| Ime, hát megleltem hazámat, |
| hibátlanul irják fölébem, |
|
| E föld befogad, mint a persely. |
| Mert nem kell (mily sajnálatos!) |
| húszfilléres, a vashatos. |
|
| Sem a vasgyűrű, melybe vésve |
| a szép szó áll, hogy uj világ, |
| jog, föld. – Törvényünk háborús még |
| s szebbek az arany karikák. |
|
| Egyedül voltam én sokáig. |
| Majd eljöttek hozzám sokan. |
| Magad vagy, mondták; bár velük |
| voltam volna én boldogan. |
|
| Igy éltem s voltam én hiába, |
| Bolondot játszottak velem |
| s már halálom is hasztalan. |
|
| Mióta éltem, forgószélben |
| próbáltam állni helyemen. |
| Nagy nevetség, hogy nem vétettem |
| többet, mint vétettek nekem. |
|
| Szép a tavasz és szép a nyár is, |
| de szebb az ősz s legszebb a tél, |
| annak, ki tűzhelyet, családot, |
| már végképp másoknak remél. |
|
|
