| Karod, mely gyermekesen ifjú csípődre hajlik, |
| emeld fel bátor ívben és szegd fel a fejed! |
| Feszüljön kebled bőre, nyakad villogva álljon, |
| lássam, hogy nem találod sehol méltó helyed. |
|
| Repedjen meg a varrás a fölzsendült derékon, |
| szakadjon föl a vállon a könnyű, fodros ing. |
| Szemed féloldalt vesd le, hajolj felém remegve, |
| mint amikor a szálfa a villámtól meging. |
|
| Bukdácsolón a térded reszkettesse meg combod, |
| e dús virágban álló, harmattól ittas lombot. |
| A szád egy szóra nyíljék, mit soha ki nem mondott. |
|
| Se rémület, sikoly se s ijedtség rád ne szálljon! |
| Feszüljön kebled bőre, nyakad villogva álljon! |
| Ajkad nyílegyenesen az ajkamra találjon! |
|
|
