AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Mindennek vége!

Holdvilágos nyári éjen,
Őz legel a dús, zöld réten.
Mit sem sejtve álldogál,
Pedig a vadász közel jár.

Puskáját lövésre tartja,
Szemével az őzt célozza,
Az észreveszi a fényben,
S félelem kél a szívében.

Rohanni kezd, ész nélkül,
Üldözik, ha menekül,
Utoléri e a sorsa?
A halál majd betakarja?

Megáll most ő dacosan,
Szemében félelem villan,
A vadász őt célba veszi,
Szívébe golyót röpíti.

Eltaláltak, szegény őzbak!
Nem virrad már rád a holnap,
Acél van a te szívedben,
S örök éj ül a lelkeden.

Siratja őt erdő-mező,
Nem jön többet este elő,
Nem nézi a virágokat,
S nem érez már bánatokat.

Golyó szívén ölelkezik,
Reá lassan sötét hullik,
Ő már pihen, tán boldogan,
Végső halálnak torkában.

<_>