| A város szélin, a gyár közelében, |
| tömlöcös, tompa sikátor alatt |
| – ha az este ködösen, vörösen szitál – |
| Mea lengve, lebegve halad. |
| Barna hajába az esteli köd |
| lobogó, lázas színeket köt; |
| a csókos, a szomjas, a szent predikátor. |
|
| A gyárfal alatt, hol szennyes a part, |
| És vár és vigyáz és remeg és dalol |
| és dalol és remeg és vigyáz. |
| Barna szemén Mea arca tüzel, |
| friss csókok reménye az ajkán. |
| Vadul táncol a vére, a bátor, |
| a csókos, a szomjas, a nagy predikátor. |
| Körötte kigyúl a sikátor. |
|
| Zúg, zendül a csönd, a sikátori csönd |
| és kigyullad a part meg a gyár. |
| A beólmozott ég színe fáklyapiros – |
| most kel nászra a tél meg a nyár. |
| Barna szemek szine összeborul, |
| összefolynak az ajkak s a hajak… |
| Szomorú himnuszt búg a november: |
| átkozott koldus mind, aki bátor! |
| S könnyekbe fúl a sikátor… |
|
|
