| Kezed, hajad, szemed felé |
| Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé |
| Mit kapkodok?! – mindegyre kérded, |
| Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán – |
|
| Mért nem szelíden símogatva |
| Ahogy szokás, ahogy mások teszik, |
| Miért kapkodva, csillogó szemekkel |
| És mit nevetek hozzá – szemtelenség! |
| Ilyen csunyán, fülsértő élesen! |
| Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz! |
| Megmondom – várj, füledbe súgom, |
| Hajtsd félre azt a tincset. |
|
| Kezed, hajad, szemed felé |
| Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé |
| Mi kapkod így – hát mégse jut eszedbe? |
| Mi kapkod így – még mindig nem tudod? |
| Próbálod elháritani akkor is |
| Hajad, szemed, szoknyád lefogva. |
|
| Porzód, bibéd, szárad felé |
| Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé |
| Mi kapkod így, pitypang? – A szél! |
| A szél, a szél, a szemtelen bolond szél |
| Vígan visítva bosszúságodon. |
|
| Ez még csak kapkod és fütyörész |
| De én még nem is beszéltem neked a családomról |
| Füttyös Zivatar Úr volt az apám – anyám az a híres arkanzaszi |
| Tölcséres vihar a sógorom – |
| Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan – alélva |
| Felhőbefúró forgószél tetején? |
|
| Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre. |
|
|
