| Tüzes szinekből összeszőtt ruhád |
| bűnös meleggel lepi be az arcom. |
| Izzó homokban, forró vérben alszom. |
|
| Hajamba hajad vad tüze fut át. |
| Egy forró szál tapad a szempillámra – |
| Most száll az alkony hónaposszobámra. |
|
| Most száll. A sápadt falakra suhan; |
| orozva testünk lázán átszűrődik, |
| mint hárfahúron rezdülő futam. |
|
| S az alkonyból az éjbe fúló sávok |
| vak démona úgy les, úgy őgyeleg… |
| Nevetlek: renyhe, nagy, fekete árnyak! |
| Csak nőjjetek! Csak jőjjetek! |
|
|
