|
1
| Sűrű spanyolbort szürcsöltél-e? |
| Vagy ittál-e már téli estén |
| hajadonlány-szeretőd ajkán |
| legördülő parfőmös nyálból? |
|
| És húnytad-e már szemedet le, |
| látva egy vérző, hűs narancsot? |
|
| tartom a borok velejének! |
| A szeretők anyjának tartom |
|
| Áldassék érte minden lépte, |
| mely forró combját összehajtja, |
| hogy egyszer húsa volt a párnám |
| s véréből ittam vért és óbort… |
|
|
2
| Ó, Mária, szüzek szüze! – |
|
| Én nem alszom már két hete, |
|
| A Quarnero oly hűs, oly lágy, |
| mint – gondolom – a kebled… |
| Ma reggel rádgondoltam és |
|
| Szemem behúnytam és a víz |
| rádgondoltam és üdvöm volt, |
| légy százszor áldott érte! |
|
| Versek bús csavargója: én, |
| Én meleg ételt nem eszem, |
| s te szótlan – öldöklő vagy. |
|
| Még ifjú testem bús, mert szűz; |
| És mégis vézna csöppenként |
|
| Kapud alatt, hol buja nők |
|
| borítsd szememre szoknyád… |
|
|
3
| Lejött Mária, lejött Mária, |
| suhogott, mint a selymek. |
| S rekedten szólt: ölelj meg! |
|
| Bezárt szemmel nézett reám |
| szent füst szállt föl a mélyből. |
|
| Kivonszolt… piszkos földje volt |
|
| S én hanyatt rogytam rája. |
|
| Karolt a karja, mint a vész |
| s karolt két izmos lába. – |
|
| A nyelve, mint piros narancs, |
| s nyála a keblén folyt le. |
|
| És ringott, mint a tengerek, |
| és ringtam, mint a tenger: |
|
| … És vége volt… És vége volt… |
|
| És harsány hangon kacagott |
|
|
|
