Béke tevéled, assisi Ferenc |
és minden aszkéta szentek! |
Harcos szívembe ti mindennap |
|
Elül a tömjén fellege száll, |
S jöttök utána, csontos fiúk, |
vékony, kivérezett lábbal. |
|
S az idegen vér a szivembe reked, |
ahol én, a nagy Szánalom, fekszem. |
S a ti fájdalmas szívetek fáj nekem is, |
ó, hidd el, szent, szőke Ferencem. |
|
Sok csóktalan, tagadott asszonyotok |
az ajkát mind nékem kínálja… |
Béke tevéled, assisi Ferenc, |
a csóktalanság fölkent királya! |
|
|