| A cirkusz összedől. Mi lesz most |
| Veled? Még mindig tétovázol? |
| Bámulva bambán a bokádon, |
| Csuklódon átütött szöget? |
|
| A cirkusz összedől. Recsegve |
| Ferdülnek a gerendaboltok – |
| A csürhe ájultan sikoltoz, |
| Néró kartárs is nyugtalan. |
|
| Cókmókját szedi, cihelődik, |
| Kissé fakón pislog körül – |
| Kartárs, a cirkusz összedül! |
| A szobrocskák is ingadoznak. |
|
| Mártir, közönség, – mindegy az most! |
| Írott malaszt, vagy égi kegy – |
| Isten, vagy ember – egyremegy! |
| Mikor a cirkusz összedől. |
|
| Itt már nem lesz kíváncsi senki |
| Hogy mi van írva a kereszten – |
| – No mit szólsz ehhez, híres Ösztön, |
| Ki csak bámultad sorsomat? |
|
| Életnek nem volt élet eddig – |
| De ez halálnak sem halál! |
| Se földi kéj? se égi hárfa? |
|
| Ki tompán szunnyadtál szívemben |
| Kiről csak annyit sejtek én, |
| Hogy régen él e földtekén |
| De eddig még senkit se bántott: |
|
| Rejtelmes ősöm, bárki voltál, |
| Arkangyal, vagy orangután: |
| Most légy a szolgám és kutyám, |
| Ébredj, ugorj, karmolj, harapj! |
|
| Harapd a torkát, nincs segítség! |
| Nincsen galamb szájába manna – |
| A csillagok mind messze vannak, |
| De a nyomor s a kín közel. |
|
| Segíts le a véres bitórul |
| S mely látó két szemem megülte |
| A keshedt könnyeket törüld le |
| S a mafla vértanu-mosolyt – |
|
| Aztán a cirkusz összedőlhet, |
| Nem mondok átkot és imát – |
| – Meneküljön, ki merre lát! |
| Neked dolgod van e világon. |
|
|
