A város szélin, a gyár közelében, |
tömlöcös, tompa sikátor alatt |
– ha az este ködösen, vörösen szitál – |
Mea lengve, lebegve halad. |
Barna hajába az esteli köd |
lobogó, lázas színeket köt; |
a csókos, a szomjas, a szent predikátor. |
|
A gyárfal alatt, hol szennyes a part, |
És vár és vigyáz és remeg és dalol |
és dalol és remeg és vigyáz. |
Barna szemén Mea arca tüzel, |
friss csókok reménye az ajkán. |
Vadul táncol a vére, a bátor, |
a csókos, a szomjas, a nagy predikátor. |
Körötte kigyúl a sikátor. |
|
Zúg, zendül a csönd, a sikátori csönd |
és kigyullad a part meg a gyár. |
A beólmozott ég színe fáklyapiros – |
most kel nászra a tél meg a nyár. |
Barna szemek szine összeborul, |
összefolynak az ajkak s a hajak… |
Szomorú himnuszt búg a november: |
átkozott koldus mind, aki bátor! |
S könnyekbe fúl a sikátor… |
|
|