| Sötét hajam ma, vagy holnap |
| úgy lehull, mint a tölgyfalevél. |
| Mindenemből csúful kifosztott |
| az a nyár, Mea, és ez a tél. |
|
| És az arcom, mely szép volt teérted, |
| megijeszt s kigúnyolja magát. |
| Gally voltam egy tölgyön, amelyre |
| a nagy bú felaggatta magát. |
|
| Letörtem s elszállott felőlem |
| a vihar, az eső meg a szél. |
| Egy-egy sóhaj, mit elhoz még néha |
| az a nyár, Mea, és ez a tél. |
|
| Most a porba magam beleásom, |
| hogy el ne vesszek: bús játékszered; |
| hátha erre jössz, öregen, egyszer |
| s elmélázva kezedbe veszed. |
|
|
