| te hölgy, kit sok szerelmes versem úntat, |
| ki – mint kijátszott kártyát – veted el a multat; |
| ki sápadt kezedet gyűrűk fényébe mártod, |
| kinek még csók és eskű meg nem ártott; |
| te hölgy, ki selyemingbe s felette vérbe jársz, |
| kinek életed nem több: egy játszma passziánsz, |
| vagy fagylalt fagyos télben, remek ezüstös tálon, |
| vagy legfeljebb egy halvány ebédutáni álom; |
| te hölgy: örök sikolyja szűk szivemnek – |
| kiben végetlen tengerek pihennek: |
| ismerj magadra s öltözködj, kérlek, |
| áhitatom komoly ruháiba – |
|
|
