| Széttárt, nagy utcák; külvárosi ebcsahos útak; |
| cellaízű, mohos szobáknak kalandosan összeverődő ára. |
| Hajnali lenyugvás; ébredés szürkén, álmosan, este: |
| veletek is leszámoltam, végeztem, – valahára! |
|
| Egy szoba, egy kopott, súlyos ruha és egy lány! |
| Egy út: haza, törődve, reggel és egy: az estbe, egyformán álmos. |
| Öltözködés sietve: miért? Gyors ágybalépés: mivégre? |
| Tegnap és Holnap: élők. A ma mindig magányos! |
|
| Megvetett ágy ne pörgessen rám tátongó, huzavona álmot! |
| Falon ne lógjon egyetlen kabátom, amelyben nyögve járok! |
| Ajtó ne álljon útat ijesztőn, lesve, míg rátalál az öklöm. |
|
| Beléalszom magam az utcán a tegnapból a mába; |
| testem vonagló búja fúljon kabátom sötét vonalába, |
| míg enmagamtól envégem, ennyugalmam csöndben elöröklöm. |
|
|
