144. Ady Endre – Bölöni Györgynek

K: PIM – A. 2/3 – Carte pneumatique – 1 f. – 113 x 145 mm – Tintaírás – A címoldalon idegen írással: Luxemburg – Pr.: vétel Bölöni Györgytől 1954.

Dat.: fpb., épb. olvashatatlan – Bölöni keltezése: 904. ápr. 16.

M: Bölöni 32. faksz. 16. – AEvl 106. – AEl I. 144. (mindhárom helyen hiányzik a szövegből két szó).

Bölöni így vezeti be a levelet: „Április 16-án ezt a pneumatique-ot kaptam tőle.” (A levél keltezéseként – kis korrekcióval – ezt a dátumot kell elfogadnunk, mivel a postai bélyegzők kiolvashatatlanok. A napot helyesbítenünk kell, mert a keletként írt „péntek”: ápr. 15.) Látogatásáról így számol be: a beteg Ady „helyett jókedvű tréfacsinálót találtam, aki azonban csakhamar panaszkodni kezdett. Mindenféle kiütések és pattanások jöttek rá, amiket nem tud elmulasztani […] az egész ház, az asszony, a lány [Brüll Berta], a férj, mind csak őt ápolják, kötözgetik, kenegetik de a kiütései csak nem akarnak múlni. Arca, nyaka, egész teste teli pattanásokkal. […] Nincs kedve semmihez. Párizst sem bírja, szeretne hazamenni.” Diósiék vigasztalták, hogy elmúlik a baj. Bölöni sem vette „túlkomolyan a betegséget”, s egy újabb találkozáskor már javulást látott, ezért meghívta a hölgyeket és Adyt Kont Ignác egyetemi előadására (Bölöni 35.).

Koczkás Sándor úgy véli, hogy a levél és a Tüzes seb vagyok c. vers, amely a BN ápr. 16-i számában jelent meg, ugyanannak a zaklatott, nyugtalan időszaknak a jelzései. Továbbá megállapítja, hogy a „verset az irodalmi köztudat olykor Ady 1904 tavaszán megállapított vérbajával hozza összefüggésbe”. Bölöni könyvének A tüzes seb c. fejezetéből azonban kiderül, hogy a betegséget nevén nevező orvosi vizsgálat csak máj. 13-án történt, tehát a vers „keletkezését nem a betegség tudata motiválta”, legfeljebb a levélből is észlelhető „rossz közérzet” (AEÖV I–II. 513.). Csakhogy a betegségtünetek első jelentkezésének pontos idejét nem tudjuk.

Kovalovszky számba veszi az erre utaló jeleket, adatokat, és arra az eredményre jut, hogy a fertőzés utáni első tünetek még 1902–1903 fordulóján jelentkezhettek. A betegség második szakaszát az ápr. 15-i levélben panaszolt és a Bölöni által leírt tünetcsoport jelzi; de ezek – a Bölöninek írt előző levelekből következtetve – már március közepe után kezdődhettek (EmlAE II. 491–494.). A vérbajtünetek megjelenési idejének meghatározása szempontjából megtévesztő, hogy a Both Istvánnak írt levélben, (amelynek keletét a postabélyegzőn a napot jelző szám bizonytalan olvasata miatt két esélyesen márc. 5-re vagy 12-re tesszük), már „vagy két hét óta” tartó betegeskedésről panaszkodik (l. a 140. sz. levelet), a Bíró Lajosnak írt, pontosan meghatározhatatlan keletű, általam ápr. 15. körülinek datált levélben pedig azt írja: „Mióta künn vagyok, mindig beteg vagyok, sokat feküdtem is” (l. a 145. sz. levelet). Bölöni március folyamán történt találkozásai és látogatása, (látogatásai?) alkalmával a tüneteket még nem észlelte, a korábbi jelzések tehát valami más betegségre (meghűlésre?) vonatkozhattak. Perdöntő lenne a Bíró Lajosnak írt levél pontos kelete, mert itt nevezi meg először (és a levelekben utoljára) orvosi nevén a betegségét. Ebből arra lehetne következtetni, hogy az említett levél a május 13-i orvosi vizsgálat után íródott, ez azonban nem állítható bizonyosan. Kovalovszky utal arra, hogy Ady már a betegség első szakaszában, „Nagyváradon sejtette betegségét, s a máj. 13-i orvosi vizsgálat után a szakorvosnak szóló levél borítékát azzal tépte fel Bölöni beszámolója szerint: „Úgy is tudom mi bajom” (36.). A betegség újabb szakaszáról tehát a levelezésből sem kapunk részletesebb képet. Diósiné emlékezésvázlatából (l. a 134. levél jegyzetét) tudjuk, hogy Ady megbetegedésekor („tele volt kelésekkel”) negyedik vagy ötödik emeleti albérletéből leköltözött az ő lakásukba s „vagy két-három hétig feküdt”. Brüll Berta szintén időpont nélkül igen tapintatosan ír második emlékezésében a betegségről: Megérkezése után „Ady beteg lett nemsokára. Furunkulusok ütöttek ki a kezén, egyik a másik után. Úgy tudtuk, hogy Váradon szerzett betegségét már teljesen kikúrálták. Sajnos nem így volt.” (EmlAE III. 143.) (A betegségről l. még EmlAE II. 483–504., 700., 710.)

nem tarthatok veled a megnyitáson: Bölöni a Société Nationale des Beaux-Arts képzőművészeti szalon kiállításának megnyitására hívta Adyt és Diósiékat.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Szűts Dezső és Révész Béla szerint már Váradon megjelentek a vérbaj első tünetei (EmlAE II. 476., 491.; RAöl 95.); nem áll olyan megbízható szakorvosi tanulmány rendelkezésünkre, amelyből a betegség fázisairól pontos ismereteink lennének; a Tüzes seb vagyok c. verset nem kell feltétlenül az orvosi lelethez (máj. 13.) kötni, a költemény a vészes tünetek okozta tragikus lelkiállapot szülötte.