| Szent-Domokos-rend. | TARTALOM | Pálosok. |
{438.} Szent-Ferencz-rend.
FEJEZETEK
Váradi klastrom.
A Szent-Ferencz-rend czélja s hazánkba jövetele. – Váradi klastromának keletkezése s hatása. – Helyének megjelölése. – XVI-dik századi sorsa s ismert tagjai.
Mint Szent-Domokos, ugy ennek kortársa s barátja, Szent-Ferencz is szerzetesrendet alapitott, mely szintén az alapitóról neveztetett el. E rend a szegénységen s az alázatosságon kivül a felebaráti szeretet gyakorlását tette feladatává s ezáltal szintén a városokba s népesebb helyekre volt utasitva, hol feladatának érvényesitésére s önfentartása egyedüli eszközének, a hivek alamizsnáinak kinyerésére egyaránt tért és alkalmat talált.
E rendet állitólag Nagy-Lajos király honositotta meg hazánkban, de Pázmány Péter már a XIII-ik század második feléből mutat fel ily rendü szerzetes-házakat, a váradinak keletkezését pedig 1301-re helyezi,* de e keletkezés, tekintve hazánk akkori zilált viszonyait, egy-két évtizeddel későbbre teendő. Annyi bizonyos, hogy a Szent-Ferencz-rendüek váradi klastroma 1339-ben már állt,* s ez időtől fogva az egész középkoron át folyton fennállott, jeléül annak, hogy szerzetesei mindig ki tudták érdemelni a váradiak kegyes adományait. Maga {439.} Váradnak püspöke, Báthori András, midőn uj alkotása, a várad-velenczei apácza-zárda alapjait letette, bizalmával tünteté ki e rendet, rája bizván az apáczák lelki gondjainak vezetését.*
Távol állván a nyilvános élet hullámzásától, inkább csak házi történetök volt, melynek feljegyzésén. hiven dolgoztak ugyan minden klastromban, de a beirt lapok nem jutottak el korunkig vagy még lappanganak.*
Annyit tudunk, hogy Várad polgárai amily szivesen látogatták e rend egyházát, mely a Szentlélek Isten tiszteletére volt szentelve; ugy temetkezni is oda kivánkozának.* Hasonlóképen e rend iránti rokonszenvök nyilvánul abban is, hogy legdrágább kincsöket, gyermekeiket is szivesen adák e rend tagjai közé, kiknek soraiban gyakran találunk Váradi nevüeket. Különben az isteni szolgálaton kivül tanitással is foglalkoztak s magasabb műveltségü férfiak sem hiányoztak közőlök, mint például Szegedi Gergely hittudor s a párisi sorbonnak tagja, ki azon kitüntetésben részesült, hogy a nagy vallási vitára, mely Segesvártt a katholikusok és protestansok közt folyt, az előbbeniek őt szemelték ki.* Emellett a köznapiasabb kézimunkától sem idegenkedtek, legalább biztos tudósitásunk van róla, hogy Báthory András tárnokmester családja bátori konventjének kijavitására a váradi Szent-Ferencz-rendüek házfőnökétől kért ácsmesterséget üző szerzeteseket, ki olyanokat küldött is.* E tulajdonságuk mindenesetre még tiszteltebbé {440.} tette őket, kivált a polgári osztály előtt; másrészt kezünkbe adja ama talány kulcsát, hogy minden vagyon és biztos jövedelem nélkül, hogyan tudtak mégis megélni? Pedig olykor csak Váradon is számosan valának, igy 1535-ben tizenkét felszentelt áldozár, hat növendék s azok tanitója és tizenhét fogadalmas testvér, összesen tehát harminczhatan* s köztök a növendékeken kivül bizonyosan elaggottak is, tehát olyanok, kik már nem tudták kenyeröket megkeresni.
Klastromuk, melyben husz év elforgása alatt (1531–1552) hétszer tarták tartományi gyülésöket,* a város Körös-parti részében állt, és pedig a balpartiban s azon utczában, mely róla Szent-Ferencz utczájának neveztetett.* Helyének közelebbi meghatározása ma már alig lehetséges. Egy mult századi tudósitás szerént a vár kapujánál még romok látszottak, alattok sirbolttal, a hagyomány szerént a Szentlélek egyházának romjai.* Minthogy pedig a váradi Ferenczrendüek egyháza szintén a Szentlélek tiszteletére állt, ez egyházat a rend történetének irója határozottan ama romokban ismeri fel.* De Váradnak volt egy {441.} más, parochialis egyháza is a Szentlélek Isten tiszteletére;* a rendi történetiró következtetése tehát nem teljesen kielégitő, s végre is csak annyi bizonyos, hogy a kérdéses egyház s vele a klastrom a vár közelében ugyan, de attól valamivel lejebb a Körös partján állt, mert midőn Thurzó Zsigmond püspök idejében Sarmaságy Miklós és társai a pápai végrehajtót a várból kihurczolák, hogy a Körösbe vessék: evégre bizonyosan a folyó legközelebbi helyét keresék s e hely, az egykoru tudósitás szerént, Szent-Ferencz klastromán felül volt.*
De e klastrom, mely 1535-ben, mint láttuk, népes és virágzó vala s 1549-ben is még a bátori konventnek segitséget nyujthatott: a következő évek zavarai közt egész rendjével együtt gyors hanyatlásnak indult. 1546-ban e rend hazánkban 36 konventet számlált 491 szerzetessel; de ezután egymásután veszti el konventjeit s a szerzetesek száma is egyre apad. 1558-ban erdélyi konventjeik közől, melyeknek száma tizenkettő volt, már csak egy állt, a csik-somlyai; három évvel utóbb már a Királyhágón innen is annyira megfogytanak, hogy összesen már csak tizenegy konventjök maradt száz tizenkét szerzetessel.*
1542-től kezdve másodévenként mindig Váradon tarták káptalani gyülésöket, de 1552-ben utoljára.* 1549-ben még ujra fedetik egyházok elavult tetejét,* tehát reméllenek a jövőben, de hét évvel utóbb, amint Zabardy Mátyás váradi püspök elhalt, már a menekülésről kellett gondolkozniok s becsesebb egyházi szereiket a váradi káptalannal együtt ők is a Báthoryak ecsedi várába szálliták.
Ezek közől három fejér kazula, több mint egy félszázad mulva, 1617 táján Kassára került. Mind a három szövete damaszkselyem volt, arany pikkelyekkel s gyönyörü himzéssel. A himzés az egyiken a keresztre feszitett Jézust mutatta s a kereszt lábainál Mária-Magdolnát. A kép hatását s a munka és szövet becsét még emelték a gyöngyök, {442.} melyekkel a képek diszitve voltak.* A másik kazulán szintén a szent kereszt volt Mária-Magdolnával, ki azt átölelve tartotta; a kép itt is gyöngyökkel volt kirakva, de már nem himezve, hanem a szövetbe nyomva.* A harmadik kazula már festett vala s kék és piros szinekkel fent pelikán madarat tüntetett fel alatta a keresztre feszitett Jézussal, kinek oldalainál Mária-Magdolna és Szent-Péter állottak.*
Aki ismeri egyházi öltönyeink szinbeli beosztását, tudni fogja, hogy ha csak fejér szinü kazula három volt, a többi szinek szerént még legalább négyszer annyi kazulának kellett lennie összesen.
S e drága, műbecscsel is biró ruhákat a szegény szerzetesek nem vették pénzen, hanem ajándékban kapták, mert előkelő családainknál épen ugy, mint az apáczaklastromokban az ilyen munkákon buzgalommal dolgoztak.
De drágaságaikkal a Szent-Ferencz-rendüek mintha jobb sorsuk csillagát is eltávolitották volna Váradról.
Csak nem rég megujitott klastromukat Varkocs Tamás Várad ostroma alkalmával szintén felégette,* s annak ujabb helyreállitására nehezen volt többé tehetségök s idejök.
Az 1557-iki junius 1–10-ike közt Tordán tartott országgyülés intézkedett ugyan, hogy Váradon megmaradhassanak,* de maradásuk csak 1566-ig terjedhetett, mert ők is kétségkivül azokhoz tartoztak, {443.} «kik az pápai tadományhoz ragaszkodtanak és abból kitérni nem akartak» s ennélfogva az idézett évi tordai gyülés végzése szerént János-Zsigmond «ő felsége birodalmából mindenünnen kiigazittattak».*
A konvent tagjai közől, a már emlitett Szegedi Gergelyen kivül, csak keveset ismerünk.
1388-ban Domokos atya mint volt váradi házfőnök emlittetik azon alkalomból, hogy a váradi káptalannal átiratta Erzsébet anyakirálynénak Budán 1383-ban márczius 12-én kelt levelét, melylyel Petrii Pálnak, László fiának visszaadatni rendelé Geszteréd szabolcsmegyei község harmadát, melyet testvérei: András és Ders az ő távollétében magokhoz ragadtak s Bulchi Zudar Istvánnál zálogba vetének.*
Gergely atya a szépművészetek mestere s magyarhoni rendfőnök, Váradon 1499 junius 6-án megerősitette Alattyány Miklós váradi nagyprépostnak a várad-velenczei apáczáknál tett kegyes alapitványát.*
1531-ben Athyai Péter lector volt s mint ilyen , tanitással foglalkozott.*
Nagochi Márton, kit 1542-ben a Váradon tartott káptalanban negyedszer is megválasztának tartományi rendfőnöknek; 1549-ben mint váradi házfőnök fordul elő.* A rend valamely ép oly kegyes, mint szerény jótevője, ki nevét nyilvánosságra hozni nem engedé, azon kellemes helyzetbe juttatá, hogy Körös-parti egyházukra uj fedelet tétethetett – utoljára.*
{444.} Debreczeni klastrom.
Alapitója. – Szent edényeinek gazdagsága s az ebből vont következtetés. – Szerzeteseinek változása s közkedveltsége. – Iskolája, védszentje s egykori helye.
Alapitója a rend iratai szerént Jakab nevü nemes a XIV-ik század elején.* Ki volt különben e Jakab? közelebbről meg nem határozzák, de már a dolog természete oda utasit, hogy e férfiut Debreczen birtokosai közt keressük. E birtokosok családfáján s épen a megjelőlt időben a Jakab név csakugyan nem hiányzik. E nevet viselte Dósa nádor ifjabb fia, ki 1325-től kezdve Szabolcsmegye főispánja volt;* sőt Debreczen másik birtokosának, Péternek fia szintén Jakab.* A debreczeni Ferencz-rendüek alapitója tehát épen ugy lehet Dósa nádor, mint Péter fia, de az a körülmény, hogy a klastrom Debreczen városának ama részében állt, mely ez utóbbiról ma is Péter-fiat nevet visel és igy kétségkivül az ő birtoka volt, – e körülmény nyilván arra mutat, hogy Jakab, a debreczeni Ferencz-rendüek alapitója senki más, mint Péter fia.
Kétségkivül ő volt az, ki ősei debreczeni monostorát a Domokosrendüek eltávozása után nem hagyta soká lakatlanul s kora másik kedvelt szerzetének, a Szent-Ferencz-rendnek tagjaival sietett azt újra megnépesiteni.
E rendnek XIV-ik századi debreczeni élete s működéséről egykoru tudósitásaink nincsenek, de midőn Hunyady Jánosnak 1448-ik leveléből olvassuk, hogy a debreczeni Ferenczrendüek mily drága egyházi öltönyök és szerekkel rendelkeztek, hogy drágakövek és gyöngyökkel gazdagon ékesitett arany-ezüst szent edényeik sem hiányozának,* {445.} ezáltal visszatükröztetni látjuk a szerzetesek 1448 előtti egész életét: a buzgalmat, a munkásságot, melyet kifejtettek s a hivek áldozatkészségét, melyet felgyulasztottak. A bőség egyrészt Isten áldásának, másrészt az ember szorgalma s takarékosságának jele.
Hunyady ugyan azt emliti, hogy az emlitett drágaságok királyok ajándékai valának, de e megjelöléssel kétségkivül azoknak inkább fejedelmi voltára akart figyelmeztetni; mert a legértékesebbek lehettek a várost meglátogató királyaink adományai, de legnagyobb részök mégis csak a debreczeni egyház hiveitől s ezek közt első sorban fejedelmi gazdagsága kegyuraitól s urnőitől származott.
De mint a társadalom minden osztályánál, ugy a szerzetesrendeknél is a szerencse hosszas kedvezése a munkakedvet, az erkölcsök szigorát megvesztegeti, s igy történhetett, hogy Hunyady János idézett levelében már a debreczeni Ferenezrendüek életét megvizsgáltatni, s visszaéléseiket megszüntetni kéri. Kétségkivül e felterjesztés következménye volt, hogy mihelyt Mátyás király erélye az ország ügyeinek némi rendet parancsolt, a debreczeni szerzetesek ügye is napirendre került s 1466-ban az addig enyhébb rendü ferenczeseket a szigorubb rendüekkel váltották fel.*
Ezek ellen, ugy látszik, nemis volt többé panasz; mind a kegyuri család, mind a nép vonzalmát meg tudták nyerni.
Mátyás király anyja, Szilágyi Erzsébet, ki földesasszonya volt Debreczennek, kegyelmét mutatta irántok,* s példáját követték a későbbi birtokosok, ugy Zapolyay János,* mint Török Bálintné, ki gyóntató atyját is közőlök választotta* s hamvait a klastrom sirboltjába temetteté.*
{446.} A nép s a szerzetesek jó viszonyának emlékét s bizonyitékát az egykoru kronikás jegyezte fel, midőn leirta, hogy Laszki Jeromos boszut forralván Debreczen előkelő polgárai ellen, ezeket először a klastromba rendelte fel, de később saját szállására, «mert attól tartott, hogy a szerzetesek kiszabaditják a polgárokat».*
Foglalkozásuk az isteni tiszteleten s a betegek látogatásán kivül a népnevelésre is kiterjedett. Már maga azon körülmény, hogy amint a külföldi egyetemek látogatóiról értesülést nyerünk, sürün találunk azok közt debreczeni származásuakat, nyilván arra mutat, hogy e városnak rendezett iskolával kellett birnia, mely képes volt a magasabb műveltség utáni vágyat is felkelteni hallgatóiban.
Mikor hagyták el a szerzetesek Debreczent? határozott adatunk arra nincs, de valószinüleg még 1556. év előtt, mert mig a váradi, szalárdi, sőt még a gyulai Ferenczrendüek is féltőbb drágaságaikat az idézett évben az ecsedi várba szálliták: nem olvassuk, hogy az Ecsedhez sokkal közelebb eső debreczeniek hasonló elővigyázattal éltek volna, pedig, mint Hunyady leveléből láttuk, volt mit félteniök.
Klastromuk a bold. Szűz tiszteletére volt szentelve* s és semmi kétség benne, hogy a mai protestans főiskola helyén állt épen ugy, mint a sárospataki főiskola szintén egy régi klastrom alapjain emelkedett fel.*
Gyulai klastrom.
Folytatása a régi monostornak. – Virágzása, majd hanyatlása. – Egyik házfőnökének vértanui halála. – Egyházi drágaságaiban utolsó nyoma s emléke.
Rendes konvetté alakulását a rend történetirója 1531-re teszi,* de már maga e tény amellett szól, hogy régebb idő óta létezett. Midőn {447.} pedig olvassuk, hogy a pápa 1409-ben Maróthi János macsói bánnak, ki akkoron Gyulát birta, hatalmat ad, hogy a Gyula tartozékát képező Vári községben Szent-Ferencz rendjének egy «más» konventjét is felállithassa,* ebből világos, hogy e rendnek Maróthi uradalmában már akkor létezett egy konventje s valószinüleg Gyulán.
E konvent mintegy folytatását képezé az elenyészett gyulai, valószinüleg apátsági monostornak, s ugyanannak helyén állhatott. E hely azonban még eddig nem volt biztosan meghatározható; csak az bizonyos, hogy a ferenczesek, rendjök szokása szerént, kész városba költözének be s idetelepitésökkel Gyula birtokosának is, mint kegyuroknak, az volt szándéka, hogy általok a város lakóinak lelki vezéreket s alkalmas tanitókat adjon.
Hogy pedig e klastrom csakugyan egyike volt régi nemzetségi monostorainknak, igazolja ama körülmény, hogy midőn az utolsó Hunyady leánya s özvegye itt kiszenvedtek, drága hamvaikat nem vitték sem a Frangepánok tengerparti sirboltjába, sem Vajda-Hunyadra, hanem a gyulai klastrom egyházában temették el.*
Különben e klastrom történeteiből csak keveset tudhatunk. 1452-ben itt a rend tartományi gyülést tartott, mely Becheni Mihályt, Kapisztranói János kortársát s barátját választotta meg tartományi főnöknek.*
A gyulai klastrom tehát a XV-ik század közepén virágzott s hanyatlása, mely az 1531-iki uj szervezést tette szükségessé, csak jóval később, a mohácsi vész napjaiban következhetett be. Erre azonban csakhamar ismét megizmosodott; 1533-ban ujra itt tartá a rend tartományi gyülését, mely alkalommal Nagochi Mártont tartományi főnöknek választák, Zylai Benedeket titkárnak, Thárnoki, Kopácsi, Szegedi és Bakó atyákat pedig definitoroknak.* E nevek tulajdonosai közől egyik-másik lehetett a gyulai klastrom tagja is s neveik tanuskodnak nemzetiségökről.
Tagjai közől határozottan csak egyet ismerünk: Szegedi Tamást, {448.} ki itt házfőnök volt, de akit, midőn innet, ugy látszik, szülőföldére, Szegedre átment, a törökök negyedmagával együtt lefejeztek 1552 augusztus 16-án.*
Evvel a gyulai klastromra is elérkeztek a szenvedések, sőt a pusztulás napjai. 1556-ban ők is, mint váradi testvéreik, tehát, ugy látszik, közös elhatározással, az ecsedi várba szálliták becsesebb s nélkülözhető egyházi szereiket, melyekből több mint egy félszázados gondviseletlenség, sőt pusztitás után is még tiz darab oltárteritő, kazula és palást megvolt, ezek között két kazula és egy palást nehéz selyemből, drágakövekkel kirakva. A kazulák egyikére a szent kereszt volt himezve, felette a fiait önvérével tápláló pelikánnal, alatta Szűz-Mária és Evangelista-Szent-János között az ur Jézussal, legalul pedig Szent-Péter és Pál apostolok. Egy másik s harmadik kazula szintén himes munkában a kinszenvedés jeleneteit tüntette fel.* Nemcsak hazai vallásosságunknak, hanem magasabb műveltségünknek is ugyanannyi emlékei ezek, mert az eféle műdarabok akkor még nem készültek gyárilag, hanem itthon műveltebb, sokszor főrangu hölgyeink sajátkezüleg dolgoztak rajtok s ajándékképen nagy öröm, vagy nagy bú emlékéül adták az egyházaknak.
1556-on innen a gyulai klastrom eltünik. Mikor lett laktalanná s pusztult el? arra eddiglen nincs adat. A körülmények arra mutatnak, hogy emlékszerü egyházaink egyike pusztult el vele.
Gerlai klastrom.
Uj megnépesitése, de ismet korai pusztulása. – Tornya legmesszebb s legtovább látszott ki a pusztára.
Ez is, mint a gyulai, az ős apátsági monostor helyén keletkezett s az Ábrámffy nemzetség családi klastroma volt.* Első nyomára 1531-ben akadunk, midőn a Szent-Ferencz-rendüek Váradon tartott tartományi gyülése elhatározta, hogy Ábrámffy ő méltóságának megkeresésére Gerlára négy szerzetes menjen, de ha ő méltósága keveslené, akkor {449.} menjenek hatan.* Melyik volt ez az Ábrámffy nemzetség számos tagjai közől? határozottan tudnunk nem lehet, mert a keresztnév a rend történetirójának tollában maradt; de lehet, hogy az a János, ki épen az idézett évből mint váradi olvasó-kanonok ismeretes.*
Az is valószinü, hogy a Ferencz-rendüek 1531-iki gerlai küldetése nem valami uj klastrom megnépesitését jelenti, mert itt is ugy történhetett, mint a szomszéd Gyulán, hogy a Ferencz-rendüek már régebben laktak itt s csak ideiglenesen szüntek meg. Az Ábrámffyak szintén előkelő nemzetséget képeztek s ezeknek mindig megvolt családi szerzetök; másrészt a XVI-ik század közepe már nem igen kedvezett ily szerzetesrendi intézmények uj behozatalának, s ha ez mégis megtörténik, a rend irója nem szárazon, mint köznapi dologról, hanem ünnepélyesen emlékszik meg róla.
De a gerlai klastrom egy-két évtized mulva ismét pusztán maradt; 1552-ben a gyulainak szerzetesei még emlittetnek, de a gerlai már nincs felvéve a létező klastromok közé.*
Mikor, mi okból pusztult el? azt könnyen sejthetjük, de közelebbről meghatároznunk adatok hiányában nem lehet. Tornya, mely legmagasabb épitmény volt a vidéken, a mult században még állt, de egyéb részei már akkor is romokban hevertek.*
Szalárdi klastrom.
Szalárd birtokosai. – Középkori város. – Egyházának látképe, alaprajza, sirboltja. – Klastromának történeti nyomai s művelődési hatása. – Utolsó emléke.
Szalárd művelődési s forgalmi központja volt mindig azon terjedelmes uradalomnak, melynek védelmi bástyáját a vele tőszomszédos {450.} Adorján vára képezte. E várnak osztozott jó és balszerencséjében, avval együtt cserélte-váltotta urait.
Első ismert birtokosa Miklós, Pál országbiró fia, de midőn ez és testvérei IV. László király ellen pártot ütének,* királyi adományképen a Borsa nembeli Tamás fiainak kezére került, kiknek, nevezetesen Kopasz nádornak pártütésével ismét, 1317-ben a koronára szállt,* 1401 körül pedig Zsigmond király ismeretes bőkezüsége a Csáky nemzetség birtokába juttatá.*
Ily nevezetes nemzetségi birtok kétségkivül már kereszténységünk első korszakában szintén nem állt monostor nélkül, de hogy az hol emelkedett? a szomszédos szent-imrei magaslaton-e, hol csakugyan apátság létezett, vagy Adorján vára helyén, avagy épen Szalárdon? oly kérdések, melyekre adataink elégtelensége miatt nem felelhetünk. Annyi bizonyos, hogy fentebbi sejtelmünk igazolásaképen a későbbi korban itt is látunk egy klastromot, melyről történeti emlékeink csak a XV-ik században kezdenek szólani, de a klastrom egyházának épitészeti izlése nyilván azt vallja, hogy az legalább is egy századdal előbb létezett.
Szalárd ekkor, a XIV-ik században, már város volt s vásárai anynyira népesek, hogy a király embere s a váradi káptalan bizonysága nem egyszer keresék fel a szalárdi vásártért, hogy ott középkori szokás szerént a birói megidézéseket közhirré tegyék.*
A mai Szalárdtól napnyugatra, a községen kivül egy puszta tér napjainkban is «Varga-utcza» nevet visel, jeléül egyrészt annak, hogy Szalárd egykor odáig terjedett, másrészt pedig, hogy nagyobb számmal lehettek benne a városi élet alkotó elemei, az iparosok. És igy azon egyház, melynek távlati képét itt bemutatjuk s mely most Szalárd nyugati oldalának legszélén emelkedik, hajdan benn, a város közepén állt, tehát épen ugy, mint vagyontalan szerzeteseink egyházai rendesen s ez is ilyen szerzetesek, a Szent-Ferencz-rendüek egyháza volt.
{451.} Mikor, ki telepitette ide ama rend tagjait? arról hallgatnak történeti emlékeink. Legvalószinübbnek látszik a feltevés, hogy a Csákyak szerveztek itt maguknak családi klastromot, melynek elfogadhatósága ellen nemis hozható fel egyéb, mint csupán ama körülmény, hogy a Csákyak szalárdi birtoklása a XV-ik századdal, tehát a csucsives épitészet- kései korában kezdődik, a kérdéses egyház szentélyének éjszak-keleti oldalán pedig fenmaradt egy ablak, melynek mérmüvei, mint mellékelt rajza is mutatja, a csucsives épitészet első korára vall.
Különben ez egyház, mint mellékelt alaprajzából első tekintetre látható, egyenesen szerzetesek számára terveztetett és épült.
Ezt igazolja kelet felé tekintő hosszszentélye, melynek éjszaki oldalánál emelkedik, mint klastromi egyházainknál rendszerént, a torony, hogy a szentélyben imádkozó szerzeteseknek kezök ügyében legyenek a harangok. Nyugati oldalán nem volt tornya.
{452.} Ablakai mind csucsivesek, de mérműveik már kitörvék, kivéve azon egyet, melyről már szólottunk s mely társainak sorsát azáltal kerülte el, hogy korán befalazták.* Diadalive szintén csúcsives s ötoldalu féloszlopokon emelkedik. Eredetileg mind a hajó, mind a szentély boltozva volt, de most teknő-alaku famennyezet boritja. Általálban ez egyház arányos beosztásával, hosszusága háromszor annyi, mint szélessége, s karcsu, könnyed emelkedésével ma is kellemesen hat a belépőre.
Kivül a falakat kéttagu támok erősitik és igy alkalmasakká tették a rajtok emelkedő boltozat nyomásának elviselésére; a támok párkányai, valamint az egész egyházat körülfutó alsó párkányzat faragottkővel van szegélyezve. Különben az egyház téglaépület, téglái gyönyörük, méretök: 28. 12.5–6 c/m.
De nem kevésbbé érdekes része ez egyháznak a ma ugynevezett sekrestyéje, de amely hogy nem az volt, igazolja ama körülmény, hogy bejárással az egyházba nem birt. Ez egy keresztbolthajtásos négyszögü épület, mely a szintén négyszögü torony éjszaki oldalához van csatolva, egy ajtóval nyugat felé s két kis, csucsives ablakkal keletnek. Bolthajtását kőgerinczek tarják, melyek vasgyámokról indulnak ki s egy emberi főt feltüntető zárkőben találkoznak.
A gerincz átmetszetét s a zárkövet, mint érdekes és jellegző két darabot a mellékelt rajzokban szintén bemutatjuk.
{454.} E darabok már magukban is meghatározzák a kis épület keletkezésének korát s épitőjének legalább nemzetségét. A gerincz kései gót, tehát XV-ik századi, az emberi fő a Csáky nemzetség czimere, mely itt tiszta eredetiségében tünik fel s mely eszerént nem török fej, mint az e főuri nemzetség ujabbkori czimerein látható. Ez épületet tehát egyik Csáky emeltette a XV-ik században, hogy melyik? annak meghatározásában segitségünkre jönnek az irott emlékek.
Midőn Csáky Benedek Miklósnak, a szörnyü véget ért Csanádi püspöknek atyja, Adorján várában 1490. deczember 21-én «beteg állapotjában» végrendeletét készité, egyebek között igy szól: «az én testemet penig hagyom, hogy temessék az földbe, az Bódog Szüz-Máriának Clastromába, mely Szalárdon épittetett a Minores szerzetből való Barátok közt, az Nagyságos Csáki Ferencznek, az én szerelmes atyámnak koporsajába azoknak ez Barátoknak minden Czeremóniáival.»*
{455.} Itt a «koporsó» kifejezés régi magyarsággal annyit jelent, mint a mai sirbolt és igy bizonyos, hogy Csáky Ferencz, ki 1468 táján halt meg, Szalárdon sirboltot épittetett, ez pedig alig lehet más; mint a ma ugynevezett sekrestye, melynek épitészeti stylje Csáky Ferencz korának különben is megfelel.
A végrendelet idézett szavaiból megtudjuk azt is, hogy ez egyház a boldogságos Szűz tiszteletére volt szentelve.
Az egyháztól északra állt a klastrom, melynek első emlitését 1451 január 20-áról olvassuk, midőn Várad legnagyobb püspökeinek egyike, Vitéz János e klastrom falai közt időz s innet válaszol egykori hivataltársa, Bári Miklós egri kanonok levelére, üdvözölvén őt tudori előléptetése alkalmából.* A levelet Bárinak szolgája hozta Vitézhez, mely körülmény mig egyrészt az akkori közlekedési viszonyokra vet világot, másrészt sejtenünk engedi, hogy Vitéz huzamosabban időzhetett itt, különben a levél vivőjét nem küldték volna utána Váradról Szalárdra. Ki tudja, mily codex, szent-atya vagy római klasszikus iró munkája vonzhatta ide a tudományszomjas főpapot?
Klastromaink, bármily szegények voltak is, olyas szellemi kincsekben nem szükölködtek. Falaik között mindig számlált oly férfiakat, kik részint magok művelék a tudományt, részint annak szeretetére s ápolására másokat tanitának meg. Ez utóbbiak közé számitható azon Szalárdi Sándor János, ki 1417-ben a bécsi egyetemen a prokuratorok közt tünik fel,* s azon másik Sándor, ki 1444-ben a budai káptalan egyházában Szent-Katalin oltárának igazgatója volt.* Hogy ezek szalárdi származásuak voltak, igazolja nemcsak a Szalárdi előnév, hanem még inkább ama körülmény, hogy Sándor Jánosnak itt lakott fivére, Miklós, itt volt atyai birtoka, melyen utóbb esztergomi kanonok s gömöri főesperes korában is tisztje által gazdálkodást folytatott.*
A szalárdi klastrom végső éveiről még hiányzanak a tudósitások. 1556-ban itt is, mint Váradon és Gyulán, a szerzetesek sietnek megmenteni {456.} becsesebb egyházi szereiket, s azokat az ecsedi várban helyezik el. Ezekből még 1617-ben is megvolt két antipendium az oltárok elé, továbbá három kazula s ugyanannyi dalmatika, valamennyie nehéz selyemből aranyszálakkal s aranypikkelyekkel. Nevezetesen a kazulák közt kitünt egy, melynek hátsó keresztjére a bold. Szűz volt kihimezve a kis Jézussal s mellette egyik oldalon az üdvözlő angyal, másik oldalon Szent-Pál és Szent-Bertalan apostolok. Talán épen egyik vagy másik Csáky hölgy kezeinek munkája. A dalmatikák közt pedig kettő fekete selyem volt arany virágokkal, kétségkivül a Csákyakért tartott gyászmiséknél használták.*
Ezenkivül a szalárdi Szent-Ferencz-rendüeknek többé semmi nyomuk; klastromuk is elenyészett nyomtalanul.
Telegdi klastrom.
Templariusok vagy apátság? – Csanád érsek második biharmegyei alapitása. – A telegdi klastrom hosszu fennállása, de annál rövidebb története.
Szent-Ferencz szigorubb rendjének történetirója nem ismeri, mert talán az ugynevezett conventualisokhoz tartozott; de Pázmány Péter határozottan szól róla azon érdekes megjegyzéssel, hogy e rend tagjait Csanád érsek telepitette Telegdre, a templáriusok egykori klastromába 1335-ben.* A «veres barátok»-ról szóló hagyomány, ugy {457.} látszik, már Pázmány korában is élt a nép között s a halhatatlan bibornok e hagyományt vehette tudósitása alapjául, mert hogy a mai Mező-Telegden – Pázmány tudósitása ide szól – valaha templáriusok laktak volna, annak legkisebb elfogadható nyoma sincs történeti emlékeinkben.* De minden valószinüség szerént volt ott valamely monostor, mely Csanád érsek korában már elhagyatva állt s az érsek azt népesithette meg Szent-Ferencz szerzeteseivel. Telegd szintén már az Árpádok alatt egy tekintélyes nemzetségi birtok központját képezé, melyhez a Sebes-Körös völgyén még tizenegy község tartozott* s ily központ ama korban nem állott monostor nélkül, mint később csakugyan találunk benne klastromot.
Hajdani monostorának mintegy árnyéka gyanánt tünik fel amaz apátság, melyet szerzetesrendeink történetirói Szent-Gábor főangyalról czimeznek s helyéül Mező-Telegdet jelölik ki. Ez apátság egykori létezése bizonyos, de helyisége nincs kellőkép meghatározva, sőt ellenkezőleg, amit e meghatározás indokolására felhoznak, az épen Telegd ellen szól s a kérdéses apátság helyéül a szintén biharmegyei Gáborjánt sejteti, amint kétségtelen is, hogy nem mező telegdi, hanem gáborjáni apátságot kell értenünk alatta.*
Különben is az állitólagos telegdi apátság a Ferencz-rendüek Telegdre jövetele előtt létezhetett, de ugyanakkor léteztek volna ott a templáriusok is, ez pedig együtt véve egy olyan hely és birtokra nézve, mint Telegd, nemcsak szokatlan, hanem terhes is lett volna. Ennélfogva {458.} csak az egyiket fogadhatjuk el, éspedig a valószinübbet: az apátságot, de ezt sem Szent-Gábor czime alatt, mert e czimre a szintén csak véleményezett telegdi apátságnak történeti jogosultsága nincs.
Hogy Csanád érsek, a volt váradi prépost s a váradi kiskáptalan alapitója, mily módozattal tette le e másik biharmegyei alkotásának alapjait? arról hallgatnak történeti forrásaink, valamint általán tovább, mint két századon át nem értesülünk a telegdi klastrom sorsáról. De hogy e hosszu idő alatt folyton létezett s buzgalma és munkásságával nemcsak kegyurai, a Telegdyek, hanem az egyszerü nép rokonszenvét is meg tudta nyerni: azt igazolják azon történeti adatok, melyek e klastromot annak már csak megszünte után emlegetik.
Csanád érsek késő utódjai: Telegdy Mihály és Miklós nagy meghasonlásba estek egymással: Miklós az uj hit hive lett s azon javakat, melyeket ősei a birtokaikon létezett egyházak s egyházi személyek részére adományoztak, elfoglalta. Mihály, ki hű maradt atyái hitéhez, azon alapon, hogy a kegyuri jog kettejöket közösen illette, az elfoglalt javakból két egyenlő részben osztályt követelt.* Miklós erről elejéntén hallani sem akart, de végre küzdelmes per után megirták az osztálylevelet, melyben apróra elő van sorolva, hogy az egyházi javakból kinek mi jutott?
E levél vet világot a telegdi klastrom multjára is s megtudjuk belőle, hogy a szerzetesek leginkább a kegyuri család évenkénti kegyes adományaira s a nép alamizsnáira voltak utalva, mert birtokaik oly csekélyek valának, hogy az élet szükségeit csak kis részben fedezheték s mindössze egy kevés szénát adtak teheneik s a vendégek lovainak számára és egy kevés bort asztalukra.
Nevezetesen volt egy kuriájok s kertjök a klastrom mellett,* továbbá egy-egy szőlejük Telegden és Szabolcson, melyek közől az utóbbit Okos György, Telegdy Miklós őseinek jobbágya hagyományozta lelke üdvösségéért örökös misére a klastromnak;* végre szintén egy-egy rétjök ugyancsak Telegden és Szabolcson, melyek közöl a telegdi – «Barátok rétje» nevet viselt.* De annál gazdagabb volt klastromuk {459.} egyháza, mert nem kevesebb, mint ezer kétszáz magyar forint becsára volt azon arany-ezüst szent edényeknek, s drágakővek és gyöngyökkel kirakott egyházi öltönyöknek, melyeken a két atyafi-testvér szintén osztozott s melyek közt valánek kétségkivül a klastrom volt ruhái s edényei is.*
Csak «volt» mondjuk, mert ugyanezen alkalommal Mihály és Miklós urak Telegd két egyházán is megosztoztak, s a klastromi egyház, mely temetői joggal birt,* az ősi hit hivének, Mihály urnak jutott, hogy – mint az idézett oklevél mondja – «vallása szertartásait ott folytathassa... de a két különböző vallás papjai egymást megbecsüljék.»* Telegdy Mihály papjai azonban már ekkor nem voltak szerzetesek, mert a Szent-Ferencz-rend tagjai 1561-ben már ejhagyták volt telegdi klastromukat.*
Ma már e klastrom egykori helye is bizonytalan. A hagyomány szerént azon emeletes urasági épület lett volna, mely a protestans egyház éjszak-keleti végében áll, ami lehetséges is, csak az a bökkenő, hogy ott egyháznak semmi nyoma; pedig a klastromnak, mint láttuk, külön egyháza volt. Annyi bizonyos, hogy benn a városban állt, de kérdés, hogy a régi vár falain belül-e?
| Szent-Domokos-rend. | TARTALOM | Pálosok. |