| Tizet ütött a városháztoronyban, |
| a züllött parkban polkázik az ősz. |
|
| Épp ma egy éve, hogy elhagytuk egymást |
| s ma még az est is olyan graciőz. |
|
| A szinház felől kacagó nők jönnek: |
| sok fehér kéz ég a sok tüll között. |
|
| A legvéznább is olyan asszonyos ma, |
| vérbe mosdott, csókba törülközött. |
|
| Ezek most forrók, lágyak, izgatottak |
| s mire éjfél lesz, csókra hullnak mind… |
|
| S egy alvó leány szíve dobbanását |
| messziről én megérzem idekint. |
|
|
