak birálni sem, azok törvényes felelősség sulya alatt végrehajtandók. A végrehajtás határidejét a delegált biróság 1838. febr. 15-ére tüzte. Azonban ez év jan. 15-én tartott ülésben gróf Keglevich Miklós, b. Orczy István, Puky Miklós és Beöthy Kázmér kijelentvén, hogy az itéletben kiszabott börtönbüntetés kiállására ezennel jelentkeznek, a vármegye a királyi leirat előtt meghódolva, az itélet foganatositását ez irányban elrendelte, azonban az egész ügyet sérelemként az országgyülés elébe terjesztendőnek határozta, a mi az 1839. évi utasitásoknál meg is történt. A vármegye időközben felirt, hogy az elitéltek hátralevő fogságbüntetése engedtessék el. A kanczellária a parádi cselekedetek feletti ügyiratait is felkivánván, 1846. máj. 9-én kelt leiratával tudatta, hogy a többiek fogságbüntetésöket eddig már ugy is kitöltvén-Keglevich hátralevő fogsága elengedtetik.

E szerint gróf Keglevich Miklós, 1838. február 15-étől 1840. jun. 23-ig, mikor a felmentő kir. leirat megérkezett, 2 évet, 4 hónapot és 8 napot töltött ki a parádi esetért 1/2 évi, a tisztujitási tényekért 2 évi, összesen harmadfélévi fogságbüntetéséből. Ezzel az ügy még befejezve nem lett. Hátra volt még a 20367 frtra menő költség behajtása az előlegező kincstár javára. Ez is hosszas eljárásra nyitott tért, mely közben Karász Miklós el is halt, és helyébe 1841. jan. 7-én a delegált biróság elnökévé Niczky János hétszemélyes táblai biró neveztetett ki. A perköltségek hosszas eljárás után legnagyobb részben gróf Keglevichen vétettek meg.