1
Sűrű spanyolbort szürcsöltél-e? |
Vagy ittál-e már téli estén |
hajadonlány-szeretőd ajkán |
legördülő parfőmös nyálból? |
|
És húnytad-e már szemedet le, |
látva egy vérző, hűs narancsot? |
|
tartom a borok velejének! |
A szeretők anyjának tartom |
|
Áldassék érte minden lépte, |
mely forró combját összehajtja, |
hogy egyszer húsa volt a párnám |
s véréből ittam vért és óbort… |
|
|
2
Ó, Mária, szüzek szüze! – |
|
Én nem alszom már két hete, |
|
A Quarnero oly hűs, oly lágy, |
mint – gondolom – a kebled… |
Ma reggel rádgondoltam és |
|
Szemem behúnytam és a víz |
rádgondoltam és üdvöm volt, |
légy százszor áldott érte! |
|
Versek bús csavargója: én, |
Én meleg ételt nem eszem, |
s te szótlan – öldöklő vagy. |
|
Még ifjú testem bús, mert szűz; |
És mégis vézna csöppenként |
|
Kapud alatt, hol buja nők |
|
borítsd szememre szoknyád… |
|
|
3
Lejött Mária, lejött Mária, |
suhogott, mint a selymek. |
S rekedten szólt: ölelj meg! |
|
Bezárt szemmel nézett reám |
szent füst szállt föl a mélyből. |
|
Kivonszolt… piszkos földje volt |
|
S én hanyatt rogytam rája. |
|
Karolt a karja, mint a vész |
s karolt két izmos lába. – |
|
A nyelve, mint piros narancs, |
s nyála a keblén folyt le. |
|
És ringott, mint a tengerek, |
és ringtam, mint a tenger: |
|
… És vége volt… És vége volt… |
|
És harsány hangon kacagott |
|
|
|