NEGYVENEGYEDIK FEJEZET.

I. A vármegye visszatér Egerbe april közepén. A függetlenségi nyilatkozat kihirdetése. Blaskovich Gyula megyei főispánná neveztetik ki. Az 1849-iki tisztikar. Damjanich szolnoki képviselővé választatik. II. Kossuth Lajos ország-kormányzó és az uj ministerium. III. Az oroszok betörnek az országba. A vármegye intézkedései jun. 26-án. Népfelkelési kisérletek. A megye Szolnokra vonul. IV. A vármegye utolsó intézkedései, és utolsó gyülése Dévaványán. V. A fegyverletétel utáni rémes napok.

A magyar hadsereg fényes fegyvertényei után, Windischgrätz hadai teljes visszavonulásával az ország határa felé, a vármegye Tisza-Füredről april közepén tért vissza Egerbe, hol 26-án tartatott az első bizottmányi gyűlés. E gyülésen hirdettetett ki az april 14-iki függetlenségi nyilatkozat Halasy Gáspár másod alispán elnöklete alatt, - mint jegyzőkönyvileg kifejeztetik-nagy lelkesedés között, külön küldöttségek választattak, hogy megyeszerte élőszóval hirdessék ki a nép között; az egyházi hatóság is felhivatott, hogy utasitassanak a lelkészek annak a szószékről való hirdetésére. Ugyanekkor Kossuth Lajos kormányzóhoz üdvözlő felirat határoztatott, "hogy a nemzetgyülés megtörve a habsburg-lotharingiai ház hosszu századokon reánk nehezedő rablánczát, függetlenné és szabaddá tette hazánkat."

A vármegyének ez ideig főispánja nem volt; máj. 16-án Blaskovich Gyula kineveztetvén, a jun. 2-án tartott bizottmányi gyülésen iktattatott be főispáni székébe.

Időközökben is történvén változás, 1849. jul. hóban a megye főbb tisztikara ezekből állott, kik a vármegye megszűnéseig működtek: főispán Blaskovich Gyula, első alispán Puky Miklós, a ki azonban állandólag kormánybiztosi minőségben Komárom várában tartózkodott; másod alispán Halasy Gáspár, főjegyző Schnee László, főügyész Berecz Ferencz, főszolgabirák Isaák László, Almásy Sándor, Soldos Imre, Balázsovics József, alszolgabirák: Szana Zsigmond, Barát József, Kudelka Alajos, Keller Miklós, Imrey András, Szabó Károly, Majzik Viktor, Kürthy Ferencz, Kürthy Antal, Szekerka Miklós, Nagyfejeő Mátyás, Alegy Mihály. 1849. jul. 8-án Szolnokon tartott ülésben alispáni helyettesül Halasy Gábor akadályoztatása esetére Csiky Sándor választatott meg.

1849-ben a vármegyei képviselők sorában is változás állott be. A szolnoki kerület képviselője Graeffl József leköszönt, april 28-án uj választásra hivatott fel a megye. A választás napja jun. 18-ára tüzetett ki, mikor is Lipcsey Péter elnöklete alatt 425 szavazatból 390 Damjanich tábornokra, "a dicsőséges szolnoki győzelem ünnepelt jére," 27 Graeffl Ignáczra esvén, 363 többséggel. Damjanich választatott meg képviselővé.

II. Az april 14-iki függetlenségi nyilatkozat után az ország kormányzásával az országgyülés által mint kormányzó elnök Kossuth Lajos bizatott meg, ki is május 2-án megalapitotta a kormányt következőképen: A ministeri tanács elnökévé és belügyministerré kinévezte Szemere Bertalant, külügyministerré gróf Battyányi Kázmért, pénzügyministerré Duschek Ferenczet, közlekedési ministerré Csányi Lászlót, vallás és közoktatási ministerré Horváth Mihályt, igazságügy ministerré Vukovics Sebőt. A kereskedelmi minister kinevezése későbbre halasztatott. Majd május 20-án az országgyülésen 50 ezer ujoncz kiállitása szavaztatván meg, ebből 1191 fő volt népszám arányában a megyére esedékes. Május. 21-én, Budavára is visszavétetvén, a osztrák sereg visszavonulása az országból, a magyar hadak győzelmének fényes sikerét igazolta. Erre következett Oroszország segélyseregének mozgósitása, s miután a visszavonult osztrák hadsereg főparancsnoksága máj. 30-án Haynaura ruháztatott, a Kárpátokon át jun. 4-én átkelt gróf Paskievits vezérlete alatt az orosz hadsereg zöme; jun. 19-én már Kassát szállották meg, ju1. 5-én Miskolczon át 7-én Egerbe, 9-én Kápolnára, 11-én Gyöngyösre vonultak.

III. A junius 26-án Egerben Blaskovich főispán elnökleté alatt tartott közgyülésen szomoru események jelentettek, hogy a lengyel határszélek felől betört a muszka ellenség, seregünket Miskolczig nyomta vissza, a helyzet bizonytalan, ugy hogy a bizottmány állandóvá jelentetett ki, és egy küldött menesztetett Miskolczra, hogy ott

Dessewffy Arisztid Visovszky tábornokoknál tájékozódjék a helyzet felől; ki is 27-én visszajövén jelentette, hogy 25-30 ezer orosz had közeleg gyorsan nyomulva előre. A muszka hadsereg ellen már előre hirdetett keresztes háboru folytatására, és a népfelkelés rendezésére nyomban küldöttségek választattak, és a megye működési helyéül, a mint az ellenség a megye határába benyomul, Török-Szent-Miklós tüze tett ki. Ez volt a vármegyének Egerben tartott utolsó bizottmányi közgyülése; mert jul. 1-én már Szolnokon Kürthy Ferencz alszolgabiró, mint legidősebb elnöklete alatt megnyitott bizottmányi gyülés jegyzőkönyve igy szól: "a megye az ellenséges hadak előnyomulásával azon kényszerült helyzetbe jutott, hogy székhelyét ideiglenesen Szolnokba hozza át, - hol is minden erejét és működését felhasználni kötelességének ismerendi ... ha a hazának sorsában osztozni őszintén akarunk, osztozzunk abban mindvégig tántorithatlanul osztozzunk a legnehezebb körülmények sulyában is mindaddig, mig a kiszenvedett haza fájdalmai felett virasztó igazság istene felderitendi felénk a győzelem és szabadság kivivásának kitisztult hajnalát, azért ha a vész elbizakodott erejétől hajtatva mindinkább közeledi a haza szivéhez, Szolnokhoz közeledve innen kiszoritana, elfogunk vonulni oda, ha szükség lesz a megye határán tul, hol tanácskozási szabadságunk biztositva leend." Az időközben megérkezett másodalispán Halassy Gáspár kijelentette, "hogy a megye pecsétjével a vármegyét követni fogja menhelyére, mig egy talpalatnyi föld lesz a hazában szabad, mert annak, mint moralis testületnek, bárhol is az országban élni kell."

Julius 5-én Halássy Gáspár elnöklete alatt tartott bizottmányi ülés intézkedett, hogy a megyei népfelkelés Gödöllő és Hatvan felé csoportositassék Csutak ezredes és népfelkelési vezér vezetése alatt.

IV. Szolnokról jul. 10-én Törökszentmiklósra ment a megye, hol is e bizottmányi gyülésen Zsoldos Imre főszolgabiró elnökölt. Ekkor már a vármegye tiszáninneni része megszálva volt az oroszcsapatok által. Korponai ezredes és népfelkelési vezér mintegy 800 főből álló nemzetőri csapat kiállitását sürgetvén a Tiszavonal védelmére, kijelentetett: hogy megkisérlik ennek Tisza-Füreden való összpontositását, de a sikerről már jót nem állhatnak. A jul. 27-iki bizottmányi gyülésen Törökszentmiklóson jelentetett, hogy a muszka had a Tiszán át közeledik és Törökszentmiklósról tovább kell vonulni, Fegyvernekre költöztek át és jul. 28-án itt tartatott már az ülés. Itt jelentetett be, hogy az ellenség a füredi vonalon átvonult, seregeink hátrahuzódtak; a füredi Tiszai hid ekkor égettetett el. Jelenttették, hogy 27-én déli 12 órakor Szolnok alatt látták az ellenség előőrsét, és a mieink Szandára vonultak, magok után felszedvén a szolnoki tiszai hidat. Az ellenség ekképen közeledésével Mező-Turra, határoztatott a megyének átköltözése, ugy esetleg más biztosabb helyre.

Mezőtur helyett Dévaványán találjuk aug. 3-án a megyét. Itt tartattak aug. 7, és 10-én ülések. Aug. 16-án Szana Zsigmond, mint legidősebb szolgabirónak elnöklete alatt tartott bizottmányi gyülésen olvastatott fel Békésmegyétől érkezett tudósitás, hogy az ország kormányát Görgey tábornagy vette át; egy másik tudósitás szerint ugyanő a muszka sereg előtt a fegyvert lerakta; e tudósitás érkezett a megye első alispánjától is. "Ily sulyos viszonyok között nem látszott czélszerübbnek más, minthogy a rendes székhelyére térjen vissza a megye". Ez volt a megyének utolsó közgyülése, és ezzel zárul le vármegyénk hatósági részvéte az 1849. évi küzdelmek során.

A vármegyei törvényszék, mely a közigazgatással együtt vándorolt tovább, 1849. jun. 20-án tartotta utolsó ülését Egerben. Ez időben tartott üléseken elnökölt Novotha Péter, majd Nánásy Mihály, ülnökök voltak Thassy Dániel, Beöthy Samu, Vlahovics Mihály, Polonkay János, Biró János stb, Alexy Mihály szolgabiró, Békefy Alajos esküdt, főügyész Berecz Ferencz, alügyész Mosóczy János, Kovács Ferencz, Lipcsey József, Gál János, Csernyus Adolf. A legutolsó ülés Dévaványán aug. 8-án volt, mikor is még hazaárulással vádlott Löfler János hatvani posta-mester ügyében irtak fel az igazságügyministerhez.

A haza sorsa aug. 13-ától mély gyászba borult. Kossuth Lajos kormányzó Viddinen át menekült, Görgey lerakta a fegyvert kegyelemre, az ország Haynau kegyetlen önkénye alá jutott.

V. Hogy a világosi fegyverletétel után mi történt, Hevesmegyének 1861. január 29-én felvett megyei közgyülési jegyzőkönyvébe iktatott emlékirat, mely a vármegye I849. aug. 16-án megszakadt, alkotmányos életét az 1860. decz. 12-én ujra megkezdett működésével összekötni hivatott, ekképen sorolja el: "legjobbjaink külföldre menekültek, a kik honmaradtak, hadi törvényszék elé állitattak, a honvédek a császári seregbe közlegényekül soroztattak be, és ujra feltámadt kegyetlenebbül mint valaha, Caratta korszaka. A golyó általi halál kegyelem vala, az akasztófának lett nagy divatja. Magyarokkal telnek meg Ausztria börtönei. Kufstein, Józsefstadt, Spielberg falai lánczaik zörgésétól visszhangzottak. Jószágaik elkoboztattak, diadalt ült a boszú angyala. - S midőn Aradon a 13 tábornok, Battyáni, Csányi, Perényi kivégeztettek, nem birta elkiáltani az iszonyu jajt, hogy a felhők feletti biró meghallja" . . Ekképen vázolja az emlékirat, az 1849-es év utolsó napjainak borzalmas voltát.

Vármegyénk l 849-iki első alispánja Puky Miklós, ki kormánybiztosi minőségben a komáromi várban működött, az országos képviselői közül Almásy Pál, ki az 1849. évi april. 14-iki függetlenségi nyilatkozat kimondásakor a képviselőház elnöki tisztét viselte, külföldre menekültek. Mindketten a hadi törvényszék által akasztásra itéltettek.

Mindkettőnek élete tehát menekülésének sikerétől függött; mert a fegyverletétel után Haynau boszu-politikája csakhamar véres orgiábán tört ki, s világos volt, hogy kézre jutásuk esetében, sorsosai lesznek annyi méltatlanul áldozatul esett társaiknak. Almásy

Pál látván a vérboszut, miután korai menekülésre nem készült, kedvező esély bekövetkeztéig, bujdosásra szánta el magát. Mint egy két hónapig tartózkodott a Mátra rengetegében, főleg a szilvási erdőben gróf Keglevich birtokán, kanászok és pásztorok között bujdokolt, mignem gróf Almásy György rokona segédkezése mellett, mint urasági inas hagyta el hazáját. Puky Miklós szintén a felvidéken barangolt hosszas ideig, majd az ország különféle helyein időzött 1850. martius végeig, mikor is. sikerült Szerbia földére menekülni. Ő maga Brüsselben april. 11-én ekképen irja le Papp Pál barátjához intézett levelében viszontagságos menekülését Szerbián át, melynek egyes érdekes részét itt közöljük. "Mult év-1850. april első napján hagytam el szeretett honomat s léptem Belgrádnál szerb földre, menedéket keresendő legnagyobb ellenségeinknél-kiknél legnagyobb pártfogást találtam, ugy annyira, hogy a kormány élén állók közül egy fő-fő ember eszközölt részemre útlevelet a franczi konsultól. Kisérőt adtak ingyen keresztül az országon, ajánló levelet eszközöltek a belgrádi basától a nizzaihoz, - april 5-én indultam Belgrádból lóháton, 8-án értem Szerbia széléhez Alexinth városba naponkint 10-12 mértföldet lovagolva." Leirja Belgrádban pár napi időzését, szives vendégül látását egy fő rácznál, kihez többször kellett mennie; egyszer a szerb fejedelem Karagyorgyevics Sándor épen akkor jött hozzá, mikor kilépett kapujából. Itt találkozott a hires Vucsicscsal, kinek azon szerb mutatta be, ki a határon átszökni segitette. A franczia konsul is többször hivta magához estélyre, hol magyar dalokat zongoráztak s különösen szerette a "Jegenyefa tetejében" .... czimü nótát, s ajánlotta neki, hogy Párisban élő családját keresse fel. Folytatja azután utleirását Alexintől Nizzáig, hol megérkezése estéjén felkereste a basát, a ki a legnagyobb előzékenységgel fogadta, rendeletet adott ki, hogy Salonikba vivő szekér állitassék ki részére, s személybiztonság okáért egy lovas fegyveres p a n d u r (ott is igy hivják) kisérje. Itt már találkozott több menekült honfitársakkal, kikkel azután általok készitett magyaros ebéd között emlékeztek a gyászos multról. Nizzáról april. 10-én folytatta utját Szaloniki felé, a merre keresztül ment a török hatóságok különös figyelemmel segitették elő. Radovitzben a Bey, a mint magát bemutatta, nemcsak vacsorára tartóztatta ott rögtön, hanem podgyászát elhozatta, s alvó helyéül a tanácstermet bocsátotta rendelkezésére. Május első napján Maczedonia határához ért, hol is kisérőül már két pandurt adtak melléje egész Szalonikig; hová máj. 5-én érkezett be. Szalonikiban következő érdekes peres esete volt. Kocsisa, kinek utközben több izben fizetett, s jegyzetei szerint is összeszámolván most hátra levő illetékét kielégiteni akarta, megtagadta, hogy idáig 7 aranyat kapott volna és csak 2 aranyat ismert el: miért is a franczia konsulnál bepanaszolta, a ki azután szokás alapján, a basához utasitotta. A basa előtt megjelentek, s ő előadta: hogy jegyzetei szerint is, a leszkovczai majd a vrányai pandur előtt fizetett neki összesen már 7 aranyat; felajánlotta: hogy a basa hallgattassa ki; ezeket, s ha neki lesz igaza, akkor költségét a kocsis fizesse; ha nem lesz igaza, kész a kocsis mulasztását és költségét megtériteni.

A kocsis ez ellen tiltakozott, hanem esküt ajánlott, melyet állitására kész letenni. Mire a basa keményen végig nézett a kocsison, a ki megsáppadt, és reszketett; majd Pukyt nézte át tetőtöl talpig-s tépi széjjel az előtte levő papirost, kijelentve a kocsisnak "gazdag ember vagy, nincs igazad," ezzel utasitotta Pukyt, hogy jegyzetei szerint hátralevő illetékét fizesse ki. Szalonikiből Konstantinápolyba, innen azután tengeri uton Marseillesbe, s végre Brüsselbe, menekülési végpontjára érkezett május hó végén.