198. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1905. márc. 27.]

Én Drágám, Mindenem,

bocsásson meg. Tegnap már utrakelt egy levelem. Abban elmondom ugyahogy a mentségeimet. Sohse élt ugy Magával, a Maga lelkével az én lelkem, mint most. Hogy jön: ez az egyetlen, ami most erőt ad. Hogy gondol reám:, ez az én legnagyobb örömem. Ezerszer, ezerszer csókolja, várja, akarja magát én édes Drága, Jóm, a Maga leghűségesebb kutyája. Csak írjon: hogy jöhet e Kufsteintól a Déli Vasuton. Így mehetnék csak Münchenig. Várja a levelét én Drágám. Várja a Mamája, Berta, mind-mind szeretettel várjuk. És én jobban, többet várok Maga által, mint valaha. Mit csinál? Mikor jön? Írjon.



198. Ady Endre – Diósi Ödönnének

[Budapest, 1905. márc. 27.]

K: OSZK – Fond 74/4/29 – BN levélpapír (l. a 181. sz. jegyzetet) – 1 f. (r) – 222 x 285 mm – Tintaírás – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966.

M: RSle 156–157. – RAöl 416–417. (1905. ápr.) – AEl I. 170–171. (máj.)

A levél kapcsolatát az előzővel a „tegnap” időhatározón kívül a tartalom bizonyítja. Abban magyarázta, hogy miért kényszerül bele az éjszakai mulatozásokba, azt nevezi e levélben mentségnek. Itt is örvendezik az asszony hazajövetelének hírén, s újra megteszi a 191. levélben olvasható útvonal-ajánlatát. – Nem döntő érv, de itt utalhat az összetartozásra, hogy a két levél keltezése Révész Béla könyveiben is azonos időszakban van. – Azonos a két levélpapír is, s a szerkesztőség ezt a levélpapírt csak ezekben a hónapokban használta.




Hátra Kezdőlap Előre