NEGYVENEDIK FEJEZET.
I. A honvédség szervezése vármegyénkben. A 26-ik zászlóalj alakitása. Az első honvédek. II. A honvédelmi bizottmány szervezése, élén Kossuth Lajossal. A Battyáni ministerium leköszönése. A végleges szakitás, Ferdinand király leköszönésével a trónról. Ferencz József trónutód fellépte 1848. decz. 2. III. Schlick Galliczia, Windischgrätz Bécs felöl törnek az országba. A nemzetőrség és önkéntes csapatok mozgósitása Kassa felé. A megyei kormánybiztosok. A A kormány és országgyülés Budapestről Debreczenbe vonul. Schulczig osztrák tábornok megszállja Hatvant, 1849. jan. 20. IV. A vármegye időközi tisztviselő választásai. Puky Miklós első alispánná választatik. Az ellenség közeledésével a megye Tisza-Füredre költözik át 1849. jan. 29. Puky komáromi kormánybiztossá neveztetvén a megye kormányzatát Halasy Gáspár másod alispán vezeti. V. A nagy hadi működés megyénk határában. A kápolnai és szolnoki csaták. VI. Az ellenség megszállja Egervárosát. A magyar hadsereg felvonuláaa a tiszai vonalon. Windischgrätz visazahuzódik. Kossuth Egerben márcz. 30-án. A döntő isaszegi és gödöllői csaták. A függetlenségi nyilatkozat april 14-én.
I. Az országgyülés és a magyar ministerium az 1848-iki nyár folyamán a reactio által felszitott polgárháboru veszélyeivel szemben, sietett az önvédelem eszközei felhasználásával az ország állami biztonságát megvédelmezni. E közben az események rohamosan haladtak előre. Az olasz háboru, elnyomására kivánt hadi segély nagy izgalmat okozott az országgyülésen. A dinastia olasz tartományai az egységes Olaszországhoz való csatlakozás végett fellázadtak, s ez kétségtelen rokonszenvvel találkozott a magyar közvéleményben. A megyék között is élénken vitattatott az ügy. Vármegyénk a jun. 3-iki közgyülésen Szeged sz. kir. város átirata folytán a ministeriumhoz felirt, hogy Velencze, Lombardia az osztrák uralom alól szabaddá tétessék, az aldunai tartományok mentessenek fel a török uralom alól, a lengyelek függetlensége állitassék helyre.
A bonyolódó viszonyok folytán az országgyülés Kossuth inditványára a 200 ezer ujanczot megszavazván, a szept. 16-iki vármegyei bizottmányi gyülésen, "a haza felett megnehezült rendkivüli veszély elháritásának sürgőssége a honfi karoknak felfegyverzését önfentartási kötelességül parancsolván," - a toborzás foganatba vétetni határoztatott. A szept. 19-én kelt ministerelnöki rendelet szerint, a hadsereg az önkénytesség eszméje alapján lévén kiegészitendő, vármegyénknek akkor 288417-re tett lélekszámához képest, 127 lélekre két ujonczot számitva, 4542 honvédet kellett kiállitani. 1849 május havában történt összeszámolás szerint ez ideig 3561 honvéd állitatott ki. Vármegyénkben Eger székhelylyel a heves-bihari 26-ik honvédzászlóalj volt kiállitás és felszerelésre beosztva, melynek őrnagyául Andrásy János neveztetett ki. 1848. decz. hóban az első és második zászlóalj 1200-1200 fővel, összesen 2400 honvéd volt már rendelkezés alatt. A zászlóalj fáradhatlan szervezőjeül Kajdácsy Antal főhadnagy örökitetik meg a megyei jegyzőkönyvben, a ki ezen érdemeért századossá kineveztetni ajánltatott. A vármegyében, mint fent kifejezve van, az önkénytesség alapján a toborzás megkezdetvén, a megyei jegyzőkönyvben megörökitetnek az első önkéntesek is: Csernyus Lőrincz, Beniczky Ede, Szabó Kálmán, Goth Vilmos, Szabó Imre, Hellebronth Pál, Lefevre János, Goth Károly, Gazdag Imre, Kürthy Sándor, Nékám Alajos, Nagyfejeő Béla, Lefevre Antal, Perlesz István, Kis István, Szabó Lajos, Szadeczky Károly, Makovszky István, Kovács Elek, Dézsi Antal, Bordács Imre, Kovács József, Navratil József, Treisz János, Nyilas Mihály, Kovács Endre, Nagy János, Hám Antal, kik egyuttal mindnyájan altiszti rangra emeltetni ajánltattak.
Az események most már rohamosan fejlődtek a teljes szakadás felé. Az alvidéki szerb lázadást követte a felvidéken meginditott izgatás a tótok, Erdélyben a szászok és oláhok testvérharczára; majd a horvát részeken a horvátok felfegyverzése inditatott meg. Az országban levő rendes katonaság parancsnokainak kétes magaviselete, s kapott utasitásaik szelleme csak növelte a zavart. Végre Jellasich fellépése, horvát bánná kineveztetése, s az országba törése, letépte a kétes helyzet fátyolát. Az országgyülés szept. 4. és 5-én tartott ülésében beható tárgyalás alá vette a helyzetet, s egy küldöttség választatott, hogy ő felsége elé járuljon, kérje fel: hogy az országban levő hadcsapatokat a magyar kormány iránti köteles engedelmességre utasitsa, s hogy ő felsége személyesen jöjjön le az országba, hogy ezzel vége szakitassék a király nevével űzött alattomos nemzetellenes játéknak és izgatásnak. A küldöttség Bécsben ő felsége előtt megjelent, s tolmácsolta az országos kivánalmakat. A király egészségi állapotával menté ki, hogy az országba most nem jöhet. A küldöttség Bécsben még sajnosabb tapasztalatokra is jutott. A szintén ott időző ministerek, az országgyülés által időközben hozott törvényeket is előterjesztették ő felségének szentesités végett. A ministerek hasztalan várták a király válaszát, még csak meg sem hallgattattak előterjesztéseikre: Gróf Battyányi Lajos ministerelnök a mellőzés által szenvedett sérelem folytán, ministerelnöki állásáról lemondását benyujtotta. István nádor nem késett annak elfogadásávál, s egy minden ministeri ellenjegyzés nélkül kelt leiratban tudatta: hogy az egész magyar kormány lemondását elfogadja, és az összes végrehajtó hatalmat saját kezébe összpontositja. E szokatlan intézkedést tartalmazó leirat rendkivüli izgatottságot keltett A Bécsből ezen sajnos tények folytán minden eredmény nélkül visszaérkezett kütdöttség jelentést tett az országgyülésnek az aggasztó viszonyokról. Ez időben az olasz felkelés már részben elnyomatott, s az itt lefoglalt osztrák haderő Magyarország ellen volt rendelhető. A bécsi udvari párr, mely akkor egyszerűen csak kamarillának neveztetett, kibontá zászlóját. Jellasich egyszerűen "Ferdinand" királyi aláirással horvát bánná neveztetett ki, s ez nem késett a horvát végvidéki őrséggel egyszerűen betörni az országba. Jellasich azonban csúf vereséggel volt kénytelen futni az országból, horvát fegyveresei tömegesen foglyul estek, és ezek egy része, mintegy 769 Egerbe belebbeztetett okt. hó elsején. Mindezek megtörténtével az országgyülés, önvédelmének kötelességérzetétől vezettetve, felhivta a kormányt, hogy daczára a nádori leiratnak, maradjon helyén, egyszersmind a honvédelem szervezését elősegitő honvédelmi bizottmány alakitását határozta el.
Majd következett az ujabb meglepetés. Ferdinand király aláirásával szept. 25-én gróf Lamberg teljhatalmu biztossá neveztetett ki, az egész magyar alkotmány felfüggesztésével; s mint ilyen le is jött Budára, hogy átvegye a megszüntetett alkotmányosság felett, az összes hatalmat. Lamberg Budáról Pestre átszállása idejében a nép dühének esett áldozatául. Ekkor Jellasich Ferdinand király által teljhatalmu kir. helytartónak, majd okt. 3-án báró Récsey Ádám magyar ministerelnökké neveztetett ki, az országgyülés feloszlatásával és minden eddigi intézkedés törvénytelennek nyilvánitásával. Mindezekre gróf Battyányi Lajos ministerelnök végleg leköszönt. Ekkor már az ország ügyeit Kossuth Lajos elnöklete alatt működő teljhatalmu honvédelmi bizottmány vezette. Hevesvármegye nov. 2-án tartott bizottmányi gyülésén hirdettetett ki a képviselőház okt. 5. és 8-án kelt határozata, hogy az ország kormányzata Kossuth Lajos elnöklete alatt teljhatalmu honvédelmi bizottmány kezébe tétetett le. Ezen kollegialis kormányzat vezetése alatt maradt az ország az 1849.évi april 14-én kihirdetett függetlenségi nyilatkozatig, mikor is Kossuth Lajos mint országkormányzó által kinevezett felelős ministerium vette át az ügyek vezetését. Ezen év . decz. 2-án annyiba bonyolódott a helyzet, hogy Ferdinand király leköszönvén a trónról, Ferencz József mint koronaörökös vette át az uralkodást, kinek ezt tudató kiáltványára az országgyülés válaszolt, felhiván az országot, hogy csak az országgyülés és honvédelmi bizottmány által kihirdet kormányt ismerje el törvényes vezetőjének.
III. Ekkor már a levert bécsi forrdalom után, herczeg Windischgrätz, mint az összes hadserég főparancsnoka Bécs felől, gróf Schlik altábornagy pedig Gallicziából betört az országba A felső tiszai vidék védelmére hadi élelmezési biztosul báró Váy Alajos, Hevesmegyébe Almásy Pál neveztettek ki.
Irányi Dániel kormánybiztos 1848. decz. 7-én kelt levelével tudatja a megyével, "hogy gróf Schlick vezérlete alatt 9-10 ezer főnyi ellenséges sereg az országba tört, Bártfát elfogtalta; felhívja a megyét, hogy mennél gyorsabban, kiállitandó seregét Kassa alá Pulszky Sándor ezredes parancsnok rendelkezésére küldje. A decz 9-iki ülésben rögtön mozgósitatott a nemzetőrség második negyede, 3000 ember, hogy 19-én Beniczky Attila őrnagy vezetése alatt Miskolcznak Kassa alá menjen, miről Irányi értesitetett. Ugyanekkor Egerben Gáhy József városi kapitány nyert felhatalmazást a megyétől, hogy szintén a felvidékre menő szabad csapatot alakithasson. Ugyanekkor vétetett örvendetes tudomásul, hogy Almásy Pál és Recsky András kormánybiztosoknak neveztettek ki. Elrendeltetett az is, hogy nyomban 800 főnyi lovascsapat szerveztessék, nyolczheti szolgálatra, és ezt a községek arányszerint állitsák ki.
Egerben ez időben az ugynevezett Trinitarius ódon templomban, mely a szerzetnek 1782-ben történt megszüntetésével, a melléje csatolt zárdai épülettel együtt kincstári birtokba vétetett, s ma is kincstári tulajdont képez, Jellasich hadtestéből mintegy 760 főből álló horvát hadi fogoly volt szállásolva. Ezek okt. hó elején szállitattak Egerbe. Most hogy Schlick felvidéki betörése hirül jött, sürgőssé vált Egerből való elvitelök. Utnak is inditattak nyomban Gyöngyösre, hol decz. végeig időztek, mignem 1849. jan. folyamán hazájokba bocsátattak.
A felvidéki betörés hirére, decz. 9-én "a haza vészes helyzetét tekintve, a honvédelmet érdeklő s rögtön intézkedést igénylő ügyek" végzésére egy állandó bizottság választatott.
Az 1848. év deczember elején, Bécsfelől szintén gyülekezett a fenyegető vész a hazára. Windischgrätz herczeg nyomult elő Pest felé, onnan pedig megyénket fenyegette a megszállás Hatvan irányában. Az uj év első napján a kormány Debreczenbe huzódott. Oda ment át az országgyülés is. Az általános népfelkelés szervezése tehát elrendeltetett. Megyénk népfelkelési kormánybiztosává Pap Pál képviselő neveztetett ki. 1849. jan. 21-én tárgyaltatott Szemere Bertalan kormánybiztos felhivása a népfelkelők felfegyverzésére. Azonban ekkor már Windischgrätz serege rohamosan haladt előre, Pestet megszállva, előhada Hatvan felé sietett s jan. 20-án Hatvan elfoglaltatott.
Tudósitatott ugy Szemere mint Pap Pál, hogy az ellenség a megye határát átlépte, és igy itt már, főleg fegyver hiányában a felkelés szervezése lehetetlen. Mátyus kerületi országos biztos aláirásával Hatvanban jan. 20-án kelt levél kézbesitetett Egerben az alispánnak: hogy "cs. kir. altábornagy Schulczig Ferencz ur a megye kebelében" megszállván egy hadosztálylyal, mint annak élelmezési biztosa mellékli a hadvezéri rendeletet pontos ahhoztartás végett." Biztositja a nemes megye közönséget Schulczig osztrák altábornagy, hogy a hadsereg barátságos békés szellemben bevonulván, a magyar nemzetiséget legkevésbé fogja megszoritani, csak a közcsend és rendet állitja helyre, és a felizgatott kedélyeket csillapitja le. Schulczig levele mellett Windischgrätz herczeg proclamatióját kihirdetés végett közli még Mátyus, és felhivja a vármegyei tisztikart, "hogy helyén maradjon, az érkező csapatokat fogadják, élelmezéséről gondoskodjanak, a ki ezt nem teljesiti, mint lázadó kezeltetik, tehát az Egerben létező tisztikar hódolatát küldje be; őrködjenek, hogy a lázadó kormány a sóhivataloknál semmiféle pénzt ki ne vegyen, és ezért vagyonaikkal felelősök; a nemzetőrök lefegyvereztessenek, a fegyverek a katonai parancsnokságnak átadassanak; a lázadó kormánytól jövő levelek lefoglaltassanak és kézbesitessenek." Jan. 21-én már Gyöngyösről tudatja Schülczig, hogy bevonult és a helyén nem talált Kürthy Károly szolgabiró javait zár alá vette. Gyöngyösre érkezvén Schulczig hadosztályával, a városra "annak felgyujtása és leágyuztatása terhe alatt" 5000 részlet kenyér és 550 akó bor kiállitását rendelte meg, hogy jan. 2-án szekerekre rakva, a tovább vonuló sereg után szállitassék. Schulczig akkor lassu menetben Kápolna felé folytatta előnyomulását.
IV. 1849. jan. 29-én még Egerben tartott közgyülésben jelentette Halasy Gáspár II-od alispán, hogy a vármegye határát és székhelyét Egervárosát is az ellenség megszállással fenyegette, utasitattak a tisztviselők, hogy az ellenségnek semmiféle szolgálatot ne teljesitsenek. Febr. 9-én a megszállás már oly közel volt, hogy intézkedés tétetett a megyei administratiónak Tisza-Füredre való áttételére, melynek folytán egy levéltárnok és a várnagy kivételével, az egész megye nyomban meg is indult, ugy hogy febr. 14-én már Tisza-Füreden tartatott meg a bizottmányi gyülés.
A vármegye tisztikara körében az 1848.év végén történt lemondások folytán, 1849. jan. 3-án Egerben tartott bizottmányi ülésen töltettek be a megüresedett helyek. Blaskovich Gyula " végképen visszalépvén, első alispánná azon ülésben Puky Miklós, másod alispánná Halasy Gáspár, ennek helyébe tarnajárási főszolgabiróvá Almásy Sándor, a Mátrajárásban a leköszönt Almásy László helyébe Balázsovics József választattak meg. Puky Miklós, a ki mint alispán megyei kormánybiztossá is kineveztetett, febr. 5-én Komárom várába küldetett kormánybiztosnak, és helyébe e minőségben Repeczky Ferencz neveztetett ki. A vármegye élén, most már annak 2-od alispánja Halasy Gáspár maradt kormányzóul.
Ez időben már-mint láttuk-Windischgrätz herczeg, "mint az összes császári és kir. hadak fővezére" benyomult az országba, hogy azt fegyveres erővel meghódolásra kényszeritse, és mint kiáltványaiban is jellemzé, "az anarchikus izgatások által megbuktatott uralkodást" helyreállitsa. Visszautasitott minden egyezkedési kisérletet, az ismert kijelentésével "mit rebellen handle ich nicht" - a koczka el volt vetve; feltétlen meghódolás, vagy önvédelem állott a nemzet előtt. A nemzet az utóbbi eszközt választotta. Kossuth óriási erővel rendezé az önvédelem eszközeit. A magyar hadsereg, mely mint a földből nőtt elő; a névtelen félistenek ezreit mutatta már fel; csak egységes vezérlete hiányzott még, hogy megmérkőzzék Windischgrätz és a vele egyesülni törekvö Schlick tábornagy osztrák zsoldosaival. Az idő erre is közeledett. 1849. febr. hóban Dembinszky neveztetett ki az összes magyar hadsereg fővezérévé, és ezzel következett a nagy hadi actio. Vármegyénk területén ment végbe az első nagy mérkőzés, midőn a magyar hadsereg, a maga egészében dicsőségesen ment át az első tűzpróbán, a gyöngyös-egri országut mentén a Tarnafolyam mellett vivott kápolnai nagy csatában.
Láttuk, hogy jan. 21-én Gyöngyösre vonult be Windischgrätz előhalada Schulczig tábornagygyal élén. Schulczig Kápolna felé vonult innen. Jan. 23-án történt Gyöngyösön, hogy a szintén elvonult vértes-ezred ezredese Montecucoli, hátra maradt és később akarta követni ezredét kocsin. A Mezőkövesd körül szállásolt magyar sereg huszár előörseiből 8 ember, e napon egész Gyöngyösig ment, hol is a szélső háznál tudakozódván, hogy van-e itt ellenség, azon hirre, hogy csak most vonultak ki innen, és ezredesök még itt van, rögtön benyargaltak, és a vendéglő bejáratát elfoglalva, a káplár két huszárral benyitott az ezredes szobájába és tisztelegve, hogy: "jelentem alássan ezredes úr, foglyom" az ezredest letartbztatták. Ugyanakkor az oda sereglett nép felhivására, hogy a város kapitánya is sárga-fekete érzelmü ember, a huszárok ezt is elfogták, és az ezredessel együtt kocsin Mezőkövesdre szállitották. 1) Ezen esetért febr. 10-én állott boszut a városon az osztrák sereg, mikor is Babarczy Antal császári biztossal mintegy 1500 főnyi csapat szállotta meg a város házát, és Windischgrätz rendeletéből "gróf Montecucoli ezredesnek Gyöngyösről 8 honvéd által elfogatása és gyáván elvitetni engedése végett" a városra fele részben ezüst, fele részben bankjegyben fizetendő 50 ezer frt sarczot vetett, a város összelövetése fenyegetése mellett. A város mentegetődzőtt a huszárcsiny végett, végre 23 ezer frttal megelégedve, 12-én Hatvan felé vonultak. Néhány huszár vetődött ekkor ismét a városba, kik fellázitván a népet, mindenféle szuró- és vágóeszközökkel fegyverezve rohantak az elvonult csapat után, mely a lárma hallatára 13-án visszafordult, megszállotta a várost; és miután Schneider alezredes a lakosokat lefegyverezte, szabad rablást engedtetett katonáinak, kik a lakosok által bőségesen megvendégeltetve, nem vették igénybe a barbár engedélyt. 2)
1849. év január hó végén és febr. első felében, a felvidéken és Tiszamentén szervezkedett magyar hadtesteknek végre egységes vezetés alá összpontositása febr. hó elején megtörténvén: a Hatvan, Pest között táborozó osztrák csapatoknak Schlick felvidéki osztályával leendő egyesülése is sürgősen elrendeltetett. Febr. hó közepén, az osztrák csapatok egész Kompoltig nyomultak előre, mikor is észrevevén a magyar hadsereg zömének Maklár Szihalom, Mezőkövesd felé vonulását, Windischgrätz parancsára febr. 18-án Hatvan felé huzódtak vissza, Kompolton hagyva gróf Auersperg két század vasasát, előörsül. E napon Dessewffy hadosztályának egy huszár-csapata, reggel 5 1/2 órakor megrohanta Kompolton az ott alvó és mitsem sejtő vértes előcsapatot, és kegyetlenül lekaszabolták legnagyobb részét, 50 halottat és 35 foglyot ejtve. E huszárvágás keresztül vitelében a helyszinén jártas gróf Wartensleben Ágoston őrnagyot illette az oroszlánrész-mint ezt a hivatalos jelentés is kiemelte. A magyar hadseregnek az eger-gyöngyösi országut irányában történt összpontositására, Windischgrätz herczeg is elrendelte seregének támadó előnyomulását, szintén e vonal mentén, még pedig oly tervezettel: hogy ő maga febr. 26-án Kápolnát, Schlick csapata, pedig Pétervásáráról Egervárosát szállja meg. Ez volt az osztrákok haditerve. E napot megelőzőleg azonban a magyar hadsereg már felvonult az eger-gyöngyösi országut és Tarnafolyam mentén; és pedig Szekulics osztálya Kaál és Kompoltot, Máriásy hadosztálya Kápalnát, Poltenbergé Debrőt, Dessewffyé Verpelétet a siroki völgy felől fenyegető Schlick ellen tartották megszállva, mig Schulcz hadosztálya az eger-baktai vonalon őrködött, Aulich, Guyon és Kmetty Maklár, Mezőkövesd, Ábránynál, Hertelendy Foroszlónál táboroztak. Mintegy 38000 ember volt ekképen magyar részről hadba állitva. A főhadiszállás Egerben volt, hol Dembinszky, Görgey, Klapka is találkoztak, és itt késziték a nagy hadi mérkőzésre a felvonulási tervezeteket. Az osztrák sereg Árokszállás és Gyöngyösről indult 26-án reggel Kápolna irányába, Schlick csapata pedig Pétervásáráról a siroki völgyön át Verpeléthnek igyekezett Windischgrätczczel az összeköttetést létrehozni. 3) Két napi heves harcz után febr. 28-an az egész magyar hadsereg visszavonult az eger-gyöngyösi utvonalról és Eger, Maklár, Füzes-Abony irányba ütöttek tábort. Schlick Verpeléthen át létre hozta az összeköttetést Windisgrätczczel. Miután e vonalon az osztrákok ujabb támadása visszaveretett, a magyarok márcz. 1-én Farmos, Szent-István, Ivánka, Poroszló irányába foglaltak újabb állást, honnan 2-án a poroszló-füredi töltésen és hidon át Tisza-Füredre, tehát a Tisza tulsó oldalára huzódtak, az első nagy csatát habár nem győzelemmel, de nem is megverten vivott sereggel. Windischgrätz herczeg azonban az eredményt tulbecsülve, mint az ország leveretését jelentette Bécsbe, melynek következménye lett, hogy márczius 4-én kihirdettetett a birodalmi szervezetre vonatkozó patens, mely szerint Magyarország, mint meghóditott tartomány a birodalomba kebeleztetik. Megtörtént tehát ez oldalról a végzetes lépés. A magyar hadseregnek az eger-gyöngyösi uton rendelt felvonulásával egyidejüleg volt tervezve a Szolnokot megszállva tartó osztrák sereg megtámadása. De ez csak márcz. 5-én történt meg, Damjanich és Vécsey hadosztályai által végrehajtva, oly fényes fegyverténynyel, hogy ha ez a kápolnai csata idejében történik, mint Rüstow meg jegyzi, Windischgrätz egész hadseregére a kápolnai vonalon, végzetessé lett volna, és a márczius 4-iki patens, nem jött volna világra. Damjanich hőstette a szolnoki győzelem, a magyar hadsereg első nagy diadala, tönkretette a fenhéjázó Windischgrätz egész eddigi hirnevét, és erre alapitott szerencséjét. A magyar hadsereg fényesen sikerült tűzpróbája tehát, a kápolnai és szolnoki csatatéren, történelmünk e nevezetes mozzanata, teljesen Heves és K. - Szolnok vár megyék területén folyt le.
VI. A kápolnai csata után vármegyénk tiszáninneni része Windischgrätz serege által elárasztva, az osztrákok által tartatott megszállva. A megyei hatóság Tisza-Füreden folytatta ez alatt működését. A márcz. 6-án tartott bizottmányi ülésen jelentetett, hogy az ellenség Egervárosát megszállotta, megsarczolta, oda uj tisztikart nevezett ki, és ennek élére polgármesterül, Scheidl Adolf nyugalmazott őrnagy helyeztetett, egyesek javai zár alá vétettek. Ezen ülésből meghagyatott Almásy Sándor főszolgabirónak, hogy megsemmisitvén az ellenség minden intézkedését, szigoru vizsgálatot tartson, és a kik az ellenségnek szolgálatot tettek, állitsa rögtönitélő birbság elé. Az osztrákok márcz. 1-én gróf Török őrnagy vezetése alatt szállották meg Egervárosát, és 35 ezer frt sarczot vetettek a városra. A várban lobogó nagy nemzeti zászlót, mely vastag czölöpön volt a földbe erősitve, vérteseivel vágatta ki, miután városbeli nem vállalkozott e munkára. Egerből márcz. 13-án huzódtak ki az osztrákok, és e napon az általok kinevezett polgármester öngyilkossá lett. A szolnoki csata után ugyanis, az érintetlen és győztes magyar hadsereg nyomban megkezdette nagy felvonulását a tiszáninneni hadi műveletre. Görgey márcz. 9-én Tokajba, innen Miskolczra ment hadtestével, márcz. 18-án már Mezőkövesd és Szihalom alatt, 20-án Bessenyő és Erdőtelken táborozott, ugy hogy márcz. 30-án az eger-gyöngyösi országut már ismét a magyar hadsereg által volt megszállva s ezzel vármegyénk területe az osztrak foglalás alól mentessé. lett. Dembinszky helyett most Vetter vezette a magyar hadsereg felett a fővezérletet. E napokban azonban sulyosan megbetegedett, mire Kossuth Lajos, a ki márcz. 28-án Tisza-Füreden időzött, 30-án Egerbe jött, hogy a következő hadműveleteket megállitsa. Itt folytatott tanácskozásból folyólag bizta meg Görgeyt a főhadparancsnoksággal. Kossuth Lajosnak Egerben márczius 30-án történt megjelenése az egri népnek vele született, ősi hazafias érzelmei páratlan megnyilatkozására adott alkalmat. E nap alkonyán nemcsak a polgárság, de a tanuló ifjuság és az egri nők külön-külön csoportban, égő fáklyákkal felvonulva, a lelkesedés fenséges manifestatiojával fejezték ki a haza iránti áldozatkészségöket; ugy hogy a nagy hazafi az üdvözlő szónoklatokra mélyen meghatva fejezte ki: "itt nem hirdetni, itt csak tanulni lehet a hazafiságot."
Ez időben, april 1-én a támadó osztrák sereg előhada Hatvan alatt, zöme Gyöngyösön és vidékén táborozott. Hatvant Schlick tartotta megszállva, mire april 2-án Gáspár és Pöltenberg hadosztálya heves támadással Hatvanból kiűzte az osztrákokat, kik Aszód és Bagyfelé huzódtak vissza. Ezután következett april 5-én a döntő isaszegi és gödöllői csata, melynek következménye lett Windischgrätz gyors viszszavonulása, és a magyar hadak feltétlen győzelme az osztrák hadsereg felett. A magyar hadsereg fényes fegyvertényei már magok is nyomós válaszul szolgáltak a márczius 4-én kihirdetett bécsi patensre, melylyel az ország összes közjogi biztositékai, a törvényes alkotmánynyal együtt elkoboztattak. Majd következett april 14-én a debreczeni országgyülés függetlenségi nyilatkozata, hogy a Habsburg-ház Magyarországra nézve, trónvesztettnek jelentetik ki.
A képviselőház april 14-én Debreczenben tartott ülése nem a szokott helyen, hanem kivételesen a reform. nagy templomban folyt le. Az ülés elején inditványoztatott, hogy a mai tárgy nagy fontosságánál fogva, az ülés folytatása a nagy templom tágas helyiségében történjék. A templom már akkor zsufolva volt hallgatósággal. A képviselők ennek folytán átmentek a templomba, hol az első padsorokat foglalták el. Kossuth ekkor, a magyar hadsereg fényes fegyvertényeit és győzelmeit elsorolván, rátért a márcz. 4-ki bécsi manifestumra, melyben Magyarország nemzeti léte eltörlöttnek mondatik ki, s ezen eljárással szemben a jog és igazság alapelvén, a méltatlan sérelmek és szenvedésekre utalva inditványozta, hogy Magyarország Erdélylyel és hozzátartozó országokkal teljesen függetlennek, a habsburg-lotharingiai ház a magyar kir. trónról száműzottnek mondassék ki; s azután, mig az ország kormányformája megállapitva nem lesz, az eddigi collegialis rendszerben működő honvédelmi bizottmány helyett, felelős ministerium szerveztessék, melynek elfogadásával, Kossuth Lajos "a magyar álladalom kormányzó elnökévé kikiáltatván," a felelős ministerium megalakitására utasitatott. Ezen nevezetes ülés eInöki tisztét Almásy Pál vármegyénk egyik országgyülési képviselője vezette. Maga a függetlenségi nyilatkozat az ápril 19-iki ülésen állapitatott meg.
1) Lásd Magyarország függetlenségi harcza. Gelich Rikhard II. k. 301. l.
2) Gyöngyös ltárában levő okmányok után.
3) A nagy csata részletes leirását Rüsztow Geschiehte des ung. Insurrections Krieges I. rész 278-285 l. Gelich Rikhard Magy. Függetl. Harcza II k. 394-400 l. közlik Az egervárosi tanács jegyzőkönyve szerint febr. 26-án az egri nemzetőrség a baktai és szarvaskői szorosnál őrködtek; de Schlick itt nem jelentkezett. Febr. 27-én Klapka tábora részére 5000 részlet kenyeret és szalonnát szálitottak. Ekkor a városi pénztár Mezőkövesdre vitetett el.