6. Ady Endre – Ady Lőrincnének

K: a zilahi iskola gyűjteményéből elveszett.

M: teljes szöveg: Ady Endre levelesládájából. Közli Ady Lajosné. Hid 1940. dec. 20. 1. évf. 13. sz. 48. – Hiányos közlések: AL 73–74. – Hóry András: Ady ismeretlen, sorsdöntő levele. Napló (Szabadka) 1934. okt. 7. 273. sz. 14. – H. L.: Az érmindszenti szoboravatás. Pesti Napló 1935. okt. 6. 228. sz. 41. – Kósa István: Ady Endre ismeretlen sorsdöntő levele: „Nekem izgalom, hír, dicsőség kell!” Látogatás Érmindszenten a költő „drága idesénél”. 8 Órai Újság 1936. febr. 2. 27. sz. 6. – Kósa István: Ady Endre sorsdöntő levele. Napló (Nv) 1936. márc. 29. 74. sz. 7. – Gábor István: Meghalt az „Ides”. „Nem merem megcsókolni az anyámat.” Brassói Lapok 1937. dec. 5. 260. sz. 11–12. – Diószeghy Miklós: Érdekes emlékeket gyűjtöttek össze a zilahi Ady-múzeumban. Új Magyarság 1943. szept. 29. 220. sz. 5. – Vincze Géza: Ady-emlékek Zilahon. 1938. Művelt Nép 1955. okt. 9. 6. évf. 41. sz. [4–5.]

Szövegkritika, szövegváltozatok

A levélnek egyetlen teljes szövegű közlése van, az Ady Lajosnéé. Szövegünknek ez az alapja. A csonka közlések terjedelme és minősége (betűhűség szempontjából) változatos. Mivel a Hid-ban közölt Ady Lajosné-féle szövegben kétségkívül vannak hibák, ezeket a hibákat, bár feltételezettek, más közlésből javítottuk, és a szövegeltéréseket táblázatba foglaltuk, a csonka közlések eltéréseit a teljeshez viszonyítva. Diószeghy Miklós és Vincze Géza cikkéből tudjuk, hogy a levél a Debreczeni Reggeli Újság levélpapírjára van írva. Ady akkor e lap munkatársa volt.

Ady Lajosné bevezetése a levélhez: „Két levelesláda maradt Ady Endre személyes emlékeivel. Az egyiket Ady Lőrincné őrizte, anyósom – akit én sohasem így, mindig csak anyámnak neveztem. A másik az uramé volt, ő rendezgette, becézte, újból és újból kiteregette, átolvasgatta annak tartalmát.

Anyám halála előtt, mielőtt utolsó útjára hozzánk Pestre jött volna, járhatatlan novemberi utakon, kocsin, Zilahra küldte az ő ládáját, s az egész Ady-családnak mindenkor nagyon kedves Wesselényi-kollégiumnak adományozta. Az uram levelesládája mindig ott volt velünk. Többszáz levél s az Ady-élet sok más fontos tanúságtétele a tartalma: ez a tragikus élet egész szomorúságában és mélységében, minden tüzével és poklával, de szépségével s halhatatlanságával is kibontakozik belőlük. Ma már csak én érintgetem ezeket az írásokat, én teregetem ki s olvasgatom őket elboruló szemmel.

Ezek a levelek soha meg nem jelentek, csupán Ady Endre anyjához írt levelét idézi részben Ady Lajos Ady Endre című életrajzában.”

A közlő tájékoztatása a levélszöveg végén: „Azt kell hozzáfűznöm ehhez a teljes egészében közölt levélhez, melyet én másolatban őrzök, mert eredetije a zilahi levelesládában van, hogy ez az egyetlen anyjához írt, fennmaradt levele Adynak, mivel anyósom az ő leveleit mindig és rögtön összetépte. Hogy miért? Úgy volt, hogy tele voltak bánatos titkokkal, és anyám nem akarta, hogy fiának hozzá írt leveleit bárki valaha is olvassa. Csak azok maradtak fenn, levelek és kártyák, amelyeket öccséhez, Ady Lajoshoz írt.”

Az utolsó közlés Vincze Gézáé. Bevezető mondatai a következők: „A levelet én annakidején lemásoltam s szerencsére –, mert mint egy folyó évben (1955-ben) ott járt tudományos kutatótól [Varga Józseftől] tudom – ez a levél is, mint sok más, az 1944–45-ös háborús eseményeknek esett áldozatul – mert ottjártakor a zilahi kollégium Ady-emlékanyagában nem találta.” (L. még a Bevezetőnek a gyűjteményekről szóló fejezetét.)

Nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az újságcikkek levélszövegének forrása maga a kézirat volt-e vagy másolat, ill. egy korábbi közlés. Az utóbbira enged következtetni a Napló (Sz), a PN és a 8ÓÚ szövegeinek hasonlósága és a két első cikk utalása arra, hogy a levelet (másolatát?) Kósa István szerezte vagy kapta Ady Lőrincnétől. Mivel azonban Kósa cikke későbbi, feltételezhető, hogy volt egy általunk nem ismert korábbi cikke is. A szövegek azonos csonkasága onnan eredhet, hogy Ady Lőrincné kijelölte a levél nem közölhető részeit. A BL, az ÚM és a MűN levélszövege az Ady Lajoséval mutat hasonlóságot.

A töredékes levélszövegek nem adnak támpontot az elveszett kézirat központosítását illetően sem. Ezért meghagytuk az Ady Lajosné közlésében talált gondolatjeleket, bár kétséges, hogy az eredeti szövegben ilyen sűrűn lettek volna.

Ady Lajosné szövegében a következőket javítottuk:

Ady Lőrincné Pásztor Mária (1858–1937), a költő édesanyja, az érmindszenti ref. lelkész korán árván maradt lánya. 1874-ben feleségül ment a lompérti Ady Lőrinchez (1851–1929). Hozománya a nevelőszülőktől örökölt kis parasztház és 35–40 kis magyar hold föld volt. Ezen gazdálkodtak – cselédek segítségével ugyan –, de paraszti sorban. Az apa a hagyomány szerint „régi vagyonos és rangos” családja „becsületének” helyreállítását várta Endrétől. Mindkét fiát taníttatta. A „nagyfiúnak” kigondolt jogi pálya ígérte a legbiztosabb felemelkedést. Ő azonban nem váltotta be a szülői reményeket. A szülőkről és a pályatervről l. EmlAE I. 5–265.; AEÖPM I.₂ 291.; IV. 44–46.; IX. 343.; XI. 41., 154.; AEön 447–450.

Ady 1898 szeptemberében a debreceni jogakadémián folytatta tanulmányait három érvényes félév és az egyik alapvizsga birtokában. A városba első kötete számára összegyűjtött verseivel utazik, azzal az elhatározással, hogy Zilah helyett Debrecenben keres kiadót, nyomdát. Élénken részt vesz a diáktársadalmi életben, a DFL főmunkatársa lesz. De már szeptemberben volontör a DRÚ és a D szerkesztőségében. Az előadásokat hanyagul látogatja. A dékán hivatalos értesítésére Ady Lőrinc Debrecenbe utazik, az apai akarat azonban megtörik a fiú makacsságán: nem lehetett eltántorítani az újságírástól (AL 73.). Ady Lajos szerint utolsó próbálkozásként édesanyja levelet ír hozzá, erre válasz a pályaválasztást véglegesen eldöntő, híres levél. Benne nincs utalás az anyai levélre.

A levél hangja határozott, önérzetes, magabiztos, nyoma sincs benne a levelet megelőző és követő hónapok mély lelki válságának, annak a tékozlófiús lelkifurdalásnak, amely a Betegen, Dies doloris c. cikkekben és a Sirasson meg, Sorsunk, Itthon c. versekben, valamint a Varga Ilonának írt levelekben megnyilatkozik. A határozott, szinte követelő hang az édesanyjával szemben akaratát mindig kierőszakoló gyerek hangja (l. AL 16.). Hogy azonban nagyon is mély nyomot hagyott benne a szülői akarattal való szembeszegülés, mutatják 1898–99-ben írt, vívódó, lelki válságról tanúskodó versei és későbbi írásai. Vezeklő bűnbánattal magát okolja édesanyja szenvedéséért, korai megöregedéséért, „tört szívéért”. A már említett verseken kívül l. még a következőket: Haza…, A mühelyben, A halottak, Az anyám és én, A karácsony férfi-ünnep, Köszönöm, köszönöm, köszönöm, Ne hagyjuk el magunkat ; helyek a publicisztikai kötetekben: AEÖPM IX. 343.; XI. 39.; e kötetben 10., 12. sz. levelet; novella: AEön 40–42.

21 éves vagyok: nov. 22-én töltötte be a 21. évét, a levél megírására a közeli születésnap és a közelgő névnap volt az alkalom. A 21. életév akkor nem a nagykorúság, hanem a sorkötelezettség éve volt, a nagykorúság a 24. életévhez volt kötve. – el akarom végezni a jogot: elhatározását nem sikerült beváltania. A tanév második félévére már nem iratkozik be. Utolsó kísérlete az volt, hogy Nagyváradon beiratkozott a helyi jogakadémián a IV. félévre, de néhány előadáson való megjelenés után a látogatást is abbahagyta (AL 84., EmlAE II. 354–357.).

nemsokára egy fővárosi laphoz megyek újságírónak: nem tudjuk volt-e, s ha igen, mi volt a reális alapja bejelentésének? Pesti irodalmi ismeretsége nem volt. Legfeljebb arra gondolhatunk, hogy verseit küldte fel a lapok szerkesztőségeibe, s túlzott reménykedéssel ettől várt sikert. Ha ez valóban megtörtént, az eredmény csekély volt: az Aurora c. jelentéktelen kis lap közölte három versét (l. EmlAE II. 204.).

Komócsy József (1836–1894): tanító, tanár, újságíró, költő, a Petőfi Társaság alapító tagja, később alelnöke. Pályája buktatóval indul: kizárják az iskolából, tanulmányait magánúton folytatja, diplomát szerez. Közben versei egyre ismertebbé teszik. Pestre kerülve szerkesztőségekben dolgozott, a Hírmondó c. népies lapot szerkesztette. Népszerűsége egyre nőtt, verseit országszerte ismerik, a századvég egyik legkedveltebb írója lett. Pályája alakulását, az általa szerkesztett lapokat, de főleg verseit Ady édesanyja ismerhette, talán otthon is volt köteteiből, Ady ezért hozza őt fel példának levelében.

Kaizler György: a levélírás idején szolgabíró vagy főszolgabíró, később főispán Szilágy megyében. Családja az Érmindszenttel szomszédos Érszentkirályon lakott. „A magyar földbirtok 1903. Magyarország 100 holdon felüli földbirtokosainak és haszonbérlőinek címtára” című, Rédei Ferenc és Elek Emil szerkesztette, 1903-ban megjelent kiadványban (282) három Kaizler (ott német írásformában: Keisler) földbirtokos található: Ignác, Károly, László. Az utóbbiak testvérek voltak, Kaizler László lányával, Annával kötött Ady Lajos házasságot 1910-ben. Ignácnak és a levélbeli Györgynek az említettekkel való rokonsági fokáról nem tudunk semmit, Ady Lajosné nem ír róluk.

Az autográf levélben, amelyet Ady Lajosné lemásolt, a teljes név állt, ezt rövidítette ő kezdőbetűkre családjára való tekintettel. A levélről először Kömíves (Nagy) Lajos cikksorozatából értesülünk (Bibl.² 1258–1259. t., újból AM I. 41.). Ebből válik bizonyossá, hogy a kezdőbetűk kit takarnak: „Egy nagyon érdekes levél tartalmát is megismertem Zilahon – írja az Ady tanáraival készített riportban. Az öreg Ady Lőrinc minden vágya az volt, hogy Bandiból valamikor főszolgabíró legyen. Imponált neki a hatalom, amelyet a régi Magyarország járási kiskirályai képviseltek. […] Fiához intézett korholó leveleiben folyton Kaysler György akkori főszolgabíró, később főispánra hivatkozott, mint követendő példányképre […]. Végül megelégelte Ady Endre apjának rögeszméjét, s a következőket írta édesanyjának: »Mondja meg Ides az apámnak, hogy Kaysler Györgyöt már régen elfelejtette a világ akkor, amikor nekem már szobrom lesz.«” A levélről a zilahi tanárok az Ady-családtól tudhattak, Ady Lőrincné talán meg is mutatta valamelyik kedves emberének, s szájról-szájra közvetített tartalom módosult, torzult, valótlan elemekkel is bővült. Ilyennek tekinthető, hogy az apa korholó leveleket intézett a fiához. Ady Lőrinc egyetlen leveléről sem tudunk, talán nem is volt ilyen, a levélírás az anya feladata volt. Az érmindszenti kortársak is emlékeztek rá, hogy Ady Lőrinc a „Kaizler fiúkat” hozta fel „költő” fiának követendő például (EmlAE I. 184.).

Reviczky Gyulának gyönyörű szobrot emeltek: a költőnek nincsen szobra Budapesten. (Rajna György: Budapest köztéri szobrainak katalógusa c., 1989-ben megjelent kiadvány nem tud róla.) Ady valószínűleg a síremlékre gondol. A Köllő Miklós által készített sírszobrot 1891. jún. 21-én avatták föl a Kerepesi temetőben. Cikket és képet közöl róla a VÚ (1891. jún. 28. 26. sz. 425.). Leírása: a szarkofágon női alak ül, bal kezében lantot, jobbjában pálmaágat tart. A felirat: „Közadakozásból emelte a Petőfi-társaság.”

Bölönyi: Bölöny József (1850–1930) Bihar megyei, biharugrai földbirtokos, képviselő, akkor a kolozsvári Nemzeti Színház intendánsa, Vadvirágok címmel verseskötete is megjelent (1897). Ady a nevet hol Bölönynek, hol Bölönyinek írja a későbbi levelekben. A Magyar irodalmi lexikonban (1963) és az Új magyar irodalmi lexikonban (1994) Bölöny névforma van. Ez található az AEl jegyzeteiben is, a névmutatóban azonban Bölöny-Nagy Józsefnek nevezi Belia György ugyanazt a személyt.

Én itt magamra voltam hagyva: Kovalovszky a levél hatásáról ezt írja: „Tudjuk, hogy amikor Ady 1898. nov. 24-én végleg bejelenti édesanyjának, hogy szakít a jogi pályával és az újságírást, az irodalmat választja, csaknem kenyértörésre került a sor közte és szülei között. Apja kitagadással fenyegeti, s csak a fájdalmas csalódástól megtört, fiában mégis rendületlenül, ösztönös hittel bízó édesanya könyörgései lágyítják meg valamennyire.” Apja megtagadja tőle a támogatást, a DH „nyomorúságos 15 forintját az édesanyja segítsége pótolja ki” (EmlAE II. 317.). Az emlékezők úgy tudják, hogy a fiúk taníttatási költségeit jórészt édesanyjuk teremtette elő (EmlAE I. 178., 216., 288.; Bölöni 167–168.). Hogy magárahagyatottságára panaszkodik, azt bizonyítja, hogy már a levél megírása előtti hetekben-hónapokban sem kapott szülői támogatást. Kovalovszky szerint „családjától elszakadva, félig-meddig kiközösítve” élt ezekben a hónapokban. Az emlékezésekben (EmlAE) erre az állapotra utaló konkrét nyomot nem találunk. (Egyedül maga Ady utal rá később Varga Ilonának 1899. okt. 21-én írt levelében.) Ady Lajos is átsiklik fölötte, a levél első felét közölve (AL 73–74.). Az életrajzi események felsorolását csak a Versek megjelenésével folytatja, megjegyezve, hogy bátyja az első példányokkal hazautazott Mindszentre.

Arról nem ír, hogy hol töltötte a karácsonyt. December végén fogant írásai zaklatott, dúlt lelkiállapotról tanúskodnak. Úgy tűnik, hogy a karácsony körüli napokban volt a válság mélypontja. Dec. 24-én jelenik meg Karácsony c. verse, „sóvárgó hazavágyódással”, a régi gyermekkori ünnepek visszaidézésével (AEÖV I–II. 341.). Még aznap egy másik lapban (Ady Lajos tévesen a DH dec. 27-i számát jelöli meg a D dec. 24-i száma helyett) megjelenik tépelődéseinek, gyötrődésének legmegrázóbb dokumentuma a Dies doloris c. cikke, dec. 30-án ennek versben írt párja, a Sorsunk. Ezek magatartásban, hangütésben a levél ellenpólusának tekinthetők. Dec. 19-én lép be Ady a DH szerkesztőségébe. Dec. 22-én, 29-én és 31-én színikritikája lát napvilágot az előző napi előadásokról. A közbeeső napokban ugyan hazautazhatott, de a dec. 24-én megjelent verse és cikke mégis azt sugallja, hogy a karácsonyt Debrecenben töltötte.

belevittek azonfelül akaratomon kívül egy párbajba: Kemény Emil jogász barátjával, volt zilahi iskolatársával párbajozott. Az ok: összeszólalkozás beborozott állapotban. Ady Lajos szerint valami diáktársadalmi közszereplésből adódott a vita (AL 70–71.). A párbaj pontos ideje már kideríthetetlen. Ady Lajos időben két másik eseménnyel hozza kapcsolatba: bátyja nyilvános szereplésével a főiskolai Csokonai-ünnepélyen (pályadíjnyertes humoreszkjét olvasta fel), és Ady Lőrinc debreceni látogatásával, amely a tanulmányait elhanyagoló jogász megregulázását célozta. A felolvasás azonban dec. 14-én volt. Valószínű, hogy a családi emlékezetben a három esemény összecsúszott. A párbaj egyik szemtanúja és segédként résztvevője, Balássy Miklós szerint Adyt nem kellett „belevinni” a párbajba, ő maga követelte azt. A segédek kávéházi tárgyalása alatt fogyasztott italok jelentették a költségeket (EmlAE II. 63–65.).

beválthatom azt az ígéretet, hogy édesanyám mellém jöhessen fel Pestre: Ady édesanyját „poétikus lelkű gyöngéd asszony”-nak jellemzi, aki „mártírja” az apjának (l. az 1899. okt. 21-i levelet). Ady Lőrinc zsarnokoskodásától, nyerseségétől szenvedő anyját a fiúi szeretet ezzel az ígérettel biztatgatta és vigasztalta.

én akartam így: akkori írásaiban ellentétes kettősség, hullámzás figyelhető meg az akarat és a végzet szerepének megítélésében. Sorsának irányításában hol az akaratot, hol a végzetet tartja meghatározónak. Ezt látjuk ebben az azonos válságban gyökerező levélben, ahol a maga akaratát, a Dies doloris c. cikkben pedig a végzetet érzi döntőnek. Ezek az írások annak a sornak az elején állnak, melybe az 1901. nov. 19-én írt Strófák I. vers is tartozik. Ezekben „keresi későbbi nagy témájának, a betelő sorszerűségnek és az öntudatosan vállalt sorsnak megoldását” (Bóka 231.). A már itt felvetődő Nietzsche hatásra vonatkozóan l. Koczkás Strófák -hoz fűzött jegyzetét (AEÖV I–II. 437.).

A dologról Lajost is tudatom: öccse a neki írt levélről nem tesz említést, de az anyjának szóló levél rá vonatkozó részére kitér könyvében (74.), s megállapítja a levél és a Dies doloris c. cikk közötti összefüggést, két ponton is. Az egyik a múlt megbánása a „halálos ágyon” és a ravatal képe az ifjú halottal. „A halottban magát látja, de akkor sem fogja bánni, hogy az én »okos« érveimre nem kapacitálódott, s nem hagyta ott az újságírást.” A másik egyező gondolat a két fiú anyaszeretetének látszólagos különbözősége, amit a cikkben így fejez ki: „egyformán szeretjük az anyánkat, de te jobban be tudod bizonyítani.”

névnapomra egy kis csomagot méltóztassék küldeni, de úgy, hogy vasárnapra itt legyen: a levél kelte nov. 24. csütörtök. A névnapi csomagból valószínűleg barátait akarta megvendégelni. András nap (nov. 30.) szerdára esett.