| Az Aranyhalban együtt ülnek hárman: |
| két kivágott ruhás lány s egy poéta. |
| Az éji festék színe máladoz már |
| és a poéta oly bolond portéka. |
|
| Az Aranyhalban híg sörök dús habja, |
| s a merész napnak reggeli sugára. |
| Nagy földi búk és égi szárnyalások |
| a poétáról szállnak a két lányra. |
|
| Hol van az éjjel? Hol van a sötétség? |
| E bolond, balog kocsisa a napnak, |
| amely ostorral kéri, hogy megértsék… |
|
| Az éjjel játszó nappal mulatoznak |
| három cigányok. Egymásra nevetnek; |
| s egyik se tudja: mit? de ők szeretnek! |
|
|
