fölforr a könnyem, ha ráejtem. |
Forró tenyérrel jössz felém |
a hideg szélben, dermedetten. |
|
Nyújtod, adod a tenyered; |
elringat két reszkető szárnyad. |
adott anyám. Szeresd anyámat! |
|
Ti ketten vagytok asszonyok, |
remegők, gyávák, gyásszal szépek; |
ha büszke ínnal félrelépek. |
|
Enyémek vagytok. Rajtatok |
minden melegség értem árad. |
Ti két szép, szent Szomorúság! |
Ti két szép szentkép. Két imádat! |
|
s elbújok forró tenyeredbe. |
S belopom anyám bús kezét |
a te bús, hideg tenyeredbe. |
|
|