| Ma már nem úgy szeretlek téged: |
| csak úgy, mint özvegy feleséget |
| a sírban is sirat a férj. |
|
| Nyugalmas álmom vagy a párnán |
| és éjjel, ajtómat bezárván, |
| nem várom már, hogy visszatérj. |
|
| Az út, mely hozzám elvezetne, |
| oly gazzal vert, oly messze, messze; |
| már el is sülyedt, azt hiszem. |
|
| Egy tiszta folyó tükre lettem |
| s árnyékod, mely elszállt felettem, |
| mély tengerek felé viszem. |
|
|
