98. Ady Endre – Brüll Bertának

[Érmindszent, 1903. nov. 24.]

Édes Jó Bertuska, lássa még sem lesz az olyan nagy lehetetlenség, hogy mi együtt menjünk ki Párisba, ha A…lnak is eszébe jutott! Meglátjuk. Hátha… Roszul esett, hogy magának is szomoruak az írnivalói. Hát mi mindig ilyenek leszünk? Én kénytelen vagyok már magamban keresni a bűnöket s nem az életben. Roszul éltem, üresen, magam megtagadva eddig s ennek az átkát érzem most. Ezért érzek minden akadályt, mely a vágyaim elé terpeszkedik, legyőzhetetlennek, rettenetesen nagynak. Aztán mindkettőnknek, sőt mindhármunknak van még egy nagyobb fátumunk, a mit már aligha nem a famíliainktól örököltünk: az elhatározásokhoz nem értünk, nincs erőnk, de annál sikerültebben szoktunk önmagunkban elmerülni s agyonkínozni magunkat a kontemplálásokkal. Ilyenformán mi egészségesen boldogok nem igen leszünk soha. No de élni fogunk s ezt érezni fogjuk ugyancsak, miként A…l vigasztalja önmagát a tegnapi levelében. Nem tudom, melyik napon megyek Nagyváradra. E látogatás igenis csupán maguknak fog szólni. Talán, változván a dolgok, csak egy más czéllal bővül ki még az utam: talán kimegyek Bölönyihez Szilasra. De csak talán. Mondja Bertuska, maga mit tud csinálni e szomoru napokban? Szokott e sétákat tenni? Színházba járogatnak-e? A…lon s kívülem mással nincs-e levelezésben? Épen olyan önmagára utalók a napjai, mint az enyémek?.. De jó volna már, ha mehetnénk! Ha együtt mehetnénk. A mama engedelmével. Budapesten vagy Győrben találkoznánk például!.. Csókolja kezét a maga igaz, odaadó híve Ady. Kedd d.u. 2 óra.

 

[Címzés:]
  Őnagyságának:
  Brüll Berta urhölgynek
  Nagyvárad
  (Főutcza, Stern-ház)



98. Ady Endre – Brüll Bertának

[Érmindszent, 1903. nov. 24.]

K: OSZK – Levelestár növn. 1935/86/7 – Hajtott levélpapír borítékkal – 2 f. (r-v) – 113 x 175, 92 x 118 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1935.

Dat.: fpb: Érkávás 903 [nov] 25 – épb: Nv 903 nov 26.

M: AEvl 73. – AEl I. 110.

Az AEvl keltezése (nov. 26.) téves. Ady Diósiné „tegnapi levelét” említi, s nov. 23-án kapott levelet. Nov. 26. csütörtökre esett 1903-ban, kedd tehát nov. 24.

mindhármunknak van még egy nagyobb fátumunk, a mit már aligha nem a famíliainktól örököltünk: Az ősöktől, különösen az anyai ősöktől örökölt tulajdonságokról, ezek determináló szerepéről Ady többször is ír (Levél: AEÖPM I.2 291–293.; e kötet 12. sz. levele; A magyar Pimodán II: AEÖPM IX. 158–159.). A nyugtalanságot, az egzaltáltságot, a költői érzékenységet érezte anyai örökségnek. A kontemplálásra, Diósiné káros, önkínzó tulajdonságára a betét-levelekben is utal Ady. Az „elhatározásokhoz nem értés” az őszi-téli levelekben felbukkanó bizonytalankodás párizsi útját illetően (l. még Falusi levél, NN 1903. okt. 24.; AEÖPM IV. 180.; e kötet 64. sz. levele) azt a gondolatot kelti, hogy még nem döntött véglegesen. A bizonytalanságot kinntartózkodásának anyagi megalapozatlansága okozta.

melyik napon megyek Nagyváradra: Dec. 9-én tett látogatást Bertáéknál.

Bölönyihez [!] Szilasra: a négyezerholdas biharugrai Szilaspuszta földesura, dilettáns költő volt. (L. a 6. sz. levél jegyzetét.) A NN Ady idejében többször közölte gyarló verseit, talán ez volt a költővel kialakult személyes kapcsolat alapja. Bölöny Tisza Istvánnal szoros barátságot tartott, ő eszközölte ki, hogy a kormány élére került Tisza fogadja Adyt (l. az 1904. jan. 11-i levelet). Adynak a levélben jelzett esetleges látogatása úti előkészületeinek tervébe illeszkedik (l. Hegedűs: AEnn 121., 306., 376.; AEN 54–55.).




Hátra Kezdőlap Előre