| Látnod kellene: hogy hullok magamba, |
| e szeptemberben hogy bujok el. |
| Látnod kellene: hogy gyúl ki naponta |
|
| Látnod kellene: hogy ér meg szememben |
| ezer fürt dús szőlő. S hogy ég |
| a váradi vörhenyes hegyeknek mellén |
| sok régi nyomunk egyre még. |
|
| Látnod kellene: hogy húz a Kőrös, |
| hogy úszom rajt: vérező madár. |
| Látnod kellene: hogy ködlik hörögve |
|
| Látnod kellene mind, amit látnak |
| szemeim, e befordult szemek. |
| Látnod kellene dolgokat, amelyek |
|
| mint friss sír ölében a holt csecsemő, |
| mely bús nő ölébe fogant; |
| s miket dobogva zár le szemem fedele, |
|
|
