| Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék, |
| valami keshedt, görbe árokparton, |
| amire méla álmot vet az alkony. |
|
| Vágyaim ma szép esti szigetek, |
| valahol lent, a szőke jónvidéken, |
|
| Vágyaim ma a tiszta mosolyok, |
| fáradt virágok álmos illatsúlya, |
| mely nyújtózkodva kiliheg az útra. |
|
| A vágyaim ma lábad alá kúsznak, |
| hogy elvigyenek: hol a szók fehérek |
| s halottan szépek. Hova én el nem érek… |
|
|
