| Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz |
| És beszélgettem vele a lépcsőházban: |
| Bementünk, mert kint nagyon fújt a szél |
|
| Végleg elbucsuztunk, már nem szeretem: |
| Aztán lementem a Rottenbiller-utcán, |
| Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni, |
| Találkoztam Biró barátommal. |
|
| Biró beszélt a neo-impresszionizmusról, |
| Én mondtam: mindent abba kell hagyni: |
| A művészetnek ne legyenek korlátai – |
| Se ütem, se vonal, se szín. |
|
| Vagyis az a művészet, amit az ember gondol, |
| És ha nem gondol semmit, az is művészet – |
| És ha csak érez valamit, az is művészet |
| És ha neked nem, hát nekem. |
|
| És ha neked ez nem képez művészetet |
| Kedves Ernő: hát akkor nem művészet – |
| Nem is az a fontos, hogy művészet-e |
| Vagy sem; – nem az a fontos. |
|
| És ha ez nem művészet: hát nem az, |
| De akkor nem is kell művészet – |
| Mert az a fontos, hogy figyeljenek |
| Az emberek és jól érezzék magukat. |
|
| Biró dühösen ott maradt az utcán, |
| Én meg bementem egy kávéházba: |
| Akkor egy szélroham jött veszekedve |
|
| A szélnek mondtam egy gorombaságot, |
| Kávét ittam és olvastam egy lapot: |
| Valami cikk volt a versköltészet céljáról, |
| De nem egyeztem meg vele. |
|
| Ja igaz: a lépcsőházból lejövet |
| (Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam, |
| Hogy most meg kellene dögölni |
|
|
