| Megindul alattam az Andrássy-út, |
| a nagytestű, asszonyos dajkám; |
| szívem megduzzadt kebelére hajol |
| búsan, babonásan és balgán… |
| Megindul alattam az Andrássy-út |
| búsan, babonásan és balgán. |
|
| Nagy barna búk futnak az utunk előtt, |
| Kétsort paloták, arany, szép kacagás |
| és pénz ül az emberek testén… |
| Nagy barna búk futnak az útunk előtt |
| és pénz ül az emberek testén. |
|
| Vidám rohanások lüktetnek vadul |
| és ballagó fájdalmak jönnek; |
| s elszunnyadnak dajkám nagy, meleg ölén – |
| a fájdalom könnyű a földnek… |
| Vidám rohanások lüktetnek vadul |
| s a fájdalom könnyű a földnek. |
|
| Nagy bársonyos asszonyok lába dalol; |
| Mea, reszket az ajkam, a térdem… |
| Tudom, reszket a térded, a szád neked is, – |
| ha szeretsz még, ma könyörögj értem… |
| Nagy bársonyos asszonyok lába dalol: |
| Ha szeretsz még, ma könyörögj értem!… |
|
| Siralmas, keserves két néma fasor, |
| – mint én terád – tavaszra vár. |
| Fehér hó szitál s jön egy fekete folt: |
| egy holt s négy pomp-fünébr-huszár… |
| Siralmas, keserves két néma fasor, |
| egy holt s négy pomp-fünébr-huszár. |
|
|
