| Rólam keresztelték el a világot, |
| Nekem zenélnek a Hét Csillagok, |
| Velem harcol az ördög, isten ellen |
| Hozzám sietnek a szép kisdedek. |
|
| Bennem feszül a kéj, fehéren izzó, |
| Belőlem buggyan aztán langyosan, |
| Rajtam cikázik át az úr haragja, |
| Teherben tőlem duzzadnak a fák. |
|
| Engem idéz, ki sóhajt itt e földön, |
| Felém rohan a parttalan dagály, |
| Miattam ránt kardot a büszke Bosszú |
| Mögöttem bűzlő véres bűnökért. |
|
| Előttem köd, helyettem senki, semmi, |
| Köröttem fény, utánam néma csönd – |
| És mégis minden nélkülem lesz és volt |
| És semmi nem történik általam. |
|
|
