| A PÜSPÖK BIRTOKAI. | TARTALOM | KÖZMŰVELŐDÉSI S ÁLLAMI SZOLGÁLATOK. |
FEJEZETEK
KANONOKI HÁZAK S AZOK TARTOZÉKAI. – FÖLDBIRTOKOK VÁRADON, BIHARMEGYÉBEN S AZONKIVÜL. – BUDAI HÁZ. – NAGYPRÉPOST, ÉNEKLŐ- S ŐRKANONOK BIRTOKAI. – SZŐLŐK. – MALMOK ÉS FÜRDŐK. – VÁMOK S A SZÁSZOK NAGY PERE. – VÁRAD VÁSÁRAINAK KÉPE. – JOBBÁGYOK SORSA. – OLÁHOK HELYZETE. – OFFERTORIUMOK.
A CHARTULARIUM a káptalan összes birtokai s birtokjogainak teljes sorozatát adja, de mert a XIV-ik század utolsó negyedétől, mikor a Chartularium keletkezett, a káptalani birtokok még folyton szaporodtak, s viszontagságok vagy gazdasági műveletek által is változtak: ezért a káptalan birtokait szintén a már fentebb használt 1552-iki adókönyvek szerént soroljuk fel, de az illető helyeken megemlitjük ugy a Chartularium, mint egyéb források adatait is.
A Chartularium még emliti, hogy a vár fele, továbbá két torony, valószinüleg a vár falain, s egy pincze a várban a felette levő épületekkel a káptalané; de később az ős birtoklás ez utolsó maradványai is eltünnek, legalább semmi emlékezet többé rólok. A prépost, valamint a többi kanonokok egytől-egyig a vár falain kivül laknak s innet keresik fel naponként Szent-László egyházának csarnokait.
Számukhoz képest eredetileg huszonnégy ház állott rendelkezésökre, ezekből azonban négy eredeti rendeltetésétől elvonaték. Egyet azon okból, hogy a kanonokok száma ritkán teljes és igy az többnyire üresen áll, szegényekházává alakítottak át; egyet ismét Báthori András püspök rendelt a Szent-András-kápolna igazgatójának lakásává; kettőt pedig Meszesi Demeter foglalt el valószinüleg azért, mert Velenczén, tehát püspöki birtokon álltanak.*
{272.} A házak mindenikéhez, mint más nemesi birtokokhoz; földesuri jogok s bizonyos számu jobbágyok tartozának, kik felett az illető kanonok joghatóságot is gyakorolt, de felelősség terhe alatt és csak a kisebb ügyekben, mert a főbenjáró eseteket a káptalan saját uriszékére tartá fenn.*
Az egy préposti lakot kivéve a többi házak egyike sem volt valamely káptalani méltósághoz kötve; kiki ott lakott, hol számára hely jelöltetett ki. A kijelölést a püspök s a káptalan közmegállapodással teljesité, de a házba költöző annak, ki előtte ott lakott, vagy halála esetén örököseinek két márkát tartozott lefizetni, harmincz nap alatta.*
A kanonoki házak nem álltak egymás mellett, hanem szétszórva a város különböző részeiben. Kettőről bizonyos, hogy a Szent-Jakab-utczában állt, de e kettőt is Török Kelemen háza választá el egymástól, melyet 1461-ben Szántai László vásárolt meg három arany forintért.*
A többi házak helye ismeretlen, de némi nyomok arra mutatnak, hogy {273.} a vártól délre, káptalani területen emelkedtek s leginkább Uj-Bécs nevü utczában, mely a vár déli kapujától az Olasziba vezető Körös-hid felé vonult. A préposti lakról tudjuk, hogy «Hidas-Palota» nevet viselt;* de hogy a Kőrös vagy a vár avagy más folyó hidjáról-e? az már adatok hijjában meg nem határozható és igy annak helye sem.* Különben a prépostnak két háza volt.*
Amint a káptalan a váradi várat saját területén állónak mondja, ugy az egész Váradot is sajátjának nevezi, s feljegyezni akarván váradi birtokait, nem azt sorolja elő, ami a városból az övé, hanem amik tényleg a püspök kezein vannak.* Ezeket már fentebb láttuk, most lássuk, hogy ezeken kivül mik maradtak meg a káptalannak?
Várad, a tulajdonképeni város, régibb nevén Hétközhely, a Körös bal partján, 320 telek.
Uj-Bécs, a Körösnek szintén bal partján, 40 telek.
Szent-Péter, Olaszitól napkeletre, a Kőrös jobb partján, 8 telek. Egy malomért, melyet Náta őrkanonok épitett s a káptalannak hagyott, cserélte el ez a püspökkel. Sajnos, hogy Tamás püspök levele, mely ez ügyet a Chartularium szerént bővebben megvilágosithatná, nem maradt reánk.*
Alpár 51 telek. A Chartularium azok közé számlálja, melyek a püspök birtokában vannak, de a káptalan jogot tart hozzá* s állításának {274.} alaposságát ismét igazolja azon körülmény, hogy később csakugyan a káptalan kezeibe jutott.
Apáti (Puszta) 6 telekből 4 volt a káptalané. Valószinüleg ugyanaz, mely Ér-Tarcsa s Ér-Semjén közt állt, legalább ide utal Mátyás királynak egy 1465-iki levele, mely emliti, hogy a váradi káptalan Apátiban lakó tisztjei s jobbágyai Vetési Miklós ér-adonyi jobbágyától két ökröt elhajtottak.*
Abránháza, 4 telek. Mint káptalani birtokot emliti már a Chartularium,* továbbá Zsigmond királynak 1406-iki megerősitő oklevele* s Mátyás királynak 1477-iki átirata.*
Babostya, 4 telek. Valószinüleg kései keletkezésü, mert csak az 1552-iki adókönyv emliti, de oly területen s oly községek között, melyek már a Chartularium szerént káptalani birtokok valának.
Bagamér, 64 telek. Eredetileg a Gutkeled nemzetség birtoka s 1348-ban Margit asszony, Lindvai Bánfi Miklós özvegye cserélte el a váradi káptalannal ennek Gyirmót győrmegyei és Szent-Miklós baranyamegyei birtokaiért, hozzájárulván a cseréhez mind a király, mind a váradi püspök beléegyezése.* Gyirmótról egy 1255-iki oklevél megjegyzi, hogy Szent-László adományából jutott a káptalan birtokába,* a Chartularium pedig a megjegyzést azzal egésziti ki, hogy a szent király a kanonokok karingeire adta a káptalannak.* Ugyancsak a Chartularium szerént, mely már Bagamért a káptalani birtokok közé sorolja, ehez még Horon (?) és Györgyegyháza falvak is tartozának.*
Barakony, 13 telek. A Chartularium, valamint Zsigmond s Mátyás királyok idézett levelei szerént káptalani birtok.
{275.} Beghes, 6 telekből 5. Neve 1271-ben Beges,* de csak később, 1374 után jutott a káptalan birtokába.
Bekény, 9 telekből 2. V. László király 1457-ben vizsgálatot rendel nagyságos Csáky Ferencz bihari főispán ellen, ki Kölcsei Farkas Tamás és Baranyay Mihály keresszegi várnagyai és jobbágyaival a váradi káptalan bekényi részbirtokán lakó jobbágyoktól 16 ökröt elhajtatott.*
Besenyő, 16 telek. Mint káptalani birtokot emliti a Chartularium, továbbá Zsigmond és Mátyás király levele. Az első megjegyzi, hogy van tartozéka is: Besentelek*, melyet már egy 1319-iki oklevél is káptalani birtoknak mond.*
Bikács, 24 telek. A Chartularium s az idézett királyi levelek egyértelmüleg a káptalani birtokok közé sorolják. Az első szerént, mellette állt Kistelegd szintén káptalani birtok.*
Csehi, 8 telek. Az imént idézett források mint káptalani birtokot említik.
Csökmő, 27 telekből 5. E részbirtok, mint alább, Szeghalomnál látni fogjuk, a Csáky-ak kegyes indulatjából jutott a káptalanhoz, de még 1470 előtt, mert ekkor Csáky Ferencz fiai eladván Ártándy Balásnak irászi és csökmei részbirtokukat, megemlitik, hogy ez eladás nem érinti a váradi káptalannak e két helyen levő részbirtokát s az avval járó vámjövedelem illető részletét.*
Gáborján, 34 telekből 5. Lehet, hogy az itt létezett, de elenyészett apátság utolsó maradványaképen szállott a káptalanra.
Gyán (Vizes), 9 telek. Már Lodomér püspök levele emliti, hogy hagyatékképen jutott a váradi egyház birtokába, s midön megjegyzi, {276.} hogy a tizedek belőle a püspököt illetik,* evvel arra utal, hogy mint birtok nem hozzá, hanem osztályos társához, a káptalanhoz tartozik. Csakugyan mind a Chartularium,* mind a királyi levelek a káptalan birtokai közt tüntetik fel.
Harsány, Nagy és Kis, amaz 15 ez 11 telek. Lodomér püspök levele épen ugy emliti Harsányt, mint Gyánt; a Chartularium már Nagy- és Kis-Harsányt sorol fel mint káptalani birtokokat;* hasonlóképen nyilatkozik II. Ulászló királynak egy 1492-iki levele Kis-Harsányról.*
Iklód, 14 telek. A Chartularium szerént «Ikold» s mint Ősi tartozéka, káptalani birtok. Ilyennek tünteti fel II. Ulászló királynak egy 1495-iki levele is, mely mind a váradi püspökségre, mind Biharmegyére nézve több tekintetben érdekes.* Báthory István erdélyi fejedelem {277.} 1574-iki levele pedig megemlíti róla, hogy csakhamar 1557-iki elkoboztatása után János-Zsigmond fejedelem Pesthy Imre deáknak s ennek halála után Földváry Mátyás váradi udvarbirónak adományozta.*
Irász, 39 telekből 7. A Csáky-testvérek Csökmönél idézett 1470-iki levele említi a váradi káptalannak irászi részbirtokát is s az annak megfelelő vámjövedelmet.*
Jenő, Kis, a Fejér-Körös partján, 25 telek. A Chartularium Zarándmegyéhez számitja, az 1552-iki adókönyvek Biharhoz, az 1564-iki adókönyvek ismét Zarándhoz. Mind e források szerént egészen káptalani birtok.*
Kakucs, 10 telek. Szintén Ősi tartozéka s valószinüleg e községről nevezék Váradnak egyik utczáját Kakucs-utczának.* A Chartularium szerént már káptalani birtok.
Kalaztelek, 32 telek. A Chartularium «Kaluz (Kalóz) telek»-nek {278.} írja s mint krasznamegyei községet Adriántelek és Szatmártelek tartozékaival a káptalani birtokok közé sorolja;* de már 1338-iki adatok szerént is káptalani birtok.*
Kardó, 15 telekből 2. Lodomér püspök levele szerént három egyenlő részben birja a püspök, a káptalan s a várad-előhegyi konvent.* Kétségkivül innet ered a káptalan későbbi részbirtoklása.
Kékös, 9 telek. A Chartularium ismételve,* valamint Zsigmond s Mátyás királyok idézett levele is káptalani birtoknak mondja. Pap-Tamási táján, talán a Kékkálló patak közelében állhatott. – Azon Kekes vagy más néven Uzfalva, melynek birtokára I. Károly király 1319-ben Benedek csanádi püspöknek s unokaöcscseinek: Miklós, Tamás és Benedeknek, Arnold fiainak uj adománylevelet ad, – szintén Biharmegyében ugyan, de a Körösközben állt.*
Kér, Nagy és Kis, amaz 16 ez 4 telek. Eredetileg Al és Fel jelzőkkel különböztetének meg. Mint Latabár és Tóttelek, ugyanazon réven jutottak a váradi egyház birtokába, s mig e kettő osztály utján a püspöknél maradt, a másik kettő a káptalanra szállt.
{279.} Kees (Kis) haza, 22 telek. A Chartularium szerént már káptalani birtok s minthogy Széplak tartozéka gyanánt emliti, kétségkivül evvel együtt jutott a váradi egyház és igy a káptalan birtokába.*
Méhes, 14 telek. Mint káptalani birtokot emliti a Chartularium s János-Zsigmond fejedelem 1568-iki levele, melylyel azt Ábránffy Zsigmond fiainak adományozza.*
Miske, 34 telek. Várad és Szent-János közt állott. 1387-ben került a váradi káptalanhoz, midőn Domokos leleszi prépost e birtokát s a mellette létező Megyert megcserélte a káptalannak zemplénmegyei Vajda birtokával.* 1568-ban János-Zsigmond Baky Pál étekfogó mesterét ajándékozta meg vele.*
{280.} Nyárszeg, 14 telek. A Chartularium, valamint Zsigmond s Mátyás királyok levele szerént káptalani birtok.
Ősi (Egyházas), 18 telek. Mint káptalani birtokot emliti a Chartularium, tartozékai: Kakucs, Iklód, Megyer, Malomszeg falvakkal és Szigeth földdel.*
Pályi (Hegyköz), 24 telek. A Chartularium szerént káptalani birtok.*
Petegd, 22 telek. Ugyanazon forrás, mint Széplak tartozékát s káptalani birtokot emliti.*
{281.} Revid, 42 telek. A Chartularium s a királyok idézett levelei a káptalani birtokok között emlitik.*
Rojt, 24 telek. Az imént emlitett források mind a hárma szerént káptalani birtok.
Sályi, 4 telek. Mind a Chartularium, mind a királyok levelei, de már a Pázmánok 1319-iki oklevele is a káptalani birtokok közé sorolják.
Szalacs, 100 telek. Herczig, Kupócz stb. tartozékaival Zsigmond király adományából szállt a káptalanra.*
Szeghalom, 75 telekből 8. E részbirtok is, mint a csökmei a Csáky nemzetség vallásos buzgalmából jutott a káptalan birtokába.*
Szent-Péterszeg, 25 telek. Minthogy Tornalljai Jakab, Zapolyay János debreczeni tisztje Zapolyaynak gáborjáni, kereszturi s tótfalvi jobbágyaival a váradi káptalan birtokán, Szent-Péterszegen és Kis-Gab pusztán több, mint 300 hold földet, az Orsova tótól egész a Nagyhalomig és Keskeny-érig hatalmasul elfoglalt: Báthory István nádor a várad-előhegyi konventet vizsgálatra szólitja fel.*
Szentelek, 14 telek. Neve eredetileg, mint II. Ulászló király levele emliti, «Ezenthelek» s az «Eszeny» név, mint több hely- s családnevünk igazolja, nem vala nálunk szokatlan. Ugyanezen királyi levél,* valamint Pálóczy Mátyás nádor 1435-iki levele szerént káptalani {282.} birtok,* s meglehet ugyanaz, melyet a Chartularium egyszerüen «Telki» név alatt, de Várad vidékén emlit.*
Székelytelek, 20 telekből 19. A Chartularium s a királyok levelei szerént egészen káptalani birtok.
Széplak fele, 23 telek s tartozékának szintén fele, 44 telek. Hogyan jutott a püspök s káptalan birtokába? már többszőr volt róla szó. Tamási (Pap), 29 telek. A Chartularium szerént tartozéka volt Szent-István-földe, szintén káptalani birtok.* Hasonlót bizonyitanak az idézett királyi s más oklevelek;* de «Pap» jelzője is egyházi birtokosaira mutat.
Tarcsa (Ér), 33 telekből 14. Annyi bizonyos csupán, hogy káptalani birtoklása a már emlitett Apátival összefügg. A Chartularium az idegen kezekben levő birtokok közé sorolja.
Ujlak (Hegyköz), 38 telek. A káptalan birtokai közt említi a Chartularium s a leleszi konventnek egy 1549-iki levele.*
Zomlin (Nagy), 28 telek. II. Ulászló király vizsgálatot rendel Tholdy Mihály, Pocsaji Ferencz, Félegyházi Balás, Álmosdi Chyre András, Borsy István, Kismarjay János és Ilyei László ellen, kik többed magukkal s fegyveres kézzel rárontottak a váradi káptalan «Nagh Zemlen» és Bors biharmegyei birtokaira, hol a jobbágyok házait feltörték s kirabolták.*
{283.} Az itt előszámlált biharmegyei birtokok telekszáma 1351, melyből a huszonnégy kanonok közől egyre-egyre 56 jobbágytelek esik.
De a káptalannak Biharmegyén kivül is valának birtokai. Igy Zarándmegyében: Ágya, Szintye;* egy más forrás szerént még Kis-Gény s részben Nagy-Bád.*
Pest és Nógrádmegyében: Szada, Veresegyház és Szent-Lőrincz, melyek eredetileg káptalani birtokok* és csak a káptalan feloszlatása után mentek át ideiglenesen a püspök birtokába.
Borsodmegyében: Aszaló és Felsö-Zsolcza tartozékaikkal együtt, melyek 1407-ben Zsigmond király nagy alapitványa alkalmával jutottak a káptalan kezébe.* Mindkét birtokot azonban Serédy Gáspár már a mohácsi vészre következő zavarokban hatalmába kerité s a váradi káptalan ismételt tiltakozásaira sem bocsátá vissza,* midőn pedig Várad Izabella hatalmába került s a váradi káptalan a királynéval, mint tényleges hatalommal békében élt: Ferdinánd király mintegy büntetésül 1541-ben 4500, 1549-ben pedig tizezer forintba irá be Serédynek e már különben is kezében levő birtokokat.* Serédy még ez utóbbi évben a leleszi konvent által be is iktatá magát mind Aszaló, mind Felső-Zsolcza birtokába,* de a káptalan még a végzetes 16 nap eltelte előtt Bozzássy János ipor-ujlaki tisztje által ellenmonda.*
Szabolcsmegyeben: Sziget, 40 telekből 15. Enyingi Török János, továbbá Serédy Gáspár, Ruszkai Dobó Ferencz, István a későbbi egri hős, Domokos és Maghy Péter elfoglalák ugyanitt 1545-ben a káptalan «Titrahalmathya» nevű földjét s jobbágyaikkal felszántaták, bevetteték, amiért Ferdinánd király a nevezetteket két izben is megidézteti,* {284.} s ugy látszik nem eredménytelenül, mert a káptalan 1549-ben is mint szigeti részbirtokos emlittetik.*
Ezenkivül a szintén szabolcsmegyei Földes községben birt még a káptalan két nemes telket, melyek egyike népes, másika puszta volt, de ezeket még 1556-ban kilenczven magyar forintért örökösen eladá Földesi Parlaghy Györgynek az előhegyi káptalan előtt.*
Szatmármegyeben: Jank, Gyügye, Hermánszeg és Riche fele. A káptalan janki birtoklását igazolja Csáki György székelyek ispánja s szatmári és ugocsai főispánnak 1402-iki levele;* de Gyügyéhez s tartozéka «Thymatus»(?)-hoz jogot tartának az Ujlaky-ak, kik, nevezetesen Antal, Ferencz és Mihály abba ismételve is (1489 és 1498-ban) be akarák iktatni magukat, de a káptalan ellenmonda.* És igy mind ez, mind a többi három részbirtok megmaradt a káptalannál 1556-ig, midőn Petrovics Péter erdélyországi helytartó a káptalantól hűtlenség czimén elvéve, Melyth Ferencznek és Jánosnak adományozta azokat;* {285.} egy évvel utóbb pedig Ferdinánd király azon okból, hogy a váradi káptalan tagjai Váradról elszéledtek, a nevezett négy birtok s tartozékaik felét Várday Mihálynak adja oly feltét alatt, hogy mihelyt a káptalan székhelyére visszatér, e birtokokat azonnal visszabocsássa, addig pedig a jövedelem felét azon kanonokoknak, kik ő felsége birodalmában szétszórva élnek, kezeihez szolgáltassa.*
Budán a vár Mindszent-utczájában (a mai Disztér) egy ház, mely ugyancsak a várbeli s a bold. Szűz tiszteletére szentelt parochialis egyház házának szomszédságában állt.* E ház, akár vétel, akár hagyaték révén jutott is a káptalan birtokába, mindenesetre biztos előrelátás bizonyitéka s kétségkivül arra szolgált, hogy a káptalan tagjai ugy a müvelődési, mint az országos s kereskedelmi ügyeket magában a fővárosban kisérhessék figyelemmel s tanulmányozhassák.
Az itt elősoroltakon kivül még számos birtokok vannak, melyek hol egy, hol más időben a káptalan nevére szólnak, de később szinte ugy, mint a püspöki birtokoknál, csere, birtokrendezés vagy más viszonyok következtében a káptalantól elidegenednek,* vagy pedig a káptalan hozzájok való birtokjoga ki nem mutatható eléggé.
A káptalan, mint testület által közösen használt birtokokon kivül léteztek olyanok is, melyek a káptalan egyes tagjainak kizárólagos birtokát képezék.
A nagyprépost birtokairól, melyekkel mint egyszersmind Keresztelő-Szent-János káptalanának prépostja rendelkezett, már szólottunk;* itt csak még annyit jegyzünk meg, hogyha a prépost nem volt egyszersmind kanonok, akkor a kanonoki jövedelmekben nem részesült s csupán a préposti javadalomra volt szoritva, mely a Chartularium keletkezésekor a következőkből állt: egy ház a hozzája tartozó jobbágyokkal és szokott fizetésekkel, továbbá egy malom, mely Váradon, Szent-Miklós klastromán tul, Püspöki felé állt, ismét Ürögd nevü falu minden jövedelmével, végre bizonyos részletek a tizedből s egyéb jövedelmekből, melyekről még alább lesz szó.*
A kisprépost vagy helyesebben a kiskáptalan prépostjának birtokairól már szintén volt szó.*
Ezekenkivül külön birtokok valának:
Volf falu, az időszerénti éneklő-kanonok birtoka. Kétségkivül valamely német gyarmat alapitása s a név itt is, mint Várad olasz nevű külvárosainál nem egyéb, mint az uj lakosoknak visszaemlékezése régi hazájokra. Különben csak 8 telekből állt s lakosai a szűk határon inkább kertészettel foglalkozhattak, zöldségeket szolgáltatva a szomszéd Várad piaczaira. Ezenkivül az éneklő-kanonok még egy külön szőlővel s malommal is rendelkezett, mely utóbbi a Körösön, a Henczhida nevű hid felett állt; de kivételes birtoklásával rendkivüli {287.} terheket is kellett viselnie. Éneklő-kanonoki jövedelmeit megosztani tartozott az al-éneklővel, ki külön javadalmat nem élvezett; a falu és szőlő jövedelméből pedig egy diakonust és subdiakonust kellett tartania, kik a székesegyházban mindennap a bold. Szűz miséjénél segédkeztek.*
Kusztoszfalva, Szőlős község közelében állt s az őr-kanonok birtokát képezé. Összesen csak 4 telket számlált, tehát magában véve szerény birtok vala, de annál jövedelmezőbb volt malma, az ugynevezett Kusztoszmalom a Hévjó vizén, melynek hasznát azonban megosztani tartozott az al-őrrel.* Volt még egy másik malma is a Várad melléki Megyer faluban.*
A fekvő birtokokhoz számithatók a káptalani szőlők. Ezeket kezdetben közösen művelteték, a termést közös pinczében tarták s innét oszták szét a kanonokok között; de legujabban, mint a Chartularium mondja, tehát a XIV. század közepén feloszták magukat a szőlőket huszonkét részre, mert ámbár huszonnégy kanonok vala, de e szám ritkán volt teljes. A felosztott szőlőrészekből minden kanonok nyer egyet-egyet; ha esetleg többen valának, mint huszonketten, az egy vagy két legfiatalabb kanonok várt, mig előléphetett. A szőlők művelésére szigoru szabályaik valának: aki jól művelteté szőlejét, annak terméséről végrendelkezhetett is, ellenkezőleg nemcsak e jogát veszté el, {288.} hanem életében vagy halála után hagyatékából a szőlő elhanyagolásáért kártéritést fizetett.
A káptalani szőlők nevei s felosztása:
Omláshegyen «Salve regina» és «László-pap», amazt hárman birták, ezt egy. A poklosok-házán tul «Orbán» és «Kálmán» szőlő, amaz háromé, ez kettőé vala. A kápolnai klastromon alul «LatorJános», felül pedig «Olasz-Apáti», mindkettő három-háromé. Végre még két szőlő: egyik a Királykutján, másik Püspöki mellett a Diósvölgyben. «Sok-korlát», amazt ketten, ezt pedig öten birták.*
A fekvő birtokokkal, mint mindenütt, ugy a káptalannál is különféle haszonvételek s földesuri jogok valának összekötve.
Igy voltak a káptalannak malmai, és pedig mind a három Körösön. A Fekete-Körösön Széplak vidékén, de ezeknek sem számát, sem helyét nem jelöli meg a Chartularium; ellenben a Fejér-Körös mellékiekről feljegyzé, hogy azok Kubán, Jenőben s Pathkán állottak, nevezetesen ez utóbbi helyen egy három köves. A Sebes-Körös partiak közől legtöbb volt Váradon: Szepesen kettő, egyik három kőre; a másik, Almás nevű, két kerékre, melyek közől egyik karló. Szent-Péteren is vala egy karló. Váradon tul Ősiben «Illés molna» két köre; még tovább Nagy-Harsányban egy két kőre; végre Hévjón három malom összesen hét kerékre.
A malmokat rendszerént szeptember 1-én adák bérbe és pedig {289.} szemes-élet fizetésért valamennyit, kivéve az Almás-malmot, melyet készpénzért adtak ki Szent-György napkor.*
De a káptalan birtokain voltak még egyes gazdáknak is malmaik, kik minden kerék után egy-egy ezüst fertót fizettek a káptalannak évenként; ha ki pedig a fizetéssel két évig is hátrányban maradt, malmát elveszté.* A malmok mellé sorozhatók a fürdők s ilyeneket is találunk a káptalan birtokában, kettőt. Egyik, ugy látszik, a vár egyik bástyájának közelében állt s kőfürdő vala, de a káptalan később lerontatá, mivel hogy Meszesi Demeter püspök elfoglalta; a másik az Olasziba vivő hid mellett létezett s kegyes hagyatékképen szállott a káptalanra.*
Jelentékenyebbek valának a káptalan vámbeli jövedelmei. Igy Szalacs vámja, még mielőtt e község a káptalan birtokába jutott volna, őt illeté. Továbbá Széplak s vidéke vámjának fele; Zilah, Szeged városok vámjának egy harmada, és mindazon megyei vámok, melyekhez a püspöknek joga volt, részben a káptalant is illeték; a {290.} XIV-ik század végével azonban már csak a bihar- s zarándmegyei vámokból nyertek némi jövedelmet.
De a legfőbb, t. i. Várad vásárvámja végig megmaradt a káptalan birtokában, bár megtartása sok küzdelembe került. Amint szaporodik történeti adatkészletünk, egyre sürübben jönnek elő a tudósitások, melyek a káptalan ama vámjoga ellen intézett támadásokról szólanak.
Már IV. László király idejéből értesülünk, hogy Kalandos mester, Tamás fia a káptalan váradi áruhelyét elpusztitá,* s ugyanazon korban Várad-Olaszi polgárai is, mint láttuk, perelnek e jog miatt a káptalannal.* És ez igy tartott tovább I. Károly, Nagy-Lajos s Zsigmond királyok alatt is;* a káptalan e joga folyton fenyegetve van hol egy, hol más részről, egyszer a püspökség részéről is, midőn t. i. Jakch Dénes püspök Zsigmond királytól saját városrészei: Olaszi és Vadkert számára nyer vásárjogot.*
A százados viszály leghevesebb kitörése azonban Mátyás király korára esik, midőn az erdélyi szászok, hivatkozva II. Endre király 1224-iki kiváltságlevelére, mely nekik az országban vámmentes kereskedést biztosita, Váradon a vámfizetést egyenesen megtagadák. A káptalan ennek ellenében előmutató Imre király 1203-iki, tehát a szászok kiváltságánál régibb levelét, melylyel a biharmegyei vámok kétharmadát {291.} a váradi egyháznak adományozá s mely levelet utóbb IV. Béla 1261-ben, V. István 1262-ben, IV. László 1277-ben, I. Károly 1322- és 1323-ban átirtak s megerősitének, Nagy-Lajos király pedig nemcsak ismét megerősite, hanem még ama vámok utolsó harmadát az első kettőhöz adá. Erre a szászok a vám kétharmadának jogosultságát elismerék s hajlandók valának fizetni azt, de csak országosan meghatározandó tarifa szerént; a káptalan azonban, hivatkozva az idézett királyi levelekre, egész vámot kivánt s a régi tarifa szerént.*
Mátyás király, kinek itélete alá került az ügy, Budán 1477 julius 3-án kelt levelével aként itélt, hogy Várad vásárait Debreczenbe, saját városába helyezé át, örök hűtlenség s az áruczikkek elkobzásának terhe alatt megtiltván a szokott váradi vásárok tartását.*
Mily magatartást követett eddiglen ez ügyben Várad püspöke, Pruisz János, ki tudvalevőleg Mátyás királynak nagybefolyásu hive volt? nem emlitik történeti forrásaink, mert bár e vámügy még jobban érdekelte a püspököt, mint a káptalant, e korban már a kérdéses vámjövedelemből két rész illetvén a püspököt és csak a harmadik rész a káptalant: mindemellett a perben egész a királyi itéletig a püspök neve sehol nem fordul elő; az ügyet egyedül a káptalan képviseli, s a király itélete is csak a káptalannak szól.
Ez itélet azonban a váradi káptalanon kivül sokak érdekeit sérté, a többek közt Várad püspökének s polgárainak érdekeit is. Azért a király, midőn a káptalan kijelenté előtte, hogy az ő felsége s az egyházi s világi rendek által megszabandó vámtarifát elfogadja: Pozsonyban 1478 február 17-én kelt levelével – mint maga mondja – János váradi püspök s más hivei kérésére visszahelyezé Váradra a vásárokat, megengedvén, hogy már a jövő nagyhéten vásárt tarthassanak, s az ügyben a végtárgyalást Budára, husvét után tizenötödik napra tűzte ki.*
{292.} E napon Ország Mihály nádor, kit a király ez ügy elintézésével megbizott, a következő itéletet hozta: a szászok fizetnek két rész vámot, a káptalan a harmadik részt nem követelheti tőlök, emellett tartozik megtartani a hatóságilag megállapitott vámtarifát és azt azonnal meg is állapitá.*
E tarifa élénken tárja elénk ama vonzerőt, melyet Várad piaczának forgalma még a távolabbi vidékekre is gyakorolt, s képet nyujt az akkori vevő közönség szükségleteiről épen ugy, mint megismertet azon kereskedelmi czikkekkel, melyeket termelők s iparosok előállitani leginkább jónak láttak.
A lőfegyverek közt a puska még nem jutott egyeduralomra; a kézijj és kellékei még mindig találtak vevőket. Az élelmi czikkek közt ott van a káposzta, s mért Szent-László városa és vidéke az akkori sürübb és szigorubb böjtöket is megtartá, a szegényebbeknek szekérszámra hozzák a sóshalat, de messze földről elhozák az izletes vizákat is, s ez az egyedüli czikk, melynek vámját pénzen megváltani nem lehet, hanem minden darabból egy szeletet kell adni, mely szelet közönségesen «szent heng»-nek neveztetett.* Italok között csak a bor s a sertermelésre szükséges komló szerepel; annál változatosabb a ruhanemüek piacza. Len, kender, gyapju, kordován-bőr nagy mennyiségben fordul elő; a pórnép ködmönei és szürke posztó kész ruhái mellett ott pompáznak a drága nyestbőrök s rókatorkok az előkelőbbek posztó, bársony vagy selyem öltönyeire; a himzett női öveket s más asszonyi csecsebecséket hátokon is el birták hozni a kereskedők, de a szőnyegeket, bár vámjok nagy vala, szekérszámra is hozák, jeléül nagy kelendőségöknek, mert festett szobák s kárpitozott butorok nem igen levén divatban, ünnepek alkalmával szőnyegekkel aggaták be a házak falait s teriték be a karos székeket, pamlagokat, velök tették lakályossá az utazások, országos vagy megyei gyülések s vadászatok alkalmával felvont sátrak belsejét. Végre a különféle házi állatok serege közt legkeresettebbek a lovak, amit bizonyit már csak az is, hogy egy {293.} lótól annyi vámot kellett fizetni, mint két ökörtől vagy három tehéntől.*
A nádori itélettel a káptalan vámjövedelme, mely azelőtt valóban jelentékeny vala, mert a szászok nyilatkozata szerént némely kereskedők 3–4 ezer forint értékü árukat is hozának magukkal, a káptalan pedig minden arany forint után egy denár s száz forint értékű {294.} árutól egy forint vámot szedetett,* – e jövedelem most, mint a káptalan Ulászló királyhoz tett felterjesztésében emliti «jelentéktelen mennyiségre szállott le». Ulászló tehát a káptalan kérelmére s azon indokból, hogy Mátyás király ez ügyet nem annyira a törvények szerént, mint inkább önkényüleg oldotta meg: ez ügyet az 1492-iki budai országgyülésen ismét felvétetni s az illető feleket megidéztetni rendelte.* A tárgyalás ugyanazon év Szent-Mihály napjának nyolczada után történt s avval ért véget, hogy Ország Mihály fentebbi itélete ujabb megerősitést nyert.*
A kedélyek azonban ezután sem csillapodtak le; az erdélyi szászok még 1526-ban is hangosan panaszkodnak, hogy ha Váradon keresztül tovább menni akarnak, Perényi Ferencz váradi püspök s a káptalan emberei utjokat állják, áruikat velök letétetik, azokat elszedik, sőt személyöket börtönbe is zárják.*
Békésebb képet nyujt azon viszony, mely a káptalan s alattvalói közt létezett, s melyet közelebbről megtekintenünk azért is érdemes, mert mintegy visszatükrözik a püspök s alattvalói között fennállott viszonyt is, melyről nincsenek ugy, mint amarról részletes tudósitásaink.
{295.} A káptalan birtokain mindenütt szabad joghatóságot gyakorolt, amint az, ugy mond a Chartularium, az alább közlendő királyi kiváltságlevelekből kitünik.* E jogát a dékánon s a váradi birákon kivül ugynevezett udvarbirája által gyakorolta, ki világi férfiu volt s a dékánnal egy napon, évenként böjt második vasárnapján választatott a káptalanban. Várad birái a városban, az udvarbiró a káptalan vidéki birtokain őrködtek a rend, a személy s vagyonbiztonság felett s itéltek a bünügyekben, de itéletöktől felebbezni lehetett a káptalanhoz, hova tartoztak a főbenjáró ügyek is, mint gyilkosság, csonkitás, rablás, lopás, fajtalankodás, gyujtogatás s erőszaktétel. A vádlott egyszeri idézésre tartozott megjelenni, s ha a székesegyház dél-esti isteni tiszteletének végéig meg nem jelent: a káptalannak «a szégyenért, melyet rajta igy elkövetett» fizetni tartozott egy fertót, a felperesnek pedig költségeiért egy felet. Kibékülésnek azonban az idézés után is helye volt, de ekkor «régi szokás szerént» a káptalan számára három márkát kelle fizetni s ezzel a vádlott tartozék. Ha pedig a vádlott idézés után megszökött s hivás, kérés mellett sem akart törvénybe állani, minden ingó s ingatlan vagyona elkoboztaték, melyből a káptalan, kiadva először a dékánt illető egy harmadot, megelégité a panaszost, ami pedig fenmaradt, tagjai közt szétosztá. De apa fiáért és viszont, vagy testvér testvéréért, házastársak egymás bünéért nem szenvedhettek, kivéve, ha a megszököttet titkon vagy nyilván segiték.* Általában a káptalan szabályul tűzte ki, hogy jobbágyaival szemben a fegyelmet kegyelemmel s az ügybuzgalmat szeretettel kell párositani,* s e körülménynek tulajdonitható, hogy félezredéves mult alatt annyi történeti emlék közt nincs egy is, mely a váradi egyház s alattvalói közt nagyobb mérvü egyenetlenségről szólana.
Aki Váradon megtelepedni s házat, szőlőt vagy egyéb ingatlant {296.} venni akart, előbb a káptalan engedélyét kellett irásban kinyernie, különben, mint betolakodó, elveszté amit vásárolt.* A város lakosa, csak megbizható ember lehetett.
Várad s általában a káptalani birtokok lakosai épen ugy, mint a földesuri telkek népei mindenütt, bizonyos fizetések, és szolgálmányok teljesitésére valának kötelesek, melyeknél az volt mérvadó, hogy ki mennyit? egy egész, fél, vagy negyed telket birt-e? avagy csupán házzal biró zsellér?
Eszerint évenként Szent-György-napkor minden egész telkes fizetett tizennégy garast (1 frt), féltelkes annak felét, negyedtelkes negyedét, a zsellérek tehetségök szerént; Szent-Mihály-napkor pedig földbér fejében minden ház négy garast, ajándékképen két garast. Továbbá, akinek öt kereszt szemes élete termett (buza, rozs, árpa, köles, zab), adni tartozott egy fél keresztet; akinek tiz keresztje volt, egy egészet, és igy tovább minden tiztől egy keresztet. E tizedeket azonban nem szedék be azon nyersen, hanem már a szalmából kivett szemes élettel kellett megváltani, és pedig egy fél keresztért járt egy köböl (36 itcze?) buza; egy keresztért két köböl, felében buza, felében rozs; két keresztért négy köböl, felében buza, egy negyede rozs, más negyede zab; három kereszttől hat köböl, két rozs, két buza, két zab. Ha kinek pedig öt keresztnél kevesebb termett, attól a tizedszedő belátása szerént vett, de Istent tartva szem előtt.*
Ezenfelül minden tizedfizető adott egy csirkét, továbbá libák, bárányok, malaczok, méh-kasok minden tizedikét; ha tiznél kevesebb volt, minden darabtól egy-egy denárt. A méheknél azonban csak a rajok estek tized alá. Végül tartoztak összehordani a begyült tizedeket s minden igás gazda beszállitani egy szekér szénát.
Hogy ezenfelül a káptalan jobbágyai egyéb fizetést vagy szolgálatot {297.} teljesitettek volna, a Chartularium nem mondja. Emliti ugyan, hogy I. Lajos király legujabban behozá a buza- s borkilenczedet, de hozzá teszi, hogy annak beszedéséről nem intézkedik, reménye levén annak eltöröltetéséhez, mert «a régi terhek Isten sérelme nélkül nem szaporithatók»*
Ez általános urbéri rendszer alól azonban történtek kivételek. Nevezetesen Várad lakosai, minthogy nem annyira földművelés, mint inkább iparüzésből s kézi munkából éltek, 1312-ben Imre püspök jóváhagyásával kötött egyezségök szerént nem fizettek tizedet, hanem a Szent-György és Szent-Mihály-napi garasokon kivül minden polgár négy köböl s minden zsellér két köböl buzát és rozsot. Ezenfelül a mesteremberek ugyanazon szerződés szerént tartoztak a káptalannak olcsóbban dolgozni; továbbá a püspök szintén váradi polgárai s jobbágyaival kezet fogva a város összes hidait kijavitani, s a király, királyné s a királyi ház tagjainak látogatása alkalmával «Szent-László király iránti tiszteletből» élelmi szerekről és szállásokról gondoskodni.*
Volt a káptalannak bortizede is; a XIII-ik században még az egész egyházmegye eféle tizedét közösen birta a püspökkel, de a XIV-ik század második felében már csak Várad, Bihar és Püspöki bortizedének felében részesült. A bortizedszedők költségeinek fedezésére minden szőlős gazda fizetett pecsétváltság czimén két denárt, uj sajtótól egy fertót, régitől egy felet. Mind a bor, mind egyéb tizedeknél pedig szabály volt, hogy aki tizedét megtagadta vagy valami csalárdságot követett el: attól kilencz részt vettek és csak a tizediket {298.} hagyák meg nála, «hacsak irgalomból meg nem bocsátottak neki».*
A boron kivül a bihari, homorogi s köleséri főesperességek egyéb tizedeiből is kaptak a káptalan némely tagjai ugynevezett negyedet, de ezt Meszesi Demeter püspök legalább egy időre megszüntette.*
Voltak azonban a váradi káptalannak és püspöknek oly népei is, kik a fentebbi szabályzatok alól kivéve, nem jobbágyi, hanem inkább polgári jogoknak örvendhettek.
Mindazon «vendégeink»: francziák, németek, olaszok stb., kik nálunk derék városokat alapitva, a nyugati müveltség, ipar és kereskedelem jelentékeny terjesztői lőnek, megelégedtek, ha a következő kiváltságokat nyerheték ki, hogy tudniillik szolgálmányaik lehetőleg csekélyek legyenek, hogy saját biráik lássanak felettök törvényt s papjaikat szabadon választhassák, hogy az ország báróinak szállást adni ne tartozzanak s végre magtalanságuk esetében szabadon végrendelkezhessenek.*
Oláh testvéreink, kiknek betelepitésére ugy a váradi püspök, mint a káptalan külön vajdát s kenézeket tartának, a fentebbi szabadalmakat mind élvezék. Szolgálmányaikról, melyekkel a püspöknek tartozának, nem maradt reánk részletes tudósitás, de ismerjük a káptalan iránti tartozásaikat s ezekben kétségkivül visszatükröződnek amazok. A Chartularium tudósitásai összevetve azon történeti adatokkal, melyek a püspök oláh jobbágyairól fenmaradtak, püspökségünk oláh jobbágyainak középkori állapotáról eléggé teljes képet tárnak elénk.
Ezek szerént nálunk az oláhok nem fizettek, mint a többi jobbágyok tizedet sem a püspöknek, mint főpásztornak, sem a káptalannak, mint földesuraknak, hanem csak ötvenedet s ehelyett utóbb pünkösdkor bárányaik tizedét, a megtelepedés szabadalmának élvezetéért pedig {299.} kisasszony-napkor minden ház egy juhot s deczemberben sertéseik tizedét.* Ez utóbbi szolgálmány azonban a püspöki birtokokon még enyhébb vala, mert itt, ha az oláh jobbágynak egy egész nyáj sertése volt is, csak egy darabot tartozott adni, de választva a jobbak közől; a kinek tiznél kevesebbje volt, minden darabtól fizetett két denárt, de két vagy háromtól már semmit. Ha ki azonban jobb sertéseit eltitkolta, ezekkel együtt egész nyáját elvesztette «irgalom nélkül».
Ügyeiket külön biróság intézte. E biróság egy elnökből s tizenkét tagból állt; az elnök a vajda vagy alvajda volt, a tagokat a kenézek közől választák, kik a megválasztásra mind képesek valának, kivéve a nagyon véneket, nyomorékokat, az elmebetegeket vagy akik 25-ik évőket még nem töltötték be. A megválasztottak esküt tettek le s mandatumok félévre szólt: Illés próféta napjától vizkereszt nyolczadáig s ettől amaddig; mindkét határidőben uj választás történt.
Aki a kenézek itéletével nem volt megelégedve, felebbezhetett a váradi udvarra, de amit itt itéltek, avval már megelégedni tartozott. Hogy pedig e biróság tagjainak a teher mellett hasznuk is legyen, a püspök felszabaditá őket azon szolgálmányok alól, melyekkel különben tartozának.
A birságok összegével, melyeket a kenézek ez esküdtszéke itélt meg, a belényesi várnagyok kötelesek voltak megelégedni, de azt közvetlenül behajtaniok nem volt szabad; csak azon esetben, ha a vajda vagy a kerület tisztje, ki krajniknak neveztetett, a birságot tizenöt nap alatt, mint kötelessége, be nem hajtaná, – azon esetben joguk volt a várnagyoknak megzálogolni, de nem az elmarasztaltat, hanem a hanyag vajdát vagy krajnikot.
Akinek több vagyona volt, mint amennyi birságra itéltetett, birság miatt nem volt fogságra vethető; szabadságának elvesztésével csupán {300.} nagyobb vétségekért bünhődhetett, mint gyilkosság, házasságtörés stb.
Aki magtalanul elhalt, javait rokonai örökölték, ha nem voltak rokonai, az egyházat tehette örökösévé; a várnagy csak egy harmadfüves tinót vehetett el.
Papjaikat szabadon választhatók s azok javára a püspök lemonda mindazon fizetések és szolgálmányokról, melyek őt, mint földesurat, illették volna azon telkek után, melyeken a papok laktanak;* hasonlólag vagy legfeljebb csekély eltéréssel cselekedett kétségkivül a káptalan is.
És papjaik ismét saját egyházi elüljárójok, a Belényes-vidéki oláh főesperes hatósága alatt állottak, melybe a püspöknek sem tisztjei, sem papjai nem avatkozhatának; a püspök csupán az oláh főesperes itéletétől való feljebbezést tartá fenn magának.*
Kenézeik szerződött felek valának szemben a püspökkel és káptalannal, és szerződéseik szerént szintén tartoztak bárány és sertéstizedet adni, ezenfelül minden kenéz évenként egy fél szőnyeget, továbbá egy nyeregpokróczot és egy sajtot; közösen pedig az oláhok a földcsuri jogok elismeréséül minden ujév napján egy lovat.*
A püspök azonban a kenézeknek, mivel megigézték, hogy birtokait jól benépesítik, szőnyeg és pokrócz-tartozásaikat elengedte.* *
{301.} Oláh testvéreinknek tehát ugy egyházi, mint világi ügyeikben szabad kezök volt; fizetésekkel és szolgálmányokkal pedig még kevésbbé valának terhelve, mint a püspök s káptalan egyéb népei ennélfogva a vagyonosodásra s művelődésre, szóval az emelkedésre nem volt elzárva előlök az ut.
Mint a püspöknek, ugy a káptalannak is voltak oly jövedelmei, melyeket a hivek kegyelete hordott össze számukra. Szent-László király {303.} napján kivül más ünnepélyes alkalmakkor is megindult a székesegyházban ajtatoskodók sokasága, hogy körüljárva az oltárt vagy csókkal illetve Szent-László ereklyéit, eközben bemutassa ajándékát is. Ily alkalmak valának Szent-László halálának napján (julius 29.), továbbá valahányszor maga a püspök végezte az ünnepélyes isteni tiszteletet, {304.} ezenkivül nagycsütörtökön, pünkösdkor, Szent-Ferencz-napján; amik ekkor begyültek, valamint a Szent-László fejereklyéjénél, továbbá a két kezénél, sirjánál vagy oratoriumában letett offertoriumok, s vizkereszt napján a püspöki palotában magának a püspöknek s háznépének ajándékai: ezek a káptalant illették, kivéve itt is, mint a püspöknél, az értékesebb s az isteni tisztelet emelésére szolgáló adományokat.*
| A PÜSPÖK BIRTOKAI. | TARTALOM | KÖZMŰVELŐDÉSI S ÁLLAMI SZOLGÁLATOK. |