| Napjaimból, mint női selymek |
| ráncaiból a titkos vérkeringés, |
| úgy dobog ki súlyosan és puhán |
| megkínzott szívem, e bússzálú himzés. |
|
| Dobogó kedve régi titkok titka; |
| bús felelet nagy kérdéseknek árnyán. |
| Míg esti órák lábadozó csendje |
| csókolja, rája fájdalmat szitálván. |
|
| E záporos szív pergő vergődése |
| síkos fehér női tenyérre vágyik, |
| hogy elvakítsa a látó halálig; |
|
| ezer szemével hogy ne lásson mégse |
| a csókoktól porrá leégett kertbe, |
| melynek földjét taposni sohse merte. |
|
|
