Ó te jó vagy, mert szerettél, |
mert csókoltál és öleltél. |
Ó te jó vagy, mert az ajkad, |
mihelyt kértem, odaadtad. |
|
Ó te szép vagy, mert szerettél, |
szomjaztattál, éheztettél; |
fázni hagytál, égni hagytál, |
|
Áldott vagy te a lányok közt, |
száz asszony közt nincs áldottabb. |
|
Úgy álltam meg a véredben, |
felsarúzott, sáros lábbal, |
a megbűvölt, vad Jordánban. |
|
Minden ered az enyém lett, |
én tettem az asszonyságod. |
és két karom legyen áldott! |
|
lányt úgy soha nem öleltem. |
Te vagy a jó, mert a másod |
soha sehol meg nem leltem. |
|
Te vagy a szép, mert átkod, |
mint a napfény, úgy ég rajtam. |
S mert utolsó csókoddal én |
|
|