| akár az erdőben a vadnyom. |
| amiről számot kéne adnom. |
|
| Már bimbós gyermek-testemet |
| szem-maró füstön száritottam. |
| Bánat szedi szét eszemet, |
| ha megtudom, mire jutottam. |
|
| a vágy, mely idegenbe tévedt. |
| Most rezge megbánás fog át: |
| várhattam volna még tiz évet. |
|
| Dacból se fogtam föl soha |
| értelmét az anyai szónak. |
| Majd árva lettem, mostoha |
| s kiröhögtem az oktatómat. |
|
| szabadnak hittem és öröknek |
| és most könnyezve hallgatom, |
| a száraz ágak hogy zörögnek. |
|
|
