| Béke tevéled, assisi Ferenc |
| és minden aszkéta szentek! |
| Harcos szívembe ti mindennap |
|
| Elül a tömjén fellege száll, |
| S jöttök utána, csontos fiúk, |
| vékony, kivérezett lábbal. |
|
| S az idegen vér a szivembe reked, |
| ahol én, a nagy Szánalom, fekszem. |
| S a ti fájdalmas szívetek fáj nekem is, |
| ó, hidd el, szent, szőke Ferencem. |
|
| Sok csóktalan, tagadott asszonyotok |
| az ajkát mind nékem kínálja… |
| Béke tevéled, assisi Ferenc, |
| a csóktalanság fölkent királya! |
|
|
