| Féltékeny élet a magányos élet |
| s mint sárga rózsa: nehéz illatú. |
| Bent van a nyár és démona a télnek, |
| akik kitűzik, önmaguktól félnek. |
|
| Akiknek adjuk: boldog egy napig, |
| de hideg vízbe ágyazza már este. |
| Éjjel rossz álmot lát, nem alhatik |
| s másnap egy vörös rózsát szakit. |
|
| Ó sárga rózsák kertje, selyemerdő, |
| ó langy magány, ó felporzó sebek! |
| Ó csók fölé feszitett selyemernyő, |
| ó könnyező hold, mely szivembe feljő! |
|
| Jaj, sárga rózsa nékem a magány, |
| mint sárga rózsát: illesztem szivemre; |
| hadd illatozzon szivem mély taván, |
| e sárga rózsa, mely bút hord magán. |
|
|
