| Nehéz bundád egy gombja annyit ér, |
| mint felkiáltni egy halálos ágyon: |
| – Jaj, Istenem, be szép volt életem |
| s most vígan szállok el veled, halálom! |
|
| S szemed, e forró csepp ritka olaj, |
| még többet ér, még többet százezerszer: |
| a roppant égnek villogó ivét |
| harsogva, égve visszazengő ékszer. |
|
| Kis parfőmös zsebkendőd többet ér, |
| mint evilági életemnek ára, |
| ha medvés muffod meleg mélyiből |
| kiúsztatod a vad villanyvilágra, |
|
| ahol a füstben, melybe fürdetem |
| szívem elaggott kisdedét: szerelmem, |
| sötétruhás pincérek közt úgy ülsz, |
| mint egyetlen vigasz egy fáradt fejben. |
|
|
