100. Ady Endre – Brüll Bertának

[Érmindszent, 1903. nov. 27.]

Édes Jó Bertuka, kifáradva, kifázva, sárral belepve most érkezem Tasnádról s asztalomon nagy örömmel, vigasztalásra a Maga levelét találom. Tele vagyok a piszkosságig kis gondokkal ez idő szerint. Az élet ezuttal sem tagadja meg magát velem szemben s egymás után csinálja a galibákat a dolgaim és szándékaim elé. Azaz csinálná, ha engedném, hogy bizonyos dolgokban gyengének találjon. A nagyváradi utamra azért nem tudom még mindig a napot kijelölni, mert egy levelet várok már tíz nap óta Budapestről. Mindenesetre édes mamája őnagysága egy nappal előbb bejelentő levelet fog tőlem kapni. Nagy örömet szerzett nekem a levelében azzal, hogy a mama maga vetette föl a jelöltségem az útitársi szerepre. Jaj, hogy meglepi ez a terv A…lt! Képzelem!… Magamról ma nem akarok írni. Ez a tasnádi ut, éleményeim[!], a hideg szél meglehetősen kikészítették az idegeimet, odavagyok s a legbolondabb gondolataim támadtak az uton. A legkomolyabban azon töprengtem, nem jobb volna-e nekem kimenni például Japánba?.. De e hóbortos gondolat után is annak a megállapítása következett nyomban, hogy nem tudnék Magukról lemondani, illetve elvágni a lehetőségét, hogy Maguk meglegyenek nekem. Mondja, egy-egy csúnya órában nem vágyott-e már maga is Japánba vagy valahova nagyon messze, Párisnál is messzebb levő helyére e kedves kis glóbusnak? Kíváncsi vagyok a legközelebbi levelére. Sejti miért?… A „Köny-nyek asszonya” óta tegnap először írtam verset. Hosszu vers, talán a „Jövendő<n>”nek küldöm. Ez a czíme „Elűzött a földem”. A vers végét ideírom kuriózumképen magának:

…Kalásztalan, bus lelkem indult,

Elh<.>|:a:|lt a ködharangok hangja s a zene

S én szálltam az álom-lányok csapatával

A város fele…

A szárnyam sulyos, szörnyű nesztelen,

Nézem a várost és nincsen szemem,

Sirnék, nincs könyem, szólnék, nincs szavam,

Csak szállok busan, némán, magasan…

Elűzött a földem…

Egy hosszu átok van <-> e befejezés előtt, melyet bizonyisten mintha hallanék néha, ha künnjárok a mezőn. Nagyon kiszakítottam magam ebből a földből s azért olyan bizonytalan szárnyu a lelkem. Isten vele Bertuska. Az én istenem tudniillik, mely az erős hit önmagunkban s az életben s mely isten olyan nagyon-nagyon sűrűen elmaradozgat mi tőlünk. Csókolja a kezét szeretettel híve Ady. péntek este.

 

[Címzés:]
  Őnagyságának:
  Brüll Berta urhölgynek
  Nagyvárad.
  (:Főutcza, Stern-ház.:)



100. Ady Endre – Brüll Bertának

[Érmindszent, 1903. nov. 27.]

K: OSZK – Fond 74/1/1 – Két hajtott levélpapír borítékkal – 4 f. (1–3. f. r-v) – 113 x 175, 92 x 118 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Nádor Henriktől 1966.

Dat.: fpb: Érkávás 903 [nov] 28 – épb: Nv 903 nov 29.

M: RAéL 88–89. – RAöl 73. (részlet) – RAéL 171–172. – RAöl 504–505. (faksz. részlet) – AEl I. 112–113. (pontatlan, hiányos szövegek).

A postabélyegzők elmosódottak: a feladási bélyegzőn a hónap olvashatatlan, az érkezésin a hónap biztosan kivehető, de a nap második számjegyének kiolvasása bizonytalan. Lengyel részleteket közöl a levélből (152–153.), s nov. 28-cal keltezi. A levél tartalma (a Pestről várt levél és a nagyváradi út említése), valamint a keltezésként írott péntek kétséget kizáróan nov. 27. mellett szól.

most érkeztem Tasnádról: Ez az út is a párizsi előkészületeket szolgálta. Ady leveleiben Brüll Bertának tárja fel leginkább a lelkét. Beszámol neki a párizsi út előkészítésének állásáról is elég részletesen, ennek ellenére sok mozzanat homályban marad. Különösen feltűnő, hogy a sikertelenségekről csak általánosságokban ír. Nem említi súlyos gondjait, párizsi tartózkodásának anyagi megoldatlanságát; nem árulja el azt sem, hogy szülői segítséget kell igénybe vennie. Nem akarja feltárni helyzetét, mert nemcsak restelli szegénységét, de nem akar gondokat kelteni Brüllékben és Diósiékban anyagi helyzete bizonytalanságának ismertetésével. Tasnádra valószínűleg szüleivel együtt ment, az út célja talán az volt, hogy kölcsönt vegyenek fel fiuk részére.

nem jobb volna-e nekem kimenni például Japánba: Ady cikkeiben korábban is, a levelekben később is találkozunk a nagyvilág vonzásával. Leggyakrabban Oroszországot és Japánt emlegeti (l. a 99. sz., nov. 26-i és dec. 18-i levelet; AEÖPM III. 121., IV. 180., V. 96., XI. 42. lapjain található cikkeket és EmlAE II. 792.).

Elűzött a földem: először a Szilágy 1904. márc. 10., 10. számában jelent meg, majd a NN márc. 13-i számában és végül a Jövendő szept. 4. II. évf. 36. számának 19–21. lapján. A mögöttes életrajzi események, hangulatok rajzát, a motívumok számbavételét l. a költemény keletkezéstörténetében: AEÖV II. 496–499.

Nagyon kiszakítottam magam ebből a földből s azért olyan bizonytalan szárnyu a lelkem: A faluról városba szakadás fátumának és tragikumának átélését, rettegő, vergődő érzéseit fejezi ki Ady az aznap megjelent életrajzi vonatkozású novellájában is (Lecsky Tóni. BN 1903. nov. 27.; l. Bustya Endre jegyzetét az AEön 1297–1299. lapján).

Az én istenem tudniillik, mely az erős hit önmagunkban s az életben: a nagyváradi években Ady „egyéniségének szerves része lett pl. minden materialista világkép szép, nemes morálja: az evilágiság, az áhítatos élet- és embertisztelet” (Király II. 376.). Már a debreceni években megnyilvánult a „mindenki mástól különböző egyéniség” büszke öntudata s ösztönös biztonsággal érzett tehetségtudata. „Van-e más isten, mint a nyomorult s mégis fennséges »én«”? – írja Varga Ilonának 29. sz. levelében. „Ez ad neki erőt és fölényt a kudarcok elviselésére” (EmlAE II. 329.). Ez a profán istenfogalom a későbbi istenné növesztett én, az ön-szerelem motívum előzményének fogható fel.




Hátra Kezdőlap Előre