| Ezek fognak korán megölni, |
| amikor véremtől idegen vérből |
| hörpintek, hogy holnapig éljek. |
|
| Mert szintelen csók a vándor csókja, |
| mit elejt az uccai sárba. |
| De kell az a csók, mert duzzad a sár, |
| és az út belefúl a mocsárba. |
|
| Szentek a fáradt pilláju nők, |
| a lomhavérüek, a nyiltak. |
| De az ablakon át egy tiszta leány |
| a csókokra be-bekacsintgat. |
|
| És tiszta kezét ajakára teszi |
| s megszámlálja csókunk a sárban. |
| A megvert szivü hímek reggel ezért |
| szédülnek el oly halaványan. |
|
| Ez veti szét a függönyöket |
| a sok bánatos vándori nászon. |
| Átkozott minden tiszta leány |
| és áldott legyen minden idegen vászon! |
|
|
