78. A humanizmus térfoglalása a német egyetemeken

Németország déli és középső részeiben nem a latin iskoláktól, hanem a német egyetemektől* indul ki a humanizmusnak, mint új művelődési értéknek hivatalos elismerése. De ez is csak a XV. század utolsó tizedében következik be, mikor a császári trónt a művelt, sokoldalú, tudománykedvelő, fennkölt lelkületű Miksa foglalja el.* Azelőtt csak vándor humanistákat találunk az egyetemeken (Luder Péter), a kik ideig-óráig tartózkodtak egy helyen, poézist és rhetorikát tanítva, de állandó alkalmazást nem nyervén vagy kerülvén, csakhamar tovább állottak. Miként nyugaton Agricola, délen a Páduában, Ferrarában, Rómában és Bolognában megfordult Celtis Konrád (1458–1508) volt az olasz humanizmus legbuzgóbb közvetítője: tudós társaságokat szervez (Societas Rhenana, Sodalitas Danubiana Vistulana), számos helyen tanít, sűrűn levelez, hevülettel és erővel izgat. A bécsi egyetemen is már a XV. század közepétől tartanak ugyan egyes tanárok kivételesen Cicerónak vagy Terentiusnak egy-egy művéről magyarázó előadásokat, de csak 1493-tól kezdve van itt – részben olasz származású és olasz műveltségű tanárok személyes hatása folytán – a poézisnek és eloquentiának külön állandó tanszéke (Celtis is utóbb ezt látta el). Nemsokára kiszorul a Doctrinale és feltűnik a baccalaureátuson Vergilius Aeneise kötelező érvényességgel; 1501-ben szervezi Miksa, Celtis tervei szerint, a Collegium poetarum et mathematicorumot s amannak kebelében a „koszorús költő” (poeta laureatus) neve alatt ismeretes egyetemi kitüntetést. A XVI. század első két tizedében (tehát nagyobbára szintén a hitújítás előtt) megy végbe az erfurti egyetem átalakulása, Mutianus Rufusnak és társainak ösztönzésére, s az óriás vihart támasztó, a régi szabású tudósokat kegyetlenül kigúnyoló (de nem egy tekintetben igazságtalan) Epistolae Obscurorum Virorum gyújtó hatása alatt. Ugyancsak ekkortájt (1518) történik, főleg Erasmus közreműködésével, a löweni egyetem megújhodása s az ottani collegium trilingue (görög, latin és héber nyelvek tudós főiskolája) megalapítása. Végül, a wittenbergi egyetem,* úgyszintén a legvirágzóbb német egyetem, a lipcsei (mintegy másfélezer hallgatójával) szintén 1500 és 1520 között léptek rá a humanizmus ösvényére. Az utóbbi két főiskolán (s az erfurtin) zajlottak le a poéták és „sophisták” legádázabb küzdelmei, melyek amazoknak, a humanistáknak győzelmével végződtek. A nevezett egyetemeket követték az új irányban mások (Rostock, Greifswald, Heidelberg, Bázel, Tübingen), míg a kölni egyetem továbbra is megmaradt konzervatív álláspontján, anélkül azonban, hogy az új életre keltett klasszikus műveltség hódító hatása alól teljesen ki tudta volna magát vonni: Az egész mozgalomnak legjellemzetesebb külső eredményei: A grammatika önállóvá lesz, azaz, a dialektikai tárgyalásmód kényszere alól felszabadul; Aristoteles középkori latin fordításai és kivonatai félretétetnek s helyökbe Bessarion, Argyropulos, Laurentius Valla és Theodoros Gaza jobb és teljesebb fordításai lépnek; a kései scholasztikusok kommentárjai elejtetnek s helyöket jobb magyarázatok foglalják el; a rendes egyetemi tanulmányok sorába felvétetik a költészet és ékesszólás (latin klasszikusok értelmezésével); a görög nyelv és irodalom mindenütt külön tanszéket nyer. Amikor a németországi hellén tanulmányok úttörője, Reuchlin meghalt (1522), már minden német egyetemen lehetett görög nyelvet tanulni.*




Hátra Kezdőlap Előre