| fölforr a könnyem, ha ráejtem. |
| Forró tenyérrel jössz felém |
| a hideg szélben, dermedetten. |
|
| Nyújtod, adod a tenyered; |
| elringat két reszkető szárnyad. |
| adott anyám. Szeresd anyámat! |
|
| Ti ketten vagytok asszonyok, |
| remegők, gyávák, gyásszal szépek; |
| ha büszke ínnal félrelépek. |
|
| Enyémek vagytok. Rajtatok |
| minden melegség értem árad. |
| Ti két szép, szent Szomorúság! |
| Ti két szép szentkép. Két imádat! |
|
| s elbújok forró tenyeredbe. |
| S belopom anyám bús kezét |
| a te bús, hideg tenyeredbe. |
|
|
