| Hajamba térdel az alkony, |
| ez a szerelmes pogány szatír. |
| A derekán sokhangú csengő |
| a dús hajnalokba visszasír. |
|
| Ott állunk az utcai színben, |
| egy talpig megvénhedett ifjú |
| s egy gyászosan fiatal vén. |
|
| S te, harmadik társunk a búban, |
| megrettensz a szatírnak láttán, |
| ahogy fáradtan a hajamba lép. |
|
| Sziromkönnyű újjaid mézét |
| rámcsókolod nimfaszerelmed |
|
|
